Ellenzék, 1944. május (65. évfolyam, 97-121. szám)
1944-05-26 / 118. szám
ELLENZÉK 1944 m A1 u » 2 9. mm V(qU József: Atniíól étdltn&S A tisztessé# nevében . - • A'miiokára megkezdődik a zsidó lukasok kiutalása, amelyeknek kérdésevei mar többször foglalk ztunk ezeken a hasábokon. Jellemző tünet, hogy a: illetékes hatóságokhoz kétszcrannyi kérvény érkezett be, mént amennyi a szabad lakás. Szomorú jelenség ez napjainkban, mert azt biz - nyitja, hogy olyanok is uj lakásba akarnak költözni, akiknek eddig is tisztességes es társadahni helyzetüknek megjelelő atf- hona volt. A tisztesség nevében újra hangsúlyoznunk kell, h \jy a zsidókérdés megoldását senki se tekintse konjunktúrának, mz n t azt a kormány férfiak is számos nyilatkozatban kijelentették. Ezért van szükség arra, hogij a lakáskiutalás :kat intéző h-irafaíos tényezők a lehető legnagyobb körültekintéssel és tárgyilagos igazsajér- zettel végezzék munkájukat, mert kiseá- mi'hatatlan visszásságokra és széthúzásokra vezetne társadalmunkban, ha egyesek jogtalan előnyökben részesülnének. Meg txigrjunk győződre arról, h \jy bármilyen nehéz is a feladat, a város vezetősége, elsősorban pedig a közbecsülésbern illő dr. Vásárhelyi László polgármester, olyan körültekintéssel fognak el járni, ami elere kiküszöböli a konclesök reménységeit. Természetes, hogy elsős irhán a honvédelmi igényléseket kell kielégíteni. Mindjárt ezu'án legfontosabb érdek, hogy közint ézrményeink megfelelő helyiséghez jussanak és szűnjék meg végre a köztisztviselők lakásmizériáia. Ma is tudunk olyan anyaországból idehelyezett jőtiszTiüselők- ről, akik három év óta kénytelenek távol élni a családjuktól, mer• nem kaptak megfelelő lakájt. A magánosok igényeinek elbírálásánál, mint azt már megírtuk, figyelembe kellene rennt a háztulajdonosok szempontjait is. akik a közterhek legna- 9V ebb részét viselik és így méltányos az a kívánságuk, hogy ne döntsenek róluk — nélkülük. 4 lakás igény lók közöt: olyanok is akadnak, akik azt hiszik, hogy háborítatlanul beülhetnek a bemdezett zsidó lakásba és azt nemzeti ajándékként használhatják. A zsidókérdés rendezéséről kiadott rendelések értelmében a zsidóddá vagyona a nemzet tulajd. ma lett, abból tehát egyén: hasznon senki sem húzhat. Súlyosan tévednek tehát azok. akik azr. hiszik,.hogy összeköttetések, vagy a szerencsés véletlen révén egyik napról a másikra minden ellenszolgáltatás nélkül nemcsak jó lakáshoz, hanem kényelmes berendezéshez is jutnak. A pénzügy igaz- j gatóság illetékes közegei a leltározás urán elszállítják a zsidó vagyontárgyakat és azokat visszatartani senkinek sem áll jogában. Szdvá kell tennünk a lakáskérdés sei ( kapcsolatosan, hogy a város társadalmá- . bam érthető felhábcrodást keltett néhány olyan eset, amikor egyesek önhatalmúlag, a hatóságok tudta és jóváhagyása nélkül a lakáskiutalások megkezdése előtt beköltöztek a berendezett zsidó lakásokba. Az ilyen birtokló* még akkor sem j gérvé- nyes, ha a z-idó főbérlő, vagy háztulajdonos hozzájárulásával történt. A zsidó lakásokkal kapcsolatvs minden jogügylethez elengedhetetlen a közigazgatási hatóságok jóváhagyása, igy tehát azokat, akik „szemfülesek“ vokak és magánegyezség, vagy önkényes eljár-Is utján betele edtek az üresen maradt zsidó lakásokba, egyszerűen kitelepítik. Itt