Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-05 / 288. szám

Y&aarnap, 1964. dfccembcr s. SSZAKMAG Y AKOKSZAO 7 ÁZ Ü3SÁGÍIRO ej az éht... /// egyek az úton, gondolatok ' tömkelegével az agyamban. Talán kissé levert vagyok, mert valami elkeserített. Egyéni gond, családi probléma, — hiszen min- denfidnék megvan a maga baja. Egyikünknek kisebb, másikunknak nagyobb. Emberek jönnek-mennek mellettem, ki erre, ki arra. öre­gek, fiatalok? Nem látom, mert bár nézek, kitérek és előzök — el­foglalnak gondolataim. Egyszerre egy kéz neheeedik a váltemna, s ismerős, régen hallott hang dörög a fülembe: — Hová, hová, elvtárs ilyen el­gondolkozva. Már meg sem ismeri a szegény embert! — Hátrafordu­lok; egy pillanat és már tovaröp- pant a gond, a töprengés ... Isme­rős áll előttem, kedves régi isme­rős ... Ifjú Balogh Sándor, a hejő- papi traktoros . . . Keményein kezetszorítunk, s ha­bár egy perccel előbb még nyakig voltam az egyéni gondokban, egy szempillantás alatt röpülök. Röpü­lök képzeletben a hejőpapi gép­állomásra s szinte már látom is a problémákat, amelyek az előbb még a Szocialista Munka Hőse vállait nyomták . , . — Ez és ez van nálunk. Nem jól van így. Másként kellene — dörgi a fülembe Balogh Sándor! — Meg kellene nézni és írni róla. Attól majd rendbejön!... Azután még néhány kedves szó, baráti kézszo­rítás és elválunk .... Egyikünk bal­ra, másikunk jobbra... De én már mosolyogva, jókedvűen ... Isme­rőssel találkoztam, aki elmondta nekem a közösség gondját-baját. Bizakodva mondta el. S hogy miért bízik bennem? Mert újságíró va­gyok. Képviselő. Az újságot kép­viselem a közösség előtt és az éle­tet az újságban . . . lig haladok néhány lépést, mo­solygósarcú. huncutszemű lány állít meg. Kezében levél, s örömmel újságolja'; — „Irt a Pis­ta! Jól érzi magát, szombaton ha­zajön ..Szinte belepirul örömé­ben. De azért hozzáteszi: — Még mindig haragszom magára. Tudja, hogy miért, ugy-e? .,. Azzal már siet is, neihogy lekésse a délutáni vonatot. Időben haza akar érni az örömhírrel. . S nekem sebesebben ver a szívem... Ismerős, írtam róluk néhány hónapja.,. Erzsiké­ről és Pistáról... Akkor Pista még mérnöki elölt volt, ma mérnök : . . Akikor talán még ők maguk sem voltaik biztosak benne, — avagy csak tagadták —, de én megláttam, hogy kettőjük ismeretsége egy bol­dog. együttölteradő élet csirája.., S lám, a csira már levélbeszökött... Hamarosan kivirágzik. Igen, ez az élet ... Vidáman, frissen sietek tovább... Am ha néhányszáz méterrel odább ismét gondterhelt homlokkal ta­lálkozol velem, ne csodálkozz raj­ta ... Közben megint találkoztam valakivel... Ismerőssel, aki meg­állított és el sem engedve a ke­zem. elsorolta gondjait... Itt és itt hibák vannak, elvtársi De mi­lyenek! Hanyagság, visszaélés. Pa­zarolnak :.. nem gondoskodnak az emberekről, úgy mint kellene . . . Jöjjenek el, nézzék meg, írjanak róla ... Annak maid lesz foganat­ja. .. — Igen, erről írni kell, segí­teni a bajokon .:. S ha megkér­deznél: — milyen problémákkal viaskodtál félórával előbb, — talán meg sem tudnám mondani. Igen, ez az élet... Az újságíró és az élet.., Hozzád beszélek most, barátom, akivel nemrégiben találkoztam s így szóltál: „Újságírók? Hm! Nek­tek van a legjobb, a legkönnyebb dolgotok. Mentek, járjátok a vidé­ket, s amit láttok, leírjátok. Hát mi ebben a nagy dolog?!