Erzsébetváros, 2008 (17. évfolyam, 1-19. szám)
2008-11-14 / 17. szám
iMIÉlL^ÍÓlRmÖNlEffii 2008/17. szám Buda Katalin rovata Péterfy Sándor pedagógus, szakíró A később róla elnevezett utcában élt Péterfy Sándor pedagógus, szakíró, a „tanítók atyja”, kerületünkben a róla elnevezett utcában lakott, amit akkoriban Óvoda utcának neveztek. 1914-től viseli a Péterfy Sándor nevet. Legtöbbünknek először a kórház jut eszébe róla. Manapság egy zsúpfedelű ház turisztikai látványosság. Ki gondolna arra, hogy 1841-ben Péterfy Sándor ilyen kis falusi házban született, ami a szegénységet jelentette. A szülők néhány hold földön gazdálkodnak, hogy 13 gyerekük ellátásáról gondoskodni tudjanak. A Vas megyei Nemescsón él a népes család. Péterfy Sándor szülőfalujában kezdi iskolai tanulmányait. Az iskola tanterme kopott, szegényes felszerelésű. Mindezt kárpótolja két kiváló pedagógusának lelkiismeretes tanítása. A kis Sándor jó tanulmányi eredménye, szülei felvilágosult gondolkodása révén a kőszegi algimnáziumban tanul tovább. Két évig tart mindössze a zavartalan diákélet. Szülei hazahívják anyagi helyzetük rosz- szabbra fordulása miatt. Két korábbi tanítója biztosítja számára az önképzést. Mellettük mesterinasként az iskolában felügyel a rendre, fegyelemre és a fűtéséről gondoskodik. Fizetség nem jár munkájáért, de olyan sok tapasztalatra tesz szert, ami későbbi tanítói pályáján felbecsülhetetlen előnyt jelent. 18 évesen újra diák lesz. A Soproni Evangélikus Tanítóképző igazgatója beszámítja előző pedagógiai ténykedését, és rendkívüli növendékként veszi fel. Sándor egyből a képző utolsó osztályában folytatja tanulmányait. Győrben helyettesítő tanári álláshoz jut. Majd újra Sopronban tanul. Húsz évesen, kiváló eredménnyel szerzi meg tanítói oklevelét. A Tanítóképző igazgatója Péterfy Sándort bízza meg a nagykanizsai evangélikus egyház iskolaszervezésével. Őt nevezik ki az egyházközség első tanítójának. A gyermekek szeretete mellett itt érvényesíteni tudja mindazt a sok pedagógiai tapasztalatot, amit a nemescsói iskolában szerzett: a rendszeretetet, a pontosságot, s az alapos tárgyi tudását, amit a képzőben sajátított el. Mindezen tulajdonságaiért elismerést kap. Munkája inspirálóan hat környezetére. Gyarapszik az iskola növendékeinek száma. A tanévet itt befejezve, Győrött telepszik le. Péterfy állandóan képzi magát, s itt indul el pedagógiai szakíró tevékenysége. Családot alapít. Gyermeke születik. Szörnyű tragédia éri, elveszti feleségét és gyermekét. Győrből elmenekül, s Pestig meg sem áll. Pesten magára talál, a Népnevelők Lapját szerkeszti. Éberen figyeli, tanulmányozza, és cikkekben számol be Eötvös József 1868-ban életbelépett népoktatási törvényének megvalósulásáról. 1873-ban azt írja a Népnevelők Lapjában: „Jellemző korunkra nézve az, hogy míg kávéházaink, kocsmáink... fény és kényelem dolgában elérték azon pontot, melyen túl nem igen mehetünk - az iskola - a népiskola, hol az emberiség legdrágább kincsei tanyáznak, nélkülözi nemcsak a fényt, de a kényelmet s az egészségügyi szempontból megkövetelhető, egyéb kellékeket is.” Jelentéseiben számol be arról, hogy 20 évvel a népoktatási törvény kötelezővé válása után, 244 községben még mindig nincs iskola, és 1798 községből a szomszédos település iskolájába járnak át tanulni. Azt is kimutatja, hogy „Államunk minden kiadott 100 forintjából 25 év előtt csak 27 krajcár, az 1892. évben is csak 88 krajcár jut a népoktatás fejlesztésére.” Ez a kritikus hangvétel árad A magyar elemi iskolai népoktatás története című két kötetes művében is, mely a millenniumi emlékünnepélyre jelenik meg. Az oktatás ügyét jelentős és értékes tankönyvek írásával és tanítással egyaránt segíti. Az 1873-ban megnyílt polgári iskolai tanítónőképzőben, az Erzsébet Nőiskolában pedagógiát tanít. Elkötelezetten küzd azért, hogy Magyarországon alakuljon olyan egyesület, mely a tanítók érdekvédelmét, azaz önképzését, önsegélyezését segítse elő. 1874-ben a tanítók gyűlésén, mint titkár már követeli, hogy az állam megfelelően gondoskodjék az idős tanítókról, árvákról, özvegyekről. Azonban minden fáradozása, érvelése süket fülekre talál. S ekkor a tanítógyűlések naplójának szerkesztéséért kapott tiszteletdíját, a 200 Ft-ot teszi le a segélyalap megteremtésére. Gyűjtőbizottságot is szervez, mely igen eredményes lesz. így jön létre az Eötvös-alap 1875-ben. Első elnökének, majd később örökös elnökének, Péterfy Sándort választják. 1899-ben nyitja meg kapuit a Tanítók Háza fővárosunkban, mely a nagycsaládos tanítók gyermekeinek főiskolai tanulását támogatja. Kitartó munkájának köszönhető eredményeiért nevezik el a „Tanítók atyjának”. 1896-ban nyugdíjba megy, de a közéleti tevékenységét 1913-ig, élete végéig folytatja. Soha annyian addig nem vettek részt magyar pedagógus temetésén, mint Péterfy Sándorén. „Az iskolának lelke a tanító. Az ő képzettségétől, buzgalmától függ minden. A jó tanító teszi a jó iskolát”. Péterfy Sándor síremléke
