Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-05 / 288. szám
Y&aarnap, 1964. dfccembcr s. SSZAKMAG Y AKOKSZAO 7 ÁZ Ü3SÁGÍIRO ej az éht... /// egyek az úton, gondolatok ' tömkelegével az agyamban. Talán kissé levert vagyok, mert valami elkeserített. Egyéni gond, családi probléma, — hiszen min- denfidnék megvan a maga baja. Egyikünknek kisebb, másikunknak nagyobb. Emberek jönnek-mennek mellettem, ki erre, ki arra. öregek, fiatalok? Nem látom, mert bár nézek, kitérek és előzök — elfoglalnak gondolataim. Egyszerre egy kéz neheeedik a váltemna, s ismerős, régen hallott hang dörög a fülembe: — Hová, hová, elvtárs ilyen elgondolkozva. Már meg sem ismeri a szegény embert! — Hátrafordulok; egy pillanat és már tovaröp- pant a gond, a töprengés ... Ismerős áll előttem, kedves régi ismerős ... Ifjú Balogh Sándor, a hejő- papi traktoros . . . Keményein kezetszorítunk, s habár egy perccel előbb még nyakig voltam az egyéni gondokban, egy szempillantás alatt röpülök. Röpülök képzeletben a hejőpapi gépállomásra s szinte már látom is a problémákat, amelyek az előbb még a Szocialista Munka Hőse vállait nyomták . , . — Ez és ez van nálunk. Nem jól van így. Másként kellene — dörgi a fülembe Balogh Sándor! — Meg kellene nézni és írni róla. Attól majd rendbejön!... Azután még néhány kedves szó, baráti kézszorítás és elválunk .... Egyikünk balra, másikunk jobbra... De én már mosolyogva, jókedvűen ... Ismerőssel találkoztam, aki elmondta nekem a közösség gondját-baját. Bizakodva mondta el. S hogy miért bízik bennem? Mert újságíró vagyok. Képviselő. Az újságot képviselem a közösség előtt és az életet az újságban . . . lig haladok néhány lépést, mosolygósarcú. huncutszemű lány állít meg. Kezében levél, s örömmel újságolja'; — „Irt a Pista! Jól érzi magát, szombaton hazajön ..Szinte belepirul örömében. De azért hozzáteszi: — Még mindig haragszom magára. Tudja, hogy miért, ugy-e? .,. Azzal már siet is, neihogy lekésse a délutáni vonatot. Időben haza akar érni az örömhírrel. . S nekem sebesebben ver a szívem... Ismerős, írtam róluk néhány hónapja.,. Erzsikéről és Pistáról... Akkor Pista még mérnöki elölt volt, ma mérnök : . . Akikor talán még ők maguk sem voltaik biztosak benne, — avagy csak tagadták —, de én megláttam, hogy kettőjük ismeretsége egy boldog. együttölteradő élet csirája.., S lám, a csira már levélbeszökött... Hamarosan kivirágzik. Igen, ez az élet ... Vidáman, frissen sietek tovább... Am ha néhányszáz méterrel odább ismét gondterhelt homlokkal találkozol velem, ne csodálkozz rajta ... Közben megint találkoztam valakivel... Ismerőssel, aki megállított és el sem engedve a kezem. elsorolta gondjait... Itt és itt hibák vannak, elvtársi De milyenek! Hanyagság, visszaélés. Pazarolnak :.. nem gondoskodnak az emberekről, úgy mint kellene . . . Jöjjenek el, nézzék meg, írjanak róla ... Annak maid lesz foganatja. .. — Igen, erről írni kell, segíteni a bajokon .:. S ha megkérdeznél: — milyen problémákkal viaskodtál félórával előbb, — talán meg sem tudnám mondani. Igen, ez az élet... Az újságíró és az élet.., Hozzád beszélek most, barátom, akivel nemrégiben találkoztam s így szóltál: „Újságírók? Hm! Nektek van a legjobb, a legkönnyebb dolgotok. Mentek, járjátok a vidéket, s amit láttok, leírjátok. Hát mi ebben a nagy dolog?!