Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-12 / 138. szám

Sxombat, 1934. június 12. jSSZAiw^AGY AKOUSZÁG A TRAKTOROSNAP ELŐTT ' Megyénk valamennyi gépállomá­sán javában folynak az előkészüle­tek az első traktoros nap megün­neplésére. Már mindenütt összeállí­tották az ünnepi sport- és kultúr­műsort. • A hejőpapi gépállomáson 10-én reggel röpgyűlést tartottak. Ifj. Ba­logh Sándor traktoros, a Szocialista Munka Hőse és öccse, ifj. Balogh István vállalták, hogy a traktoros- nap tiszteletére 50 holdat kapálnak meg egy nap. A hejőpapi Petőfi termelőszövet­kezet jutalomban részesíti azokat a legjobb traktorosokat, kik a tsz föld­jén dolgoztak. Jutalmat kap Labancz János, Barczi János, id. Balogh Sán­dor és Molnár Lajos. Az MNDSZ szervezet is jutalmat oszt ki a he­jőpapi gépállomás élenjáró traktoro­sainak. ' • Délelőtt 11 órakor ünnepi ülés és jutalomkiosztás a megyei tanács dísztermében. Ünnepi beszédet mond: Iván István elvtárs, a megyei tanács vb elnöke. Délben 1 órakor cjiszebéd lesz Miskolc-Tapolcán, az Anna-szállóban. Délután fél há­rom órakor a Déryné színházban ünnepi előadás lesz az élenjáró traktorosok tiszteletére. Bemutatás­ra kerül: a Csárdáskirálynő című nagyoperett. • Putnokon is lelkesen készülnek a traktorosnap megünneplésére. Va­sárnap reggel 6 órakor zenés ébresz­tő. Utána az úttörők keresik fel la­kásukon a traktorosokat és üdvöz­lik őket. 10 és 11 óra között a Bor- sodnádasdi Lemezgyár fúvószeneka­ra köszönti a járás traktorosait. 11 órakor kezdődik az ünnepi beszéd és a jutalmak kiosztása. 12.30—13 óráig a borsodnádasdi fúvószene­kar térzenét ad. 13—14-ig ünnepi ebéd. 14—18-ig kultúrműsorral szó­rakoztatják a traktorosokat. A mű­sort a helyi és a Borsodnádasdi Le­mezgyár kulturgárdája adja. 18 órakor megyei labdarúgó mérkőzés lesz a sportpályán, majd utána haj­nalig tartó táncmulatság. • Az újesanálosi gépállomás dolgo­zói a gépállomás udvarán tartják az ünnepélyt, amely 9 órakor kezdődik, s utána kultur- és sportműsor lesz. Közreműködik a Miskolci Drótgyár kulturgárdája és zenekara. „Ez aztán igazán nem patronálás...“ Nemrégiben, amikor még bennün- ként képzeltük el, úgy ahogy má Objektiv nehézségek helyett saját munkájuk hibáiban keressék a lemaradás okát az ózdi kohászok l Az ózdi mgyolvasztómü dolgozói eaév elején több mint 10-0C0 tonnával marad­tak adósai népgazdaságunknak. Ebből tmárciusban és áprilisban törlesztettek ugyan 2356 tormát, májusban azonban újabb 566 tonnával növelték a tartozást. Június első dekádjaban sem teljesítették tervükéit az ózdi kohászok. \ lemaradás gátolja a többi üzem munkáját, hiszen nemcsak a nyersvas, de az acél és a liengereltáru is kevesebb emiatt. Sokan kutatják a lemaradás okait. Egyesek azonban, sajnos, rossz helyen keresik a hibák forrását. Így például Kozár Iászló. a ragy- olvasztómü egyik művezetője arról beszél, hogy rosszminőeégü az alapanyag: az ere és a koksz. A kohókban a berakott anyag leülepszik, emiatt a behívatott fcvegő nem tudja átjárni; ezért késnek a csapoláso-k. De vannak, .akik máshol látják a hi- ibárt. Szlovenszki János üzemvezető szerint az elegytéri munkások nem pontosan mérlegelt elegyet adagolnak. Ezért csa­polnak kevesebb nyersvasat az előirány­zottnál. Baj van ezenkívül a feladóberen­dezéssel is, amely gyakran elromlik s ilyenkor a kohó nem kap anyagot, lassí­tani