‘‘ Akkor nem volt időm vitatkozásra... Most válaszolok neked s egyben mindenkinek. Választ adok, hogy mi az újságírás. A mi újságírá­sunk . . . a nem tévedek, te motorsze­relő vagy, s amint hallom, kiváló szerelő. Úgy ismered a mo­torokat, mint a saját tenyeredet. Értesz a motorok nyelvén... Zu- gásuk után megmondod a hibát, s ki is javítod. Fogót ra­gadsz, kulcsokat, kalapácsot s ott erősíted a csavart, oda ütsz a ka­lapáccsal, ahová kell. S ha hibát­lanul megy utána a motor, ugye, büszke vagy? Persze, hogy az, hi­szen a te műved! Még akkor is büszke vagy, ha kétszer szét kell szedned a motort, s csak altkor lett jó. Sőt, annál büszkébb, mert megdolgoztál vele, de sikerült... Nap mint nap így élsz, így beszél­getsz a motorokkal... No, hát, ilyesféle az újság, az újságíró mun­kája is. Csak még sokoldalúbb, még több figyelmet kíván ... Hi­szen itt a motor a mi közössé­günk, az alkatrészek mi, emberek vagyunk benne. Jól kell hát működnie a motor­nak? Jól bizony, hibátlanul!-Edzeni kell, be kell járatni az ..alkatrésze­ket’", ahogy a mi életünk mérnö­kei (Marx, Engels. Lenin, Sztálin elvtársik) tervezték. Megírni, meg­mutatni, hogyan a leghelyesebb, hogyan a legjobb — ez az újság­író feladata. Eszre kell venni a hi­bákat, segíteni a bajokon. — eh­hez kiválóan kell ismernünk ön­magunkat s az embereket. Már pe­dig az embereket megismerni, ugye nem könnyű feladat? Ezért hát menni kell, menni, egy pillanatot sem pihenve, kutatni az életet.., És úgy adni vissza a maga valósá­gában. ahogy a legjobb, a leghe­lyesebb ..: Ha azután ez sikerült, akkor büszke, jogosan büszke az újságíró, — az olvasó pedig elége­dett ... z emberek csak akkor szere­tik az újságot, csak akkor biznak benne, ha hozzájuk, problé­máikról szól. ha igazat mónd, ha az ő nyelvükön beszél. És minden­nek eleget tenni, bizony nem köny- nyű feladat... Hosszú, hosszú gyakorlat, sok szárnypróbálgatás kell hozzá. S nagy hiba. ha mellé­fog az ember... A kezdő újságíró­nál bizony, ez is megtörténhet, megtörténik. Úgy, ahogy a kezdő motorszerelő is melléfog néha ... Ezért hát jól meg kell nézni az embert, akinek problémájáról írni akarunk. S az ilyen kutatás köz­ben sók érdekes emberrel találko­zunk. Nemrégiben egy olyan emberről akartam írni, akinek problémája, jogos panasza, kifogása van életünk egy-egr mozzanata ellen. írjak hát, de kiről? Ülök a vonaton, nézdegélek . . . Egyszerre csak a sarokban ülő nagybajúszú, idősebb parasztbácsi dühösen földhözcsapja az előbb meggyujtott cigarettát. Persze kel­lő megjegyzés kíséretében: — No, az aranyukat... egy jóízű cigaret­tát se szíhat az emlber. Fele kocs, vagy mi a fene, ennek a „Kossuth- nak‘".., S nem hagyja abba, eny- nyiben. Már folytatja is ..: — A------ # -----------------------­„Egész családom nevében üdvözlef-err^küldöm" Szeretettel üdvözlöm az elvtársakat felszabadulásunk és egyúttal az Északmagyarország megjelenésének 10. évfordulóján. Két éve va­gyunk előfizetői a lapnak, amely ez idő alatt nekem és családomnál: segítőtársává, legjobb barátjává vált. Családom minden tagja megtalálja benne, ami érdekli őt. Mindennap alig várjuk az újságos bácsit, hogy meghozza a lapot. Főzés, takarítás mellett is találok annyi időt, ’ hogy legalább beletekintsek. Délután — munkám végeztével — elolvasom minden sorát. Két gyermekem van. Egy kisfiú és egy kislány. Igyek­szem őket hazafias szellemben, jó, dolgos munkásemberekké nevelni és ehhez sok segítséget nyújt az újság. Arra kérem az elvtársakat, hogy