Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-12 / 182. szám

1 9 4 4 augusztus 12.

a FAIjJ s NMÉVEL

ELLENZÉK. 7

^ r. ■'^■ajaKaao.-. sjşpmgEaaBBg.'^^ag^--- 7 "*

>>

MANET IN AETERNUM"

hírünk a világban

T jo létnél velem Visába! — csapott le

m . at°m -—) e2 a kedves, kis falu csak bánj &ll0meterTe van Kolozsvártól, légvonalállítását bebizonyítsa, . irattáskájából eo,kotort a Kolozamegye térképét és az orrom ala tartottar — -Ha nem hiszed, nézd meg!

Valíymi hivtaitalos dolgot akartam elnntézni Kolozsvárt., de nem sikerült. Akit kerestem, elutazott, azt mondták a hiva/talban, Hogy jojóik holnap, vagy holnapután, de a jövő héten egészen' biifctosan bent lesz az illető hivatalában. Hiába mondtam, hogy ilyen égető munkaidőben, amikor tiz kéz is kevés a gazdasághoz, nem nagyon van ideje a Falusi em- bérmék a hivatalokba sétálgatni,, csak vállat vontak és azt felelték, sajnálják.

Mivel voniatándulásig még volt egy jó óra időm, igy beültem egy cukrászdába az államás közelében, azzal az ürüggyel, íhogy reg gelizem, de tulajdonképpen jól ki akartam dohogni magam. Itt találkoztam össze barátommal és amikor elbusrálkodtam bánatomat afölött, hogy nem intézhettem el dolgomat és ebben az égető munkaidőben most vonat- ka zható: n, barátom, minit bosszúságomra legjobb orvosságot ajánlotta, hogy kísérjem el) Visába.

Mindannyiszor elfog a méreg, amikor a faluról úgy beszélnek, minit gazdag rokon távolt atyafia szegény gyermekéről, akinek em- b er relét e érdekében mindent megtettek, a gyámok meg a rokonok mindemike le és felmenő ágon, dehát fal-rahányt borsónak bizonyult mfmden fáradtság. Természeteim azoknak, akik ágy .vélekednek, meg szoktam mondani a magamét és ilyenkor eszem ágában sincs, hogy vigyázzak a szavak választékos- ságára.

Manapság azonban ennek a tünetnek az ellenkezője sem ritka. Istennek hála vannak és számuk naponként szaporodik azoknak, akik a jövő felépítésében nem akarják kifelejteni a falut. Ezek többnyire a fiatalok vagy legalább is a lelkileg fiatalok soraiból kerülnek ki és ahogy figyelem őket, úgy látom, két csoportba lehet őket osztani. A vér- nnesebbek egyenesn nemzeti szerencsének tartják, hogy a faluval ezidáig olyan keveset törőditek. Azt mondják, az a hatás, amit a várt» a falura tett, csak rontott a falun. Szerintük a falunak nincs szüksége arra, hogy tanítsuk és műveljük hanem inkább mi szorulunk arra, hogy tanuljunk és művelődjünk a falu által. — Vissza a falura! — mondják.

A másik csoport viszont nem tudja megbocsátani a Dózsa-féle parasztlázadás leve- reset és azt mondja, hogy az ország vezető köreinek a ténykedése azóta sem volt más, mint a nép visszaszorítása. Ezek mo9t minden eszközt mbzgósitani szeretnének az évszázados mulasztások pótlására és a legkisebb falu' részére villanyt, járdát, vízvezetéket és színházat álmodnak. Én szeretem ezeknek á népén dolgozóknak mindkét csoportját és irányát, s meggyőződésem, hoşy a falu jobb jövője az ők vállvetett és áldozatos munkájukkal el fog jönni.

Barátom ehhez az utóbbi fajtához tartozott. Olyan káprázatos színekkel festette elém mindazt az áldást, amit a szövetkezeti munka a falunak jelent,. hogy végre is kedvet kaptam a visai útra. Éppen erőt gyűjtöttem, hogy a tejeskávénák nevezett ismeretlen ösz- szötótelü folyadék utolsó kortyát lenyeljem, amikor hozzánk jött a kiszolgáló kisasszony, azt mondta, fizessünk, mert a rádió bemondta, hogy légi veszély van.

—• Szolnok messze van! — Jelentettem ki falusi nyugalommal és éppen magyarázni akartam, hogy nem kell annyira félni, amikor a kisasszony megint beszólt: légoltalom vigyázz, Nagyvárad! A cukrászda percek alatt; kiürült. Barátom fizetett és karonraga- dott. Az emberek szaladtak, mi is futásnak eredtünk. Mikor Szamosi alvóra ért a vonatunk, akkorra már le is fújták a riadót.