kell, vagy éppen le kell állni. Pethő Imre, o III. kohó olvasztár« sze­rint a vezetők nem segítenek kellően 9 az elegyléri dolgozók sem mérlegelik pontosan az adagokat s ezért kevesebb azokban a vastartalmú érc. Kovács Barna elegytéri művezető is talál egy-két objektív nehézséget. Rósz- raak a mérlegek, kevés az ember. El­ismeri azonban, hogy sok baj van a in unka fegyelemm el. Hasonlóképpen nyilatkozik Bencsik Ist­ván csapoló is. Valamennyien má9ok rossz munkájával próbálják magyarázni az el­maradást. Igaz, — a magunk hibáját nehezebb beismerni. Pedig a hiányossá­gok kiküszöböléséről addig szó sem lehet, amíg nyíltan, őszintém fel nem tárjük- saját gyengeségeinket. Szilárdabb technológiai fegyelmei A nagyolvasztómüben valóban sok a hiba, — ezt mutatja a lemaradás. Való­ban sok az olyan objektív nehézség is, amelyekről Kovács Barna, Pethő Imre, Szlovenszki János és a többi derék, be­csületes nagyolvasztói dolgozó nem igen tehet. De az is bizonyos, hogy nem célravezető az a módszer, ha a lemara­dást csak kükö okokkal igyekszünk ma­gyarázni. Nem is magyarázatra van itt szükség, hanem arra, hogy felmérve a helyzetet, szilárd elhatározással, erős aka­rtai valamennyien a munka megjaví- ' ára törekedjenek. Ha a nagyolvasztó­in ii dolgozói erről az oldalról is megvizs­gálják a kohók termelését, biztosan talál­nak olyan hibát is, amelyeket ők maguk követtek cl. A hiányosságokat elsősorban az üzem Vezetőségének, a párt, a szakszervezet és a DISZ vezetőinek kell feltárniuk és megjelölniük a munka megjavításának útját. Ehhez pedig az szükséges, hogy a vezetők egymással is jobban ismertessék a problémákat, helyes intézkedésekkel idejében, elhárítsák az akadályokat. Tö­rekedjenek arra, hogy minden munkás világosan lássa: nincs olyan nehézség, amelyet nem lehet leküzdeni. Csak tniéhány adatot mondunk erre. A nagvolvaaztómüben április folyamán 78 esetben sértették meg a technológiai fegyelmet, de a tervet teljesítették. Má­jusban a technológiai fegyelem megsér­tésének száma 14-9-re szaporodott, ami már végkép gátolta a tervszerű terme­lést. Bella János olvasztár figyelmetlen­sége például több mint 3 méteres anyag- zuhanást okozott a IV. kohónál. Balázs Lajos olvasztár pedig az I. kohónál a műszaki utarsiftás ellenére 28 helye« 22-szer adagolt s ezzel a kohót súlyosan megrongálta. Mindketten többtonnás ki­esést okoztak. A tervszerűtlen állásidő miatt május­ban 172 óra esett ki a termelésből. Ezidő alatt több mint 200 tonna nyersvasat termelhettek volna. Ez a mennyiség kö­zel 50 . százaléka az elmaradásnak. Javítani kell a minőséget, csökkenteni az önköltséget! Ennek egyik módja az elegy jó elő­készítése, d6 a nagyolvafztómü vezetői mégsem törődnek azzal, hogy a Sárli- telepen osztályozva tárolják a kokszot. Az elepytéren sem rostálják a többszöri mozgatás után még inkább összekevere­dett megporofodott kokszot, így nem csoda, ha „fullad“ a kohó, nem teljesí­tik a tervet, romlik a minőség. A csapolónyílás kitöréséhez használt fúró is indokolatlanul sokszor törik el- Naponta 8—10 darab is tönkre megy s ezzel havonta körülbelül 15.000 forintot dobnak ki az ablakon. Takarékoskodhatnának az ózdi kohá­szok a kocsiálláspénz csökkentésével is. Ha emellett a salak gnanulálásnál a csa­polok elegendő vizet engednének a ko­csiba, nem égne meg havonta 4—5 vas­úti kocsi, amelynek