‘‘ Akkor nem volt időm vitatkozásra... Most válaszolok neked s egyben mindenkinek. Választ adok, hogy mi az újságírás. A mi újságírásunk . . . a nem tévedek, te motorszerelő vagy, s amint hallom, kiváló szerelő. Úgy ismered a motorokat, mint a saját tenyeredet. Értesz a motorok nyelvén... Zu- gásuk után megmondod a hibát, s ki is javítod. Fogót ragadsz, kulcsokat, kalapácsot s ott erősíted a csavart, oda ütsz a kalapáccsal, ahová kell. S ha hibátlanul megy utána a motor, ugye, büszke vagy? Persze, hogy az, hiszen a te műved! Még akkor is büszke vagy, ha kétszer szét kell szedned a motort, s csak altkor lett jó. Sőt, annál büszkébb, mert megdolgoztál vele, de sikerült... Nap mint nap így élsz, így beszélgetsz a motorokkal... No, hát, ilyesféle az újság, az újságíró munkája is. Csak még sokoldalúbb, még több figyelmet kíván ... Hiszen itt a motor a mi közösségünk, az alkatrészek mi, emberek vagyunk benne. Jól kell hát működnie a motornak? Jól bizony, hibátlanul!-Edzeni kell, be kell járatni az ..alkatrészeket’", ahogy a mi életünk mérnökei (Marx, Engels. Lenin, Sztálin elvtársik) tervezték. Megírni, megmutatni, hogyan a leghelyesebb, hogyan a legjobb — ez az újságíró feladata. Eszre kell venni a hibákat, segíteni a bajokon. — ehhez kiválóan kell ismernünk önmagunkat s az embereket. Már pedig az embereket megismerni, ugye nem könnyű feladat? Ezért hát menni kell, menni, egy pillanatot sem pihenve, kutatni az életet.., És úgy adni vissza a maga valóságában. ahogy a legjobb, a leghelyesebb ..: Ha azután ez sikerült, akkor büszke, jogosan büszke az újságíró, — az olvasó pedig elégedett ... z emberek csak akkor szeretik az újságot, csak akkor biznak benne, ha hozzájuk, problémáikról szól. ha igazat mónd, ha az ő nyelvükön beszél. És mindennek eleget tenni, bizony nem köny- nyű feladat... Hosszú, hosszú gyakorlat, sok szárnypróbálgatás kell hozzá. S nagy hiba. ha melléfog az ember... A kezdő újságírónál bizony, ez is megtörténhet, megtörténik. Úgy, ahogy a kezdő motorszerelő is melléfog néha ... Ezért hát jól meg kell nézni az embert, akinek problémájáról írni akarunk. S az ilyen kutatás közben sók érdekes emberrel találkozunk. Nemrégiben egy olyan emberről akartam írni, akinek problémája, jogos panasza, kifogása van életünk egy-egr mozzanata ellen. írjak hát, de kiről? Ülök a vonaton, nézdegélek . . . Egyszerre csak a sarokban ülő nagybajúszú, idősebb parasztbácsi dühösen földhözcsapja az előbb meggyujtott cigarettát. Persze kellő megjegyzés kíséretében: — No, az aranyukat... egy jóízű cigarettát se szíhat az emlber. Fele kocs, vagy mi a fene, ennek a „Kossuth- nak‘".., S nem hagyja abba, eny- nyiben. Már folytatja is ..: — A------ # -----------------------„Egész családom nevében üdvözlef-err^küldöm" Szeretettel üdvözlöm az elvtársakat felszabadulásunk és egyúttal az Északmagyarország megjelenésének 10. évfordulóján. Két éve vagyunk előfizetői a lapnak, amely ez idő alatt nekem és családomnál: segítőtársává, legjobb barátjává vált. Családom minden tagja megtalálja benne, ami érdekli őt. Mindennap alig várjuk az újságos bácsit, hogy meghozza a lapot. Főzés, takarítás mellett is találok annyi időt, ’ hogy legalább beletekintsek. Délután — munkám végeztével — elolvasom minden sorát. Két gyermekem van. Egy kisfiú és egy kislány. Igyekszem őket hazafias szellemben, jó, dolgos munkásemberekké nevelni és ehhez sok segítséget nyújt az újság. Arra kérem az