Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-09-17 / 35. szám
ELŐFIZETÉSI /{RAK: AMERIKÁBAN Egy évre ..... $1.00 Fél évre............. 60c. Negyed évre . . . 35c. MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba Egy évre ..... $2.00 Fél évre............. $1.20 Negyed évre . . . 75c. Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: "ELŐRE képes folyóirat" 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Fublished Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24, 1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 SUBSCRIPTION PATES: IN AMERICA For 1 year .... $1.00 For half year . . 60c. For 3 Months . . 35c. HUNGARY and other foreign countries For 1 year .... $2.00 For half year . . $1.20 For 3 Months . . 75c. Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Vol. I. No. 35. New York, Vasárnap, Szeptember 17, 1916. 1. Elf. 35. szóm Hétről-hétre. “HARC NÉLKÜL NINCS GYŐZELEM.” Ezzel a cimmel irt vezércikket német tesvérlapunk, a new yorki ‘ Volkszeitung’’ szept. 7-iki számában, amelyben a vajúdó villamos-sztrájkkal kapcsolatban helyesen és következetesen megállapítja, hogy a brutális, munkásfaló társaságokkal szemben csak úgy lehet tartós eredményeket elérni az alkalmazottaknak, ha azokat harc utján sikerül legyűrni. Ennek a felismerésnek különösen azok a szervezett munkások vehetik hasznát, akik nem-elég harcias érzésüek s könnyen hajlanak azon amerikai uniók felfogása felé, amelyek a gazdasági relációkban is és egyéb tekintetben is — a békés kiegyezésekben hisznek és az osztályellentétből fakadó harc fogalmával nincsenek még tisztában. Sajnos, ez a hátránya annak az országos szervezetnek, amelyhez a villamos alkalmazottak is tartoznak s csak ezekben a Uniókban uralkodó megalkuvási szellem szüli a mostanihoz hasonló helyzeteket. Az Előre Képes Folyóirat augusztus 27-iki számaiban, tehát jóval a mostani kontraverzia előtt, a “Sztrájk után” c. vezető cikkben ugyanazt mondottuk, amit utóbb szept. 7-én, német testvérlapunk mond. A töke csökönyösségét ismerve, megállapíthattuk... “a tőkével részlegesen megalkudni — még csak gazdasági szervezeteknek sem — ajánlatos; a tőke és munka közti harmónia, amit az amerikai gazdasági uniók vezetői szeretnek hangoztatni — csődöt mond a tőkések kapzsiságán s marad az egyetlen hatásos eszköz: a megalkuvás nélküli harc. Le kell verni a tökét s diktálni a feltételeket s követelni azok azonnali teljesítését. Ez a tanulság érvényesíthető a jövőben.’ ’ Pedig a megegyezés utáni napokban senki sem láthatta előre, ami aztán bekövetkezett, hogy a villamos társaságok fittyet hánynak a munkásoknak és megkísérlik a uniót szétzülleszteni, az elért eredményeket megsemmisíteni. De a kapitalista tőkeszövetségek, üzleti csoportok természetrajzának helyes megismeréséhez nem is kell látnoki képesség, nem kell spirituális szellemidézés,. hanem csak józan öntudat, amely következetesen rávezet annak az osztályhelyzetnek a felismerésére, amely a munka és a tőke közti ellentétben és folyton-folyvást hullámzó osztályharcban csúcsosodik ki. “Harc nélkül nincs győzelem”, amit az osztályellentét megértésével egyidőben fel kell ismerni és Amerika sok százezer szervezett munkásának végre-valahára követnie is kellene. A sztrájkok, gazdasági harcok nemcsak azt a kötelezettséget rójják a munkásságra, hogy szervezve legyen, hanem azt is, hogy osztálytudatossá váljon. Az osztálytudatosság pedig a szocializmushoz vezet s igy minden kudarc, minden veszteség annak tudható be, hogy azok az amerikai munkások, akik a szervezettség szükségességét többé-kevésbé felismerték ugyan, a szocializmus osztályharcot hirdető és folytató mozgalmától távol tartják magukat. A villamos alkalmazottak rövid s megalkuvással végződött sztrájkja s az azt követő kapitalista aknamunka intő és tanitó példa lehet erre. Sőt a vasutasok tervezett sztrájkjának elmaradásában sem lehetünk nyugodtak s csaK a jövő fejleményei fogjak majd igazolni kétkedésünket. Addig pedig s azutan is a munkásság tömegeinek a tudatába be kell vinni az osztályharc szellemét, amely a tőkeén aratható, minden győzelemnek előfeltétele. HEDLEY HALL. Bizonyára sokan nem ismerik ezt a nevet. Mi se ismertük eddig. Nem is tudjuk, hogy micsoda sötétséget, lelkiismeretlenséget, elvetemültséget takai ez a szelíd cim, de hogy nem tisztességes intézményt jelent, arról megbizonyosodtunk a villamos alkalmazottak sztrájkja alkalmából. Hedley Hall a neve egy methodista papok által vezetett intézetnek, a melynek főcélja: scabek toborzása. Methodista papok “jótékony’’ intézet ürügye alatt valóságos sztrájktörő irodát létesítettek a new yorki Boweryn és a 242. utcában, ahol a papok birtokában Jevő épületen a “Hedley Hall” név díszeleg, benne pedig szent prédikációk és ingyen-ebédek osztása közben nevelik a scabeket. Ez a díszes társaság évek óta összecsöditi a new yorki alvilág züllött kreatúráit és eteti, ápolja őket látszat szerint “humanitásból”, valójában pedig azért, hogy szükség esetén “munkába állítsa” védenceit. És ez a gyalázatos munka: a sztrájktörés. A villamos-sztrájk alatt ezek a szent papok szállították a legtöbb elszánt svábét s Hedley Hall hirhedtségre tett szert— még az angol polgári lapokban is. Megértük tehát a tőkés rendszer alatt azt, hogy papok szervezett bandája szállítja a munkások harcának letörlésére szánt bérenceket. Ugylátszik ez is a mesterségükbe vág.
