Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-18 / 297. szám

Vasárnap, 1955. december 18, *s*akmaotahorsíAg 3 A technika maximális kihasználásával készüljünk a pártvezetőségek új jáválasztására Országos hengerész tapasztalatcsere Óidon Második ötéves tervünk első éve új, megnövekedett feladatok elé ál­lítja hengerészeinket is. Az alap­anyag-felhasználás lényegesebb nö­velése nélkül 5,7 százalékkal több hengereltárut kell termelniök, mint ebben az évben. Ez parancsolóan megköveteli a technika állandó fej­lesztését, az új technikának, a leg­jobb munkamódszereknek széles körben való elterjesztését és a leg­messzebbmenő anyagtakarékosságot. Hengerészeink e téren már értek el kezdeti eredményeket. A Rákosi Művekben például bátran alkalmazzák az új techni­kát, Ózdon növelik a fajlagos anyagkihozatalt és egy tonna acélból jóval több feldolgozásra alkalmas hengcrcltárut adnak, mint eddig. A jövő évi tervfeladatok a tapasz­talatok kicserélésével és értékesíté­sével könnyebben megoldhatóak. Ezt akarta elősegíteni a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium Vaskohászati Igazgatósága is azzál, hogy a Kohá­szati Dolgozók Szakszervezetével együtt december 16-án Özdon orszá­gos hengerész tapasztalatcserét ren­dezett. A Rákosi Mátyás Művek, a Lenin Kohászati Művek, a Lőrinci Hengerművek, a Borsodnádasdi Le­mezgyár és a Salgótarjáni Acéláru­gyár legjobb hengerészeit küldte el a fontos tanácskozásra, hogy az ózdi hengerészekkel kicseréljék tapaszta­lataikat, megbeszéljék a jövő évi tennivalókat. A tanácskozás reggel 8 órakor kez­dődött. Az üzem kultúrotthonában Temesszentandrási Guldó, a gyár fő­mérnöke ismertette az ország henge­részei előtt álló legfontosabb felada­tokat és azokat a tapasztalatokat, amelyek felhasználásával mind a mi­nőség javításában, mind a nagyobb kihozatal elérésében eredményeket mutattak fel. Beszélt a bátor kezde­ményezés és a hibaforrások felkuta­tásának fontosságáról. Ezek segítsé­gével Özdon a gyár sclejtjét az 1952. évi 4 százalékról az év végére 2,54 százalékra csökkentették. S ami még ennél is fontosabb, az érté­kesített hengercltáruból ma már csak 2.12 százalék a selejt, a 3 év előtti 7 százalékkal szemben. Ezután a finomhengerészek előtt az újítók helyiségében Fehér József elvtárs, az ózdi finomhengerde veze­tője, a durvahengerészek előtt pedig a műszaki körben Pohl László elv­társ, az ózdi durvahengerde vezetője ismertette az üzem hengerészeinek tapasztalatait. Utána a tanácskozáson megjelen­tek munkáruhát öltöttek és műszaki bemutatón vettek részt. A finomhen­gerde gyors drótsorozatán az ózdi Pongó Barna brigádja és Barabás Ferenc csepeli hengerész, a szakma kiváló dolgozója ismertette munka- módszereit. A durvahengerdében Bediczki András lőrinci hengerész és Zsóka József művezető főleg a hen­ger csapágyazása iránt érdeklődtek. Náluk ugyanis bronz csapágyakat használnak és ez sok importált ént emészt fel. Szeretnének ezért áttérni az Óz­don jól bevált fehér fémbetétes (termites) csapágyak alkalmazá­sára. Délután az üzemben látottak alap­ján a kultúrotthonban folytatódott a tapasztalatcsere. Sok értékes javaslat hangzott el a műszaki színvonal megjavítására, a technika