Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-08 / 290. szám

;c%ir? . Szerda, 1954. december 8. Én ÉSZAKMAGVARORSZAG A TE1-PANASZOK NYOMÁBAN —' Szomszédasszony, magánál is összement a tej? Én nem tudom, mit csinálnak vele. Még nyáron megértem, hogy előfordul, de most, amikor hideg van ... Sajnos, sok miskolci háziasszony ajkán hangzik el ilyen panasz. Nem hallgathattuk tétlenül ezeket, elláto­gattunk a borsodmegyei tejipari üzembe, hogy utánajárjunk: mi a baj? Mielőtt azonban bevezetném olvasóimat — a gyakran s joggal pa­naszkodó asszonyokat — az üzembe, tekintsünk bele egy ez év májusá­ban született jegyzőkönyvbe Abban az Időben még több volt a panasz a tejre. A kerületi tisztiorvos és ügyész ki­mentek éjjel a tejüzembe, s a lá­tottakat a következőképen összegez­ték: A kannamosó gőzölő berendezé­se nem működik, a kannákat úgy szállítják ki, hogy előzőleg csak hi­degvízzel öblítik, s a hiányos mosás után azonnal lezárják. A helyiség padlója piszkos, betonja töredezett, a dolgozók vízben állnak, a tejátve­vő helyiség fala piszkos, pókhálós, a vakolat hullik. A helyiség takarítat- lan, a csővezetékeket ujjnyi vasta­gon fedi a por. A tejtárolók is pisz­kosak, s a 700 literes tartály felett a plafon vakolat ja a tejbe hullik és a szennyes víz is belecsöpög. A rak­tár teljesen alkalmatlan raktározás céljára. Nincs szellőző berendezése, s _ az egyik kamrában az összegyűj­tött vaj között svábbogár szaladgál. A vajüzemben a következő kép fogadta az ellenőrzőket: — A vajadagológép piszkos. A laktár polcain denaturált szesz, csi­riz, s nyitott üvegekben bomlófélben levő vajminták állnak. Hát még mi volt a pasztőröző he­lyiségben ! A gépek elvezető csövei piszkosak, tele vannak bomló tejüledékkel. A csőtisztító kefék a helyiség padlóján szennyes vízben hevernek. A moso­gatóban piszkos melegvízben állnak a gépalkatrészek. Az öltözőhelyisé­gekben és a WC-ben minden kép­zeletet felülmúló piszok és rendet­lenség van. a dolgozók közül 38-an nem estek át a kötelező orvosi vizs­gálaton. Ez volt május 14-én. A jegyző­könyvet számos átirat, akta követte. Az ebben az ügyben készült irato­kat már csak kilóra érdemes mérni. Ezért abba is hagytuk az aktakuta­tást, s megnéztük inkább, mi van a tejüzemben most, december 6-án délután 4 órakor. (Az órákat érdemes megjegyezni.) Első utunk 3 hírhedt kannamosó­ba vezet. A gőzfertőtlenítő most sem működik. Nincs szén. A dolgozók most is vízben állnak, de a kannák kádból, kádba vándorolnak, s ha nincs fertőtlenítő gőz, utoljára fer­tőtlenítő vízzel öblítik ki. Gyakran megnehezíti a munkát egyes vállala­tok, üzemi konyhák vezetőinek fe­lelőtlensége. Előfordul ugyanis, hogy a tejeskannákban ételt szállítanak, s úgy küldik vissza a tejüzembe. Milyen most a tejátvevő? Egészen más kép fogad, mint az ellenőröket május 14-én. A nagy, 700 literes tar­tályt elbontották, négy kisebb kád­ba öntik a falvakból beérkező tejet. Tisztaság van. A falak frissen me­szeltek. A tartályokból csöveken nyomják fel a tejet a pasztőrözőbe. Nem is gondolnánk, milyen bonyo­lult folyamatokon megy keresztül az életet adó tej, míg a gyermekek po­harába kerül. Hosszú lenne leírni részletesen a fölözést, a vaj- és túró­készítést, a pasztörizálást. De azt hiszem nem is annyira ez érdekli most olvasóinkat, mint inkább az üzem rendje, tisztasága. Korántsem mondhatjuk, hogy már minden