Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-05 / 105. szám

ÉSZAKMÁGYÁRORSZÁG Szerda, 1954. májas S, V 9 „As Egyesült Államokat legfontosabb európai szövetségesei cserbenhagyták66 — jelentette ki Dulles Genfben hazautazása előtt Dulles Genfben vasárnap zártkö­rű sajtóértekezletet tartott, amelyen csak amerikai újságírók vehettek részt. Az amerikai küljigyminiszter búcsút vett az amerikai sajtó Genf­ben tartózkodó képviselőitől és ki­jelentette, hogy ..Genfben lehetetlen volt követ­kezetesen érvényre juttatni az amerikai álláspontot, miután az Egyesült Államokat legfontosabb európai szövetségesei cserben- hagyták'*, A baseli „National Zeitung“ ki­emeli, hogy a multheti genfi esemé­nyek következtében „érezhetően el- hidegült a viszony“ egyfelől az Egyesült Államok, másfelől Anglia és Franciaország között. A svájci sajtó általában úgy vélekedik, hogy Dulles távozása után sokkal termé­kenyebbé válik a genfi értekezlet munkája- A lapok az indokinai kér­désben — amelynek érdemleges vi­tája hamarosan megkezdődik — po­zitív, legalább is kompromisszumos megoldást várnak. Nguyen Quoc Dinh, a Bao Daj-féle Vietnam külügyminisztere vasárnap Genfbe érkezett és megbeszélést Knowland szenátor, az amerikai szenátus köztársaságpárti többségé­nek vezetője hétfőn újabb nyomást próbált gyakorolni Franciaországra és Angliára. Knowland Franciaor­szágnak és Angliának a genfi ér­tekezleten tanúsított magatartását bírálva, úgy nyilatkozott, hogy az említett országok „engedni készül­nek a kommunista nyomásnak'*. A szenátor elítélte mindazokat az erő­ket, amelyek a békés rendezés párt­folytatott Bidault francia, Eden an­gol és Dulles amerikai külügymi­niszterrel. E megbeszélés után — mint a „La Suisse*' jelenti — Chau- vel, Franciaország berni nagykövete felkereste Gromikó szovjet külügy­miniszterhelyettest és tájékoztatta Bao Daj állásfoglalásáról. Chauvel egyben felkérte a szov­jet küldöttséget, hogy hívja meg hivatalosan a genfi értekezlet indokinai vitájában való részvé­telre a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőit. Más jelentések szerint a Szovjet- únió kormánya már intézkedést tett a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság meghívására. A „Journal de Geneve“ és más svájci lapok híradása szerint Genf­ben a hét közepén, valószínűleg szerdán megkezdődik az indokínai kérdés vitája, amelyen 9 kormány, a Szovjetunió, a Kínai Népköztár­saság. Franciaország. Anglia, az Amerikai Egyesült Államok, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság, a Bao Daj-féle Vietnam, Laosz és Kambodzsa képviselői vesznek részt. ián vannak, s éppen ezért magasz­talta Dulles genfi szereplését. ,,Ez a misszió — mondotta — igen értékes volt. Lehetővé tette számunkra, hogy felismerjük, kik azok, akikre a szövetségesek közül számítani le­het“. Knowland végül nvilt agresszív kijelentést tett: ,.A legteljesebb mér­tékben támogatni fogom Eisenho- wert. ha bármi olyan javaslatot tesz, amely arra irányul, hogy csapato­kat küldjenek Indokinába. Kész va­gyok harcot vívni a kongresszusban, hogy jóváhagyják az elnök minden ilyenirányú kérését“. (MTI) Az „erőpolitika“ bajnokainak élsz iff etelődése Moszkva (TASZSZ) Zsukov, PÜ9evszkij és Rasszagyin, a „Pravda“ ger.fí tudósítói „az »erő poli­tikája« bajnokainak elszigetelődése“ címmel közölnek cikket. A cikkírók többi között rámutatnak, tinp;y a béke ellenségeinek intrikái elle­nére végül is megegyezésre jutottak az indokínai kérdés megvitatásának részt­vevőit