kijavítása újabb 200.000 forint kiadást jelent. Tanulmányozzák a kongresszus útmutatásait Sokan nem használják ki az üzemben a munkaidő 480 percét. Gyakori dolog, hogy egyesek félmüszakokat pihennek az öltözőben, ahelyett, hogy a kohók körül a fúvóformákat tisztítanák, vagy rend beszednék munkahelyüket. Sok kánt okoznak a kimaradások is. Murányi Já­nos öntőcsarnoki dolgozó például június 7-én már harmadszor maradt ki a mun­kából. Társai már többször kérték, hogy javítson magatartásán, de Murányinak ez nem Használt. A kollektíva úgy határo­zott, hogy nem dolgozhat velük a bri­gádban. Ez a néhány példa is bizonyítja, hogy az objektív nehézségeken ldvül — ame­lyek közül egyébként, ha közelebbről megvizsgáljuk őket, sok nem is függet­len a na-gyolvasztómü dolgozóinak akara­tától — rengeteg olyan hiba van, ame­lyet az ózdi kohászok hiába keresnek a mások munkájában, annak okait Csakis saját magukban találhatják meg. Ha pedig a hibát ők követték el és követik el napról napra, akkor nekik is kell ki­javítaniuk, hiszen ezt senki el nem végzi helyettük. A hibát ki lehet és ki is kell javítani. Ehhez ad felbecsülhetetlen értékű segít séget a pártkongresszus útmutatása. Tanulmányozza, dolgozza fel a kon­gresszus anya gát a nagyolvasztómü párt- bizottsága, ahogyan a fínomhengermüben tették s mindjárt könnyebb, eredménye­sebb lesz a munka. Ennek seelltemében induljon eredményes harcira az üzem- vezetőség, a szakszervezet és a DISZ se­gítségével a gazdaságosabb termelésért, az élüzem cím elnyeréséért. (A cikk részletesebben megjelent az „Ózdi Vasas” junius 11-i szamában.) két nem patronált sem nagyüzem, sem kisüzem, sok jót hallottunk er­ről a mozgalomról. Nem kétséges te­hát: örömmel fogadtuk a hírt, hogy a gépállomások segítséget kapnak egy-egy nagyüzemtől, üzemtől, hogy még zavartalanabbul, eredménye­sebben dolgozhassanak. Még na­gyobb volt az örömünk, amikor megtudtuk, hogy a mi gépállomá­sunkat a miskolci XVI-os számú Autójavító Vállalat támogatja, pat­ronálja. Néhány nap múlva meg is jelen­tek nálunk a vállalat küldöttek El­beszélgettünk problémáinkról. Meg­kérdezték, miben segíthetnek, úgy ahogy azt a patronálás szokásai elő­írják. Megállapodtunk, hogy kijaví­tanak néhány traktorküllőt, s elké­szítenek egy-egy hiányzó, egyébként nehezen beszerezhető alkatrészt. En­nek az első vállalásnak eleget is tett az autójavító becsülettel, igaz hogy későn, mert mire el­készítették a kért dolgokat, mi már kijavítottuk erőgépeinket. Mégis jól jött a segítség, hiszen volt tartalékunk.. Teltek, múltak a napok, rohamo­san közeledett a nyári kampányhoz szükséges gépek kijavításának ha­tárideje. Kissé nehézkesen halad­tunk, számos problémával küzdöt­tünk, ezért megkértük az autó­javítóban dolgozó elvtársakat, segít­senek. Hosszas beszélgetés után megígérték, hogy küldenek javító­brigádot a cséplőgép javításához. A brigád eljött, a cséplőgép elkészült. Azonban a számunkra jelentősebb vállalások teljesítése már nem ment ilyen zökkenőmentesen. Megígérték hogy kijavítanak négy Fordson- traktort. De amikor az elsőt elvit­tük hozzájuk, megkértek bennün­ket, többet ne vigyünk, mert ezt az egyet is csak igen nagy megerőlte­téssel tudják rendbehozni. Bizony sokáig kellett vámunk erre az egy traktorra is, s nem csoda, ha kezd­tünk bizalmatlanok lenni patroná- lóinkkal szemben. Valahogy