tö­kéletes, hiszen ennek sok akadálya van, amire később rátérünk. Észre kell azonban venni, hogy nagy a változás. Csak egy összehasonlító példát vegyünk. Májusban még éjjel 12 órakor is szennyes vízben talál­ták a gépalkatrészeket, most délután négy órakor már tisztán ott csillog­nak az asztalon. Ekkorára már az üzem nagyrésze ki van takarítva. A vaj raktárban szellőző berendezés működik és örökre száműzték a svábbogarakat. Van azonban egy hely, ahol sem­mi változás nem történt. Ez a dol­gozók mosdója és öltözője, ahol most is piszok, rendetlenség uralko­dik. Se szappan, se törülköző. Pedig az ember joggal gondolhatná, hogy a tejüzemben sokkal inkább megvan a tisztálkodás lehetősége a dolgozók­nak, mint bárhol másutt. De ez csak feltevés. Hogy miért, erre Kincs Já­nos elvtárs, a borsodi tejipari válla­lat igazgatója így válaszolt: —• Tudjuk mi, kérem, milyen nagy szükség van a személyzeti he­lyiségek rendbentartására. De eb­ben az épületben nehéz megoldani a kérdést. Építkezni szerettünk volna, bővíteni az üzemet, akkor lenne mosdó, öl­tözőhelyiség, kultúrterem. Sőt meg­felelő helyre kerülnének kompresz- szoraink is, amelyek jelenleg a pin­cében vannak, s olyan rossz álla­potban, hogy ha így marad, komoly veszély fenyeget a nyáron. Nem fogjuk tudni hűteni a tejet. Kap­nánk két új kompresszort, ha lenne hová tenni. — Miért nem megy az építkezés? — Már a pénzünk is megvolt rá és vissza kellett adni, mert nem ta­láltunk kivitelező vállalatot. Hogy az építkezésből nem lett semmi, s hogy a város tejellátását a nyáron komoly veszély fenyegeti majd, abban nagy része van a mis­kolci városi és a megyei tanácsnak. Nekik is kötelességük lett volna, hogy a lakosság érdekében segítse­nek kivitelező vállalatot találni az építkezéshez. Ez sürgős, mielőbb megoldásra váró feladat. Baj van a vállalat szénellátásával is. Amikor ugyanis kinn jártunk, egyáltalán nem volt szén az üzem­ben. Ezért nem működött a gázfer­tőtlenítő sem. Naponta szállítják a szenet Mártabányáról, mert nincs helyük hol tárolni. A sütőipari vál­lalatok már élveznek olyan jogot, hogy a bányában soronkívül meg­kapják a szenet. A tejüzem nem kap soronkívül, s így fordult elő, hogy négy órakor még szén nélkül voltak. Itt is a tanácsnak kellene segítenie, hiszen a legfontosabb a kenyér, de utána fontosság sorrendjében minő­iért a tej következik, a jövő nemze­dékének tápláléka. S ha már itt járunk, megérdek­lődjük az asszonyok további jogos panaszának okát is: — Miért érkezik gyakran későn a tej a boltokba? — Miskolc, s a megye napi tejel­látása a begyűjtéstől függ — hang­zik a válasz. — Ha a falu népe rendszeresen és időben beadja az előírt mennyiséget, van tej a város­ban, ha nem, akkor többször is el kell menni a városi asszonyoknak délelőtt a boltba. Azonkívül tehát, hogy az üzem több segítséget vár a tanácsoktól, mi, a városi asszonyok, a gyermekes anyák nevében szólunk a dolgozó parasztokhoz is: ne felejtsék el, raj­tuk múlik a gyermekek napi pohár teje. Ha a falusi asszonyok akár ké­nyelmességből, vagy bármi más ok­ból későn vagy egyáltalán nem vi­szik a tejet a begyüjtőhelyre, gon­doljanak arra, hogy egy városi asz- szonytársuk aznap sokkal később viszi haza a tejet, vagy talán üres kannával tél- vissza a boltból. Örömmel vettem át tanácstagságra szóló megbízólevelemet Tanácstag voltam, s most ismét megválasztottak. Kimondhatatlan boldogságot éreztem, amikor ismét megkaptam megbízólevelemet. ígé­rem, az elkövetkezendő években úgy dolgozom, hogy megérdemeljem to­vábbra is választóim bizalmát. Tu­dom, eddig is meg voltak elégedve munkámmal, de most még több aka. „Doktor ár, se­gítsen rajtam!’