fejlesztésére, a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésére és a munkavédelem megjavítására. Szóba- került az is, hogy a későbbiek folya­mán meg kell vizsgálni, melyik üzem dolgozói hasznosítják jobban az Ózdon szerzett tapasztalatokat, — természetesen azok. akik job­ban fogják teljesíteni 1956. évi tervüket. A csepeliek elhatározták, hogy mi­helyt hazaérnek, megbeszélik tapasz­talataikat és versenyre hivják ki az ország hengerészeit. Igen hasznos volt az ózdi henge­rész tapasztalatcsere. Már most ké- szü’nek az ország hengerészei az 1956. évi terv telíesítésére, arra, hogy a pártvezetőségválasztás tiszteletére az új évben minden hónanban egy­napos előrehaladást érjenek el, NEMETH GYULA CsaliKin íé'mi lió lorn! köiltérgtl Antikat, italai ágiiénál, csatornáinál a borsa!<msguei bányásztelepeken A borsodi szénmedence számos bányatelepén állami támogatással és saját erőből ez évben új bánvász saiátházak százait építették fel. A legtöbb helyen a kétszobás, összkomfortos salátházak a régi település mellett úi lakótelepet alkotnak. A* új bányász-lakótelepek kiépítését jö­vőre to' ább folytatják, a telepeket korszerű úthálózattal, közművekkel látják el. Jövőre mlnteev 2 millió forintot fordítanak a bányász-lakótelepe­ken a közművek kiépítésére. Ki’enc lakótelepen létesítenek járdát, utat, csatornahálózatot és vízvezetéket. Többek köpött járdát építenek Királ- don, Putnokon és Komlón, utat Alacsk^n és Fétáo. Az útAotts«*ei a tá­volabb lakó dolgozók gyors és kénve Imes közlekedését Is biztosítják. Rudabényán csaknem félmllli í forintos költséggel csatornázzák az új, sajátházakból álló báuvásztelepet, mintegy 200 000 forintos költséggel pedig vízvezetéket létesítenek. Ugyancsak vízvezetéket létesítenek a sa- jókazai úi bánvásztclepü’ésen Is. több mint 100 0ó0 forintos beruházással. Az állami beruházások mellett a hánvászházak tulatdonosal Is se­rényen tevékenykednek lakóhelyük szépítésén. Az ősszel több mint 10 000 facsemetét ültettek el az utak mentén, tavasszal pedig a vízleve­zető árkok mellett virágágyakat létesítenek. Hol ftäföp a tcatct&c ? Mindenesetre a szántóföldeken pö­fög a traktor. És az ilyen dűlőkön nincs is hiba,a mélyszántással. De vannak olyan helyek, ahol nem pö­fög a traktor. A hejőcsabai Béke ter­melőszövetkezet földjén például se- hogysem akar pöfögni. Harmincnégy holdja nincs még felszántva a tsz- nek a tavasziak alá, mert az alsó- zsolcai gépállomás néhány traktoris­tája semmtbeveszi a munkafegyel­met. Kiküldtek egy traktorost a tsz földjére, hogy minél előbb szántsa fel, de az 5 napig feléje sem nézett a munkának. Hogy hol volt közben, azt bizonyára elmondja majd a gép­állomás vezetőinek, akik nem ellen­őrzik rendszeresen a mélyszántást és a traktorosok munkáját. Szabó Jó­zsef agronómus és Juhász Pál bri­gádvezetők azonban tudnak erről a dologról. Nem kell persze azt gondolni, hogy a traktoros ez alatt az öt nap alatt semmit sem csinált. Csinált ő — ép­pen itt van a hiba! A termelőszövet­kezetnek nem ment szántani, de el­ment a kulákoknak! Idős Répási Sándor kuláknak is felszántotta a fötdjét — no persze, bizonyos fizet­ség ellenében. A kulák földjén pöfögött tehát a traktor. ­Jó