Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-10 / 8. szám

2 £S£AKMA0YAR0R5XAG JämmmJSLmJS&mmäk Tito elnök nyilatkozata Belgrád (TASZSZ) A Tan jug-hír ügynökség közlése izerint Broz-Tito elnök Kairóban fo­gadta a Borba és a Tanjug-hírügy- Hökség egviptomi és középkeleti tu­dósítóit és válaszolt kérdéseikre. Tito érintve az ázsiai és afrikai bxszágok együttműködését, rámuta­tott, hogy a bandungi értekezlet rendkívül fontos és messzemenő dön­téseket hozott. E döntések széleskörű Visszhangra találnak a világon, kü­lönösen akkor, amikor az ázsiai és afrikai kontinens harcának egységé­ről van szó a gyarmati rendszer ellen a nemzetközi együttműködésért és a ‘tömbökhöz való ' csatlakozás ellen. Magától értetődik, hogy ez nemcsak az ázsiai és afrikai népeket, hanem a világ többi nér~ U is érinti, mivel, ha a jelenleg még elnyomott népek nem válnak szabaddá, nem bízhatunk a béke tartósságában. Országunk külpolitikájában követ­kezetesen ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy minden népnek meg kell adni az önrendelkezési jo­got. E téren csak úgy, mint más kér­désekben, főként a világbéke meg­teremtésének, a n-mzetközi együtt­működésnek és a különböző társa­dalmi rendszerű államok egymás mellett élésének kérdésében teljes egészében osztjuk az olyan országok nézeteit, mint India, Egyiptom, Bur- iná stb. ' Egyiptomról szólva, Tito kijelen­tette: úgy vélem, hogy Egyiptom mint olyan nagy és erős állam, amely részben az afrikai, részben az ázsiai kontinensén helyezkedik el, hatalmas tényező és döntő szerepet játszhat a világ e részének további fejlődésében. Hangsúlyozni kívánom, hogy nagy hatást gyakorolt rám Egyiptom jelenlegi vezetőinek az az eltökéltsége, hogy megőrzik országuk függetlenségét és bátor lépéseket tesznek annak érdekében, hogy Egyiptom fejlődjék mind gazdasági­lag, mind politikailag és kulturális téren. Egy másik kérdésre válaszolva Tito a következőket mondotta: nem tűztem és nem tűzök magam elé olyan nagyravágyó célt, hogy köz­vetítő legyek Egyiptom és Izrael kö­zött. Elmondhatom azonban, azt kí­vánom, ho*v a föld e részében dia­dalmaskodjék a béke, hogy az itt élő népek a lehetőség szerint bé és vi­szonyok között sikeresebben fejlőd­jenek. Meggyőződtem arról, hogy Egyiptom néoe annak tudatában, bogy a béke elengedhetetlenül szük­séges, valóban törekszik a békére. Tito elnök elítélte a bagdadi egyez­ményt, hangsúlyozva, hogy ez az egyezmény, »nem szolgálja a föld e ítészében élő népek és országok érde­keit, minthogy megosztja őket«. • Tito üdvözölte Szudán független­ségét, amely, mint mondotta: »to­vábbi eredményekhez vezet, nemcsak Egyiptom és Szudán, hanem Egyip­tom, Szudán és Etióoia közötti együttműködés területén«. Arra a kérdésre, hogy az új »atom­korszak« beköszöntésével remélheti-e a jelenlegi nemzedék a további öl­döklés elkerülését, Tito a következő­ket válaszolta: — Nem hiszem, hogy jelenleg le­hetséges volna bármilyen új, nagy háborús konfliktus, minthogy a világ népei óriási türelmetlenséggel új és új eredményeket várnak a béke megszilárdításában. Magától értető­dik, ho^r ez reánk, — a külörá-öző államok minden felelős emberére — azt a kötelezettséget rója. hogy har­coljon a népek e törekvéseinek meg­valósításáért, azaz erőfeszítéseket kell tennünk minden vitás nemzet­közi kérdés békés megoldásáért, a világ békéjének megőrzéséért és megszilárdításáért. (MTI) I léméi Szociáldemokrata Párt „kis kongresszusán“ csak meghívottak vehetnek részt A Német Szociáldemokrata Párt január 14-én és 15-én úgynevezett „kis kongresszust” tart Kölnben. Választott küldöttek helyett kizáró­lag a pártvezetőség által meghívott személyek vehetnek részt ezen a ta­nácskozáson. Az elhangzó beszámo­lókat nem vitatják meg. A szociáldemokrata pártvezetőség a „kis kongresszussal“ jóvá akarja hagyatni a bonni kormánnyal foly­tatott