“ — Hány és hány ember fordul így az orvoshoz, könyör­gő, reménykedő tekintet­tel és naponta hány be­tegen, elesetten segít ügyes keze, gyógyító ké­se; hány gyermekarcról tünteti el az égő lázró- zsákat, Ynilyen sok hánykolódó beteg gyötrelmeit enyhíti, hány ágy felől hárítja el a halál csont­kezét! A körzeti orvos jellegzetes táskájával „csoda- tévő” ampulláival, fecskendőivel, stetoszkopjával, gumicsöveivel mindenütt megjelenik, ahova hív­ják, a nap bármely szakában, zuhogó esőben, far­kasordító hidegben, vagy perzselő hőségben. „Az orvosi pályát nem lehet egyszerűen vá­lasztani, arra születni kell. Mert az orvos csak ak­kor orvos, ha mindegy neki éjjel vagy nappai, nincsenek idegei és a szíve nem a lábaszárában dobog.’“ Diákkoromban egy orvostanhallgatóval laktam egy szobában, aki hat év alatt kora dél­utántól éjfélig a gyógyszertan és anatómia ezer oldalait falta fel. ö ismételgette ezt a szenten­ciát, véget nem érő vitáink során. Ismerős és is­meretlen orvosok a gyakorlatban győztek meg arról, hogy ez valóban így van. *■ Ezeket a gondolatokat csak azért vetettem papírra, mert a jelek szerint nem mindenki van ezzel tisztában, vagy nem gondol rá és a dolgozó orvos hol itt, hol ott találja szembe magát a meg- nemértéssel, a közönnyel, a bürokráciával. Igen, az egyik legsúlyosabb, ami a körzeti orvost sújtja, éppen a bürokrácia. Soha nem voltam a statisztikai számoszlopok kedvelője és meggyőződésem, hogy a számokon kívül más mu­tatói Is vannak az életnek. De azoknak, akik nyakrafőre készíttetik a gyakran felesleges sta­tisztikát, mutassuk meg a hibákat, saját fegyve­reik — a számok segítségével. A körzeti orvosnak minden betegéről ki kell állítania egy adatlapot 13 kérdéssel. Számítsunk csak 2 percet egy adatlap kitöltésére. Ezt szo­rozzuk be egy nagyforgalmu körzet (pl. a Ka­zinczy utcai tendelő) napi minimálisan (!) 60 be­tegével, az eredmény 120 perc, azaz összesen a szükséges adminisztráción kívül, amely feltétle­nül kell a megfelelő egészségügyi tájékoződás­rat van bennem. A tanács afekor tud sikereket elérni, ha mi tanácstagok sz íVv el-lélekkel segítünk. Nagyon helyesnek tartom, hogy a tanácsta­gok ezentúl a tanácsüléseken rend­szeresen beszámolnak végzett mun­kájukról. NAGY GÁBORNÉ, Diósgyőr A szuhakállói újjáépített akna ----------. . -----------— Megnyílt a selyemréli új fűszer-és csemegebolt Nagy az öröme a Selyemrét kör­nyékén lakó háziasszonyoknak. Ked­den, december 7-én megnyílt a kor­szerű, szépen berendezett selyemréti fűszer- és csemegobolt. Az év ele­jén kezdték meg a berendezést és az üzlet most már 600.000 forint ér­tékű árukészlettel áll a vevők ren­delkezésére. A környékbeli asszonyoknak eddig a Tiszai pályaudvarig kellett elgya­logolnak, hogy megvásárolják az ebédhez, vacsorához valót. És most ez végre megszűnt. Megnyílt a tá­gas. szép üzlet, amely tele van csil­logó üvegpolcokkal, százféle áruval. Külön meglepetés, hogy kapható benne friss tojás, citrom és vagy 23 fajta hentesáru is. Kilenc óra előtt már vagy száz asszony állt az ajtó előtt, szatyor­ral, kosárral „felfegyverkezve“. A