Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 5. szám

Anno Gombák és pletykák avagy a Szexis, az Előkelő\ a Humoros és a Szerencsés HOL VOLT, HOL NEM VOLT, KEZDHETNÉM AKÁR ÍGY, ÉS KEZDEM IS, MERT MESEI INDÍTÁS ILLIK EHHEZ A NAGYON PESTI TÖRTÉNETHEZ, AMELY NÉHÁNY PONTJÁN ÉRINTI ERZSÉBETVÁROST. VAN BENNE MINDEN, AMITŐL KÜLÖNLEGES, VAN BENNE SIKER, TRAGÉDIA, SZERELEM ÉS RENGETEG SZÓBESZÉD. A PLETYKÁK ANNYIRA SZÖVEVÉNYESEK, HOGY KÜLÖN TÁRGYALOM ŐKET. , Bóka B, László írásának folytatása t * t ELLA (1898-1951) Ellácska, mert egyszerűen senki­nek nem ment a nyelvére így: Ella. Már gyermekkorá­ban molett tündérke volt, így aztán családja finoman fogalmazva kikacagta, amikor elsóhajtotta magát, hogy ő színpadra vágyna. Teltkarcsú, finomkodjuk kedvesen, de Ellácska valójában kövér volt. Egyszer még panaszkodott is, hogy egy szerep kedvéért le kell fogynia, de gyorsan lebeszélte magát és mások egyet­értettek ezzel. A teste volt a szexepilje. „Én felkelek reggel, és nyomban kövér vagyok. De ezt nem adják Én felkelek reggel, és nyomban kövér vagyok. /)c ezt nem adják ám ingyen. Farkasétvággyal kell imádni a jó ételeket, n ám ingyen. Farkasétvággyal kell imádni a jó étele­ket” - mondja önmagáról. Egy darabig a Magyar Színházban játszik, majd a Királyban. Aki gyorsan akarja őt eszébe idézni, nem kell mást tennie, mint az „Egy csók és más semmi” harcias Schön Tónijára gondolni, igen, ő az, de ő a Meseautó titkárnője is. Ellácska, igazi komikus, aki egész életében kacagtatta a nézőket. Bilicsi Tivadar így ír róla: ’’Akik Gombát látták, azt mondták: Ez a földre szállt dundi angyal járt a mennyországban. Hát igen, ha ő megjelent a színház társalgójában, a Rádió pagodájában vagy a filmgyár kantinjában, máris pezsgő jókedv támadt körülötte.” O volt az első és igazi „Gomba”, még Fridát is utána kezdték csak Gombázni. Szabadszájú ember volt, a fér­fiakat kedvtelve becézte stricinek, kedvenc szavajárása ez volt: „Ezt nem lehet kibírni.” Fantasztikusan kár­tyázik, szenvedélyesen füstöl, partnerei nem akárkik, persze mind imádják: Kellér Dezső, Királyhegyi Pál, Nóti Károly, Szép Ernő, Kabos Gyula. Nágel Pál tőzs- dés oldalán belenyal a házasságba is, de hamar elmegy tőle a kedve. A színpadról természetesen őt is letiltják. A háborút Fridához hasonlóan egy pincében vészeli át, de viccelődve, hiszen kövér szakácsnét alakít, aki nagy hangon meséli történeteit a férfiakkal és a recep­tekkel. A háború utáni nagy színházi államosításkor ide-oda csapódik, végül haláláig a Madách Színházhoz marad hűséges. Az utolsó években Tolnay Klári az, akit barátságába fogad. Bár nagy szerepei nincsenek, de boldogan veri a blattot a Nemzetiben Bajor Gizivel. Egy napon, 1951-ben szépen csendesen, szerepkönyv­vel a kezében hal meg. Mindössze 53 éves. IRÉN (? - 1967) Igen, nem tudni pontosan, mikor született. Az azonban bizonyos, hogy testvérei útját követve 1916-ban elvégzi a Színiakadémiát. Ráveti magát a színházra, de valamiért a szerelem nem köl­csönös. Hamarosan a Magyar és a Király Színház tagja lesz és sorai közé fogadja a Nemzeti Színház is. Igazán komoly nyomot nem hagy, így gyorsan férjhez megy nővére kezelőorvosához, dr. László Ernőhöz. A doktor ráérez a veszélyre és az utolsó előtti pillanatban 1938- ban kivándorolnak Amerikába. A férj a tengerentúlon

Next

/
Oldalképek
Tartalom