Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-12-22 / 17. szám
✓ 10 HELYTÖRTÉNET 1997/17. szám TEÁZÁSOK JÓKAIVAL Petőfi a Dohány utcában Petőfi Sándor feleségével 1847. november 4-én költözött a Dohány utca 7. szám alatti Schiller- ház első emeleti, háromszobás lakásába, amelyet színészbarátja Egressy Gábor bérelt ki részükre. Mivel a lakás nagy volt kettőjüknek, egy szobát átengedtek Jókai Mórnak. Petőfi felesége nem vezetett háztartást, az Újvilág (Kossuth Lajos utca) utcai Arany-Sas vendéglőből hozatták ebédjüket, esténként hármasban teáztak, felolvasták egymásnak amit napközben írtak, gyakran eljártak az írói körökbe. Anyagi gondjaik nem voltak, mert Petőfi Emich Gusztávtól 2000 pengő-forintot kapott, verseinek gyűjteményes kiadási jogáért. Jókainak pedig az Életképek című lap szerkesztése biztosított jó jövedelmet. Petőfi költeményei megjelentek Jókai lapjában, és Szendrey Júlia nőkről nőknek szóló cikkeit is szívesen leközölte a szerkesztő. Petőfi és felesége alacsony ter- metűek voltak. Jókai Szendrey Júliát nem tartotta olyan szépnek, mint ahogy a költő verseiben megénekelte, egészséges arcszíne volt, száját férfias metszésűnek vélte, szemei között nem volt összhang, rövidre nyírt fiús hajat viselt. 1848 áprilisától Petőfi társszerkesztője lett az Életképeknek, de nem hozott szerencsét a' lapnak, a komolyabb konzervatív előfizetők elmaradtak, mivel a poétát országháborítónak tartották, a lap megbukott. Az olasz katonák 1848 pünkösd hétfőjén fellázadtak a Károly kaszárnyában. Jókai hazarohant nemzetőri kardjáért. A költő még ágyban feküdt, neje kiment a konyhába, kérte az írót, hogy ne vigye a férjét magával. Jókai szó nélkül távozott, magával vitte a ház kapujának a kulcsát is. Petőfi az ablakból kiabált utána, de úgy tett, mintha nem hallaná. Amikor az utcai járókelőktől megtudta, hogy mi történt, éktelen haragra gerjedt, a hazatérő Jókaival ingerülten beszélt, mire az író sértődötten elköltözött lakásukból. Petőfi az üresen maradt szobába szüleit költöztette be. 1849 tavaszán, szüleinek halála után pedig elköltözött, a Kerepesi út (Rákóczi út) és Síp utca sarki Marczibányi-ház második emeletén vett ki lakást családjának. Egressy Gáborral egy emeleten lakott, otthonának ablakai a Dohány utcára nyíltak. Felesége gyermekükkel, Zoltánnal ölében gyakran kiült a folyosóra, várta haza férjét, aki nemzetőr százados, majd 1848. október 1-től honvédszázadosi szolgálatot teljesített a 28. honvédzászlóaljnál. Amikor tehette, hazaugrott a családjához, mindig honvédtiszti egyenruhában, kardjával csörömpölve látták szomszédai. Ez volt Petőfi Sándor utolsó pesti lakása, innen indult el végzetes útjára 1849. július 18-án Erdélybe, Bem tábornok seregéhez. Július 29-én Bem jelentette Marosvásárhelyről a kormánynak, hogy Petőfi Sándor őrnagy, segédtisztje seregénél szolgálatba lépett. A költő 1849. július 31-én hősi halált halt Segesvár és Fejéregyháza között. P.P. A Fekete Vénusz meztelenül táncolt... Régi szórakozóhelyek az Erzsébet körúton Az első világháború idején a zenés mulatók, orfeumok, ahol korábban asztaloknál ülő társaságoknak műsor közben ételt és italt szolgáltak fel, a gazdasági pangás miatt sorra bezártak, csődbe mentek. Az 1920-as é- vekben a Royal étteremben kora reggel megindult az élet, a reggeliző szalonba étkeztek az írók, délelőtt az utcai fronton lévő Gerbaud cukrászdában csemegéztek a hölgyek. Ebédidőben a Korányi konyha kedvelői megjelentek az étteremben, uzsonnaidőben pedig zsúfolásig megtelt a Pálma-terem. Este az intim hangulatot kedvelőknek az elegáns Americain-bár állt rendelkezésére. Az előkelő társaság látogatta a Royal Apolló mozgóképszínházat, amely az Erzsébet körút 45-47. szám alatt működött az éttermek szomszédságában. A polgárok kedvenc mozija az Olympia; az Erzsébet körút 24. szám alatt fogadta a nézőket. Közöttük húzódott meg az Erzsébet körút 33. számú épület földszintjén a Papagáj mulató, amely túlélte a gazdasági válságot, még az 1930-as években is Pest egyik legnépszerűbb szórakozóhelye volt. Zer- kovitz Béla zeneszerző, a mulató direktora Budapestre csalogatta Josephine Bakert is, hogy a Papagájban felléptesse. A Fórum filmszínházban 1927-ben játszottak egy nagy sikerű Josephine Baker filmet. Háromféle plakátot készítettek, amelyek a “Fekete Vénuszt” csak egy banánfüzér szoknyában ábrázolták, alul csupa banán, felül semmi. Több se kellett a hatóságoknak, egy eikölcs- rendeletre hivatkozva azonnal megtiltották a plakátok kiragasztását. Ruhát kell adni a meztelen táncosnőre - hangzott az utasítás, - akkor rajta lehet Baker a hirdetőoszlopokon! A székesfőváros hatóságának nyomására az illetékesek felkeresték a plakát tervezőjét, közölték vele az igényt, mire ő ecsetet ragadott és Jose- phinre ruhát festett. A nyomdában már korábban kinyomtatták a plakátokat, utólag rányomták a ruhát is. Ilyen plakátnyomtatási bonyodalom egy táncosnő miatt azóta sem fordult elő Budapesten. 1928 május elsejétől a “Fekete Vénusz” tartotta lázban a fővárost. A Papagájban a csokoládébarna és karcsú Josephine banánszoknyában lejtett végig a színen, “Az én babám egy fekete nő” dallamára, annak ellenére, hogy a plakátokon felöltözve láthatták az emberek. A parlamentben a képviselők felbőszültén interpelláltak “a néger meztelen táncosnő erkölcstelen produkciója miatt”. Több se keltei a közönségnek, tódultak a Papagáj mulatóba, a táncosnő lába előtt hevert Pest, “fekete testén csak a banán...” énekelték városszerte a népszerű slágert a szórakozóhelyeken még évtizedeken keresztül is. Pilinyi Péter