azután nem lehet kivételt tenni. Senkinek sem lehetnek előjogai és semmivel sem lehet megind kölni azt, hogy valaki bármilyen jogcímen is a most már nemzeti vagyonná minősített | zsidó berendezést használja. Az illetékes hatóságoknak a legnagyobb eréllyel kell fellépni áz tiknak a vissz ás: ág oknak megszüntetésére. amelyek közbeszéd tárgyát képezik. Bízunk benne, hogy ennek a rengeteg munkát és körültekintést, igénylő kérdéskomplexumnak minden részleténél a helyzet komolyságának megfelelőért történik a döntés, mert ezt kívánja az ősi magyar tisztesség, amelyhez az élet minden körülményei közö, t ínségeseknek kell maradnunk. )U az Átadás ? A március 19-ihi eseményekkel letűnt korszaknak legkirívóbb ét legszánalmasabb etkölcsü figurái voltak az Aladárok, aldkről a keserű hvm r, g jó, vagy rosszul sikerük tréfák egész tömegét gyártotta, hogy ezzel is jellemezze az a megvetésre méltó éi káros tevékenységet, amelyet ezrek az urak a 'magyar gazdasági életben kifejtettek. Mi lesz most az Aladárokkal? Jogosan teheti fel ezt a kérdést az egész magyar közvélemény, amely mindig mé~ lyen elítélte azt az igazságtalanság A, hogy egyesek minden munka nélkül horribilis jövedelmeket vágnak z ebre ugyanakkor, amikor a dolgozo magyar tömegek verej- t-Ckes munkájukkal a mindennapi kenyeret is alig tudjak megszerezni, A fővárost lapokat m itt az az idoszterü probléma foglalkoztatja, hogy kit kell Aladárnak felei «feni. Azoktól az urakfál ugyanis, akik a múltban minden lelkiismeretfurdu- j lás nélkül beállottak strómannak és nyugodtan -sebrevágták ennek a szégyenletes helyzetnek anyagi előnyeit, nem lehet el- } várni, hogy önként félreálljanak a húsos fazék mellől és maguktól rádöbbenjenek arra, hogy nincs keresnivalójuk az uj magyar életben. Ellenkezőleg, Taktikát változhattak. Most ők ordítoznak kj leghango- sabban. A zsidó érdekeltségű vállalat k és részvénytársaságok Aladárjni, az árnyék-igazgatók és iyazgatósiígi tagok, azt hiszik, hogy gyűlölettől habzó szólam.tk- kal es a keresztéin/ "+V jogainak hangos mellve reget évsei való követelésével el tiui- ják felejtetni a múl bűneit. Port akarnak hinteni a közvélemény szemébe, h yjy igy kettős bűnt követhessenek el a magyar nemzet összességével szemben, amit eddig megalkuvás árán profitáltak, most az ál- „ larnhatalom hozzájárulásával szereznék háborítatlanul élvezni. Igazságtalan dolog lenne ha azt állita- i nánJz, h gy mindenki Aladár szerepet töltött be. aki a zsidók gazdasági térjoglalá- sát a múltban szabályozó törvényes intézkedések során valamely zsidó vállalatnál szerepet kapott. Akadtak o?iwfi i'- — sajnos. nagyon kevesen —, ck'k k vnolyan fogták fel feladatukat, tökéletesiiet ék magukat a szakmában és ma a magyar gazdasági élet számottevő tényezői. Ezekre továbbra is szüksége vau a magyar társadalomnak es a kormányzat is arra számit, h gy a gazdasági átállítás legmegbízhatóbb es legerősebb támaszai lesznek. Az iparügyi kormányzat vezetője, Szász Iái jós miniszter legutóbbi beszédében kijelentette, hogy a zsidók után a zsidóbuj- tutókat, tehát az Aladárokat is ki kell küszöbölni a gazdasági életből. A régi rendszer ferdesegat, az Aladárokat, akiknek légiója rossz emlékű kisértetiáráskémt via is ott található a felfrissülés előtt álló gazdasági életben, gyökeresen