együttműködését, hogy így megkerülje a tagság-követelte rend­kívüli pártkongresszus összehívását. A PÁRTVEZETŐSÉGVÁIASZTÁSOK hírei ['k': Amerikai szemieiró bírálja az Egyesült á'lamok külpolitikáját Washington (TASZSZ) Dorothy Thompson ismert ameri­kai szemieiró a washingtoni Star- ban élesen bírálja az Egyesült Álla­mok külpolitikáját és rávilágít szá­mos kudarcára. A szemieiró hangsúlyozza, hogy a Szovjetuniónak a nemzetközi feszült­ség enyhítéséről vallott alapelvei el­fogadhatók „bármely liberális beren­dezkedésű ország számára”, rámutat továbbá olyan eszmék „általános népszerűségére”, mint a gyarmati rendszer megszüntetése, a katonai szövetségek felszámolása és a ter­monukleáris fegyver eltiltása. Másfelől pedig — folytatja Thomp­son — „kormányunk a gyarmati kér­désben bizonytalan állósoontot fog­lal el, sőt Dulles Goa kérdésében tel­jesen melléfogott.” Thompson utal arra, hogy az Egye­sült Államok „makacsul elutasítot­ta azt a gondolatot, amely szerint valamely nagy ország is semleges maradhat”, és „a genfi értekedet után újabb katonai szövetségek lét­rehozására törekedett.” Thompson hiegjegyzi, hogy a bagdadi tömb „feltüzelte Indiát, Egyiptomot, Szi riát és Szaud-Arábiát”, majd beis­meri, hogy Nyugat-Németország be vonása az Északatlanti Szövetségbe Németország „tartós széttagolását jelenti. „Olyan ügyetlen volt a politikánk — folytatja Thompson —, hogy a ró­mai pápa karácsonyi üzenetében fél reismer’netetleliül eltávolodott tőle.. Lényegében egész politikai straté giánk a katonai program támogatá­sára szolgál.” (MTI) A francia sajtó a belpolitikai helysedről csak A tarcali Rákóczi Termelőszövet­kezet beszámolója messze elmaradt a követelményektől. Csak általános gondolatokat tartalmazott, mindösz- sze két oldal terjedelmű volt. A já­rási aktíva a kommunisták meg­hallgatása nélkül egyedül készítette el a beszámolót, amely nem foglal­kozott azokkal a hiányosságokkal, amelyek az alapszervezetet jellem­zik. A bírálat és önbírálatról szó sem esett benne, a párttagok politi­kai képzésének szükségességét fel sem vetette. A beszámoló a terme­lőszövetkezet szép gazdasági ered­ményeit meg sem említette. * A miskolci Állami Áruház „Somo­gyi Béla“ alapszervezete szintén hézagos beszámolót készített, amely nean foglalkozott az alapszervezet előtt álló politikai és szakmai fela­datokkal. Ennek ellenére a hozzá­szólók dicséretes aktivitást tanúsí­tottak. A 25 kommunista közül mintegy 20-an felszólaltak és szinte kivétel nélkül felajánlották, hogy havi tervüket 2—5 nappal előbb be­fejezik. * A damaki termelőszövetkezetben bírálat érte a vezetőséget, amiért nem szerzett érvényt az alapszabály­zatnak. Ugyanis még mindig van úyan tag, akinek a szövetkezeten kívül három hold földje van. Kriti­kával illették a szakszervezetet is, mert a gépállomásokon és az állami Gazdaságokban nem foglalkozik meg­felelően az újításokkal. Az új francia nemzetgyűlés január tizenkilencedikén ül össze, de a parlament folyosóin máris élénk tevékenység folyik. A különböző pártok és pártcsopor­tok már tevékenyen készítik elő kö­zelgő kongresszust! kát. A Francia Kommunista Párt Központi Bizott­sága szerdán tart ülést. Vasárnap a szocialista párt több vidéki pártszervezete ülést tartott a párt rendkívüli kongresszusának elő­készítésére. A megbeszélések közép­pontjában mindenütt a kormányala­kítás kérdése, illetve a kommunista párt javaslata állt. A Vaucluse megyei kommunista pártszervezet felajánlotta a szocia­lista pártszervezetnek, hogy együtte­sen vitassák meg a választások utá­ni problémákat. A szocialista párt- szervezet elfogadta az ajánlatot és a megbeszélést hétfőre tűzték ki A dolgozók körében az aláírások ezreit gyűjtötték össze népfront kor­mány alakítását sürgető követelé­sekre, Franciaországban már megalakul tak az első népfront-bizottságok s példájukat egyre újabbak