más­soktól hallottuk. Bizalmatlanságunk mégis egyetlen pillanat alatt eloszlott, amikor el­romlott a teherautónk és az autó­javító azonnal vállalta rendbehozá­sát. — Három nap alatt kész — gérte a vállalat. A határidő utolsó napján, május 28-án telefonon meg­kérdeztük: mehetünk-e a gépkocsi­ért. — Azt válaszolták, inkább hét­főn küldjünk érte. Hétfőn nem me­hettünk, mert gépállomásunkon szemle volt, de mentünk kedden. Az igazgató elvtárs, gépkocsivezetőnk és szerelőnk — hármasban indultak Miskolcra a kocsiért. A vállalathoz érve. azonban csodálkozva látták, hogy a ko­csi ugyanolyan állapotban van, mint volt. Kérdésükre Váradi elvtárs elmon­dotta, hogy új csapágyat kell önteni a kocsihoz és az most készül. A be­szélgetés, vitatkozás során kiderült, hogy azért nem készült el idejében a kocsi, mert azok az elvtársak, akik a javítást vállalták, inkább beültek a „Hági‘‘-sörözőbe pihenni. (De ak­kor miért vállalták a javítást?!) A kudarc után igazgatónk haza­utazott, gépkocsivezetőnk és szere­lőnk ottmaradt, hogy megvárja, míg a kocsi elkészül, azaz másnapig vár. Vártak is másnapig, a kocsi nem lett kész. Nem lett készen harma­dik nap sem, még a negyedik nap sem. S itt jön a számunkra legsaj­nálatosabb eset: amikor két munkatársunk kez­dett nyugtalankodni, érdeklődni a legközelebbi határidő iránt, nem a legilledelmesebben, nem elvtársakhoz, méghozzá patro­náló elvtársakhoz illő módon ki­küldték őket az üzemből. Nem alaptalanul jegyeztük meg: — Ez aztán igazán nem patronálás, legalább is nem olyan, amilyenről pártunk III. kongresszusán is sok szó esett.. .­SZÉL LÁSZLÓ vezető mechanikus vilmányi gépállomás Postás újító kiállítás Miskolcon A postás szakszervezet műszaki és tudományos szakköre a posta ve­zérigazgatóságával együtt vándorki­állításon mutatja be az ország II. postás újítókíállítás bővített anya­gát. A vándorkiállítás mozgó posta­kocsiba berendezve június 17-től -20- ig Miskolcon is megtekinthető. A kocsi rovatoló helyiségében a for­galmi — a csomagraktári részében pedig a műszaki szolgálat újításait tekintheti meg a látogató. Az ér­deklődőkkel szakember Ismerteti majd az újításokat. A kiállítás szín­helye: a Tiszai pályáiig varon mű­ködő postahivatal mögötti csonka- vágányon álló postakocsi. A sze­mélypályaudvaron, a villamosvasút végállomásán kifüggesztett feliratok adnak részletes útbaigazítást, A kiállítást június 16-án 15 óra­kor nyitják meg ünnepélyes keretek között. A látogatás díjtalan. Nyitva: reggel 9 órától este 20 óráig. Miért került 244 forint 60 fillérbe egy mássá gabona as abodi állami gasdaságban A III. pártkongresszuson Gerő elv­társ felszólalásában az állami gaz­daságok termelési problémáival is foglalkozott. Elmondotta többek kö­zött, hogy az abodi állami gazdaság­ban 244 forint 60 fillérbe kerül egy mázsa őszi kalászos. Az abodi gaz­daság önköltsége messze felülmúlta tehát az országos átlagot. Mielőtt megvizsgálnánk ennek okát, szükséges egyet-mást tudni a gazdaság adottságairól. Először is figyelembe kell venni, hogy az abodi gazdaság megyénk legészakibb fekvésű gazdasága. Területe közel négyezer hold, amely legnagyobb részt hegyes-dombos vi­déken terül el. Nyári záporok idején szinte méteres árkokat mos a tala­jon lerohanó esővíz. Földje kötött vályog, tápanyagban nagyon sze­gény. 1952-ben a borsodmegyei tröszt felülvizsgálta