volna tudni, milyen lesz a fele­lősségrevonás. I ólsikerült termelőszövetkezeti J zárszámadások beszámolóit böngésztem éppen, amikor beszól­nak, hogy keres valaki fontos ügy­ben. Az előszobában fejkendős, negy­ven év körüli asszony lép elém. Már az arcán és mozgásán is látszik, hogy izgatott. — özvegy Imre Balázsné vagyok t— mutatkozott be. Leülünk, azonnal a tárgyra tér. Sebesen beszél, mintha jóelőre betanulta volna a mondókát. — Azért jöttem, hogy segítsenek rajtam, meg a többieken. A hejőcsa­bai Béke termelőszövetkezet tagja vagyok és a termelőszövetkezet nem akar fizetni. Még most sem volt meg a zárszámadás, de nem is lesz, mert ez olyan termelőszövetkezet, hogy nincs semmije. Aratás óta nem kap­tam egy fillér előleget, most nincs pénzem, a gyereknek meg ruha, cipő kéne. • Nagy lélegzetet vesz, rámnéz és mert látja, hogy várom a továbbia­kat, folytatja: — Tudja, olyan ez a termelőszö­vetkezet, hogy ott senki se akar dol­gozni. A vezetők mindent tönkre­tesznek, Az elnök ... hogy is hívják csak... — sokáig gondolkozik a né­ven. — Megvan, Marsaiké Gyula, nem törődik semmivel. Csak iszik, meg iszik. Dolgozni nem akar, úgy kell reggel nyolc órakor felkölteni. És a gazdaság? Arról jobb nem is beszélni. A kukorica, meg a répa ott ment tönkre a földeken. A százhúsz mázsa hal a halastóból eltűnt, pénz meg sehol. Az épületekkel is hogy bánnak! Az új istállóban a sertések csülökig járnak a vízben. Ki kellett bontani az épület végét, hogy lefoly­jon a víz. A teheneknek nincs mit enniök. Egyszóval minden a fejetete- jén áll, pénz meg nincs. Hirtelen abbahagyja, nyilván vár­ja, hogy kérdezzek. Kérdezni? Mit kérdezzek? Ennyi hiba, fejetlenség hallatára úgy érzi a- errb-r, hon-- valami forrásnak indvl a bavser‘A ben. Hát lehet ilyen tcrmplS*z<"ret kezet ma, amikor sorra ér'-eznek c győzelmi jelentétek Pb—70 forintos munkaegységekről, milliomos terme­lőszövetkezetekről! Pedig az asszony olyannak látszik, akinek hinni le­het. Azért mégis egy kérdést: — Mondja csak Imréné, hány mun­kaegysége van? A RÁGALMAZÓ Egy pillantás az asszony arcára és ez alatt megváltozik az asszonyról a véleményem. Epirul, lehajtja a fejét, mintha gondolkozna. De mire fel­emeli tekintetét, újra a régi. — Én a két gyerekemmel 7—800 forintot kerestem hetenkint az álla­mi gazdaságban. A Békében is hár­man dolgoztunk. Az igaz, hogy nincs sok munkaegységem, de ... Mondja, mondja a magáét, de már látom, hogy a kérdés talált. Ez az asszony nem őszinte. Valami nincs rendjén. Azért megígérem, hogy el­megyünk a tsz-be és nyugodjon meg, helyrejön minden. Azután majd be­szélgetünk. Feláll, mosolyogva kezetfog, de azért elmenőben még megjegyzi: „Elmegyek én Pestig, a minisztériu­mig is kérem, mert én nem Így kép­zeltem el a termelőszövetkezetet, amikor a tavasszal beléptem. És hogy igazam van, azt megmondják a töb­biek is...