Látod, ilyen a falusi élet — mondta barátom.

A zsuki állomáson leszálltunk ’ és nekivágtunk a poros útnak. A kötéléndi kanyarnál kell beté rni Visába, ekkor már ájuldoztunk a melegtől. Az agyagos domboldalokon keményen dolgoztak, kölcsönösen biztathattuk, egymást barátommal, hogy valamelyikünk futamod jón neki a dombnak és kérdezze, jó helyt járunk-e? Erre azonban egyikünknek sem volt ereje. Egy kiszáradt patakparton fűzfák bóbiskoltak, alájuk manekültünk. Most én fordítottam vissza a szót: — Látod, ilyen munkából áll a falusi élet! — Barátom nem tudott szólni, nagyokat fújt és bólogatott, hogy bizony nem adják könnyen a kenyeret.

A fűzfáktól nem messze hárman kapáltak.

— Szójababot, még- hozzá Wolf kapával! — csodálkozott barátom, amiért ilyen kis fáikban ismerik a szóját. Oda kiáltott:

— Hé atyafi, a falu papiát keressük! — Ószüld hajú, zömök, kemény kötésű férfi hagyta abba a kapalast. Csenderen megkérdezte, hogy mi járatban vagyunk. Barátom megmérgadjődört. Falumunka ide, fal.:munka oda, a suba adja meg a tisztességet a köd mennek. Ezért odakiáltotfta, hoCTv azt már csak neki mondjuk'meg, miért keressük. A

férfi vállait vont: . ,

— Csaik azért bátorkodtam megkei clezni

— mondta nevetve —, mert én volnék a pap. — Mikor az egyszerű, de ízletes ebed utam a párodba hűvös irodahelyiségébe mentünk kipihenni az ut fáradalmait, barátom folyton csak azon sopánkodott, hogy szeretne elsüllyedni a szégyentől, amiért Visa felemelését ilyen ballépéssel kezdte.

A Visában töl tönt idő a meglepetések

egész sorozatával ajándékozott meg. Azzal mentünk, hogy öntudatot és erőt vigyünk es mindebből többet kaptunk, minit ahogy al rnodni is mertük volna. Az ott töltött napok emlékét régóta hordozom szivemben. Az idők megnehezedett járása miatt érzett sok keserű órán intett felém a visai emlék, ♦ mint reményit adó biztatás és az idők múlásával ez az emkík úgy megszinesedett hogy végül is önzés*- lenne, ha megtartanám önzőn magamnak. Éppen ezért megrázom ezt az emlékfát, 'hogy ebből a sokszínű virágból hulljon mindazoknak az ölébe, akik szeretik népünket.

Barátommal ugv gondoltuk, hogy hétköznap lévén, aznap nem kaphatjuk kézhez az embereket. Éppen azon tanakodtunk, miképpen töltsük el azt a csöndes szombat délutánt, amikor az udvaron kürtszó harsant.

— A lövészegyesület foglalkozása kezdődik! — világosított fel a lelki pásztor. Pár perc múlva legalább hatvan ember, fiataltól a legöregebbig sorakozott fel az udvaron. A pap a sor elé állt, kemény vezényszó csendült, magasra repült a zászló az élen és vidiám énekszóval megindult a menet a papierdő nevezetű fiatal tölgyes előtt lévő tisztásra. Természetesen velük tartottunk, A lövészfoglalkozást torna vezette be, azután történelmi, földrajzi és irodalmi oktatás következett, majd céllövészet. Halvány nyoma sem volt a heti nehéz kapálásnak, kaszálásnak. El büszkélkedtek az emberek, hogy céllövészetben országos viszonylatban pontarányban megelőzték Debrecent és Kassát.

Miire alkonyat táján hazakerültünk, az asszonyok már rendbeszedték az udvart és felseperték a házak előtt az utat. A frissen fejt tej békés illata szállt a falu felett, a dcsíny ablakokban világosság gyűlt. A pa- róchia megtelt fiatal legénnyel, bbliaórára jöttek. Távozóban is énekelték a zsoltárt yş az álomra szenderült falura az ősi, szép dalain úgy borult, mint egy selyemtakaró.

Másnap reggel olyan volt a falu, -mint egy ásztára fürösztötte gyermek, összehúzáskor nár a templom piacául volt az egész falu és tárta az igehirdetést.