a gazdaság adottsá­gait, s megállapította, hogy földje nem alkalmas növénytermesztésre, rá kell térnie az állattenyésztésre. Örültek is a gazdaság dolgozói a tervnek. Javaslatot készítettek, ho­gyan lehetne virágzó állattenyésztést teremteni. A közel négyezer holdból csak mintegy ezer hold alkalmas kultúrnövények termelésére. Főleg te­hát a magrépa, a len, a borsó, a led­nek és a burgonyatermesztésre kell berendezkedni. A gazdaságnak sa­ját szeszgyára van, így ezfer holdon négyes vetésforgó beállításával biz­tosítani tudják a burgonyát a gyár üzemeltetéséhez. A szeszgyárból ki­kerülő moslékkal eredményesen le­hetne sőrehizlalást folytatni. A há­romezer holdon nyolcas vetésforgó­val két éven át kultúrnövényt ter­melnének és a területet legelősíteni lehetne juhok és sertések részére. Különösen a sertéstenyésztésnek lenne nagy jövője, hiszen a közeli erdőkben makkoltatásra is van le­hetőség. A javaslat mindenkinek tetszett. A gazdaság vezetői már arról beszél­gettek — hogy legalább 6 ezer juhot fognak tartani, a hídvégardói üzem­egységben pedig csikónevelésre ren­dezkednek be. Szinte maguk előtt látták már azt is, hogyan szállítják a gazdaságból a gömbölyűre hízott sőréket. No dehát nem ment ez olyan simán. Igen jól tudták az abo- diak is, hogy lesznek akadályok. De hogy ennyire nehéz lesz egy helyes tervet megvalósítani, arra nem gondoltak. Tudnunk kell azt is, hogy a múlt év tavaszán megszűnt a borsodme­gyei tröszt és megyénk állami gaz­daságainak irányítását az Állami Gazdaságok Északmagyarországi Igazgatósága vette át, ez a szerv pe­dig — Budapesten van...! Itt. kell rámutatni arra, mennyire helyes volt a III. párt- kongresszuson Hegedűs elvtársnak az a megállapítása: „A mezőgazda­ságban úgyszólván semmi sem okoz­hat nagyobb kárt, mint a sematiz­mus, a sablonos irányítás.“ Ennek igazolására nem kell két-hároméves példákat felhozni, csak abból emlí­tünk meg egy-kettőt, ami a múlt év­ben és az idén történt. A gazdaság főagronómusa a kö­vetkezőket mondotta el: — Gabona vetéstervünk — me­lyet persze a budapesti igazgatóság állapított meg — az idén 950 holdra szólt. Ebből azonban a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtunk többet, mint 750 holdat bevetni. Ez a 750 hold is olyan gyenge, hogy alig lesz meg az előirányzott 8 mázsás ter­mésátlag, habár tavaly 1200 holdat letrágyáztunk. Talajjavításra, illetve meszezésre 90 ezer forintot kértünk — Nem adták meg. — Pedig a me- szezés nálunk igen szükséges lenne. Elég, ha azt említjük, hogy a múlt éven ki kellett szántani 110 holdon a kétéves lucernát, olyan gyenge volt. Hasonló volt a helyzet 1952-ben is. A tervben előírt 9 mázsás átlag­termés helyett alig tudtunk 5—5 és félmázsát betakarítani. Ez természe­tes csaknem kétszeresére növelte az önköltséget. Ugyancsak nagy nehézségekről be­szél a gazdaság főkönyvelője is. — Állandó pénzügyi zavaraink vannak. Elég egyetlen ügyet említe* ni, kiderül belőle, hogy miért. A terv szerint gazdaságunknak 10 és fél vagon műtrágyára van szüksége. Ezt az igazgatóság megtoldotta 8 vagonnal, egyrészt anélkül, hogy erre pénzügyi fedezetet biztosított volna, másrészt pedig függetlenül attól, hogy kell-e nekünk ennyi mű­trágya vagy sem. 8 vagon műtrágya hever a raktárban... Második ne­gyedévi hiteltervünket még most sem hagyták jóvá. A kérés nélkül küldött 8 