kiszolgálók izgatottan sürögtek, fo­roglak, útbaigazították a vevőket. Az első vevő Nagy Gezáné, 30 forint­ért rizst, asztali sót., paprikát vásá­rolt. Tóth Istvánná 84 forintot íize tett ki zsírért, rizsért, tojásért, liszt ért és cukorért. — Ebben a hónapban még nem vásároltam nagyobb tételben élelmi szert, mert vártam, hogy megnyíljék ez a bolt. Itt majd megkaphatok mindent, amire szükségem van. Az üzlettel szemben lakom és sok gya­loglástól kímél meg az új üzlet. Ä Selyemrét. lakói a kétvágányú villamos, az aluljáró és az új bér házak után most örömmel üdvözlik a szép üzletet, a dolgozók jobb élei körülményeiért, végzett munka leg újabb miskolci eredményét. S. L. Galánffy Lajos 25 éves tanári jubileuma Meleg ünneplés színhelye volt a napokban a zeneművészeti szakis­kola hangversenyterme. A szülői munkaközösség a jelenlegi és a már művészi eredményeket elért tanít­ványokkal együtt hangversenyt ren­dezett a 25 éves tanári jubileumát ünneplő Galánffy Lajos igazgató tiszteletére. Megható képet nyújtott a gysr- meksereg élő dekorációja a színpa­kor már a beteg kissé jobban lett — nem cso­dálom, hogy ilyen keser­ves az állapota. Aki ilyen betegen felönt a garatra, azon nehéz segíteni. — Én... hogy én! — hápogott H.-né. Elvö­rösödött, elsápadt és az előbb még élet-halál kö­zött lebegő asszonyság mintha puskából lőtték voltya ki, elrobogott, hoz, két órát vesznek el az orvos gyógyító tevé­kenységéből. Igaz, nem teljesen felesleges uz ilyen adatlap, amelyen rajta van a beteg múltja és jelene, de ha nincs megfelelő adminisztrátor, ha valahol, akkor éppen itt van szükség az észsze- lüsítésre. Nézzünk egy másik példát a bürokráciáról. A körzeti rendelők némelyike bizony nagyon zsú­folt, szinte késhegyig menő harc folyik a beju­tásért. Nehéz itt igazságot tenni és ez a csatáro­zás tönkreteszi az orvos kötélidegeit is. A Ka­zinczy utcai rendelőben megpróbálkoztak fémből készült számlapocskákat adni. de ez a módszer nem vált be. A számok felének két hét alatt lá­ba kelt. Szűcs doktor javasolta, hogy vezessenek be olyan számozott blokkokat, mint amilyenek a fodrászüzletekben vannak. Ezt a javaslatot az il­letékesek azzal utasították vissza, hogy nincs blokkra keret (egy blokktömb 2.50 forintba ke­rülne). Most egy levélszekrényt fundáltak ki a rendelőbe, amelybe sorra be lehetne dobálni a beteglapokat. De ennek az ötletnek a megvalósításához is kérvények, iktatás, pecsét, engedély, s a bürokrá­cia ezer járuléka volna szükséges. Egyelőre hit minden marad a régiben, tolongás, viták, vesze­kedések és — játék az orvos idegeivel. * As orvos5 még ha feladata magaslatán áll is, gyakran van kitéve inzultusoknak a betegek részéről. Elmondok erről egy történetet. H.-nénak súlyos szívbaja van. F. I. doktornő és asszisztense, Mária nővér különösen szivén viselik az asszony sorsát és tavasszal — még a rendelőben — valósággal babusgatták, különle­ges gonddal kezelték. Gyakran ott feküdt a ren­delő ágyán, amíg magához tért egy-egy roham után. Az ilyen betegnek az alkohól valóságos méreg, mégis az orvosnő egy szép napon, kit iát a borospohár mellett, mint H.-nétI A napokban ismét szívrohammal szállították be a kórházba. — Őszintén szólva — mondta az orvosnő, mi» Rövidesen megjelent a férje — ittas állapot­ban. — Rágalom! —Rágalom! Hogy még az én fe­leségem ... ! Kidobatom az ilyen orvost, ki én •— üvöltötte magából kikelve —, bennünket nam lehet sértegetni. így ordította végig a folyosót, magából ki­kelve szidta az orvosnőt.:: pedig az csak segí­teni akart rajtuk. Egy másik orvost, dr. V. Z.