illetően, továbbá, hogy Washing­tonból külön repülőgépen megérkezett Bedell Smith, az Egyesült Államok külügyminiszterhelyettese. aki helyette­síti maid «z Egyesült Államokba siető­sen eltávozott Dullest. A cikkírók a fentiekkel kapcsolatban azt írják, hogy a Genfben tartózkodó szemleírók megállapították e két ese­mény közötti közvetlen kapcsolatot. Az indokín«i kérdés mérv itatásának részt­vevői kérdésében elért megegyezést, valamint Dulles eltávozását — amely egyes vélemények szerint megfutamodas — az amerikai ..erő politika** új vere­ségeként könyvelték el. A saitó szintén ígv értékelte ezeket az eseményeket. Jelenleg — írják a továbbiakban — a genfi tárgyalások alakulását figvelő újságírók az indokírvM kérdés megtár­gyalásának kilátásait latolgatják. Magát azt a ténvt. hogv megegyezésre jutot­tak az indokínai kérdésnek a genfi ér­tekezleten való megvitatása rendjére vonatkozóan, a nemzetközi vitás kérdé­sek békés rendezése mellett fellépő erők bizonyos sikerének tekintik Genf­ben. Helytelen lenne azonban figyelmen kívül hagyni a Genfben tartózkodó amerikai tudósítók olyan nyilatkozatait, amelyek Dulles sietős elutazását e poli­tika folytatóinak bizonvos manővereivel hozzák kaDCSolaitba. Rámutatnak, hogy Dulles Géniből eltávozva szigorúan meghagyta az értekezlet egyes, az Egye­sült Államoktól függő helyzetben lévő résztvevőinek, hogy sz'lárdan tartsanak ki azon javaslatok mellett, amelyek ed­dig lehetetlenné tették az indokínai hadműveletek megszüntetését. Jlymodon — írják befejezésül a „Pravda“ tudósítói — a világ közvéle­ményének éberen kell követnie a tár­gyalások menetét, amelynek sikerét csu­pán a nemzetközi' feszültség csökkenté­sében és a béke megszilárdításában érdekelt valamennyi n-p közös erőfeszí­tésével lehet és kell biztosítani. A „Daily Express“ Dulles uj próbálkozásairól London (MTI)­Dullesnak Casey ausztráliai és Webb újzélandi külügyminiszterrel s csendesóceáni ANZUS-egyezmény- ről folytatott genfi tanácskozásáról a többi között a következő értesülé­seket közli hétfőn a „Daily Express“ genfi tudósítója: Dulles az utolsó pillanatban két­ségbeesett erőfeszítést kísérelt meg. hogy együttműködést hozzon létre indokínai közvetlen beavatkozás ér­dekében. Hogy ezt elérhesse, azt ja­vasolta, hívják meg Angliát, csat­lakozzék a csendesóceáni ANZUS- egyezményhez. Ha ez a lépése ku­darccal jár, Dulles sürgetni fogja a franciákat, kérjenek az ENSZ-től segítséget, ahogyan Dél-Korea tette. Dulles azon javaslata, hogy hívják meg Angliát a csendesóceáni egyez­ményben való részvételre, kétségbe­esett lépés, mert eddig éppen Ame­rika ellenezte Anglia csatlakozását, Az a tény, hogy Dulles Anglia fel­vételét javasolta, határozott bizo­nyítéka annak, hogy menteni akar valamit mindeddig meddő genfi kül­detéséből. Dulles ezen lépése meg­mutatja, mennyire súlyosbodnak az aggodalmak az angol és az amerikai távolkeleti politika közt állandóan tágúló örvény következtében. Knowland szenátor újabb fenyegetőzése Angliával és Franciaországgal szemben Miért^ncm akarja kivonni az Egyesült Államok csapatait Koreából Moszkva (TASZSZ)­Sz. Zikov, a „Krasznaja Zvjezda*' genfi különtudósítója azzal kapcso­latban, miért nem akarja kivonni az Egyesült Államok csapatait Koreá­ból, a következőket írja: Az ország demokratikus alapon történő békés egyesítésének egyik legfontosabb feltétele a külföldi csa­patok kivonása Koreából. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének e szempontját a Szovjetúnió és a Kínai Népköztár­saság képviselője támogatta felszó­lalásában. A tudósító elemzi az ellentétes amerikai állásfoglalást ebben a kér­désben és rámutat: Az Egyesült Államok kormány­körei rendkívül, aggódnak a délko­reai báb-kormány sorsa miatt. Washingtonban tisztában vannak azzal, hogy a gyökeréig rothadt, népellenes Li Szin Man-rendszor csupán a megszálló csapatok szuro­nyaira támaszkodik. Az amerikai sajtóban is sok olyan beismerés van. amely rámutat, hogy az amerikai csapatok kivonása a Li Szin Man- klikk terrorista kormányzatának végét jelentené. Ez pedig sehogy sincs Washington ínyére- Dulles be­ismerte, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó megengedni a valóban szabad összkoreai választásokat kül­földi beavatkozás nélkül- Az ameri­kai küldöttek Genfben — írja Zikov — ahelyett, hogy utat keresnének a kölcsönösen elfogadható határozatok számára, minden erejüket latbavetik annak érdekében, hogy ha nem >s örökre, de mindenképen hosszú évekre fenntartsák a megszállást Dél-Koreában. Zikov befejezésül azt a meggyőző­dését fejezi ki, hogy a koreai nép és az egyetemes béke érdekében gyorsítsák meg a koreai kérdés bé- kés megoldását, pozitív szerepet ját­szanak Genfben is. , Bidault francia külügymi­niszter sürgeti az indokínai kérdés vitájának megkez­dését Az MTI kiküldött tudósítója je­lenti: Mayer, a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke vasár­nap Genfben megbeszélést tartott Bidault külügyminiszterrel, majd hétfőn visszatért Párisba. A genfi értekezlet hétfői ülésének szüneté­ben Bidault külügyminiszter az in­dokínai kérdés vitájának mielőbbi megkezdéséről tanácskozott Gromiko szovjet külügyminiszterhelyettesseL A Journal de Geneve értesülése szerint Eden angol külügyminiszter a brit kormány utasítására közvetí­tő szerepet vállal az indokínai kér­déssel kapcsolatban- Mint a lap hangsúlyozza — Eden a genfi érte­kezlet második napirendi pontjának megvitatása során javasolni fogja, hogy a béke helyreállítása érdeké­ben osszák fel Indokinát a két fél között. Az angol külügyminiszter ugyanakkor tanácsolni fogja, hogy a küzdőfelek kössenek megállapodást azonnali tűzszünet életbeléptetéséről. Churchill érdekes kijelentései az angol-szoviel kapcsolatokról Churchill angol miniszterelnök pénte" ken este a „Primrose League“ nevű konzervatív szervezet ülésén, 4000 főnyi hallgatóság előtt beszédet mondott. Az angol miniszterelnök beszédének közép­pontjában Nagy-Britannia és a Szovjet­unió viszonya állott. Mint a Reuter je­lentette, Churchill azt mondotta, hogy ,9olyan kapcsolatokat kellene terem­teni Oroszországgal, amelyek ... meg­győzik az orosz népet és a szovjet kormányt arról, hogy békét, boldog* ságot és egyre növekvő virágzást, ha- talmas országuk életének gazdagodá­sát kívánjuk nekik, .hogy büszke és ragyogó szerepet szánunk nekik az emberiség vezetésében“. Ugyanakkor Churchill ebben * beszédé­ben is figyelmeztette Franciaországot, hogy ratifikálja az „európai védelmi kö­zösség“-ről szóló szerződéit. Az angol .«ajtó fő témája hétfőn Chirr­a miniszterelnök kijelentései kapcsán elsősorban az angol—amerikai ellen-* tétekkel foglalkoztak. A konzervatív „Scotsman“ vezércikké" ben azt állapítja meg, hogy a genfi érte­kezlet során mind világosabban tűnik ki< hogy Anglia politikája eltér Franciaország és az Egyesült Államok politikájától. „Churchill beszéde — írja a lap még jobban kiemelte ezeket az ellen­téteket. Egvál tálában nem lehetett örvendett Dulles számára,, hogy Churchill éppen a mostani pillanatot választotta ki arra, hogv ilyen szavakat intézzen a Szovjet* unióhoz.