vagon műtrágya árát nem tudjuk kifizetni. Ilyen és ehhez ha­sonló intézkedések következtében nem tudunk fizetni a szállító válla­latnak, ezért késedelmi kamatot kell fizetni. Jelenleg is már napi 200 fo­rintot fizetünk. És ki tudja mennyi lesz még a negyedév végéig .,, Ez még nem minden Van még ennél furcsább eset is. Er­ről a gazdaság igazgatója, Palkó Jó­zsef mond el egyet-mást. — Saját mészégető telepünk van, ahol havonta 18 vagon meszet tud­nánk égetni. Azelőtt a szükséges szenet az edelényi bányából kaptuk, 9 forint 50 fillér mázsánkénti áron. Most újabb intézkedésre Tatáról kapjuk a szenet, ami mázsánkint „csak'“ 18 forintba kerül a gazda­ságnak. Számos más helytelen intézkedés­ről beszél még a gazdaság igazga­tója. — A gazdaságban korszerű trá­gyatelepet akartunk építeni. Elkészí­tettük hozzá a tervrajzokat. Közben azonban olyan intézkedést kaptunk, hogy az állami gazdaság nem tart­hat trágyát az udvarban, naponta ki kell szállítani szarvasba a szántóföl­dekre. Ez helyes is, pénzügyi ter­vünkbe tehát beállítottuk a trágya szállítás költségeit. Csakhogy a terv osztály vezetője egyszerűen kihúzta az összeget azzal, hogy „évközben nincs trágyahordás, csak ősszel vagy tavasszal a vetés alá.“ Növeli az önköltséget a túlzott ad­minisztráció. Lassan több lesz az irodai, mint a fizikai dolgozó. Habár már csökkentették a létszámot, de az állattenyésztésben még mindig az a helyzet, hogy 66 embert 16 ember irányít. — Tehát 4 dolgozóra egy- egy vezető jut. Mi szükség van erre? Hogy nem sok, azt leginkább az ál­lattenyésztők tudják... A gazdaság vezetői nem akarják az összes hibák okát, felelősségét a felsőbb szervekre hárítani. Elisme­rik, hogy van javítanivaló bőven saját munkájukban, a gazdaságban is. Még mindig nagyfokú lazaság, nemtörődömség tapasztalható az ál­lami vagyon kezelésében. Dányi Je­nő, a szerelőműhely vezetője pél­dául összevágatta egy szovjet len­kombájn cséplővázát és felhasználta javításhoz azzal, hogy „úgy sem kell.'1 Igaz, hogy a gépet már több éve nem használták, de miért nem küldték át más gazdaságba, ahol biztosan szükség lett volna rá. Tavasszal a királykűti üzemegy­ségben Marton András, az üzemegy­ség vezetője 15 hold szegletes ledne- ket, 100 hold füveskeveréket és 20 hold borsócsalamádét a friss szán­tásra vetett, s utána tárcsával egy­szerűen bevágatta. Érthető, hogy a vetésnek csak mintegy 60 százaléka kelt ki. A gazdaság vezetősége meg­tette Marton András ellen a felje­lentést. de jobb lett volna rendsze­res ellenőrzéssel megakadályozni a kárt. Kétségkívül a felső vezetés hiányos munkája nagyban hozzájárult az önköltség növeléséhez, de az állami gazdaság vezetőinek is jobban kell dolgozni. Elsősorban a kommunistáknak kell azért harcolniok, hogy minél olcsób­ban és többet tudjanak termelni. He­lyes volna, ha az Északmagyarorszá­gi Állami Gazdaságok Igazgatósága Is megvizsgálná, hogyan lehet már az év őszétől megvalósítani az 1952- ben kidolgozott tervet, hogy az abo­di gazdaság necsak papíron legyen állattenyésztő állami gazdaság — amelynek magas gabonatennelési tervet írnak elő •— viszont ugyan­akkor mindössze 55 tehene, 17 szo­pósborja, 2600 birkája, s egyetlen sertéstörzse van. A gazdaság adott­ságai jobb kihasználása nyilvánva­lóan gazdaságosabb termelést ered­ményezne,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom