Észak-Magyarország, 1950. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1950-05-10 / 106. szám

^^KMAGMORSZAG Miskolc, 1950 május 10, szerda Ara 50 fillér VII. évfolyam. — 106 szám \A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának budapesti tanácskozása fl hatalom gyakorlása nemcsak jogokkal, hanem igen komoly felelősséggel és kötelezettséggel is jár Kovács István elvtárs beszéde a Szakszervezetek Országos Tanácsa összvezetőségi ülésén a normalazításról, a bér­csalásról, a munkához való viszony megjavításáról Ma kezdődik Budapesten a Szak- Szervezeti Világszövetség Végrehaj­tó Bizottsága és a Nemzetközi Szakmai Szövetségek tanácskozása. 'íA szovjet szakszervezetek küldöt­teivel az élen a világ minden ré­széből megérkeztek hazánk fováro- súlja. a szervezett dolgozók legmél­yét) b kéjtviselöi a nagy nemzetközi fontosságú megbeszélésre. A milánói kongresszus határoza­tai értelmében dolgoztak közel egy Éven át a Világszövetség keretébe tartozó szakszervezetek. E határo­ltatok szellemében számos sikeres harcot vívtak meg és harcukkal •hozzájárultak a dicsőséges Szov­jetunió, a nagy Szt’áiin vezette bé­két óbor erőinek növeléséhez. A Nemzetközi helyzet új feladatokat gró most az egész világon a szak- szervezeti mozgalomra. A budapesti tanácskozáson felmérik a Milánó Él a megtett utaf és kijelölik ezeket az új feladatokat. A tanácskozás napirendjén a világ dolgozói szá­lltára legégetőbb és legfontosabb kérdések szerepelnek: az egység és * béke kérdései. A Szakszervezeti Világszövetség É világproletariátus egységre való törekvésének jegyében szüléié,tt Ji. -g és az imperialista ügynökök, aljas munkásárulók ellen az egy­ségért folytatott harc ttizében ed- Síelőtt hatalmassá. a Szovjetunió szakszorvezr-i lo­ti ágéi már a második világháború flott’ arra törekedtek, hogy létre­jöjjön az egységes szakszervezeti yilágarcvonal, hogy a világ dolgo­déi tevékenyen szembeszállhassanak t, fasiszta agresszióval. Mindent el­követtek azonban ennek megakadá lyozására az. amszterdami úgyrtv.,- 7e t .jinternaciouálé“ reakciós veze tói. Áruié megatartásuk azt vontai in aga után, hogy a munkásosztály poraiban közvetlenül a második vi- i:l;háború küszöbén Szakadás állott fi >iu, Így nem tudott szembeszállni p fasiszta támadóval, nem tudta megakadályozni a második világhá­ború kirobbantását. 1945 februárjában a szovjet szak- t. iM vezetck javaslatára szakszerve z ti konferenciát tartottak London­ban, amelyen 40 ország szakszer­vezeti központja képviseltette ma­gát. Kimondották itt az opportunis­ta. áruló amszterdami „iuternacio- »'álé" teljes felszámolását és elha­tározták egy új, egységes szakszer­vezeti világszövetség megalakítá­sát. Parisban 1945 őszén az öt vi­lágrész 53 országának 65 millió Szervezett dolgozója képviseletében a küldöttek egyhangúlag elfogadták a Világszövetség alkotmányát és ezzel a szovjet szakszervezetek kezdeményezésének eredményekép­pen valósággá vált a szervezett dolgozók évtizedes álma: az egysé­ges nemzetközi szakszervezeti moz- ga lom. Az imperialisták, természetesen, nem nyugodtak bele a nemzetközi munkásmozgalom e nagy sikerébe. Megvásárolt, piszkos áruló lakájaik mindenben akadályozták a \ ilág- s/.