Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-07-07 / 9. szám
HELYTÖRTÉNET ■ Jeles épületek nyomában ZENÉS SZÍNHÁZ A KIRÁLY UTCÁBAN A Király utca úgy, ahogy van, már önmagában is egy legenda. Ennek a legendának része a valamikor volt színháza, alig néhány házzal az Erzsébet körúton túl, a 71. szám alatt. Ami ma az egykori színház helyén áll, az egy sportegyesület tulajdonában lévő jellegtelen épület. Hátrányára válik ki a századforduló körül emelt és napjainkra már nemessé fakult szecessziós stílusú bérházak sorából. A Király Színház az első világháború előtti boldog békeidők szülöttje. A korabeli Budapest hetedik kőszínházaként épült, amely igen rövid idő alatt a hazai közönség körében népszerűvé vált zenés színpadi műfajnak, az operettnek vált pesti hajlékává. A képen is látható, 1903 novemberében átadott színházépület elegáns homlokzata hasonlóképpen látványos és dekoratív belső kiképzést takart. A színház tervezője az a Márkus Géza, aki a hazai szecesszió jelentős képviselője volt. Király Színház rövid ideig tartó, de annál fer- getegesebb sikeréhez az igazgató, Beöthey László döntő mértékben járult hozzá. A falai közé életet és kirobbanó sikereket azonban a színigazgató fia, a szintén páratlan tehetségű Beöthy László vitt. Különös érzéke volt a tehetséges színészek kiválogatásához. így találjuk meg a színházában azokat,- akiknek a nevei ma is jól csengenek: Fedák Sári, Rátkai Márton, id. Latabár Árpád, Medgyaszay Vilma, Bársony Rózsi. A sztár kétségtelenül Fedák Sári. Egy újságíró szellemesen jegyezte meg ezzel kapcsolatban: a Király Színháznak nincs műsora, csak Fedákja...” Valóban, a nézőknek gyakran fontosabb volt Fedákot látni és hallani a színpadon, mint maga a műsor Ne felejtsük el, ekkoriban még nincs se rádió, se televízió! A számos siker közül kiemelkedik Kacsóh Pongrácz, Bakonyi Károly és Heltai Jenő daljátéka, a János vitéz. Másik viharos sikerdarab a Leányvásár című operett. Beöthy László jó szimatára vall, hogy képes Kálmán Imre után menni Bécsbe, hogy megismerje és megnyerje a színháza számára. Ennek eredményeként került 1916. október 4-én bemutatásra a minden korábbi sikert felülmúló Csárdáskirálynő. Ez egyben a Király Színház rövid történetének a fénypontja. A 20-as években már a gyors hanyatlás köszönt be. Beöthy eltávozása a színház éléről ebben ugyanúgy közrejátszhatott mint az, hogy 1922- ben a Fővárosi Operettszínház megnyílik és a zenés darabok új otthona növekvő árnyékot vet a Király Színházra, amelyben még a 30-as évek közepéig játszanak. Ezt követően hosszú ideig üresen és gazdátlanul árválkodott. 1941 forró nyarán bontották le. dr. Iván Géza Solingeni acélkések, ismerője Herczog János köszörűs mester Herczog János bácsi műhelye és boltja előtt, a Bethlen Gábor utcában hatalmas betűk hirdetik: műköszörűs. Az idős mester igazi sváb iparosdinasztiából származik. A köszörűsmesterséget János bácsi apja kezdte, még 1926-ban Budaörsön. Az ő eredeti elképzelése az volt, hogy egy kis késgyárat alapít. - Még jó, hogy nem tette - mosolyog János bácsi a fémporos köszörűkövek mellett üldögélve, - különben kitelepítettek volna minket a Rákosi-korszak- ban. A műhely mai gazdája nem igazán iparosoknak való időben. 1948-ban kezdte el a tanonckodást Budán. A család már a harmincas évektől az Erzsébetvárosban, a mai műhelyben dolgozott. - Az ötvenes években nevelőapám lebontatta a bolt galériáját, hogy ha elveszik a helyiséget, a lakásunkban folytathassuk az ipart - meséli a mester. O köszörűsként már a hatvanas évek „könnyebb” világának közepén kapta meg a mesterlevelet. Szerencsére a vevőkkel amikor meglátta: ez a dokumentum már a családnak sem volt meg. (János bácsi szerint egyébként a körömcsiptetőtől az összehajtható ollóig Nyugat-Európában már évtizedekkel ezelőtt mindent kitaláltak, amit mi csak pár éve ismertünk meg.)- Kihal a szakmám - mondja az idős mester, aki mindössze két másik belvárosi idős köszörűsről tud még Pesten. Szerinte ma már nincsenek is olyan fiatal szakemberek, akik a borotvaélezéstől az acéledzésig a szakma minden csínját-bínját ismernék. O azelőtt például még a zsebkések pengéjének kikalapálását is vállalta.- Ma már nem lehet, mert a lakásukat megvett lakók nem örülnek a kopácsolásnak- int a mennyezet felé. S különben is: előbb-utóbb János bácsi is „nyugdíjba” fog vonulni.- 47 éve dolgozom - néz maga elé mosolyogva, - de amíg abbahagyom, addig kiköszörülök még itt néhány kést, ollót. binder abban az időben és ma sem volt baj: jöttek elegen. - Van, akinek már a nagymamája is idejárt. János bácsi számára sohasem szakadt meg a nyugati acéliparos cégekkel való kapcsolat- tartás. Műhelye sarkában, a gyalupad mellett máig ott vannak a 20-as, 30-as évekből származó solingeni német iparoscsaládok katalógusai. - Egyszer az egyik német dinasztia leszármazottjának, egy hölgynek elvittem családja katalógusát - emlékszik vissza. - Sírva fakadt, 12 ERZSEBETVAROS 1995/9. szám