ki kell irtani. Ez maradéktalanul csak akk <r sikerül, ha pontosam megállapítjuk, hogy kit kell Aladiírnak tekinteni és kit nem. Igen helyes és életrevaló az a budapesti indítvány, amelyet egyik budapesti napilap ismertetett , .hogy hivatalosan körül kell írni és pontosan meg kell határ mi: ki az Aladár és ki nem. Ehhez olyan gazdásági szűkértőkből alakítandó bizottság üksé- ges, amely múltjában éy törekvéseiben feltétlenül tiszteletet és tekintélyt élvez s amely az egyes cégek, itáliaiatok keresztény vezetőinek meghallgatása után leg- jt>bb lel kiismerete és szakértői tapasztalat alapján dönt az Aladár-kérdésben. Magától értetődő, hogy m„$t, amikor a magyar gazdasági élet teljes újjáépítéséről var^ szó, nem lehet seljtiben hozott határozatokkal máról-holnapra eljárni. Az ipar- ügyi kormányzat a megfelelő gazdasági érdekeltségek bér másával behatóan kell tanulmányozza a kérdés• és olyan általános jellegű rendelkezéseket kell hoznia, amelyek lehetővé teszik, hogy az Aladárokat véglegesen kiküszöbölhessük a magyar életből. Nincs olyan jóérzésü magyar ember, aki sajnálni tudná ezeket a t rz alakokat, akik remélhetőleg utolsó kinövései voltak annak a világnak, amely elöszere ettel váltotta fel aprópénzre az előkelő összeköttetéseket, vagy megkopott nemesi címert akart megaranyozni a jogtalan jövedelmekkel. Megkezdődött a pestkörnyéki zsidóság elkülönítése BUDAPEST. május 26. Kispesten és Pestszentlőrincen a zsidó-ág c-ak elenyésző csekély számban él', mégis az ipar es a kereskedelem az 5 kezükben vo’t. Kispesten nem grttóba kul6n.itették el a zsidóságot, hanem úgynevezett zsidó háztömböket lét esi ettek. Ecélból 250 zsidó tulajdonban levő házban helyezték el a 3350 elkü'önltett zsidót. A Kispesthez ta uxzo Wekerle ál'ami munkástelepet, ame tulajck>nképf>en a ma.'ryar munkásság részére kóTzült, szintén felszabadították, mivel ezt is több, mint egyharmadában lepték e’. Pest szén. lörincen az állami lakótelep több pavilonjában helyezték el a mintegy 2000 főnyi zsidóságat. Az átköltöztetések költségeit a zsidók maguk viselik s azoknál, akik a köl özködé« költségeivel nem rendelkeznek, zsidó munkaszolgálatosokat .vesznek igénybe. í háború egyre közeledik drámai tetőpo — írja Gobbelu dr. a Da» Reich-ban BERLIN, május 26. (MTI) A Nemet Távirati Iroda jelenti: A ..Das Reach" legújabb számában Góbbels dr. birodalmi mini:z er ..A legsúlyosabb próbatételeim alatt rámutat arra, h gy a szövetségesek politikája a sírni ege sekkel szemben á'Landó ingadozás kést szélsőség között. Felváltva kaláccsal e_ korbáccsal próbáénak sikert elérni. Göbbels dr. miniszter ezt annak a bizalma lanságnak tulajdonítja. ame y a szövetségeseknél minden, a jövőre vonatkozó problémává.: szemben megnyilvánul, valamint az ellenségnek a belső bizalmatlanságára, minthogy az el'enség nem olyan erős, mint amilyennek látszani igyekszik. Ha rendelkezésére állnának c kellő *hatalmi eszközök — folytatja a miniszíer — akkor nem lenne szükségük arra, hogy időnként azzal a felszólítással forduljanak Németországhoz, tegye le a fegyvert és kényre- kedvre adja meg magát. Kellő hatalmi ■ eszközök birtokában kényszenithetnék erre Németországot, azonban az ellenség tudja, hogy ehhez nincs hatalma. Ugyanez vonatkozik a velünk szövetséges államok népeihez való