Erős Vár, 1999 (69. évfolyam, 1-6. szám)
1999-10-01 / 5. szám
69. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 3. oldal A BOSSZÚ ÁLDOZATAI 1849. OKTÓBER 6-A SZÁZÖTVENÉVES ÉVFORDULÓJA Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer messiások A magyar messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek Óh, semmit se tehettek. (Ady Endre: A magyar messiások.) Az 1848/49-es magyar szabadságharcot az osztrák és az orosz túlerő letiporta. Görgey augusztus 13-án Világos mellett Rüdiger orosz tábornok előtt letette a fegyvert. 1849. október 2-án az utolsó mentsvár, Komárom kapui is megnyíltak a leigázó osztrák császári csapatok előtt. Október 4-én Klapka hős katonáinak a zászlaja lekerült a belső vár tornyáról s ezzel befejeződött a magyar szabadságharc. Lezárult a több mint egy évig tartó hősi küzdelem, mely az önálló és független Magyarország megteremtéséért és a polgári szabadságjogok védelméért folyt. A fegyverletételt súlyos megtorlás követte, mely elsősorban a honvédsereg volt tagjai ellen irányult. Hiú ábrándnak bizonyult Görgeynek és társának az a reménye, hogy az orosz cári seregek előtti kapituláció megmentheti a magyar honvédség tagjait az osztrákok véres bosszújától. A cári csapatok augusztus végén kiszolgáltatták a fogságba került honvédeket és tiszteket a császáriaknak, s ezzel megkezdődött a magyar történelem egyik legvéresebb, legkegyetlenebb felelőssé grevonása. A honvédseregben szolgált volt császári tiszteket esküszegés, felségsértés, és fegyveres lázadásban való részvétel vádjával hadbíróság eléállították és két nappal a komáromi kapituláció után Aradon halálra ítélték. Tizenhárom honvédfőtisztet — Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewőy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, gr. Leiningen- Westerburg Károlyt, Nagy-Sándor Józsefet, Pöltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, és gr. Vécsey Károlyt — október 6-án kivégeztek. Ugyanezen a napon végezték ki Magyarország első felelős magyar kormányának a miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost is, Budán. A vértanúk sora nem zárult be az aradi gyilkossággal. 1848-1851 között 4628 ügyet tárgyaltak és kereken 100 személyt végeztek ki, s legalább 1500 személyt ítéltek hosszú börtönre. Erdélyben üldözték a székely felkelők vezetőit. Sőt még az ottani papokat, ügyvédeket, gazdatiszteket is. Bihar és a Bánság forradalmat támogató oláh országgyűlési képviselői közül többen éppúgy megjárták az osztrák börtönöket, mint a bánsági oláh papok egész sora. Halálos ítéleteket még 1850-ben is hoztak. Ezeket azonban Haynau — nemzetközi nyomásra — életfogytiglanra változtatta. Több tízezer honvédet és közlegénnyé lefokozott tisztet soroztak be hosszú évekre a császári seregbe. A bosszúvágy annyira erős volt, hogy még a honvéddsorozási jegyzékeket is begyűjtötték helységenként, törvényhatóságonként, nehogy valaki kimaradjon a büntetésből. A Hadtörténeti Levéltárban ma is megtalálhatók azok a kartonok, melyeken a politikailag megbízhatatlan egyéneket tartották nyilván. A több tízerenyi név között találhatók a volt honvédtisztek neve is. Ezek a tisztek — ha életük megmaradt — a szó szoros értelmében nyomorogtak a szabadságharc leverése után. Vagyonukat elkobozták. Álláshoz nem juthattak, hiszen a közigazgatási és állami hivatalokat az ún. “Bach-huszárok” töltötték be. Hogyan tudtak mégis életben maradni ezek az emberek? Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, 1848-49 c. könyvében ezt úja: “Többségük életpályája tehát véglegesen derékba tört. Súlyos helyzetük ellenére azonban érezhették a nemzet együttérzését. Falvak, községek, mezővárosok sora választotta őket jegyzővé, törvényhatósági, közigazgatási hivatalokká, hogy kenyeret adjon a kezükbe ... hazafias szellemű, közép- sőt nagybirtokosok . . . hasonló okokból fogadták fel őket birtokukra gazdatisztnek vagy hivatalnoknak.” így kerülhettek közvetlen kapcsolatba ezek a szabadságharcot megjárt tisztek a nemzet sorsát szívükön viselő egyszerű emberekkel. Titokban ápolták — együtt — hazánk függetlenségének az eszméjét. “1850-től 1867-ig úgyszólván egyetlen év sem telt el anélkül, hogy az osztrák titkosrendőrség ne derített volna fel valamilyen titkos függetlenségi szervezkedést, melynek tagjai, vezetői között ne lettek volna 1848/ 49-es honvédtisztek.” (Bona, mint fent.) De nem tétlenkedtek az emigrációba kényszerültek sem. A volt honvédtisztek közül sokan küzdöttek a szabadságért más országokban: az Amerikai Egyesült Államokban, Törökországban, Olaszországban, Kubában, stb. Amikor az Aradi Tizenháromra gondolunk, amikor tisztelgünk emlékük előtt, ne feledkezzünk meg azokról a hősökről sem, akik hosszú évtizdekig tartó elnyomásban éltek. Akik éppúgy áldozatai lettek a szent ügynek, mint a vértanúk. Csak ők “életre ítéltettek”. Nyomorban, zaklatások, üldözések közepette tengődtek. Sokan maguk dobták el életüket a reménytelenség éveiben. De most október 6-a van! A vértanúk ünnepe. Rájuk emlékezünk, kegyelettel és hálával említve “szent neveiket”. Ők a múltunk. Belőlük, a vérükből sarjad a jövőnk. Életünk gyökerei belőlük táplálkoznak. Vigyázzunk ezekre a gyökerekre, nehogy elsorvadjanak. Mert akkor kidől a jövőnk fája. A vér, a vér fölszáradt a földön, A jaj, a jaj rég mennybe ment szegény, S a vértanú por, hamú, költemény. Mégis, valami itt borong örökkön A fényben, égen, földön, és tavaszban: Magyar gyász, titkos, átkos, halhatatlan. (Juhász Gyula: Vérmező.) Lenhardtné Bertalan Emma f-Evuguku ti«-) Személyi hírek • Ismét közöttünk, tulajdonképpen New- Jerseyben járt ugyan rövid időre Nt, Mekis Ádám acsai lelkész. Ezalkalommal a szeptembervégi II. amerikai magyar nemzetgyűlés előadóestjén vezényelte a “Cantus” Evangélikus Ifjúsági Kórust, az Illés Gyula: Magyar Ének (Cantus Hungaricus) c. szerzemény ősbemutatója részeként. • Végtelenül sajnáljuk, hogy az előző számunkban köszöntött Kóna János IV. éves ev. teológus még szenátori közbenjárásra sem jöhetett ide, hogy ösztöndíjasként egy évet töltsön a csikágói evangélikus teológián. A bukaresti amerikai konzulátus azzal tagadta meg a vízum kiadását, hogy a szecselevárosi családjához tartozó János nem tudta kellőleg bizonyítani vagyoni [?!] és személyi [?!] kötődését Romániához. • Fiáéknál, a texasi Houstonban lakó dr. Szebik Imrééknél a harmadik gyermek (ötödik unoka) születése alkalmából töltött tizenhat napot Amerikában D. Szebik Imre püspök és felesége. A család örömében szeretettel és áldáskívánással osztozunk. Sajnáljuk az AMEK részéről, hogy ezalkalommal személyes találkozásra nem kerülhetett sor. EVHír MEGMENTETTÉL ENGEM A HALÁLTÓL, LÁBAMAT AZ ELBUKÁSTÓL, HOGY JÁRHASSAK ISTEN SZÍNE ELŐTT AZ ÉLET VILÁGOSSÁGÁBAN. ZSOLTÁr 56:14
