Erzsébetváros, 2017 (26. évfolyam, 1-7. szám)
2017-01-26 / 1. szám
www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2017. január 26. 17 Innen indultak 192 éve született Jókai Mór a Nemzeti dalt. Az i?ak vállalkozása magával ragadta a tömeget, mely zajosan követte őket a mérnöki egyetem felé. Jókai ismét felolvasta a proklamációt és Petőfivel újból elszavaltatták a Nemzeti dalt. Ezután a Landerer és Heckenast-féle nyomdához indultak, a Hatvani utcai Horváth-házba. A proklamációt és a Nemzeti dalt kinyomatták. Ezalatt Jókai jelentette a történteket a népnek. Fél 12 tájt a szabad sajtó első termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt Irinyi József mutatta be a népnek, és ezresével osztották szét. Délután a Nemzeti Múzeum terén népgyűlés volt, innen a városház tanácskozó termébe tódult a nép, ahol többek közt Jókai is beszélt a nép nevében, és erre a polgármester, Szepessy Ferenc társaival együtt kijelentette csatlakozásukat, aláírta a 12 pontot. Rögtön választottak egy rendre ügyelő választmányt, melynek másnap Jókai is tagja lett. Budán Táncsics Mihályt, a rab írót kiszabadították és a Nemzeti Színházhoz vitték. Itt közkívánatra a Bánk bánt adták elő, a sokaság beözönlésére felbomlott az előadás, a zenekar a Rákóczi-indulót harsogta; a közönség a Marseillaise-t követelte; majd Egressy a Nemzeti dalt szavalta el; annak eskütartalmú szavait a nép utána dörögte. Vasvári, Irinyi, Petőfihiába csillapították a tömeget a nézőtérről, az még zajosabban követelt. Ekkor Jókainak az a gondolata támadt, hogy felmegy a színpadra, és onnan szól a néphez, és csakugyan felrohant. Ott találta Laborfalvi Rózát, a nagy drámai művésznőt Gertrúd királyné szerepében, aki saját nemzeti színű kokárdáját tűzte mellére. Így felékesítve, egyébként »térdig sárosan (egész nap esett az eső), karbonári köpönyegben, behorpadt cilindere mellett óriási veres tollal, oldalán jurátus karddal« lépett a közönség elé. Meghallgatták, és a nép lecsendesedett: lelkesülten, de szépen, rendesen oszlott szét. Jókai a további eseményekben is folyvást részt vett; nemcsak gyűléseken, demonstrációkban, a nemzetőrségben, hanem lapjában is teljes lélekkel szolgálta a szent ügyet.” (Wikipédia) Magánélet 1848 augusztusában feleségül vette az ünnepelt színésznőt, Laborfalvi Rózát. Az 50-es években sikeres írásainak köszönhetően már jómódban élhetett. Sokat utazott, a politikából is aktívan kivette a részét, igazi hazafi volt. Egészségi állapota azonban sosem volt igazán jó. Felesége 1886-ban bekövetkezett halála után fogadott leánya (Laborfalvi Róza unokája, Benke Róza lánya), Jókai Róza házában élt, aki Feszty Árpád festőművész felesége volt. Sok időt töltött svábhegyi házában, és Balatonfüreden is. 1897-ben végül ismét megnősült, egy szegény lányt vett el, akinek sokat segített, hogy színésznő lehessen. A házasságot egész Magyarország ellenezte. „Míg végre 1899 őszén szeptember 16-án kipattan minden. A lapok a leghitelesebb formában meghozzák a hírt, hogy a hetvennégy éves aggastyán megházasodott, elvett egy fiatal színésznőt, Grósz Bella kisasszonyt. Az egész országon végigszáguldott a villám gyorsaságával a pikáns hír. És feltárultak egész meztelenségükben a kínos családi jelenetek, melyek azt megelőzték, a baráti közbelépések és minden egyéb, ami azzal összefüggött, végighurcolva a dicsőségtől körülragyogott emberi főt a parázna beszédek, gúnyos tréfák kloákáján. Minden jobbérzésű embernek fájdalmat, lehangoltságot okozott ez.” (Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora) Az ellenzőknek nem lett igazuk: az i?ú hölgy kitartott az író mellett annak 1904-ben bekövetkezett haláláig. Képek forrása: wikipédia