“ O ogy Imréné milyennek képzelte a termelőszövekezetet, az a ta­nácsházán és a tsz-ben derül ki iga­zán. A tanácsházán Táncos elvtárs elnökhelyettes meghallgatja a törté­netet. Itt-ott helyeslőén bólint, más­szor elmosolyodik. Azután beszélni kezd, az olyan ember biztonságával, aki úgy ismeri a tsz helyzetét, mint a saját tenyerét. — Imréné? Ismerjük jól. Tavasz- szal bekönyörögte magát a közösbe a fiával együtt, azután rendre kérte az előleget. Hol dolgozott, hol nem. A fia dróttal verte a teheneket, mire az elnök kitette a szűrét. Azó*a az asszony se dolgozik és alighanem több a tartozása, mint a járandósága. De ami a tsz-t illeti, van némi igaza. Táncos elv*árs minden kertelés nélkül elmondja az igazat. A tanács is, a pártbizottság Is sokat foglalko­zott a Béke ügyével. Nem ment min­den rendben, — főként az Imréné- féle tagok miatt. Huszonöt, tagból alig dolgot *t nihány, inkább az el­nököt, Marsalkót szapulták. Ezért is nem volt olyan a termésük, mint kel­lett volna. Azután nagy beruházá­sokba kezdtek. Istállókat építettek és mindezt főleg a 35 holdas halas­tóból várt jövedelemből akarták ki­fizetni. Csakhogy a hallal melléfog­tak. Százötven mázsát vártak, de alig halásztak le tizenkettőt. Nem váltak be az ivadékok. Most, a zárszámadás készítése előtt a gépállomás is jelent­kezett. Három éven keresztül nem kérte a szántásdijat, — pedig a tsz fizetett volna — ez évben azután egyszerre igényelte a három évi mun­ka ellenértékét. És a termelőszövet­kezet nem akart adós maradni. Ezért ts késett a zárszámadás. De most már készen van. Több mint harminc forintot ér egy munkaegység. így te­hát a hibák ellenére sincs nagyobb bai, hiszen a termelőszövetkezetnek több mint egymillió forintot érő jól felszerelt gazdasága van. És ami az elnököt illeti? Hát igen. néhány hónappal ezelő*t Marsaiké elvtárs néhányszor valóban félre­lépett. öt úi tsz-taq rossz ú*on ma­gával ragadta, a fiatal elnököt. De elég volt a pártbizottság és a tanács egyszeri figyelmeztetése. Marsaiké Gyula visszatért a helyes útra. Hogy nem szeret dolgozni? Ez rágalom. Igaz, tapasztalatlan még, hiszen alig néhány hónappal ezelőtt került a tsz élére, de mindene a gazdaság. arsalkó Gyulával, a fiatal, alig harmincéves elnökkel járjuk a Béke gazdaságát. A tehénistállóban meglepő rend, tisztaság. A tehenek | kövérek, t'sz*ák. Jánossl elvtárs, az »új tehév^o^dozó keze aranyat ér. A lrégebbi állatgondozók csaknem tönk­retették a tehénállományt Nem ptet­tek, nem takarítottak. Tizenkét li­terről hat literre csökkent a fejési átlag. S most négy nap alatt újra két literrel emelkedett a tejhozam. S Já­nossl elvtárs szerint néhány hét múlva több lesz a tej. mint bármi­kor . i Az új, hatalmas sertésistálló Bz ENSZ Társaságok Világszövetségének távirata az ENSZ-ba történt telvétaiilnk alkalmából és a Magyar ENSZ Társaság választávirata MAGYAR ENSZ-TÄRSASÄG Kérem, fogadják forró szerencse- kívánataimat Magyarországnak aa Egyesült Nemzetek Szervezetébe tör­tént felvétele alkalmából. Ez az ese­mény döntő lépés a világszervezet Budapest egyetemes jellegének megvalósulása útján,' amelyért az ENSZ-Társaságok Világszövetsége mindenkor síkra- szállt. Arias Perez ROBERTO ARIAS PEREZ úrnak, az ENSZ-Társaságok Világszövetsége helyettes főtitkárának Párizs Szívből köszönöm üdvözlő távira­tát, amelyet ismertetni fogok intéző- bizottságunk legközelebbi ülésén. A Magyar Népköztársaságnak és más országoknak az ENSZ-be történt fel­vételét a társaságunkhoz csatlakozott szervezetek sokmilliónyi tagja forró