övetség harcos működését és jó­idéig komoly akadályokat is tud­jak gördíteni munkája elé. Deakin. .1 ouhoux és társai a Vilúgszövetsé,- geu belii 1, mint a Eötanács és 'Végrehajtó Bizottság tagjai - - amennyire csak tudták — szabotál­ták a Világszövetség politikai fel­világosító munkáját, szabotálták a görög és spanyol nép -megsegítésére indított akciókat, a gyarmati or szagok szakszervezeti mozgalmának támogatását, meg akarták akadá­lyozni, hogy a Vilúgszövétség ke­retein belül megszervezzék a nem­zetközi szakmai szövetségeket, hogy összehívják az ázsiai szakszerve­zeti konferenciát, meg akarták aka dályozni a Szakszervezeti Világszö­vetség és a Tudomány Munkásai­nak Világszövetsége közötti harcos ■ gyüt’tmüködés megteremtését, im­perialista gazdáik paraucsát követ ve kezükbe akarták kaparintani a Világszövetség vezetését. ’ A mun­ka sárulók azonban lelepleződtek, » szervezett dolgozók forradalmi ébersége napvilágra, hozta elvette mült törekvéseikéi’. Ekkor, 1949 ta­vaszán nvilt. szakításra tértek át, ugyanezt tették már előbb az egyes országok szakszervezeti mozgalma­dén. Céljuk világos volt: újból meg akarták osztani a munkásosztály erejét, éppen akkor, amikor az ame rikai és angol imperialisták új há­borút készítettek elő, amikor egyre fokozták a mind nyíltabb fasiszta módszereket, rendőrterrort alkalma­zó támn,dáéaikaű a kizsákmányolt dolgozók további leigázására. Az imperialisták ügynökeinek leleple­zése után — éppen a magyar Szak- szervezetek Országos Tanácsának javaslatára — .eltávolították a Vi­lágszövetségből a Tit o-banditi k ..szaks"fr I MpvEiÄlWc'iT’ ai vásott nyílt kémügynükségét is. Ezeknek a harcoknak köszönhető, hogy a Világszövetség egyre erősö dött, tagjainak összlétszáma ma már közel 80 millió. Sikerrel járt a Szakszervezeti Világszövetség törek­vése, hogy az áiulő vezetők által szétszakított szakszervezeti mozgal­makat a dolgozók alulról jövő egy­ségfrontjának kiépítésével újból megbonthatatlan fronttá forrassza’ össze. A Világszövetség keretében ed­dig 12 nemzetközi szakmai szövetség jött létre és ezekben a szövetségek­ben ott vannak azok a szakszerveze­tek is, amelyeknek központjai Deakinék árulása nyomán kilépték a Világszövetségből. . A budapesti tanácskozás abban az időben történik, amikor világszerte folyik az aláírások gyűjtése a stock­holmi békefelhívásra. A nemzeti füg­getlenség. a béke, a haladás élenjáró harcosai, á kommunista pártok mögé tömörülve a világ minden országéi­ban napról napra uő és erősödik az a százmiyiékat összefogó béketábor, mely céljául tűzte ki, hogy keresz­tülhúzza az imperialista háborús szá­mítások aljas terveit, megvédje a világot egy újabb, még borzalmasabb háború szenvedéseitől, pusztításai tői. A Szakszervezeti Világszövetség kö­zel 80 milliós . szervezet t serege — a béketábor legjelentősebb nemzetközi tömegszervezete. A Világszövetség a proletár internacionalizmus szellemé­ben harcol azért, hogy egységbe tö­mörítse a világ dolgozóit, hozzájárul jón a béke, nemzetközi erőinek még hatalmasabb gyarapodásához. Ezek­nek a nagy feladatoknak megoldását szolgálják a budapesti megbeszélések. Olyan határozatokat fogunk hozni ... mondotta Szolovjcv elvtárs, a Szov jetünió szakszervezeti küldöttségének vezetője —, amelyek elősegítik, liogy a világ dolgozói még, nagyobb erő­vel és energiával védhessék meg az egész munkásosztály egységét, a bé­két és a szabadságot az egész vilá gon. A szakszervezeti mozgalom leg jobbjai azon munkálkodnak a ma megkezdődő tanácskozásokon, hogy megerősítsék a harcot a békéért, A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa összvezetőségi ülésén .felszó­lalt Kovács István elvtárs, a Nagy­budapesti Pártbizottság titkára is. Beszéde elején hangsúlyozta, hogy a termelékenység kérdése nem egy kérdés a sok közül, hanem a szocializmus építésének kulcs­kérdése. Eddig elért eredményeink azt mu­tatják, hogy a munkásosztályon be­iül egyre többen megértik az új helyzet követelményeit és öntuda­tos munkáshoz méltóan viszonyul­nak a