magatartásukra is. Már szinte unalmas szabályszerűséggel felszólítják őket., hogy feltétel nélkül adják meg masukat, mégpedig minden garancia nélkül. Úgy Iái szik, mintha Londonban és Washingtoniban tényleg azt várnák, hegy ezek a népek rögtön bedőlnek felszólításaiknak. Az ellenséges országok politikáját irányitők nyilván még nőm jöttek tudatára annak, hogy ezek a népek éppúgy, mint né, nemzed életükért küzdenek. Az ellenség egy-zerüen a régi kipróbált zsaroló módszereiben bízik, ame’yeket váltakozó sikerrel a semleges államokkal szemben is gyakorol. Mindez azonban azt a tényt bizonyítja, hogy ellenségeinknek nincsenek m.eg a szükséges hatalmi eszközei ahhoz, hogy a katonai hadviselés egyenes utján érjék el céljukat. A háború köaelebb jutott ugyan drámai tetőpontjához és ezzel együtt váásáképet mutat. Nem tehe'ő fel, hogy háborús döntést politikai fogásokkal lehetne előidézni. Becsületes haremezőn kell azt keresni és éppen ezt akarják elkerülni ellenségeink. A megfigyelő vi’ág bízvást eitern: hetK azt az illúziói, hogy egy napon csoda történik és a háború hirtelen, vánatlanul végetér. A döntésnek be kell következnie igy, vagy amúgy. Ez a döntés nemcsak nemzeti szuverenitásunkra, hanem é'elürkxe éts egész nemzeti jövőnkre vons kozik. Göbbels dr. miniszter határozottan szembeszáll az ellenfélnek azzal az állításával, hogy Németország az ellenség belső gyengeségében bizakodik. Az erre vonatkozó fejleményeket az ellenséges tá,borban — Írja a miniszter — figyelemmel kisérjük ugyan, de tisztában vagyunk azzal, h -igy a háborút lényegében katonailag és nem po’itikailag káli eldönteni. Ha e háború általános alakulásában még egyáltalán van értelme, akkor Angliát a politikai szükségesség katonai kalandra fognia kényszert te ni, ame’yben az elképzelhető legnagyobb kockázat mellet1 kénytelen lesz nemzeti életét kockáztatni. Angliának harcolnia kell. mégpedig o’yan körülmények között, amelyek kilátásaira az elképzelhetően , legkedvezőtlenebbek. Bárhogy csűr jók-cs a várják is a dolgot, Anglia mindenesetre a vesztes oldal -m áll és ezt meg is érdemli. Ez a há- I ború az 5 és zsidóinak müve. A történél- 7 mi bosszú rajta és rajtuk is fog kezdődni. A jövendő döntés megítélés ében távol- oa.rtunik magunktól minden dicsekvő fölé- nyehkedést. Népünket eléggé erősnek is tartjuk arra, hogy a nagy döntést teljes élességében felismerjük és benne közreműködjünk. Ugv lépünk feléje, minit Isten ítél őszéke elé. Harcolni fogunk életünkért es mieg is nyerjük a harcot. BEIKTATTÁK AZ UJ SZABADKAI FŐISPÁNT. Szabadkáról jelentik: Csütörtökön délelőtt iktatták be méltóságába Vojaits Gyula, ___ ___* „ _ Szabadka város uj főispánját A kormányt Kégjához, ennn-k P-TVrţ4g& xxyŞgis teljfisec. ayüjs. dáx Leveasfc óila,mf|i,tkájr képviseli«. (M.TT> S O H l< i: Y D IJgy érr/ziik, hogy v:: eyy:. <-r kivétel: kell tennünk íratlan hagy truinj/ainkkal szentben év. kénytelenek vaţfyunk U’nylege: működévé idején s/emlől-vzernben megdicsérni egy államfirrjiut. Ráérnénk a dicsérettel akkor is, amikor, reméljük, minél későbbért, elhagyja jelenlegi állását, de mert példátadó az, avul leli emlékezzünk már m/ist/m meg róla. Nem nehéz kitalálni, hogy Me.v.ex Miklós valluv- év közokiulá'ii'pji állam- titkárról van szó. Az erdélyi közönségnek és az Ellenzék