A gazdaköri gyűlést a délutáni istentiszte- et után szokták tartani, ekkor kellett bará- ominak ismertetnie a szövetkezeti mozgalmat. Mivel ebéd után házigazdánk a vasárnapi iskolával, azután az ifjúsági egylettel mit elfoglalva, mi elindultunk barátommal a alu megtekintésére. A falu® ember általában ázalmatlan az idegenek iránt és eleinte reánk s csak szemük sarkából néztek, de amikor negtudták, hogy miiért jöttünk, megbarátkoztak. Az egyház gondnoka és több presbi- er értünk jött, azt mondták. mutatnának i-aLamit. Egy befejezés előtt álló téglaép ölet- lez vezettek.

— Ez a mi művelődésházunk! — büsrkiél- xdtek. Elmondták, hogy csak kétszáz pengő rolt a ládafiában, anvkor a pap hozzáfogott. Heirate nem is akarták hinni, hogy lesz be* ále valami, nem í-s támogatták napjukat, ké- őbb megszégyenülve álltak melléje.

— A mi papunk él-hal az ő népéért! — nondták és szavukban ott izzott a szeretet és 7. elismerés vezetőjük iránit, -A legmeghatóbb z volt, hogy mikor a papot felkértük, mon- lana valanr.it faluja erdőkében tett munkáiról, akkor elhárító mozdulatot tett. A maia munkájáról nem akart beszélni, de annál i'.kább dicsérte híveit.

— Nézzétek meg akármelyiket. mintha satk a földből nőttek volna ki, ebből a gö- öngyös erdélyi földből. Meleg, barna szere egyszerre _ niegfényesedett. Elmondta, íogy a megszállás alatt sem aludtak, Papi- jkot epijtettek, tornyot, majd templomot re- ovákak, most művelődési házat építenek.

Mondtak a hiivek, hogy milyen kitartó lunkát igényel ez az építés! — próbáltuk az -ismeres húrját megütni. A pap észrevette zt és azonnal Tiltakozott;

Az elődöké az érdem, ők megjelölték z utat, nekünk az utón járni már nem érem, hanem kötelesség. A templom tornyára lutatott. A széphangzásu kisebbik harang elirata ez; ,,perbum Domini manet in eternum. Anno 1592“.

, Másnap kora reggel indultunk. A falu ha* xran egy pillanatra visszanéztünk: A nap kkor kelt fal, A falu felett az erdő fiatal n úgy álltak őrt, mint aranyiéndzsás karó ák. A harang megszólalt, reggeli ájtatos- xgra h., vtá a falut. A kémény csengés bétől- itte a völgyet; török és tatár viharban is j regmaradt ez a falu, mi tartotta meg? A j mnka szemete, a rögbe való belckapasz- odas és egymás szarenete. . . A játékos szellő I xtaig* utánunk hiO'zta a nnrang cson°'éc‘éti í manet in aetemuw, KA5SAY GÉZA. '

Az utóbbi hónapokban többször felvetődött sajtónkban a kérdés, hogy milyen is hiát külföldi hírünk hogyan is vélekednek rólunk, magyarokról, a nyugat, és a világ népei. Közírók, szépirók, hivatott és kevésbé hivatott szellemi veze.ők mondták el észrevételeiket, véleményüket külföldi hírünkről. A legkedvezőbb külföldi vélemény mellett kardoskodók mellett, felsorakoztak a sötétenlá ó, mindén kákáin csomót keresők is. Személyes élményekre, jó vagy rossz benyomásokra építették fel sokan azt, hogy egy-egy idegen nép milyen képet alkotott népünkről.

Hírünk, vagyáé helyesebben: kü’földi mimé vünk a nemze'kép fogalmával, annak alakulásával és törvényszerűségeivel van szoros ősze függésben. Minden nép tölblhé-kievéisibé önismeretre töreklezik, önmaga lelki arcának vet ül étét kíséreli meg kifej esni irodalmában, művészetében, nemzeti életének minden terül étén. így minden népnek saját nemzetképére irodalma, némáé tie szellemű szép- és tudomá xyos irodalma a legjobb forrás. De ezzel egyidobén, nemcsak önmagáról, hanem a környező, sőt egészen távoli népekről is ciészit 1 ei'kifotografiákat, rögzített vélemén y-képe'ket.

Mivel a történelem folyamán nagy poétikai súllyal szóltunk bele a középeuró- aai térség politikai és művelődési eseményeibe, minden környező neio, sőt Euró- >a legtávolabb élő népei is rögzítettek 1 épünkről, hol a vvalóságnak megfelelő, 10I pedig komikus vagy esetleg egyenesen ellenséges nemzet-képet.

Abból kiindulva, hogv

TELJES ÉS TÖKÉLETES ÖNISMERET

ehetetlen, ugyanekkor saját nemzetisme- •etüak sem lehet a valóságnak teljes egérében megfelelő, egy-eg/ róltmk alkotott föp sem lehet tehát néni sajátságunk, íemzeti hivatásunk és alkatunk teljes rc.képe. Nem is a< tök élei esség vagy föké- «•tierpiég foka, hanem' inkább indítékai ír deklik a nemzetképpel, külföldi hírünk - :el foglalkozókat. Kitől indult el az egy- gy nép képzeletében, irodalmában, közvéleményében fellépett téves vagy he- yes kép népünkről, műveltségűnkről, cél- ainkró:? Milyen volt ennek az épi ő, ra.gy romboló véleménynek a hatóereje? >s főleg politikai célkitűzéseink szempontjából nézve, mennyiben használt lágy ártott népünk külföldi hírnevének?

Elsősorban a magyarság kűsöségére, ajd, emberi alkatára, szokásaira, hagyo- n.iányára vonatkozó külföldi! híradásokat teli csoportosítanunk, összegeznünk. Még Legkiválóbb, magát pártatlannak mondó, tülföldi tudós is mgyotárr külsőségek - egy-egy cifra ruha szpggevztiv hatású ion fi társunk, jolsiner ült fordítású mavar könyv, vagy hasonló élményből gyekszik véleményének vázát, szuggesz- ív ha‘á:íát megalkotni. így vezethetjük ztán vissza a sokszor elhangzott ..bar- ár-mrgyar“ meghatározást, jobbára ilyen ülsoségehre. A középkor francia króni- iásai a hunok kedvezőtlen nemzetképét zcnosltotiáik az Európábian megjelenő ■onfoglaló magyarság nemzetkéjpétvel. Sőt legújabb kutatások szerint klasszikus öreg források szörny-c.'lakjainrk rnito- Sgikus népeinek'kedvezőtlen külső-belső aj.átságait hozták párhuzamba a honfog- iló magyarság nemzetképével.

Ez a kedvezőben, visszataszító külsőt, egveilenságet, állati as? ágot jelentő véle— iedési hosszú ideig, szinte a török—ms- var háborúkig fennmaradt. Sőt a későb- i korokban is gyakran felütött0 fejét, os?v aztán az első világháború előtti e>- tnséges hírverésnek, olykor-o’ykor már evetséOies'é váló szólamává kenj on. Mint bársyuség példáit szók.Iáik idézni nem- T.kérkiufa tóink ■- le.ffujj.Jbb kor angol- íász lexikon ait, ahol mi miég mindig félad államiban esi köpködünk. Mint e’ret- :ntő oé’dát idézheti.ük az pgv'k tudákos angol lexikont. amelyik Magyarország néjoe-iemiei köl?ö*t a kunokat is felsorolip, vérszemT>s, harcias népként tüntetve fel őket. E;s hozzáfűzve, hogy e salát sávúikat ma. is m "gr őt. léik: példáiul felhozzák rá Kun Béláit.

Néhánv évv-il ezielőt.t UTvancrak nrgv vitát váltott ki a francia—aneol iskolni tankninvv°khCTn form' ómban lévő magyarság-kén. Erről amnbo-n tudnunk kell ezt hogv io^bVa A mer kában élő c«ehsalovák ..tudósok“ fóromüveihől ihletődtek. akik igyekeztek b°n»v'üínke+ leheő’eg rrvnél vér- fagy ászt óbb beállításban ..né^zieris-5t m i“.

A török eleni évszázados küzde-’imeink azonban Eur^öba^ és a kenek vMágom

A KEDVRZÖnn w*GY4R NEMZETKÉP

létrejöttét. rÓDi'zerüsödését segítették elő. Tör .énelmünk tanulságé szerint segitséget fegyverben és pénzben ugyan keveset kaptunk, de kaptunk díszítő jelzőket, cirádás szavaikat. Valóban az önmagát mai szemmel érthetetlenül áldozatul velő magyarság harcai minden elismerést megérdemeltek. írták is évszázadokon keresztül Dobó I-töván, Thury György, Hunyadi János dicsőségéről a regényes történeteket, csengő vitézi versezeteket a nyugat és a világ tuMforgartói. Ezzel együtt aztán •az újkori felfedezésekkel, mindinkább sokasodó útleírásokkal a magyarság mint nép és érdeklődési terület belekerült az európai közvéleménybe.