lelkesedéssel fogadta. Meggyőződé­sem, hogy az új tagok felvétele az ENSZ megerősödéséhez vezet és előbbre viszi a béke ügyét. Társasá­gunk ehhez fokozott tevékenységé­vel kíván hozzájárulni. Kerek Gábor főtitkár (MTI) B magyar kormány köszöneté n ENSZ-be történi felvételünket támogató országoknak A magyar külügyminisztérium a magyar kormány köszönetét tolmá­csolta mindazon országok diplomá­ciai képviselőinek, amelyek támogat­ták Magyarország felvételét az Egj-e- sült Nemzetek Szervezetébe. (MTI) Beírlak nevüket a DISZ Becsület K őny vébe NAGY piroskötésű könyv. A lá­tása is szívdobogtató, hát még amit szép, szabályos betűkkel fehér lap­jaira írtak! Vasöntők, építömunká- sok, mérnökök, diákok, traktoro­sok és bányászok, —- Borsod leg­jobb ifjúmunkásainak nevei és nagyszerű hőstettei kerültek be a DISZ megyei bizottság által veze­tett „Becsület Könyvébe1*. Egytől- egyig olyanok nevei, akik minden­napi munkájukkal legkövetkezete­sebben harcoltak pártunk politiká­jának megvalósításáért. Olyanok hőstettei, akik fáradságot nem kí­mélve, éjt nappallá téve dolgoztak új életünk, új világunk építésén. Lapozgassunk a könyvben, amely a borsodi ifjúmunkások dicsőségét őrzi. tr A BECSÜLET KÖNYV egyik lapján ott van Kálna Ottó, a pere- cesi MTH-intézet igazgatójának neve. Sokszorosan rászolgált erre. Érdemeinek méltatására azonban csak ennyi áll a neve alatt: 1945-től kezdve résztvesz az ifjúsági szövet­ség munkájában: a diósgyőri SZÍT egyik alapító tagja volt. Sokáig dol­gozott, mint SZÍT alapszervi titkár. Jó munkája elismeréseképpen lett is tiszta. A több mint száz darab faj­tiszta sertés jó húsban van. Az öreg Csapó bácsi, — Imréné apja — a ser­tésgondozó, a tsz egyik legbecsülete­sebb tagja. Elégedett a munkával is, a várható jövedelemmel is. Viziszár- nyas telepük is van. Száz liba hízik a baromfiistállóban. A kövér anya­törzs ott úszkál a Hejő párolgó vizén. — Csak az itt a baj, hogy a tag­ság nem olyan, mint kellene, — pa­naszkodik Marsalkó evtárs. — Papí­ron negyvenhét tagunk van, de alig heten dolgozunk rendszeresen. A többieknek nem munka, csak pénz kellene. Most is azt akarták néhá­nyon, hogy osszuk ki a takarmányt, osszunk ki mindent. Az ilyen Imréné- félék akarták persze. Imrónének 55 munkaegysége van és több mint két­ezer forint előleget vett fel. Fejős­tehénnek nézte a közöst. Igent Az Imréné-félékben, a 1 munkától viszolygó tagokban van itt a hiba, hiszen még a nem ki­elégítő munka, a gyenge halászat el­lenére is 31,76 forintot ér náluk egy munkaegység. S az adósságot is ren­dezte a termelőszövetkezet. A jövő sok jót Ígér. Csapó bácsi hatvan da­rab sertést hizlal, ennyire kötöttek szerződést az állammal. Marsalkó elvtárs megjegyezte: ,.Jövőre jóval nagyobb lesz a jövedelem, mint az idén." Különösen, ha a becsületes, munkaszeretö tsz-tagok szívvel-lélek- kel dolgoznak. Sok hejőcsabai dolgozó paraszt ér­deklődik a tsz iránt, várja a zár- számadási közgyűlést. Ettől függ, mi­lyen lesz a Béke jövő esztendeje. A közgyűlés sikere viszont azon múlik, hogyan készíti azt elő. milyen segítsé­get ad a IV. kerületi pártbizottság és c tanács a termelőszövetkezetnek. Mer* a Béke eddigi hibái már teljeser megszűnhettek volna, ha a tsz-bm erős. jól dolgozik a pártszervezet be néhány becsületes kommunista kézé be veszi a tsz ürmeit. Gazdaságiira máris aranyat érő tsz a Béke. De méginkább az lesz, ha eayszersmlv- denkorra megszabadul az Imréné- féle r&galmazóktA* BARCSA SÁNDOR a perecesi MTH-intézet igazgatója* Itt is nagy segítséget ad a DISZ­szervezetnek a fiatalok nevelésé­ben. TÖTH SÁNDOR neve mellett e* olvasható: A kazincbarcikai városi DISZ-bizottság ágit.