-t a nyilt utcán támadták meg, mert egy nőt nem írt ki vizsgálat után táppénzre. Gyakran sértegetik, inzultáljók különösen a perifériák orvosait. Természetesen a betegek nagyrésze hálás és látja, hogy jótevője az orvos. De még ha csak a betegek fél százaléka lép fel agresszívan az or­vossal szemben, az is tűrhetetlen. ★ A körzeti rendelők ellátásában itt is, ott is akadnak kisebb-nagyobb zökkenők. Ve­gyük csak szemügyre ezeket a problémákat. A műszerellátás általában megfelelő, de akadnak még gyógyszerek, amelyek nem kaphatók. Ilyen a neoperhepar nevű májkészítmény, vérszegény­ség elleni gyógyszer, vagy az atriphos és a miofort, amelyek szívbetegségeknél csodákat művelnek. Nem elegendő a kiutalt injekciós tű, a Kazinczy utcai két rendelő például havonta mindössze nyolcat kap. Fennakadások vannak a reflex-ka­lapácsok és stetoszkopok pótlásénál is. Hiba van némely rendelő egyéb felszerelé­sével is. Az 1. és 2. körzetben például rongyosak a törülközők, jód-, vagy vérfoltos az ágyteritő le­pedő, rossz a kályha. Nem különösebben súlyos hibák ezek. De a munkakörülmények rovására mennek. A tanács most vette kezelésbe az orvosi ren­delőket. Ne feledkezzék meg ezekről! SÁNDOR LÁSZLÓ don: a szakiskola női karával erre az alkalomra egyesült állami zene­iskola 100 tagú gyermekkórusa, amely Kodály: Köszönlő-jével nyi­totta meg az ünnepi műsort. Ezután Galánffy nemrég végzett művésznövendéke, Kertész Lajos mondott igen meleg köszönetét azok­ért a szellemi, pedagógiai, művészi és emberi értékekért, amiket Ga­lánffy Lajostól kaptak. Mégköszön - te az energiát, melyet lelkes tanári munkájába fektetett, amikor fejlő­désükön fáradozott, beléiük oltva az igaz művészet iránti rajongást s az annaik eléréséhez Szükséges munka szeretetét. Az üdvözlés után hangversenyt adtak az or-'zág különböző városai­ból összegyűlt régi és legkiválóbb fiatal növendékek. Így a műsorban P. Naey Ilona, a debreceni szakis­kola, Zempléni Kornél (akit mint Filharmónia művészt már ünnepel­tünk Miskolconl. a budapesti szak­iskola és G. Tóth Adél. a miskolc' szakiskola művész-tanára — szebb- nél-szebb műveket adtak elő. Kima­gasló művészi élményt nyuitolt Kertész Lajos ifiú művész Liszt: .Weinen und Klagen’“ előadásával. Az ifjú generációból Friedrich Ág­nes. a szakiskola végzős hallgatója igen szén fejlődést mutat, erről a költői Chopin-művek tolmácsolásá­ból győződhettünk meg. Polgár Ma­riannát az idén vette föl a főis­kola •— szintén nagy ígéretnek bizo­nyul. A hangverseny méltó befejezéséül a szülői munkaközösség elnöke, Nagy József köszönte meg Galánffy Lajosnak, hogv tanári kara élén a szakiskolai növendékek jövőjének kialakításán fáradozik. Upenéivfisen aWuHal« mes a npko'ci ;s*rá<? Ifíiwne'ne'' f pcssi A miskolci járás területén egy­másután alakulnak meg a tanácsok. A Hazafias Népfront-bizottságok igen jól előkészítették ezeket az alakuló üléseket. Az úttörők virág­csokorral köszöntötték az új tanács­tagokat Különösen lelkes, ünnepi hangulatban alakították meg helyi tanácsukat a szirmabesenyőiek, a sajószentpéteriek, a sajópálfalviak, a körömiek, a girincsiek és a s a jó- hídvégiek. ILLÉS ENDRE, Miskolc ' <

Next

/
Oldalképek
Tartalom