Középkori államiunk, Árpádházunk szentjei, Európa-védő múltúnk, mindmind :egy kedvező nemzetké.p kialakulásához vezettek. Rákóvzi, Thököli harcai pedig a kedvező, modern megvár nem- zetkóp ihle'.ődvé lettek. A magyarság aliakjiai ugyanekkor még nem szabadult meg teljesen a mesés elemektől, a kicsit mindig fel-feltűnő pusztai, lovasnomád kísérőéiemektől, de nagy túlzások nélkül rokonszenvesnek mondható.

A felvilágosodás korában aztán a magyarság politikai magatartásában é.len- saegüLéjit, lázadást szimatoló habsburgi rendszer gondoskodott, hogy a sarját szellemi befolyáa alatt álló világ ne éppen a legjobbat, a legkedvezőbbet tudja meg rójunk. Vagy maradinak, vagy pedig nevetségesnek festi a mbgyartágot e kor osztrák sajtója és a belőle táplálkozó nyugati híradások. A bajuszos, pipáló, nemtörődöm, maradi magyar nemes alakja innen ment át a nyugati közvéleménybe, hogy aztán az első világháború előtt a vicclapok kedvelt alakjává tegye Miskát, a félig csikós, félig nemes magyart, akinek bajsza olykor olyan hosszúra, nőit, hioigy vele páínyvaként lovat foghat, vagy egy-egy Marosát láncolhat magához.

A SZABADSÁGHARC

a modern magyar államiság megteremtésén kiviül ez első magyar tudatos nemzeti és politikai hírverés kezdetéit is jelenti. Ko'seiíl h még mint az ország kormányzója gondoskodik arról, hogy Parisban necsak. politikai céljainkat ismerjék, hanem népünk múltját, harcait, jelenéit is világosan lássák. Ennek a rokionrzenv megnyerésnek aztán az emigránsok szóval és írásai harcosivá szegődtek. Könyvekben, Topáraitokban elvetett híradásaik népünkről szinte máig érezhetők. KülfÖ de'járt közírók, szellemi emberek gyakran említik, hiogy Petőfi neve mellett Kossuithé az, amelyik a magyart idegen országiban hü kísérőként fogadja.

Az ötvenes' évektől mind erőteljesebbé váló magyaréi’enes külföldi hírverés aztán a népünkről alkotóit jóhint a legrégibb, középkori híradás októl kezdve felsorakoztatott ellenséges véleményekkel, mondhatjuk badarságokkal szinte teljesen elpusztította. Fáradhstátianok voltak ellenségeink abban, hogy minél több ba- dlnrságot tüntessenek úgy fel. mintha az a magvar nép és nemzet lényegét, valódi arcát jeleptené. Ezerszámra írták a könyveket. brosúrákat hazánkról, persze a maguk szájaize szerint. A 'érmentesen elzáró Bach-rendszer azonban megátólta. hogy a hiazai tudomáhyos világ felfigyelhessen ezekre a tervszerű rombolásokra.

így magyarázható meg aztán, hogy az első világháború előtt a zvorsan éis tökéletesen fejlődő nyugtái világ már mi .sem tudott a valaha Európa e'ső nemzetének ismert magyarságról, hanem egy teljesen idegen népre, egy elvadult, fél vad nációra mondta: ez a ma.c?yyi\r! liven légkörben aztán, melyhez mé? az itthoni tudományos világ közönye, a politika apró tor- zfia.’lkodé'tát nemzeti harcnak feltüntető myim'artás járult komoly, népünk igazi arcát megmutató hírverésről szó sem lehetett.

Az országa* megcsonkító, a magyarság életrejét megbénító trianoni békeparancs eztán betetőzne a magyarság téves, ellenséges nemzetképéit k.iislakrltó munkáját. Szül eted barbárokként, Európa végzetes ellenségeiként fogták fel népünk lelkialkatát a magukat döntőbírókként beállító nyugati hatalmiak politikusai.

Mind c történésznek. mind pedig a nemzetöolitikusokr.rk igen érdekes ké'dés t-ebiáí a mnyvarsá1?, külföldi arcképének, nemzetkiéipékek vizsgálata. Egv-egy nép ser-'át az- erős kiéra el. tartott fegyverek melett, a jól irányított külső és> belső ’X)- litlka melled sokszor az ellenséges é'> baráti állaimicik közivé" em; 0 vébe beiktat ód ott kedvező vrgy kedvezőtlen nemzetkép is befolyásolja.

TICZAY DÉNES,