-prop. titkára* 1951. óta dolgozik DlSZ-funkctóban* 1953-ban, az építkezések megkezdé­sekor küldte a DISZ Kazincbarci­kára azzal a feladattal, hogy szer­vezze meg a DISZ-t, nevelje, moz­gósítsa a fiatalokat hazánk egyik legnagyobb ipari létesítményének, a vegylkombinát felépítésére. Tóth elvtárs ezt a feladatot becsülettel teljesítette. ti HOFFMEISTER János a Lenin Kohászati Művek vasöntödéjében 8 éve az ifjúsági szervezet titkára. Brigádvezető, 28 tagú brigádjának nevéhez számtalan termelési győze­lem fűződik. A VIT-verseny idején a brigád 135 százalékos teljesít­ményt ért el. Hoffmeister elvtárs» üzemében indult el „a szakma leg­jobb ifjúmunkása“ címért folyó verseny. Ennek keretében a műsza­ki vezetőséggel együtt Hoffmeister elvtárs állandóan biztosítja a mű­szaki feltételeket, ezért a fiatalok szeretik, becsülik. Tr OTT VAN a könyvben Sáíl An­tal, az ózdi Kohászati Üzemek kar­bantartó üzeme DISZ-titkárának neve is. Mivel érdemelte ki e nagy kitüntetést? 10 éve titkára az üzem ifjúsági szervezetének, s ez idő alatt szinte egyedülálló eredménye­ket ért el az ifjúság nevelésében — olvassuk a könyvben. Alapszerve­zetének tagjai 1953-ban fejezték be első ötéves tervüket. Sok „kiváló dolgozó“ jelvénnyel kitüntetett van neveltjei között. A szervezet tagjai nemcsak a termelésben, hanem a DISZ-életben is példát mutatnak* T­S ÍGY olvasható' valamennyi ki­tüntetett neve mellett eddig vég­zett munkájának, helytállásának méltatása. Igaz, hogy szűkszavúak, rövidek ezek a méltatások, de ha bővebben akarnák megírni azokat a nagyszerű küzdelmeket, amelye­ket megyénk kiváló Ifjúmunkásai vívtak, akkor kötetekre lenne hoz­zá szükség. Sokat lehetne Írni például arról, hogyan szervezte meg Szilágyi Margit, ez a törékeny 19 éves kislány a keselyűhalmi ál­lami gazdaságban a silózási ver­senyt. És mennyit dolgozott, amíg megszervezte a fiatalok kultúrális fejlődését elősegítő előadásokat! Vagy milyen sokat lehetne írni Né­meth Lászlóról, az ózdi Kohászati Üzemek hengerdélének fiatal mér- .nőkéről, aki üzemében megszervez­te az „Ezerszemű őrsöt“ és kímé­letlen harcot Indított a pazarlók, a nép vagyonát tékozlók ellen. És vajon elég-e elmondani Bialko Gyu­láról, a Borsodnádasdt LemezgyáT simitőheneerész brigád vezetőjéről annyit, hogy brigádja a VIT-ver­seny ideién 460 tonna hencereltárut adott terven felül a néoeazdaság- nak? A tnhblckről mindennani éte­tünk raevszerő hőseiről sem lehet­ne szűkszavúbban hpszélnl Har­cuk bátor kommunista beszállá­sok. párt iránti húsáaük leoven nélda minden DTS7-fiatn1 előtt. Merítsenek erőt nagyszerű tetteik­ből, dolgozzanak úgy, olyan oda­adással. mint ahogy azt a Becsület Könyvébe beírt ifjúmunkások tet­ték. (Kecskésnél

Next

/
Oldalképek
Tartalom