Erzsébetváros, 2010 (19. évfolyam, 1-18. szám)
2010-03-18 / 3. szám
_ 2010/3. szám _________________________________________________________________________________ 1 9 BUDA KATALIN ROVATA 162 éve történt Az 1848. március 15-i pesti forradalom főszereplői a Dohány utcából indulnak Az Dohány utcai Schiller ház (ma Dohány u. 16-18.) első emeleti három szobás lakásában március 15-én reggel nagy a készülődés. A lakás egyik szobájában Petőfi Sándor lakik feleségével, Szendrey Júliával, a másikban pedig Jókai Mór. A középső szoba közös ebédlőül szolgál. Jókai szobájában már ott van Vasváry Pál, Bulyovszky Gyula és Petőfi is. Előző nap este a Pil- vax-kávéházban értesülnek a Bécsben kitört forradalom híréről. Ekkor elhatározzák, hogy ők is cselekedni fognak. Hamarosan elindulnak a Pilvax-kávéházba Petőfi ott elszavalja a már két nappal előbb elkészült Nemzeti dalát, Jókai pedig az Irinyi által vekvő ifjúság. „A szeminárium csarnokában elénk állott egy professzor, és ezt mondta nagy pátosszal: - Urak, a törvény nevében... Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott”. A jogászok kiszaladtak az utcára, hogy velük tartsanak. Egyszer csak a tömegben valaki elkiáltja magát, menjünk a cenzorhoz, engedélyeztessük a kiadást. Erre a beváltásra Petőfi azt válaszolja, márpedig cenzorhoz nem megyünk. A nyomda lefoglalása így is történik, a Hatvani utca (ma Kossuth Lajos) és Szép utca sarkán álló Horváth házhoz sietnek, ahol a Länderer és Heckenast nyomda áll. A nyomda előtt már várják őket a Nemzeti Színház művészei is, 12 pontba foglalt Mit kíván a magyar nemzet? nyilatkozatot olvassa fel. Az ifjak kitörő örömmel fejezik ki egyetértésüket. Elindulnak az egyetem felé, hogy társakat toborozzanak. Az orvosi egyetem udvarában Petőfi újra elszavalja Nemzeti dalát, mely „riadó tetszéssel fogadtatott”. Innen a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonul a számban és lelkesedésben egyaránt nöhogy csatlakozzanak hozzájuk. A nyomdát lefoglalják, Länderer suttogva elmondja a tennivalókat, majd betuszkolják egy szobába, és rázárják az ajtót. Kifejezve ezzel, hogy minden felelősséget magukra vállalnak. A nyomtatógépet elsőként Irinyi, majd Petőfi és Jókai ragadja meg. Nem sokkal később szétosztják az utcán álló és éljenző tömegnek a szabad sajtó legelső írásait: „a 48- as idők riadóját és bibliáját”, a Nemzeti dalt és a 12 pontot. A Tizenkét pont Délután három órára gyűlést hirdetnek meg, melyre óriási tömeg jelenik meg a Nemzeti Múzeum előtt. Az eső egész nap szakad, „de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el”. A tízezer főnyi tömeg úgy határoz, hogy ők is magukénak vallják a Tizenkét pontot. Bizottságot hoznak létre, és a pesti Városházára indulnak. Rottenbiller Lipót, Pest város első szabadon választott polgármestere rövid tanácskozás után aláírja a Tizenkét pontot, s azt az ablakon át felmutatja a kint álló tömegnek. A nép örömri- valgással fogadja a polgármester cselekedetét. Petőfi Sándor Táncsics Mihály Közbátorsági Választmány Rottenbiller Lipót a rend érdé kében 13 fős Közbátorsági Választmányt hoz létre, melynek őt választják elnökének, Petőfi pedig egyik tagjának. A választmány Budára, a Helytartótanácshoz indul húszezer fős tömeg kíséretében, követelve a cenzúra eltörlését és Táncsics Mihály szabadon bocsátását. A tömeg olyan kényszerítő erőt jelent, hogy a Helytartótanács csak belegyezését adhatja. Táncsics Táncsics földalatti, sötét börtönéből izgatottan figyel a közelgő zajra, zúgásra, de nem tudja mire vélni. 1847. márciusában vetik börtönbe az elnyomott nép jogaiért kiálló két könyve miatt. Hirtelen kinyílik zárkája ajtaja, s az őr jelenti, hogy mostantól szabad. Kábultan kirohan az utcára, ahol hatalmas tömeg örömittasan fogadja. Fáklyák fénye mellett diadalmenetben viszik át Pestre. Ez a nap a 49 éves Táncsics életének legfényesebb napja, s egyben március 15-e egyik legemlékezetesebb eseménye. A nap végén A napot ünnepélyesen szeretnék befejezni. Este kivilágítják a várost. A Nemzeti Színház ajtaját megnyitják a közönség előtt. A Bánk bán című előadást e napon belépődíj nélkül mutatják be. A nap eseményeitől felvillanyozott publikum, inkább a Nemzeti dalt szeretné újra hallani, ezért az előadást félbeszakítják. A Nemzeti Színház kiválósága, Egressy Gábor terem a színpadon, s kétszer is elszavalja Petőfi költeményét, „s annak visszatérő esküszavait az egész közönség mindannyiszor... harsogá a szavaló után”. A karzatról valaki bekiáltja: Éljen Táncsics! Látni szeretnék, de lelketlen- ség lenne idehurcolni a börtönben megtört, gyengélkedő Táncsicsok A kokárda S ekkor Jókai jelenik meg a színpadon, hogy mentse a helyzetet. Laborfalvy Róza a legjobbkor áll mellé. Jókai kabátjára tűzi a ruhájáról levett háromszínű kokárdát. Jókai elmondja, hogy „... e három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian”. Másnap mindenkinek a mellén ott volt a háromszínű kokárda. Ezen a napon történt Ugyancsak március 15-én hajózik Bécsbe a pozsonyi országgyűlés vezérkara Kossuthtal az élen, hogy az országgyűlés alsó házában már elfogadott követeléseit és a pesti forradalom eredményeit az uralkodóval jóváhagyassa. Jókai Mór