a bennünket, asszonyokat ér­deklő kérdésekkel még többet foglalkozzanak. Ismertessék egy-egy jó! dolgozó tanácstag, vagy munkásnő életét, munkáját, hiszen mi igyek­szünk népünk legjobbjait követni, gyermekeink elé példaképül állítani. Lapjuk, vagy inkább lapunk az elmúlt 10 év alatt nagyon sokai fejlődött országunkkal, velünk együtt. Kívánunk az elvtársaknak to­vábbi eredményes munkát és ehhez mi olvasók, leveleinkkel igyek­szünk majd megadni minden segítséget; Lapunk minden munkatársának egész családom nevében üd­vözletemet küldöm. JOÖ ISTVANNE háziasszony, Miskolc Játékki állítás és vásár a Miskolci Kiskereskedelmi Vállalat rendezésében december 11-töl 21-ig az MSZT Déryné-uteai székháziban. Nyitva délelőtt 10 órától este 8 óráig. Megnyitó december 11-cn délelőtt 10 órakor. minap meg kovát veszek a gyúj­tómba, beleteszem, még kettőt se szikrázik... Hát milyen munka ez? Régen, ha megvettem egy ko­vát, az kova volt... Most meg?.;.. Közeéebbhuzódtam hozzá. — No, mondom magamban, — ez az én emberem. — Jól megnéztem. Uj kabát, új kalap rajta, lábán fé­nyesszárú csizma. Megszólítom: — De a csizma az szép?! Vagy az is hibás? — Rámnéz, s olyan fél- mérgesen ráfeleli: — Szebb is le­hetne. Nézze meg a feje szabását. Miért ilyen kerekded az orra? Ha­nyag munka! Hanyag! Pedig hét­száz forint volt ez. — S felsorol még egy sereg bosszúságot, úgy, hogy nem restellem bevallani, már a végén magam is Indulatba jöt­tem: — Semmi jó, csak kifogás?... Ki lehet ez az én utitársam?... Szó szót hoz, s már ott tartunk, hogy összeveszünk... Keréken kijelenti, hogy az ő fia bizony nem lehet mérnök soha. de négy ökre, öt te­hene se lesz az istállóban... Bi­zonygatom, hogy hiszen nálunk minden fiatal előtt nyitva az út.. Állatot meg annyit tarthat, ameny- nyit fel bír nevelni ... QJ am ért maga ahhoz — vágja a fejemhez. — Az én fiam­ból akármit tennék se lehetne mér­nök. De nem ám .. . S még hogy hat ökröm ... Túl vagyok én már az ötvenen, nekem ugyan ne be­széljen. Tudok én mindent... — Azzal készülődni kezd. mert las­sít a vonat. Én meg utána, hiszen ezt az embert így nem engedhetem el, meg kell győzni... A vonat elindul, mi is a falu felé, vitatkoz­va. Egyszerre csak az én utitársam kibökj, hogy: — Kár ezeken a dol­gokon vitatkozni. A fiam nem le­het mérnök, merthogy tavalyedőttől már orvos. Hat ökröm se lesz, mert én meg tsz-tag vagyok. Ami igaz, az igaz, ez éven igen szép jövedel­mem volt... — Persze, hogy el­szállt minden mérgem, s nevettem egy jót..;. Ilyen eseteket nem le­het elfelejteni... S mit tehettem, írtam az öregről riportot... Azóta, ha találkozunk, huncutul rámmo­solyog. Minden lapszámot elolvas és sok jó levélben tudósít bennün­ket. ... Szereti az újságot... Mégis, legjobban azok a riportok, cikkek nőnek az ember szivéhez, amelyekért meg kell küzdeni . : . Emlékszem, bokáig érő hólatyak­ban, harminc kilométert bicikliz­tem Taktaikenézre Sike Józsefhez, amikor az első riportot írtam róla Népszerűsítettük kiváló termelési módszereit... Megérte! De meny­nyire! Sokan írták már, hogy Sike módszerével jobb eredményt értek el... Sike József meg. ha valami problémája van. először az újság­hoz fordul. S ha hozzá megyünk, haza megyünk ... S megannyi levél, annyi kézszo­rítás, kérdés, kérelem, panasz . , . Mind-mind bizalommal küldik hoz­zánk a laphoz, a pártsajtóhoz. „In­tézzék el, elvtársak.:. Tudjuk, hogy megteszik .. De jóleső ér­zés