elvtársakat, hogy a bennünket, asszonyokat érdeklő kérdésekkel még többet foglalkozzanak. Ismertessék egy-egy jó! dolgozó tanácstag, vagy munkásnő életét, munkáját, hiszen mi igyekszünk népünk legjobbjait követni, gyermekeink elé példaképül állítani. Lapjuk, vagy inkább lapunk az elmúlt 10 év alatt nagyon sokai fejlődött országunkkal, velünk együtt. Kívánunk az elvtársaknak további eredményes munkát és ehhez mi olvasók, leveleinkkel igyekszünk majd megadni minden segítséget; Lapunk minden munkatársának egész családom nevében üdvözletemet küldöm. JOÖ ISTVANNE háziasszony, Miskolc Játékki állítás és vásár a Miskolci Kiskereskedelmi Vállalat rendezésében december 11-töl 21-ig az MSZT Déryné-uteai székháziban. Nyitva délelőtt 10 órától este 8 óráig. Megnyitó december 11-cn délelőtt 10 órakor. minap meg kovát veszek a gyújtómba, beleteszem, még kettőt se szikrázik... Hát milyen munka ez? Régen, ha megvettem egy kovát, az kova volt... Most meg?.;.. Közeéebbhuzódtam hozzá. — No, mondom magamban, — ez az én emberem. — Jól megnéztem. Uj kabát, új kalap rajta, lábán fényesszárú csizma. Megszólítom: — De a csizma az szép?! Vagy az is hibás? — Rámnéz, s olyan fél- mérgesen ráfeleli: — Szebb is lehetne. Nézze meg a feje szabását. Miért ilyen kerekded az orra? Hanyag munka! Hanyag! Pedig hétszáz forint volt ez. — S felsorol még egy sereg bosszúságot, úgy, hogy nem restellem bevallani, már a végén magam is Indulatba jöttem: — Semmi jó, csak kifogás?... Ki lehet ez az én utitársam?... Szó szót hoz, s már ott tartunk, hogy összeveszünk... Keréken kijelenti, hogy az ő fia bizony nem lehet mérnök soha. de négy ökre, öt tehene se lesz az istállóban... Bizonygatom, hogy hiszen nálunk minden fiatal előtt nyitva az út.. Állatot meg annyit tarthat, ameny- nyit fel bír nevelni ... QJ am ért maga ahhoz — vágja a fejemhez. — Az én fiamból akármit tennék se lehetne mérnök. De nem ám .. . S még hogy hat ökröm ... Túl vagyok én már az ötvenen, nekem ugyan ne beszéljen. Tudok én mindent... — Azzal készülődni kezd. mert lassít a vonat. Én meg utána, hiszen ezt az embert így nem engedhetem el, meg kell győzni... A vonat elindul, mi is a falu felé, vitatkozva. Egyszerre csak az én utitársam kibökj, hogy: — Kár ezeken a dolgokon vitatkozni. A fiam nem lehet mérnök, merthogy tavalyedőttől már orvos. Hat ökröm se lesz, mert én meg tsz-tag vagyok. Ami igaz, az igaz, ez éven igen szép jövedelmem volt... — Persze, hogy elszállt minden mérgem, s nevettem egy jót..;. Ilyen eseteket nem lehet elfelejteni... S mit tehettem, írtam az öregről riportot... Azóta, ha találkozunk, huncutul rámmosolyog. Minden lapszámot elolvas és sok jó levélben tudósít bennünket. ... Szereti az újságot... Mégis, legjobban azok a riportok, cikkek nőnek az ember szivéhez, amelyekért meg kell küzdeni . : . Emlékszem, bokáig érő hólatyakban, harminc kilométert bicikliztem Taktaikenézre Sike Józsefhez, amikor az első riportot írtam róla Népszerűsítettük kiváló termelési módszereit... Megérte! De menynyire! Sokan írták már, hogy Sike módszerével jobb eredményt értek el... Sike József meg. ha valami problémája van. először az újsághoz fordul. S ha hozzá megyünk, haza megyünk ... S megannyi levél, annyi kézszorítás, kérdés, kérelem, panasz . , . Mind-mind bizalommal küldik hozzánk a laphoz, a pártsajtóhoz. „Intézzék el, elvtársak.:. Tudjuk, hogy