Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 7. szám

Anno Ifi

Az izraelita egyházi kórus énekelt. A menetben 27 lobogó alatt különböző jótékonyegyesületek képviselői haladtak és persze ott voltak Bischitzné intézetének, a Szegény Gyermekkert-Egyesületnek gyámolítottja is.

Jókai Mór, aki ekkor 73 éves, az elhunyt asszony fiához, Hevesi Bischitz Lajoshoz intézett nyílt levélben búcsúzik: „Nagyságos Uram! Fogadja legőszintébb részvétem kifejezését kedves anyjának elhunyta felett. A megboldogultat, mint az emberiség jótevőjét minden igazak siralma kíséri a sírba. Az Ég áldása szálljon derék utódjára. Mély tisztelettel maradok szerető híve: dr. Jókai Mór.”

A Magyar Újság 1898. március 29-i számának (VII. évfolyam, 88. szám) 4. oldalán, Bishitz Dávidné meghalt cím alatt jelenik meg egy nagy anyag, amely ezrek, százezrek jótevőjeként emlegeti a 71 évesen elhunyt hölgyet. „Nagy veszteség az ő halála, melyet számtalan megmentett sirat meg őszinte részvéttel.” Aztán így írnak: „Nevét országszerte ismertté tette az az odaadó, áldozatkész munkásság, melyet egész életében a jótékonyságnak szentelt.”

A Függetlenség című lap III. évfolyamának 89. száma, 1898. március 30-án címoldalon hozza a temetésről szóló hírt, közte ez a két mondat: „Egyszerű zsidó nő. ...Hajoljatok meg az igaz nagyság, az igaz érdem, a született nemesség, igazi krisztusi jóság előtt. .. .Valláskülönbség nélkül százezer embernél többel tett jót e hazában.”

De vajon ki is volt ez a rendkívüli asszony, akinek munkásságát az elmúlt több mint egy évszázad elhomályosította, akit elfeledtünk, akinek mellszobra évtizedek óta nem áll megérdemelt helyén (a szobor szerencsére megvan), az Akácfa utcai házon pedig egy árva emléktábla sem emlékszik meg róla!

Bischitz Dávidné Fischer Johanna néven látta meg a napvilágot 1827. március 8-án Tatán. Édesapja Fischer Móricz, aki a herendi porcelángyár megalapítója és mellesleg a Hócipő alapító főszerkesztőjének, Farkasházy Tivadarnak ükapja. Az 1839-ben

alapított herendi porcelángyár már 1842-ben szerepelt az első magyar iparkiállításon, majd 1845-ben a bécsi iparműkiállításon. A Fischer család fiai harcoltak az 1848/49-es szabadságharcban, Johanna pedig nagy gondossággal ápolta otthon a sebesült honvédeket. A herendi gyár a világkiállításokon aratott sorozatos sikereket (London, 1851., 1855; Párizs, 1867.; Bécs, 1873.) követően Európa-szerte híres gyárrá vált. Fischer Móriczot Párizsban a Becsületrend tisztikeresztjével tüntették ki, 1867-ben pedig „irsai” előnévvel magyar nemességet kapott. Családi nevüket később Farkasházyra változtatták, innét a rokonság.

Johanna 25 évesen, 1852-ben ment feleségül a sárbogárdi születésű, 41 éves, megözvegyült, háromgyermekes (Mari, Emmi, Móritz), kivételes vagyoni helyzetű Bischitz Dávid gabona- és gyapjúkereskedőhöz, közös gyermekük azonban nem született. Johanna családi és vallási indíttatásból, hiszen jómódú család lányként fiatalon | sebesült katonákat ápolt, míg férje 1 a Prágából menekült híres talmud i tudós, Bischitz Salamon leszármazottja, 1866. március 21-én (a dátum akár lehetne a főváros szociális gondozási rendszerének születésnapja is!) 9 nőtársával (Gottesmann Miklósné, Barnay Ignácné, Goldstein Rezsőné,

Gomperz Zsigmondné, Fleischl Dávidné, Gabz Bernátné, Műnk Mórné, Stein Henrikné, Ullmann Józsefné) és Meisel Wolf Alajos pesti főrabbival együtt alapították meg a város később legjelentősebbé váló jótékonysági intézményét, a Pesti Izraelita Nőegyletet (PIN).

Cikkünket következő számunkban folytatjuk.

. A Pesti Izraelita • Nőegylet 1934-es 1 közgyűlése