ez a bizalom, a nép bizalma... S mindez azért, mert a párt mu­tatja az utat nekünk s az újság, meg a dolgozó nép szoros kapcso­latban van egymással . : . életből írunk, az életnek ^ írunk ... Az újságíró és az élet nálunk elválaszthatatlan ..; BARCSA SÁNDOR Kóródy Béla emlékezete Tíz esztendővel ezelőtt, 1944 no­vember 30-án ítélték halálra és vé­gezték ki Kóródy Béla újságírót, aki hazánk történelmének legszégyentel­jesebb napjaiban a ..Szabadságharc’' című ellenállási újságot szerkesztet­te. A lap impresszumán ez állt: Felelős szerkesztő: Igaz Magyar. Ez az igaz magyar, Kóródy Béla maga írta a2 egész lapot s éjnek ideién Kánitz Miklós nyomdász vet­te át tőle a kéziratot és szedte ki a Lovag utca 14. szám alatti nyomdá­ban. Az újságírót elfogatása után a hírhedt Radó nevű csendőrszáza­dos pribékjei két hétig kínozták, de nem árulta el társainak nevét. Hősi halálának 10. évfordulóién kegyelettel emlékezünk meg Kó­ródy Béláról, aki népünk szabadabb és boldogabb életéért harcolt. A magyar rádió miskolci stúdióidnak műsora A stúdió vasárnap hangképeket közvetít & Miskolc felszabadulásá­nak 10. évfordulójára rendezett köz­ponti ünnepségről. Részleteiket köz­vetít Nógrádi Sándor elvtárs altá­bornagy beszédéből, majd az azt ■követő kultúrműsorból. A stúdió ez­után Szív küldi műsorát sugározza. ÜTÉ TJ A...,-4z egy vágányon döcögő miskolci villamos ma már a múlté. Kevesebb a bosszúság, gyorsabb a közlekedés a kettős vágányon. — Képünkön: a miskolci villamosvasút Tiszai pályaudvaron lévő végállomása, a vasút dolgozóinak pihenő váróterme.--------- ■■■ — ' Büszke vagyok, hogy az első levelezők közé tartozom Sokszor vettem már tollat a kezem­be, sok levelet, tudósítást, cikket küldtem már a legutóbbi öt év alatt az „Eszakmagyarország“-nak, most mégis elfogódva kezdek az íráshoz, mert azt szeretném megírni, mit je­lent nekem az „Eszakmagyarorszag'. Sokan olvasnak újságot, sok dolgo­zónak mindennapi kenyere a kommu­nista sajtó, de mi, akik az „EsZak- magyarország“ levelezőinek, tudósítói- nak táborához tartozunk, másképpen vesszük kezünkbe a lapot. Ügy nézzük mint a legközelebbi jóbarátot. Együtt örülünk örömeivel, együtt igyekszünk kijavítani hibáit. Az „Északmagyarország“ ma már valóra váltja Lenin elvtárs útmuta­tását; az újságot nem egy szerkesztő- bizottság írja, szerkesztésében, meg­írásában résztvesz az a sokszáz leve­lező is, aki leveleivel felkeresi a la­pot. Büszke vagyok arra, hogy az „Északmagyarország“ első levelezői közé tartozom. Tíz éve harcol a lap ériünk, a dol­gozók millióiért. Töretlen erővel vilié megyénkben győzelemről győzelemre pártunk határozatait, az országépités roppant munkájának ügyét. Arra kérem a szerkesztőséget, hogy a levelezők és olvasók összefogásával alakítsa ki azt a meleg baráti lég­kört, amelyikből még jobb lap szüle­tik, amelyik nevel, tanít, javítja mun­kánkat, irányit és utat mutat az újabb győzelmek eléréséhez. Az „Északmagyarország“ tízéves év­fordulója alkalmával kívánom a szer­kesztőségnek, hogy segítse újabb sike­rekre országépílő harcunkat. RUBICSEK LÁSZLÓ Sárospatak M-iodeo dolgozó paraszt szeretettel olvassa a megyei pártsajtót Tíz éve olvasom a megyei párt,ajtót Nem mulaszthatom cl az al­kalmat, hogy megjelenésének tizedik évfordulója ünnepén ne fejezzem ki jókívánságaimat a szerkesztőségnek és ne írjam meg véleményemet a lapról. Minden nap alig várom, hogy meghozzák az