“ A lap ezután arra mutat rá, hogy már nem lehet általános békés rendezés a Szovjetunió nélkül. ,,Nem lehet tartós az olyan rendezés — írj* —, amely me" lyen gyökerező és el nem oszlatható hiJ •»«Itvi alia non (tatí 3l9Dc7,llc • _ A. iTie r ik Öt­nimtiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiMiiiiiiiiriinimiiiiiHimiiiimiimiM!imiNiii!UM!i!i iiiiiiMuiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiMiiiiMiiiiiiiiniimiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinMiiiiiMniniiiiiMiMiiiniiiiiiiiMiiiiiiinriiiiiii'iiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiMium JÓKAI MÓR 1825 — 1904 Ha Jókai-könyvet veszek kezem­be, gyakran elém tódulnak gyer­mekkori emlékek: alig tizenhét éves voltam, ..amikor már messze kerül­tem az apai háztól. Nem sok útra- valót vihettem magammal — egy táskában elfért az egész. De „könyv­tárt*' azért vittem. Igaz, néhány ko­pott kötet volt mindössze •.. Csoda7 Zsellérapámnak nem a könyv volt a. legfőbb gondja- Emlékszem, egy­szer, egyik derűsebb órájában még­is „engedett“ a messzi tanyára be­toppant ügynöknek: vett. egy Petőfi- kötetet és néhány Jókait. „Most mán olvashat a gyerök“ — nevetett anyámra (én még éppen a betűve­tésnél tartottam akkor), s bizony utána esténként az ő kérges keze is sokszor emelte le a szekrény tetejé­ről a kedves könyveket. Hány egy­szerű ház küszöbét léptem át azóta, hány helyen láttam ugyanúgy a szekrény tetején, vagy a vitrin üve­ge mögött a háromszor, négyszer is olvasott, apáról, fiúra hagyott Jókai- köteteket. A nehéz évek messze szálltak. Hajdani „könyvtáram“ magja is szép fává terebélyesedett, de csendes es­téken ma is szeretettel forgatom azokat a régi kopott Jókai-könyve- ket, s örömmel teszem majd mel­léjük a megjelenő új kiadásokat — nem kétséges, hogy százezren va­gyunk így vele — hiszen a nagy el­beszélő nemcsak apáink és nagy­apáink életében talált utat a ma­gyar nép szívéhez; művei sokat mondanak nekünk ma is, félévszá­zaddal az 1904 május 5-én bekövet- kézett halála után. Népszerűségéről beszélnek könyv­tárosaink is. Értekezletükön elmon­dották, mily sokan keresik műveit- Az egyik kisebb könyvtárban pél­dául 150 Jókai-kötet van. Állandóan olvassák valamennyit. Regényeinek gazdagságával, változatosságával, kort és jellemet bemutató erejével, porqpás stílusával, közérthető elő­adásmódjával már korábban népünk széles tömegeit szoktatta hozzá a rendszeres olvasáshoz, azóta is az olvasók millióit neveli. Megbecsülése körül mégis sok hiba volt eddig. Kortársai közül Gyulai is. Péterfi is szemére vetették: túl­ságosan átengedi magát gazdag fan­táziájának, alakjai nem hús-vér em- meséin“ — .mond­ták sokan a múltban — túlságosan eszményít, hősei angyalok, vagy ör­dögök! — A felszabadulás után pe­dig olyan hangokat hallottunk, mint: kiegyező, a Habsburg-ház írója, stb. stb. Az ilyen ítéleteket kellő értékükre szállítja az a leg­újabb tudományos kutatómunka, amely hivatott Jókai egész életmű­vét értékelni, s amelynek eredmé­nye csak az lehet, hogy teljes gaz­dagságában tárul népünk elé e tör­ténelmünk különösen zajló és nehéz korszakában élt író alkotómunkája — erényeivel, hibáival együtt. Nézzük meg kissé közelebbről, mik adtak alapot a fenti vélemé­nyeknek? Itt van például az egyik: „nagy mesélő“. Igaz-e, hogy a száz kötetet, számtalan elbeszélést, új­ságcikket, stb. írt Jókai valamiféle elefántcsonttoronyban