követik. ^ A hétfői párizsi sajtó érdeklődésé­nek középpontjában a kormányalakí­tás kérdése, illetve Vincent Aur'tol­nak az az ismeretes javaslata áll, amellyel a jobbközéptől a balkö­zépig terjedő koalíció létrehozását indítványozta a pénteki France- Soirban. A lapok legnagyobb része annak a véleményének ad kifejezést, hogy a mai helyzetben Vincent Au- riol javaslatának nem lesz foganatja és előreláthatólag köztársasági front­kormány jön majd létre. (Szocialista Mendes-Franceista.) A • Figaro melankolikusan állapít­ja meg, hogy e pillanatban kevés esély van az olyan felhívások elfo­gadására, mint amilyen Vincent Au- riolé. Az Aurore is ezen sopánkodik. A Populairéban Christian Pineau kifejti: világos, hogy a nép többsége elvetette a jobboldali kormány poli­tikáját és most mást akar. A jobb­oldal jobban tenné, ha hagyná, hogy létrejöjjön egy „baloldali kísérlet”, amely mint Pineau óvatosan írja — a Köztársaság és Franciaország szá­mára „nem jár a népfront veszélyei­vel” és ha sikerül, lehetségessé teszi majd a rendszernek „hitele vissza­szerzését” a választók előtt: A Liberation kommentárjában le­szögezi: a baloldali képviselők azt a megbízatást kapták a választóktól, hogy fejezzék ki tettekben 12 millió francia változásra irányuló akaratát. Ezt a megbízást minden baloldali képviselő megkapta, pártkülönbség­re való tekintet nélkül, azért, hogy gyorsan és hűségesen végrehajtsa. Nincs más lehetséges parlamenti többség, mint a népfront-többség amelynek közös programban kel! megegyeznie s egyedül ez felel meg a józan észnek. (MTI) A sajónémeti termelőszövetkezet taggyűlését úttörők, MNDSZ asszo­nyok, DISZ-fiataiok köszöntötték, akik az ünnepi est alkalmával ígé­retet tettek, hogy segíteni fogják a te-m előszó vetíkezet gazdasági meg- -•'söáését és számszerű fejlesztését. A softisályi bányatelepen egyideig jó úton haladtak a vezetőség újjá- választásával kapcsolatos előkészüle­tek. Az alapszervezet intézkedési tervét ismertette az aktívákkal, akik ezzel egyidejűleg megbízatásokat is kaptak. A vezetőség azonban nem ellenőrizte a megbízatások végrehaj­tását. A beszámoló összeállításakor nem hallgatták meg a kommunistá­kat sem, s nagyon kevés szó esett arról, kiket szeretnének látni az új vezetőségben. A gönci Rákóczi Termelőszövetke­zet párttagsága szigorúan megbírál­ta a pártvezetőséget, mert megen­gedte, hogy csztályidegen elemek is dolgozzanak a termelőszövetkezet­ben. Határozottan követelték az osz­tályidegen elemek eltávolítását. Bí­rálták a pártvezetőséget azért is, mert nem figyelt fel arra az egész­ségtelen jelenségre, hogy a tagok háztáji földje sokkal nagyobb a meg­engedettnél. Zsujta község pártsaerv*eeetének beszámolója nem foglalkozott a nemzetközi helyzettel, nem ismertet­te a nemzetközi életben, beállott ki­emelkedő változásokat. Bár a község az őszi vetési és mélyszántási tervét 10G százalékon felül teljesítette, a beszámoló ezt sem említette. A be­gyűjtés terén is szép eredményekkel dicsekedhet a község: sertés, kukori­ca, tojás, baromfibeadási tervét 100 százalékon felül teljesítette. Nem szólt a beszámoló a termelőszövetke­zet eredményeiről sem, pedig a je­lenlévők elmondották, hogy a terme­lőszövetkezet dolgozói jól kerestek az elmúlt évben. A Központi Vezető­ség 1955 márciusi és novemberi ha­tározatáról sem beszélt a beszámoló. Fensulteég a Közel-Keleten Szudán független köztársaság lett Irta: L Alekszandrov Az új esztendő első napján új ál­lam született. A szudáni parlament ezen. a napon nyilvánította országát független köztársaságnak. Tövises volt Szudán útja a függet­lenség felé. Az ország hosszú évtize­deken át gyarmati igában sínylő­dött. Szudán Afrika északkeleti részén térül el. Területe 2.5 millió négyzet­kilométer, majd kétakkora, mint Angliáé, Franciaországé, Német­országé és Olaszországé együttvéve. Lakossága