Északmagyarországot amelyből értesülök minden bel- és külpolitikai eseményről, a kormány­rendeletekről. Igen jól foglalkozik a lap megyénk termelőszövetkeze­teivel, amelyeknek hirel különösen érdekelnek bennünket. A lap se­gít bennünket ahhoz, hogy az egyes tsz-ekben bevált tapasztalatokat mi is alkalmazhassuk. A szocializmus építésének borsodi sikereiről ugyan­csak az Északmagyarország tájékoztat bennünket. Nagyon tetszik nekem és általában az olvasóknak, hogy a lap egyre több képet közöl megyénkről és ezzel megismerteti velünk szülőföl­dünket, a nagy építkezéseket, a fejlődést. A lap munkatársai közül nem sokat ismerek, de azokról, akikkel ed­dig személyesen találkoztam, csak elismeréssel beszélhetek. Rózsa Jó- zsefne elvtársnőnek, aki a tsz-ek ügyeit annyira szívén viseli, Gémes- né elvtársnőnek, a levelezési osztály vezetőjének, Barcsa Sándornak, aki olyan sok szépet ír a faluról, Erdődi Jánosnak, aki a szép fényképeket készíti, de a többi munkatársnak is, akiket személyesen nem ismerek, a lap 10 éves fennállása alkalmából további jó munkát kívánok. Még csak annyit fűzök levelemhez, hogy falun minden dolgozó paraszt szeretettel olvassa a lapot. Vasárnaponkint mindenki siet a lapért, — hogy neki is jusson, mert bizony hamar elfogy. Azt is meg­írom, hogy vasárnap hátulról kezdjük olvasni a lapot, mert a Borsodi Bors igen érdekes és tanulságos számunkra. Továbbra is hű olvasója, levelezője kívánok maradni az Gszakma- gyarországnak. Elvtársi üdvözlettel: CSAPÓ ISTVÁN Hejőbába. Üdvözlöm a velem egyidős Tíz éve, hogy felsza­badult Miskolc. Isko­lánkban mi is megün­nepeljük az évfordulót. Szüleimtől hallottam■ hogy az „Eszakmagyar- ország“ is most ünnepli 10. évfordulóját. A fel- szabadulás ünnepén üdvözlöm a velem egy­idős szabaa sajtót — tudniillik én is 10 éves vagyok. Délután járunk isko­lába. öcsémmel együtt reggelenkint örömmel várjuk az újságot és először mindig azt néz­zük meg, van-e benne mese? Vasárnap külö­nösen örülünk a lapnak. A Borsodi Bors igen tetszik nekünk. A képe. két ki szoktuk festeni, kivágjuk és eltesszük. Már többször akartam írni a szerkesztő bácsik­nak, hogy több mesét szabad sajtót közöljenek, de vala­hogy mindig elhalasz­tottam a levélírást. Ké­rem tessenek több me­sét írni. Köszöntőm a szer. kesztő bácsikat és néni­ket, ígérem, hogy ez­után is tiszta ötös ta­nuló maradok. PÜNKÖSTI MARTA III. B. oszlálr Miskolc „A borsodmegyei dolgozók kedves lapjd“ A 10 éves Északmagyarország a borsodmegyei dolgozók kedves lap­ja. Mi háziasszonyok is szeretjük a lapot, különösen az „Asszony’“ ro­vatot. Sok hasznos, jó tanáccsal se­gíti megoldani a gyermeknevelés ne­héz problémáit; ételrecepteket közöl, melyek felhasználásával változato­sabbá tehetjük étrendünket, sőt még a divatos öltözködésről is tájékozó­dunk belőle. Végül — de nem utol­só sorban rendkívül sokat nyújt nekünk a lap azzal, hogy pontosan tudunk tájékozódni segítségével a politikában, megismerteti velünk a nemzetközi helyzetet, az egyre foko­zódó békeharcot. Nem egyszer a lap­ból tudjuk meg, hogy férjeink üze­mében hogyan áll a termelés. Mi háziasszonyok városunk és megyénk többi dolgozójával együtt ünnepeljük felszabadulásunk és az Északmagyarország 10 éves jubileu­mát. GÁL JÖZSEFNÉ. Miskolc Gyümölcsfaeladás miskolci Állami gazdaság FELSÖZSOLCAI FAISKOLA. NAGY VÁLASZTÉK! Miskolcról autóbuszjárat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom