Erzsébetváros, 2009 (18. évfolyam, 2-18. szám)
2009-03-20 / 3. szám
E J«C 2009/3. szám Buda Katalin rovata Újságíró, író, kabaré-és operettíró, konferanszié. Kellér Dezső: Erzsébetváros szülötte Kellér Andor kis öccse, Dezső 1905-ben született kerületünkben a Cserhát utca 14. szám alatti házban. "Szülőföldem Budapest, pontosabban a hetedik kerületnek az a része, amelyet Chikágónak neveznek. ... laktam én az ötödik kerületben meg a tizenharmadikban, sőt Újpesten és Budán is, hosszabb-rövidebb ideig. De mint egy idegenbe szakadt emigráns, mindenünnen visszavágytam gyermekkorom kulisszái közé, a Városliget tőszomszédságába." Az István úti és az akkori Aréna úti (ma Dózsa) sarokházban él a Kellér család, melyet akkoriban Reinhardt-háznak neveznek az ott lévő cipőüzlet tulajdonosáról. A szemközti épületben is van egy cipőbolt, a Diadal, s ha a vásárlók drágának találják Reinhardt úr üzletét, átmennek a másik oldalon lévő cipőüzletbe, s ott veszik meg ugyanazt a lábbelit, talán ugyanannyiért vagy még többért. Nem tudhatják, hogy mind a két bolt Reinhardt tulajdona, emlékezik vissza Kellér Dezső. A Városliget akkoriban nagy vonzerővel bír. A Széchényi fürdővel szemben állt egy fából összetákolt színház, mely csak nyáron üzemelt. Idetart Dezső ősz tálytársával egy nyári délután, ám egy fillérük sincs, hogy bemehessenek a színházba. Addig álldogálnak, mígnem észre veszi őket a jóindulatú tűzoltó és beviszi „fiaiként” a színfalak mögé. Színházat hátulról (zsinórpadlás, díszletek stb.) akkor lát Dezső először. Elölről, a nézőtérről a látvány már megszokott volt, mivel Andor bátyjával a klasszikusokat sorra látták a Nemzeti Színházban. Az akkori újdonsággal, a mozival, jóval korábban megismerkednek, hisz két mozi is akadt közelükben. Talán a mozikban és főként a színházban átélt gyermekkori élményeinek hatására választ később olyan foglalkozást, mely a színházhoz köti. Dezső kávéházi élete a biliárdozással kezdődik az Andrássy kávéházban, mely akkor a Damjanich utca sarkán volt, ahol jelenleg posta működik. Ezzel átellenben az Aréna kávéház állt, melyhez egy jótékony célú kabaré előadás fűzi. A meghívón az áll, hogy konferál, és a szünetben rajzol Kellér Dezső. Ekkor még nem dőlt el, hogy melyik pályát választja. Egy pálya mellett, a lóversenypálya mellett viszont elkötelezi magát. „Játékos hajlamunkat, Bandi és én is, édesapánktól örököltük”. Amikor leérettségizik, bekopog a Ma Este című színházi lap szerkesztőségébe, azzal, hogy karikaturista szeretne lenni. Meghallva, hogy ő is Kellér, elcsodálkoznak, hogy a kis Kellémél, - mivel Andor is igen fiataIon ugyanitt lett újságíró- még van egy kisebb Kellér is. Azt a megbízást kapja, hogy rajzolja le a Király utcában tartózkodó olaszliszkai csodarabbit. A megbeszélt időpontra az újságíró elfelejt eljönni, így Dezső miután lerajzolta a rabbit csodálói társaságában, megírja a cikket is. A rajzért két pengő, a cikkért nyolc pengő honoráriumot kap, s ekkor dönti el, hogy felhagy a rajzolással. Karinthy Frigyessel interjút készít, érettségi bankettjének 20. évfordulója alI 1 kalmával. Ezzel az interjúval elnyeri a főszerkesztő elismerését, aki kinevezi a színházi lap munkatársának, de nem újságírónak, hanem fotográfus-kísérőnek. A fotózás nem volt még olyan fejlett, f hogy a színházi előadás alatt, felvételt tudtak volna készíteni. Ezért a főpróba egyik szünetében kivilágítják a színpadot, s odahívják be a szereplő színészeket, hogy lefényképezzék őket. Nem sokkal később a Színházi Életnél dolgozik, ahol a viccrovatot, A Hét humorát írja. Kellér Dezső ettől az időtől lesz humorista. A humort gyengén fizetik, ezért több lapnak: Ojság, Fidibusz is szállít viccanyagot. Az Ojság című lap szerkesztője spárgával méri le írása hosszát. Ugyanis a humort centiméterbe méri. Naponta mintegy 50 vicc „kiizzadására” van szüksége, hogy megéljen. Ezt a fárasztó fejtomát egy idő után szeretné valami másra cserélni. A valami máshoz képzeletében a kabaré társul. 1926-ban első kabaré darabját Salamon Béla visszaadja, és lebeszéli erről a műfajról. A kudarcot nehezen viseli el, de a reményt nem adja fel. Szép Ernő azt tanácsolja neki, kártyázzon, és éjszakázzon. És így történik. "Hiába mutatkoztam be szüntelen, mindig és mindenkinek, másnap kezdhettem elölről, mert közben elfelejtették, hogy ki vagyok. így voltam Jób Dániellel, a Vígszínház igazgatójával... így tartott ez évekig. Már írtam verseket a Vígszínház tavaszi operettjeihez, tréfákat a szilveszteri kabarékba- továbbra se tudtam elérni, hogy megismerjen. És egyszer a Fészek klubban, a kertben kártyáztunk, ... Amikor kilencedszer is egy slágert, vagyis nyerőlapot vágtam ki, hallom, hogy a mögöttem kibicelő Jób Dániel odaszól a mellette álló Roboz Imrének: - Ennek a Kellér Dezsőnek milyen isteni keze van! Hálával gondolok Szép Ernőre, mert kártyázás nélkül ezt ki tudja, mikor értem volna el...„ Egy alkalommal a Tabarin mulatóban időzik. A Tabarin zenekarának Szántó Mihály zeneszerző a karnagya. Hajnalban, záróra után eljátssza a zongorán Dezsőnek új szerzeményét, egy csodálatos tangót. “... és én ott helyben, csak úgy magánszorgalomból, szöveget írtam a dallamára. A karmesternek megtetszett a versem, főleg a refrén első sora: ahogy ő nevezte, a bemondás: „Néha fáj a szívem, de én letagadom... “ Pár hét múlva megjelenik a tangó kottája Kellér Dezső szövegével. Abban az időben egy érzelmes dal sikerének azt tekintik, hogy hány ember követ el öngyilkosságot. A néha fáj a szívem...refrénű tangó hatására egy hónap alatt kilenc „lokálnő” vet véget életének. (A rekordot Seres szerzeménye a Szomorú vasárnap tartja.) így lesz Kellér Dezső dalszövegíró egy lokálkarmester jóvoltából. A második dalszöveget a Kék egér mulató zongoristájának írja a „Százas bankó, nesze cigány!” címmel. Ez is népszerű lesz, akárcsak a következő dala „Papiak mellett lakik a Katika”. Ezek a sikerek egy reményteljes életpálya kezdetét jelzik, (folytatjuk)