körülbelül 9 millió lélek. Az uralkodó nyelv az arab. A lakosság nagy százaléka nomád, vagy félnomád életmódot folytat. A letelepült lakosság zömmel a nagy folyók — a Fehér és Kék Nilus, s az Atbara — völgyében összpontosul. Ott vannak a legnagyobb városok — Khartum, a főváros (körülbelül 75 ezer lakossal), Qmdurman (130 ezer lakos) stb. Az ország gazdag ásványi kincsek­ben. Bőven található arany, réz, ólom, ón, vasérc, stb. Megvannak az adottságok a mezőgazdasági terme­léshez, amely a lakosság főfoglalko­zása. Főleg gabonanemüekét és gya­potot termelnek. A gyapot vetéste­rülete 250.000 hektár. Mindenütt fo­lyik állattenyésztés. Mégis Szudán­ban a természeti kincsek és a ked­vező éghajlati viszonyok ellenére is alacsony az ipar és a mezőgazdaság fejlettségi foka. Mindössze néhány ioarvállalat foglalkozik a helyi nyersanyag, fő­ként a gyapot feldolgozásával. A gyapot Szudán fő kiviteli cikke. A behozatal túlnyomóan iparcikkekből áll. Szudán lakosságának 90 százaléka analfabéta. A gazdasági és kulturális elmara­dottságot a hosszú gyarmati uralom magyarázza meg, amely nyomoron és éhségen kívül mást nem adott a szudáni népnek. Szudán legújabbko- n története szorosan összefügg az angol gyarmati politikával. Anglia a múlt század második fe­lében próbálta először megvetni a lábát Szudánban. A külföldi hódítók betörésére a szudáni nép önfeláldo­zó szabadságharccal válaszolt. A brit kormány ekkor nagy büntető expe­díciót küldött az országba. Az angol csapatok megszállták Szudánt és megsemmisítették függetlenségét. Anglia az egyiptomi lobogó leple alatt igyekezett gyarmati igájában tartani az országot. 1899-ben az an- eol kormány Nagy-Britannia és Egyiptom közös birtokának nyilvá­nította Szudánt, holott Egyiptom abban az idő-ben angol megszállás alatt állt. Szudánban a főhatalom a brit főkormányzó kezébe került. Az lett az ország teljhatalmú ura. A kö­zös angol-egyiptomi birtoklás ilyen­formám a szudáni angol gyarmati uralom megszilárdításának kényel­mes formája lett. A szudáni nép az angol uralom egész időszakában hősiesen harcolt szabadságáért. Különösen a második világháború befejezése után fokozta harcát, amiko-r Afrika számos orszá­gában magasra csapott a nemzeti felszabadító mozgalom hulláma. Ezekben az években különösképpen világosan mutatkozott meg a szudá- ni és az egyiptomi nép felszabadító harcának kaocsolata. Az egviptomi impe r i al istaell enes mozgalomnak n-'^v szerepe volt abban, hogy Szu­dán megszabadult -az angol gyarmati igától. 1951-ben az egyiptomi parlament hatálytalanította az 1936. évi szolgai angol-egyiptomi szerződést, amely­nek alapján Anglia beavatkozott Egyiptom belügyeibe, s területén (a Szuezi csatorna övezetében) angol csapatokat tartott. Egyidejűleg fel­mondták a Szudán közös birtoklásá­ról szóló angol-egyiptomi megállapo­dást is. Szudánban lelkesedéssel fogadták az egyiptomi parlament e határoza­tát, amely újabb hatalmas lökést adott a szudáni nemzeti felszabadító mozgalomnak. A harcba bekapcsoló­dott a lakosság minden rétege — a munkásság, a parasztság, a nemzeti burzsoázia. Egész sor nagy imperia- lis-taellenes megmozdulást szervezett a 150 ezer dolgozót egyesítő szudáni szakszervezeti szövetség. A hatalmát szuronyok segítségével fenntartó szudáni angol közigazgatás helyzete igen ingatagnak látszott. Ilyen körülmények között az angol kormány kénytelen volt engedmé­nyeket tenni. 1953 februárjában Anglia és Egyiptom egyezményt írt alá, amely szerint Szudán sorsát véglegesen a szudáni parlament fogja eldönteni — lP55-ben. Addig az angol főkormány­zó jogköre megmaradt, de bizottság got alakítottak Egyiptom, Szudán. Anglia és Pakisztán képviselőiből, amely felügyeletet gyakorolt a fo- kermányzó tevékenysége felett. Há­roméves „átmeneti időszakot“ szab­tak meg. melynek folyamán szudá- niak váltják fel az összes külföldie­két a kormányapparátus, a hadsereg és a rendőrség vezető pozícióiban. Az rn.gol gyarmatosítók, miközben kényszerűségből engedményeket tet­tek, azon voltak, hogy megakadá­lyozzák a független szudáni állam megalakulását. Azt szerették volna, ha Szudán a brit birodalom kötelé­kében marad, mint látszólag függet­len, de valójában angol gyarmati uralom alatt lévő állam. Az angol gyarmatosítók tervei azonban meg­hiúsultak. A szudáni parlament az ország önrendelkezése mellett foglalt állást és követelte a külföldi csapatok ki­vonását. 1955 augusztusáig befeje­ződött az állami szervek külföldi tisztviselőinek leváltása, s november közepéig a külföldi csapatok elhagy­ták az országot. 1955 december végén a szudáni parlament határozatot hozott, hogy Szudánt független köztársaságnak kiáltják ki. Január Lén Khartum- ban, a fővárosban ünnepélyesen fel­vonták a szudáni köztársaság há- romszinü lobogóját. Afrika térképén új szuverén állam jelent meg. A szudáni politikai vezetőik nyilat­kozatai megmutatják, milyen drágá­nak tartja Szudán a gyarmatosítók elleni kemény harcban kivívott füg­getlenségét. Izmail el Azhari minisz­terelnök a Róza el Jusszef című egyiptomi folyóiratnak adott nyilat­kozatában kijelentette, hogy „Szu­dán nem csatlakozik semmiféle egyezményhez, s külpolitikája össz­hangban lesz Egyiptom és más olyan arab országok politikájával, amelyek nem kötötték meg magukat semmi­lyen egyezménnyel.. „Mi — jelen- telte ki el Azbari — semlegességi politikát fogunk folytatni.“ Szudán függetlenségének kikiáltá­sa a szudáni nép nagy győzelme, s az imperializmus gyarmati politikájá­nak űiabb afrikai veresége. Nehéz út áll még Szudán előtt, míg megszabadul a hosszú gyarmati uralom súlyos örökségétől. Nem kétséges azonban, hogy a szudáni nép meg fog birkózni majd ezzel. a feladattal; kérte a jordániai ügyvivőt és „mély­séges aggodalmának” adott kifejezést a jordániai zavargások miatt. Dulles különösen azt kifogásolta, hogy „amerikai javakat rongáltak meg és amerikaiak életét veszélyeztették.” A külügyminiszter „hatékony intéz­kedéseket” kért a további zavargá­sok megakadályozására. DAMASZKUSZ A londoni rádió damaszkuszi je­lentése szerint Szíriában szintén tüntetések zajlottak le a bagdadi paktum és Jordániának a szövetség­hez való esetleges csatlakozása el­len. BAGDAD Az iraki belügyminiszter vasárnap a parlamentben azt állította, hogy a bagdadi szövetség ellen Irakban dol­gozó „felforgató elemek” az egyik arab állam irányítása alatt működ­nek. A belügyminiszter nem nevezte meg ezt az államot, de kijelentette^ hogy a legutóbbi zavargások alkal­mával használt bombák „egyiptomi hadianyagraktárból származnak.” (MTD Megtartották a nyeremánybetátkSnvvek esedékes negyedévi sorsolását A nyereménybetétkönyvek 18. — az esedékes 1955. 4. negyedévi — sor­solását hétfőn délután tartották meg az Országos Takarékpénztár köz­pontjának (V., Nádor-u. 16) kultúr­termében. A sorsoláson minden 1955. decem­ber 29-ig váltó“ és a húzáskor is for­galomban lévf betétkönyv résztvett; A nyereményeket az 1955. október 1. és december 31-e között bentlévő átlagbetétek után számolják el. A sorsolás eredménye c következő: Szám­Nyere­Szárn­Nyere­végződés: mény: véezödés: mény: 084 100% 442 100% 099 50 „ 516 50 „ 100 50 „ 547 50 „ 191 50 „ 565 50 „ 197 50 „ 661 200 „ 213 50 „ 789 50 „ 380 50 „ 945 50 „ Minden olyan betétkönyv nyert, amelynek három utó'rá száma egye­zik a fent köz-lt számok valamelyi­kével. A második számoszlop azt jelzi, hogy a kisorsolt betétkönyvek tulajdonosai az átlecetét hány szá­zalékát nyerték. Fenti gyorslista közvetlenül a hú­zás után készült. A nyeremények ki­fizetését, "’etve jóváírását a hivata­los nyereményi e"**zék alapián ja­nuár 13-án kezdik meg az Országos Takarékpénztár fiókjaiban és a pos­tahivatalokba- (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom