Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-08-18 / 11. szám
Te drága víz Borbély Magdolna (Dembinszky u. 52. fsz. 14.) nyugdíjas olvasónk Vízmérőórák - saját zsebből c. írásunkhoz szólt hozzá. Levelében megírja, nem érti, miért kell neki havi 1010 Ft-ot fizetnie „víz-csatorna díjtérítés” címen. Arról is szót ejt, hogy 28 négyzetméteres, komfortos lakásának két vízfogyasztója van, a fürdőszoba és a konyhai mosogató. Kedves Borbély Magdolna! Sajnálattal kell közölnünk Önnel, hogy a kiküldött számla helyes. A fővárosi víz- és csatornadíjakat a Fővárosi Önkormányzat 1995 februárjában szabályozta. Ennek értelmében a víz köbmétere 39.30, a csatornáé 38 Ft. A „csatomafo- gyasztást” a vízfogyasztás után állapítják meg. Mindkét díjhoz 12% áfa járul. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Ön esetében a díj áfával együtt 86.58 forint köbméterenként. Ez ellen sajnos nem lehet mit tenni. Más kérdés viszont, menynyi vizet használ el. Egy minisztertanácsi rendelet (18/1990.) értelmében az egyszobás, komfortos lakások becsült évi fogyasztása 140 köbméter. Ennek a havi értéke 11,67 köbmétert jelent. A fennálló rendelkezések értelmében a számla tehát korrekt. Meggondolandó ellenben az, hogy a vízfogyasztás lakásterület vagy a lakószám függő-e. A víz használata egyértelműen emberhez kötött. Négy ember durván négyszer annyi vizet használ, mint egy ugyanakkora lakóterületen. Melyek is a háztartás nagy vízfogyasztói? A fürdőszoba, a mosógép, a mosogató. Kertes házban idevehető még a locsolás, de ez Önnél nem jön számításba. Könnyű belátni, hogy négy ember négyszer többet fürdik, mosdik, mint egy. A rájuk mosott ruha és a piszkos tányérok mennyisége is ezt az arányt mutatja. Külön lehetne vizsgálni azt is, milyen mosógépet használnak. (Az automata fogyasztása ugyanis lényegesen nagyobb, mint a hagyományosé.) Kedves Asszonyom! A szakemberek becslése szerint az Ön fogyasztása négy-öt köbméter lehet havonta, amelynek ára fele lenne mostani számlájának. Hogy a téma mennyire húsbavágó, jelzi, hogy többektől kaptunk levelet, akik szintén a mi álláspontunkat támasztják alá. Erről ír Kuthy Ágnes (Wesselényi u. 9. 1/5.) kedves olvasónk is. Igazi megoldás az önálló vízóra lenne. Tudjuk, hogy ez nem olcsó megoldás, de az egyszeri nagyobb beruházás hosszabb távon megtérülne. Olyan - nem erzsébetvárosi - kezdeményezésről is hallottunk már, hogy az önkormányzat hosszúlejáratú kölcsönnel segíti a rászoruló lakókat ilyen irányú problémájuk megoldásában. A vízdíj helyesen Lapunk legutóbbi számában a Vízmérőórák - saját zsebből című cikk keretes részében tévesen közöltük a Budapesten érvényes víz- és csatornadíjakat. A nevezett rendeletet felváltotta a fővárosi közgyűlés 1995. február 2-án alkotott új díjszabási rendelete, melynek alapján - egy köbméterre számolva - a vízért jelenleg 39 forint 30 fillért, míg a csatornahasználatért 38 forintot kell fizetnünk. A díjakat mindkét esetben 12 százalékos áfa terheli. A hibáért kérjük olvasóink szíves elnézését! Nem a kutya sok, a házmester kevés En emlékszem arra, hogy a házfelügyelőknek kötelességük volt minden reggel a járdát leseperni, illetve fellocsolni. Én nagyon jól tudom, hogy kevés házban van házmester, de valaki - takarítóbrigád - csak tisztán tartja a házat. Nem kötelességük-e, - ha pedig nem, miért nem teszik azzá,- hogy a ház előtti járdát is tisztán tartsák. Én láttam vidéken a nagyvárosokban, hogy az üzletek előtt az üzlet tulajdonosok mielőtt kinyitottak leseperték és fellocsolták a járdát, miért nem lehet ezt Budapesten is megtenni? Ne okoljuk mindenért a kutyákat illetve tulajdonosukat. Ha össze is szednék a kutyák nagyobb maradványait a Tisztelt Névtelen Levélírónk! Megszakítjuk hagyományainkat, kivételesen válaszolunk alá nem írt levelére. Úgy vélem, ma már mindegy, hogy a lakásokhoz a házmesterek miképpen jutottak, honnan költöztek Budapestre, milyen minőségben végezték munkájukat, miféle megoldásokat találtak arra, hogy kiegészítsék a fizetésüket. Inkább az látszik fontosnak manapság, mi lesz a sorsa a házmesteri lakásoknak, hová költöznek a házmesterek (ha egyáltalán elhagyják a szolgálati lakásukat). A házmesteri lakásokról szóló cikkünk a fenti szempont alapján dolgozta fel a témát; nekünk nem volt feladatunk megvizsgálni a házmestercsaládok gazdasági, jövedelmi viszonyait, családfáját, szociológiai, pszichológiai hátterét. Egyúttal kérjük tisztelt névtelen levélíróinkat, kíméljenek gazdik, a folyó ügyeiket nem tudják eltakarítani a járdáról. Ez ott szárad a tűző napon, bűzölögve, a restség, a nemtörődömség nyomaként. Sellő Tiborné 1077 Wesselényi u. 69. meg minket feljelentő leveleiktől; mi nem vagyunk sem hatóság, sem igazságosztók, és - őszintén szólva - nem vagyunk kíváncsiak a polgárok magánügyeibe beavatkozó ,, panaszokra-a szerk.2 ERZSÉBETVÁROS 1995/11. szám Tisztelt Nemes László! Az Anyatej Világnapján a kezemben volt az Erzsébetváros lapja. Engedje meg, hogy cikke kapcsán a bennem feltörő emlékeimet - az anyatejjel kapcsolatban - megosszam Önnel. A tatabányai kórház koraszülött osztályán dolgoztam, feladatunk volt az is, hogy az anyukákat megtanítsuk a szoptatás, fejés művészetére és egyben meggyőzzük őket arról, az anyatej nélkülözhetetlen a koraszülött és az egészséges csecsemők számára. Steril edényekkel láttuk el a kismamákat, ám ők nem kezelték azokat kellő higiéniával, ezért az anyatejet pasztörizálni kezdtük. Még így is aranyat érő „életmentő” nedű maradt. S az „életmentő” szó cseppet sem túlzás, hiszen a háború idején a fertőzések sokaságától nem csak az én életemet mentették meg a benne lévő ellenanyagok. Talán furcsának találja, hogy nyugdíjasként ilyen mélyen érint ez az ünnep, de egész életem ennek jegyében telt. Tisztelettel: Hanzséros Gizella Bp. VII.. Dembinszky u. 28.