olvasóinak nem k€ll bemutatnunk ez: a rugonfalvi fiatal székely sarjadék .i, aki nehéz és küldetem teljes egyéni és volitilzni pályafutása, alatt mindig és miruLen körülmények között legelsósorban tivzla és igaz ember tudo't és rpert lenni. Mint elmesélik, az uj államtitkár ajtaja fölé három szó van írva: Magyarság, Becsület, Tudás. Az ajtón pedig tábla lóg a kövítkező felírással: SORREND: Közügy, Igazságik magánu-yy, Bro'ekció nincs. Nem mondjuk, az írás könnyen ma- laszttá változik. De hol: biztos, hogy amit Mester Miklós ir, vagy mond, az nem mg-laszt. Az úgy van Mzószerint, ahogy leírta és senkinek sem tudnák tanács tini, hogy ezt az ajtóra kifüggesztett sorrendet megkerülni próbálja. Milyen üdítő ez a néhány szó ilyen becsületesen. Milyen üdítő, ha egy letűnt ko~ államtitkárainak előszobáira és különböző ajtajaira gondolunk. Uraim, akik Me tér Miklóséhoz hasonló állást ‘öltenek be ebben az országban. és uraim, akik a hivatali ranglétra legalsó fokán állanak, kövessék Mester Miklós példáját. Levél egy újdonsült főispánhoz Igen tisztelt Főispán Ur! A Székely Szó című laptársunk május 21 -i számában egy felhívást olvastunk Főispán Ur aláírásával. Amilyen mértékben jóérzéssel verttük tudomásul, hogy Főispán Ur menynyire a kor szellemének megfelelően kíván gondoskodni azokról, akik lakás tekintelében ínségesek, ugyanolyan megütközéssel láttuk, hogy ezt a tisztán állami és köz- igazgatási munkát Főispán Ur az egyik politikai párt szervezetével kívánja lebonyolítani, felhiva az Ínségeseket, hogy a párt irodájában jelentkezzenek. * Főispán Ur! Önt, valamennyi kar*ársavai együtt a magyar alkotmánynak megfelelően, a miniszterelnök előterjesztésére a Kormányzó Ur őfőméltósága nevezte ki magas méltóságába. A főispán, ősi hagyományoknak megfelelően, tételes törvények szerint a kormányzat politikai képviselője a vármegyében. Ez 3 legelső és legfőbb szempont, amelyet minden főispánnak szem előtt kell tartani, bármelyek pártnak is volt tagja és bármelyik pártnak is köszönheti kinevezését. Mihelyst azonban valaki főispán lett, ugv csakis és kizáróan főispán lehet. Mert ugyan hogy gondolja összeegyeztetni Főispán Ur azt az uj szociális és tisztult erkölcsű szellemet a régmúlttal, amikor a korrumpált közéletben a főispánok „választtattak1* szolgabiráikkal és csendőreikkel, hossza időre elrontva a magyar politika*’ élet hírnevét a világ közvéleménye előtt. Főispán Ur bizonyára hivatalos értesülésein kívül is figyelemmel kiséri a lapokat és igy feltétlenül értesült azokról a megnyilatkozásokról. amelyeket felelős államférfiak és politikusok tettek az utóbbi időkben- Ezeknek egyöntetű lényege, hogy a pártszempontokat rendeijiik a nemzetpolitik.a szempontjai alá és próbáljunk meg ősz- szefogni valamennyién, magyarok. Főispán Ur az említett felhívással nem tett szolgálatot ennek a célkitűzésnek. Nem kételkedünk jóakaratában, de attól tartunk, hogy Főispán Ur abban a hitben ringatja magát, hogy egy pártnak, nem pedig a megyének országos méltóságot betöltő férfiúja. Egy ilyen tó. védés pedig mindenkire nézve igen káros lehet, Főispán Ur. Abban a meggyőződésben, hogy tévedését ' helyesbíteni fogja és nem veszi zokon tiszteletteljes megjegyzésünket, kérjük, fogadja őszinte nagyrabecsülésünk nyil- vájeításáL A S2LEIULE3ZÎÖt