megteszik .. De jóleső érzés ez a bizalom, a nép bizalma... S mindez azért, mert a párt mutatja az utat nekünk s az újság, meg a dolgozó nép szoros kapcsolatban van egymással . : . életből írunk, az életnek ^ írunk ... Az újságíró és az élet nálunk elválaszthatatlan ..; BARCSA SÁNDOR Kóródy Béla emlékezete Tíz esztendővel ezelőtt, 1944 november 30-án ítélték halálra és végezték ki Kóródy Béla újságírót, aki hazánk történelmének legszégyenteljesebb napjaiban a ..Szabadságharc’' című ellenállási újságot szerkesztette. A lap impresszumán ez állt: Felelős szerkesztő: Igaz Magyar. Ez az igaz magyar, Kóródy Béla maga írta a2 egész lapot s éjnek ideién Kánitz Miklós nyomdász vette át tőle a kéziratot és szedte ki a Lovag utca 14. szám alatti nyomdában. Az újságírót elfogatása után a hírhedt Radó nevű csendőrszázados pribékjei két hétig kínozták, de nem árulta el társainak nevét. Hősi halálának 10. évfordulóién kegyelettel emlékezünk meg Kóródy Béláról, aki népünk szabadabb és boldogabb életéért harcolt. A magyar rádió miskolci stúdióidnak műsora A stúdió vasárnap hangképeket közvetít & Miskolc felszabadulásának 10. évfordulójára rendezett központi ünnepségről. Részleteiket közvetít Nógrádi Sándor elvtárs altábornagy beszédéből, majd az azt ■követő kultúrműsorból. A stúdió ezután Szív küldi műsorát sugározza. ÜTÉ TJ A...,-4z egy vágányon döcögő miskolci villamos ma már a múlté. Kevesebb a bosszúság, gyorsabb a közlekedés a kettős vágányon. — Képünkön: a miskolci villamosvasút Tiszai pályaudvaron lévő végállomása, a vasút dolgozóinak pihenő váróterme.--------- ■■■ — ' Büszke vagyok, hogy az első levelezők közé tartozom Sokszor vettem már tollat a kezembe, sok levelet, tudósítást, cikket küldtem már a legutóbbi öt év alatt az „Eszakmagyarország“-nak, most mégis elfogódva kezdek az íráshoz, mert azt szeretném megírni, mit jelent nekem az „Eszakmagyarorszag'. Sokan olvasnak újságot, sok dolgozónak mindennapi kenyere a kommunista sajtó, de mi, akik az „EsZak- magyarország“ levelezőinek, tudósítói- nak táborához tartozunk, másképpen vesszük kezünkbe a lapot. Ügy nézzük mint a legközelebbi jóbarátot. Együtt örülünk örömeivel, együtt igyekszünk kijavítani hibáit. Az „Északmagyarország“ ma már valóra váltja Lenin elvtárs útmutatását; az újságot nem egy szerkesztő- bizottság írja, szerkesztésében, megírásában résztvesz az a sokszáz levelező is, aki leveleivel felkeresi a lapot. Büszke vagyok arra, hogy az „Északmagyarország“ első levelezői közé tartozom. Tíz éve harcol a lap ériünk, a dolgozók millióiért. Töretlen erővel vilié megyénkben győzelemről győzelemre pártunk határozatait, az országépités roppant munkájának ügyét. Arra kérem a szerkesztőséget, hogy a levelezők és olvasók összefogásával alakítsa ki azt a meleg baráti légkört, amelyikből még jobb lap születik, amelyik nevel, tanít, javítja munkánkat, irányit és utat mutat az újabb győzelmek eléréséhez. Az „Északmagyarország“ tízéves évfordulója alkalmával kívánom a szerkesztőségnek, hogy segítse újabb sikerekre országépílő harcunkat. RUBICSEK LÁSZLÓ Sárospatak M-iodeo dolgozó paraszt szeretettel olvassa a megyei pártsajtót Tíz éve olvasom a megyei párt,ajtót Nem mulaszthatom cl az alkalmat, hogy megjelenésének tizedik évfordulója ünnepén ne fejezzem ki jókívánságaimat a szerkesztőségnek és ne írjam meg véleményemet a lapról. Minden nap alig várom, hogy meghozzák az Északmagyarországot amelyből értesülök minden bel- és külpolitikai eseményről, a kormányrendeletekről. Igen jól foglalkozik a lap megyénk termelőszövetkezeteivel, amelyeknek hirel különösen érdekelnek bennünket. A lap segít bennünket ahhoz, hogy az egyes tsz-ekben bevált tapasztalatokat mi is alkalmazhassuk. A szocializmus építésének borsodi sikereiről ugyancsak az Északmagyarország tájékoztat bennünket. Nagyon tetszik nekem és általában az olvasóknak, hogy a lap egyre több képet közöl megyénkről és ezzel megismerteti velünk szülőföldünket, a nagy építkezéseket, a fejlődést. A lap munkatársai közül nem sokat ismerek, de azokról, akikkel eddig személyesen találkoztam, csak elismeréssel beszélhetek. Rózsa Jó- zsefne elvtársnőnek, aki a tsz-ek ügyeit annyira szívén viseli, Gémes- né elvtársnőnek, a levelezési osztály vezetőjének, Barcsa Sándornak, aki olyan sok szépet ír a faluról, Erdődi Jánosnak, aki a szép fényképeket készíti, de a többi munkatársnak is, akiket személyesen nem ismerek, a lap 10 éves fennállása alkalmából további jó munkát kívánok. Még csak annyit fűzök levelemhez, hogy falun minden dolgozó paraszt szeretettel olvassa a lapot. Vasárnaponkint mindenki siet a lapért, — hogy neki is jusson, mert bizony hamar elfogy. Azt is megírom, hogy vasárnap hátulról kezdjük olvasni a lapot, mert a Borsodi Bors igen érdekes és tanulságos számunkra. Továbbra is hű olvasója, levelezője kívánok maradni az Gszakma- gyarországnak. Elvtársi üdvözlettel: CSAPÓ ISTVÁN Hejőbába. Üdvözlöm a velem egyidős Tíz éve, hogy felszabadult Miskolc. Iskolánkban mi is megünnepeljük az évfordulót. Szüleimtől hallottam■ hogy az „Eszakmagyar- ország“ is most ünnepli 10. évfordulóját. A fel- szabadulás ünnepén üdvözlöm a velem egyidős szabaa sajtót — tudniillik én is 10 éves vagyok. Délután járunk iskolába. öcsémmel együtt reggelenkint örömmel várjuk az újságot és először mindig azt nézzük meg, van-e benne mese? Vasárnap különösen örülünk a lapnak. A Borsodi Bors igen tetszik nekünk. A képe. két ki szoktuk festeni, kivágjuk és eltesszük. Már többször akartam írni a szerkesztő bácsiknak, hogy több mesét szabad sajtót közöljenek, de valahogy mindig elhalasztottam a levélírást. Kérem tessenek több mesét írni. Köszöntőm a szer. kesztő bácsikat és néniket, ígérem, hogy ezután is tiszta ötös tanuló maradok. PÜNKÖSTI MARTA III. B. oszlálr Miskolc „A borsodmegyei dolgozók kedves lapjd“ A 10 éves Északmagyarország a borsodmegyei dolgozók kedves lapja. Mi háziasszonyok is szeretjük a lapot, különösen az „Asszony’“ rovatot. Sok hasznos, jó tanáccsal segíti megoldani a gyermeknevelés nehéz problémáit; ételrecepteket közöl, melyek felhasználásával változatosabbá tehetjük étrendünket, sőt még a divatos öltözködésről is tájékozódunk belőle. Végül — de nem utolsó sorban rendkívül sokat nyújt nekünk a lap azzal, hogy pontosan tudunk tájékozódni segítségével a politikában, megismerteti velünk a nemzetközi helyzetet, az egyre fokozódó békeharcot. Nem egyszer a lapból tudjuk meg, hogy férjeink üzemében hogyan áll a termelés. Mi háziasszonyok városunk és megyénk többi dolgozójával együtt ünnepeljük felszabadulásunk és az Északmagyarország 10 éves jubileumát. GÁL JÖZSEFNÉ. Miskolc Gyümölcsfaeladás miskolci Állami gazdaság FELSÖZSOLCAI FAISKOLA. NAGY VÁLASZTÉK! Miskolcról autóbuszjárat.