szocializmus építéséhez. De eredményeink mellett nem hallgat­hatjuk el, hogy mi a munka terme­lékenysége terén el vagyunk ma­radva. Az a jelszó, hogy „miénk az ország, magunknak építjük”, már teljesen átment a köztu- datba, de mégis vannak olyan munkások, akik nem érzik, hogy ők a gyárak, az üzemek gazdái. Vagy ha érzik, ezt csak mint jogokat ismerik, pe dig1 a hűtoion'. ‘gSakŐriusa ueui-' csak jogokkal, hanem igen ko­moly felelősséggel és kötelezett­séggel is jár, A szocializmus olyan rendszer — Az öntudatos- munkások nem akarnak méltatlan keresethez jutni. V bércsalásokat az elmaradt mun­kások csinálják és ha a szakozer- > Ozet’i funkcionáriusok tő tik azo­kat és nem lépnek fel ellenük, az azt jelentő, hogy ők maguk is az el­maradt, öntudatlan és a szocim lizmus építését komolyan megkáro­sító munkások uszályába kerültek. ■ A normajcsalások, bércsalások, a munkafegyelem megsértése terüle­tén üzemeinkben türhetefien a lég­kör. A legtöbb helyen „polgárjo­got“ nyert a csalás. Sokszor nem is igen titkolják a munkások, hanem úgy lépnek fel, olyan hangokat üt­nek meg, mintha a világ legtermé­szetesebb dolga lenne, hogy a szó eifllizmus építése közben normát la­zítanak, bér- és OTI-csalássa! fog­lalkoznak, fenyegetik a normásokat, ha nem olyan normát határoznak meg számukra, amit már kezdetben legalább 200 százalékra tudnak tel­jesíteni. Egy újpesti gyér „sztaha­novistája“ például, amikor -megkér­dezték föle, hogy éri el eredmé­nyeit, azt válaszolta: „csaknem be­-:egítsé.get nyújtsanak a kapitalista országok, a gyarmati és félgyarmati országok dolgozóinak abban a küzde­lemben, amelyet a szabadságért és emberi életért folytatnak. Szorosabb­ra fűzik ezek a tanácskozások a kap­csolatokat a ma még elnyomás alatt szenvedő kizsákmányolt dolgozók és a Szovjetunió, valamint a népi de­mokráciák. dolgozói között. A világ szervezett dolgozóinaké szeme Budapest felé fordul ezekben a napokban. A tanácskozás eredmé­nyeit érthető hatalmas érdeklődéssel várja a világ proletariátusa, az folytatta beszédét Kovács István elvtárs —, amelyben a munkás ér­deke és a termelés érdeke azonos. „Amikor a munkásujító, az élmun­kás, az észszerüsítö új termelési módokon töri a fejét, anyagot takarít meg, jobban kihasználja a gépet, azzal nemcsak saját életszínvonalát növeli, nemcsak jobban keres, de egyben meggyorsítja, megszilárdítja a szoeializmus. építését is“ -— mon­dotta a sztahanovisták értekezletén Rákosi elvtárs. Mégis azt látjuk, hogy egyes helyeken rosszabb a munkafegyelem, sokkal lazább a bérelszámolás, mint volt régen a kapitalizmusban. A normalazítás, bér- és OTI-esalás, késések, a mun­kafegyelem lazítása, anyagpocsékol ás — mindez együttvéve azt jelenti, hogy akik ezt elkövetik, rosszul vi­szonyulnak a szoeializmus építésé­hez és tevékenységükkel az ellenség érdekeit segítik elő. Meg kell mondanunk az: is, hogy hAil. a Rzaksrervfzcíi vezetők, akik a fegyelmezetlenséget, a lazaságo­kat eltűrik, akarva, vagy nem akar­va szintén az ellenséget segítik, gátolják, akadályozzák a szocializ­mus építésének tempóját. leizzadtam, amíg rá tudtam beszélni a normást, hogy így határozza meg a normát“.’ Nekünk ezen a téren alapvetően meg kell változtatnunk a helyzetet. A Párt, a szakszervezet, a vállalat­vezetés közös munkájának eredmé­nyeképpen olyan légkört kell teremteni az üzemekben, hogy elviselhetet­len legyen minden munkás szá­ntára az a gondolat, hogy nor- malazítást, vagy csalást köves­sen el, hogy minden öntudatos munkás megvetéssel sújtsa a bércsalókat, OTI-csalókat, nor malazítókaf. Ebben a kérdésben nyíltan és éle­sen kell felvenni a harcot. A szak- szervezeti munkások érdekeit védik azok az elvtársak, «kik fellépnek a normalazítók, a • bércsalók, az OTI- csalók, a munkafegyelem durva megsértői ellen. A magyar kommunisták vezetésé­vel «,z elmúlt években olyan hatal­mas eredményeket értünk el az élet­színvonal emelése terén, amely pél­dátlan országunk fejlődésében. Meg egész béketábor s benne a mi né­pünk. A magyar dolgozó népet öröm­mel és büszkeséggel tölti el az a megtiszteltetés, hogy nálunk, hazánk fővárosában kerül sor e megbeszé- sekre. A magyar dolgozó nép sok sikert kíván a Szakszervezeti Világ- szövetség Végrehajtó Bizottsága és nemzetközi szakmai szövetségei mun­kájához, és meg van győződve arról, hogy az itt folytatott munka hasz­núra lesz a világ valamennyi dolgo­zójának. E nagy nemzetközi eseménv alkalmából a magyar dolgozók har- eós testvéri üdvözletüket küldik a kell azonban mondanunk, hogy a bércsalások, a fegyelem lazítása veszélyezteti az életszínvonal to­vábbi emelkedését is. Nem lehet huzamosabban emel­ni az életszínvonalat akkor, ha nem emelkedik megfelelően a munka termelékenysége. A normák terén elmaradtunk Vannak, akik helytelenül értelme­zik a norma kérdését is. Azt hiszik, hogy a norma örökös, állandó. Ha egy új gépet állítanak be, új nor­máról nem nagyon akarnak hallani, de azt természetesnek veszik, hogy nurmalazítások vannak. Pedig ná­lunk alaposan elmaradottak a nor­mák. Erről is beszélt Rákosi elvtára a sztahanovisták értekezletén, ami­kor ezeket mondotta: „Mi büszkék vagyunk az elért eredményeinkre, de Muszka elvtárs például elmondotta, hogy az ő 350—400 méteres sebes­sége n gyorsvágóénál « Bzovjetunió- ban csak 100 százalékos teljesítmény­nek felel meg, mert például Bikov elvtárs, akitől ő a gyorsvúgást ta­nulta, 1350 méteres sebességgel, szó­val nálánál háromszorta gyorsabban dolgozik. Dúbjága elvtársmő textil- sztahánovista, aki tegnap itt felszó­lalt, elmondotta nekem, hogy meg­nézte a mi rekordjainkat és némi csalódással látta, hogy ami a Khs- textben a norma 240 százalékos túl­teljesítését jelenti, az az ö gyárában bizony csak 100 százaléknak felel meg. Báxdin elvtárs rámutatott, hogy a mi acélöntésünk rekordszámai csak a felét teszik a szovjet átlagnak. A mi indulási normáink, amelyek a ka­pitalizmusban alakultak ki, ugyan­olyan elavultak, mint az a gondolko­dás, amelyet a termeléssel kapcsolat­ban a kapitalista időkből örököltünk és a hozzájuk való ragaszkodás fej­lődésünk egyik nagy gátja.“ Rákosi elvtárs tehát rámutatott, hogy a normák terén elmaradtunk. A szocialista társadalomnak nö­velnie kell a munka termelékeny- séfjét és ez azzal jár, hogy az elavult normákat felülvizsgálják és kiigazítják. Kovács István elvtárs ezután is­mételten hangsúlyozta, hogy üze­meinkben olyan szellemet kell terem­tenünk, amely nem tűri. a norma csa­lást. Ennek a feladatiig megoldására a legjobb eszköz' a szocialista verseny, amely politikailag átne- véli a munkásokat. E téren már komoly sikereink van­szabadságukért, a békéért harcoló munkástársaiknak és forró fogadal-. mat tesznek, hogy öntudatos szo­cialista munkával, a szocializmus építésének meggyorsításával, a szo­cialista építőmunkánkban felmerült hiányosságok gyökeres felszámolásá­val erősítik tovább a béketábort. —< Nagy Pártunk, szeretett Rákosi elv­társijuk zászlaja alá felzárkózva, megbonthatatlan egységben sorako­zunk fel a Szovjetunió mellé és még fokozottabb erővel vesszük ki részün­ket az alkotó béke megvédéséért folytatott történelmi harcból. A bércsalások, a fegyelem lazítása veszélyezteti az életszínvonal további emelkedését

Next

/
Oldalképek
Tartalom