gondolt ki történeteket és csak dús fantáziája mozgatta alakjait. E rövid megemlé­kezés keretében még erre az egy kérdésre sem lehet alaposabb vá­laszt adni, de látnunk kell: köny­veiből az akkori élet olyan ismere­te tárul elénk, a régi magyar élet egész enciklopédiája — amely.szin­te egyedülálló korának irodalmában. Néprajzkutatóink is nemrég döb­bentek rá arra, hogy írásai szinte nélkülözhetetlenek a régi népszoká­sok, szóhasználatok, a korabeli öl­tözködés alapos megismeréséhez. Nyitott szemmel járt az országban, ismerte a nép minden rétegét; a mesteremberek nyelvét éppúgy, mint a képviselőtársai által mondott anekdótákat, vagy a régi népmesé­ket- így teremthette meg a népies magyar prózát, a magyar epika sa­játos formáját. Regényeit az anek­doták érdekes alakjai népesítik be. Korának legégetőbb kérdéseit veszi tollára, önálló magyar hadsereget, fejlett nemzeti ipart sürget és mű­velt emberekért harcol. Nagy kíván­csiság él benne \a természettudo­mány iránt és első íróink közé tar­tozik, akit a technika vívmányai lel­kesítenek, első, aki a bányákról ír. nála, amelyek nem „nagy meséiéi­nek, hanem realista írónak mutat­ják. De emellett megfér nála roman­tika is. Hősei nagy eszmék hordozói. Az élet hősei a halállal, a pusztulás­sal szemben. Megteremtésüknél, a Habsburg-elnyomás legsötétebb évei­ben, a nemzeti erő ébrentartása ér­dekében az illúziótól sem irtózott. Egy szorongó korban — a Bach-kor- szakban éppúgy, mint a kiegyezés után — dús fantáziával festett áb­rándokat a remény, a nemzeti lét jövőjébe vetett bizalom fenntartá­sáért. A realizmus nagy írója mel­lett láthatjuk tehát az ábrándozót, aki gyakran engedi át magát illú­zióknak. Műveiben a realista ele­mek sokszor a jellemrajz kritikai realista módszerei — egybefonódnak a romantika — de nem a múltba menekülő ábrándozás — eleven szá­laival. S vájjon mi húzódik meg egy má­sik megállapítás, mondjuk a „Habs­burg-ház írója“ mögött? Petőfi ba­rátja, a márciusi fiatalok lelkes szó­szólója, aki első vonalban küzdött a szabad sajtó megteremtéséért, aki a szabadságharc kezdetén Kossuth ál­dozatos hive és támogatója — lehe­tett-e a Habsburgok szekértolója- Amikor e kérdésre választ kere­sünk, nem szabad szemünk elől té­veszteni: a kort, amelyben élt, a harc, amelyben fiatalos hévvel ve­tette magát — igen bonyolult, s szá­mára nehéz kötelékkel terhes. — Jókai a feudális Magyarország szü­lötte. Apja a becsületes értelmiségi köznemes, anyja kardos nagyasz- szony. Komárom, gyermekkorának színhelye, gazdagodó kereskedővá­ros. A magyar kapitalizmus egyik kibontakozó állomása. Petőfi döntő hatása mellett a környezet is hozzá­járult ahhoz, hogy a fiatal Jókai mint az ország polgári fejlődésének híve, lépett a küzdőtérre, aki már első írásaiban síkraszállt a Habs­burgoktól való elszakadás mellett- írásaiban és szóban harcolt a sza­még akkor sem csökken, amikor Pestről menekülni kényszerül a kormány. írásaiban megrázó képet fest a menekülőkről, további harcra buzdít — de Debrecenben már meg­inog: nem tudja véglegesen kitépni magát osztályának hatása alól. A hosszú menekülés után reménytelen, úgy érzi, hogy a haza veszve van, s a teljes pusztulástól csak a harc beszüntetése, tárgyalások menthetik meg. így 1849 első két hónapjában a békepárt soraiban találjuk (ez a párt egyezkedni akart Béccsel.) De pálfordulása csak 1849 március 4-ig tart. Ekkor meggyőződött arról, hogy a császárral nem egyezkedhet a magyar: a bécsi udvar osztrák tartománnyá akarja zülleszteni ha­zánkat, teljes jogfosztottá szeretné tenni a szabadságáért felkelt ma­gyar népet- Harcot, hirdet hát ismét. S kéthónapi megingás után a neme­si értelmiség élén most már végig kitart Kossuth mellett. A szabad­ságharc bukása után bujdosik, majd a nemzet legsötétebb óráiban tollat ragad, hogy Arany balladáival, Tom­pa allegóriáival együtt az ő regé­nyei is bátorítsák, ébrentartsák a nemzeti ellenállást, erőt öntsenek a csüggedőkbe. Ezt az eszmei célt szol­gálja úgyszólván minden írásával, de ezentúl is kiütközik osztályának hatása: az 50-es években például még a főnemességben akarja meg­találni a bécsi elnyomás elleni harc folytatóit. (Kárpáthy Zoltán) Később azonban ezt a tévedését is belátja- Kiábrándul a nagybirtokosokból, s a Szegény gazdagok-ban lerántja a leplet az arisztokrácia romlottságá­ról, jelezve, megszűntek a főnemes­séggel szemben táplált illúziói. Köz­ben mint író, újságíró a sajátos ma­gyar publicisztika megteremtője, aki hervadhatatlan érdemeket szerzett a magyar újságírás fejlesztése terén is — s mint egyre nevesebb politi­kus is, állhatatosan ápolta negyven- nyolc emlékeit. Hosszú időn át éle­sen ellenzi a kiegyezésnek még a egyezésre 1862-ben sem, amikor as Uj földesúr című regényét megírta (ezt a regényt sokan úgy emlegetik, mint a kiegyezés előkészítését, pe- dig a cél itt is azonos a korábbival! segíteni a csüggedőknek, úgy gon­dolta, a jobbérzésűek odaát is majd csak belátják, hogy nekünk van iga-» zunk és ezZel olyan illúziót ültetett el a szorongó szívekben, amely szína tén hozzájárulhatott a remény fenn-» tartásához.) Aztán jött a kiegyezés és a kiegyezés utáni évek Jókai alkötó-* erejének fénykora. Ezekben az évek-» ben jelent meg a Kőszívű ember fiai, a Rab Ráby, az És mégis mo» zog a föld, az Aranyember — hogy csak a legjobbakat említsük. Ezek a magyar irodalom egyik legnagyobb elbeszélőjévé teszik írójukat. Mi az oka ennek a tizenegy éven át tartó virágkornak? Jókai félreértette a ki- egyezést. Úgy gondolta, visszasze­reztünk valamit 48-ból, ha tovább harcolunk minden erővel, mindent visszaszerezhetünk. Alkotóerejének teljességét adta ezekben az években. A hetvenes években azonban rádöb­bent arra. nincs mit keresni, nem lehet tovább szélesíteni 67-et. Ke­serűen nyugodott bele a helyzetbe, amíg Jókai, a politikus ezután vég­leg utat tévesztett, az író megma­radt a nemzeti önállóság harcosá­nak, a polgári haladás hivének; re­gényei nem váltak a Habsburg-ház elnyomó politikájának támogatójá­vá. A század végén már nehezen ta­lálja helyét. Mint politikus, vissza­vonul, s a jövőbe tekintő író hábo­rútól retteg — a közelső vihar mo­rajától félti hazáját. Békepublicisz­tikába kezd — frásai az emberisé­get, hazáját féltő ember jajkiáltásai (melyek méltók arra, hogy a mi bé­kemozgalmunk felhasználja őket.) ötven év -— rövid perc egy nem­zet életében. Halála óta mégis év­százados bajokat orvosoltunk e ha­zában. Olyan utat tettünk meg, amelyet — talán nem túlzás — Jó­kai dús fantáziája sem tudott volna elképzelni. Műveire most mésis úgy tekintünk, mint nekünk is szóló üze­netekre, amelyek az elért eredmé­nyeink megbecsülésére, hazaszere­tetre, nyelvünk ápolására tanítanak, s amelyeket ezen a napon tavaszi virágokkal övezve, büszkén emléke­zünk egy hősi kor nagy alkotójára, «Öt* i * s>* i * . -«'p»'. ÍL. EJ)-) Sok olyas vonást Jalálhatypk - tájéit badgágbajs-ügyéért és-- lelkegedéö^go^iplatát- is* —»Nero gandolt-aJá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom