Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-25 / 267. szám
ELLENZÉK 5 1 9 4 3 tiov«Uit)sr 25. végk József: Amuúl écd&M>$ A déitcdity.1 üpyvcdeU adá&éwítnt Most zajlott le az igazságügyi tárca költségvetésének plenáris vitája. Erdély ismét hallatta szavát a parlamentben. Az Erdélyi Párt az igazságügyi költségvetéssel kapcsolatban is kifejtette véleményét, feltárta a törvényhozók előtt az erdélyi tennivalókat és azokat a kívánalmakat, amelyeket a jogszabályalkotás területén érvényesíteni szükségesnek tart. Az Erdélyi Párt vezérszónokának felszólalásából azonban nem azokkal a részletekkel akarunk külön foglalkozni, amelyek szakszerűen megvilágítják fiz erdélyi igazságügyi kérdéseket. Volt a beszédnek egy része, amely különösen fájdalmas az erdélyi magyarság számára. Szilágyi Olivér ár. országgyűlési képviselő ugyanis szó rátétté a délerdélyi magyar ügyvédek adó- sérelmeit. Helyesen használta a kifejezést, hogy ndónyomoritásról beszél, mert a délerdélyi ügyvédek legnagyobb része a nyomasztó adóterhek miatt nem tudja foglalkozását gyakorolni. Ebben a pillanatban nem tudnánk pontosan megmondani, hogy jelenleg hány magyar ügyvéd él Délerdélyben! Hiszen hétről-hétre fogyatkozik a számuk. Nagyon sokan olyan körülmények közé kerültek, amelyek miatt kénytelenek voltak átjönni a felszabadult magyar területre, mások viszont töröltették magukat az ügyvédek névjegyzékéből, hogy az adóterhek alól meneküljenek. Ezeket a kérdéseket ismertette a képviselőházban Szilágyi Olivér, aki lábból az elvből indult ki, hogy a magyar 'igazságügy költségvetésének tárgyalásánál feltétlenül meg kell emlékeznünk azoknak helyzetéről, akiknek sorsát az aggódó testvér szeretetével figyeljük. Könnyű újságírói feladat lenne, hogy a délerdélyi ügyvédek adósérelmét propaganda, jelszavak hangozta±ásé,ra használjuk fel. Rámutathatnánk arra, hogy mi hogyan értelmezzük a heUyes nemzetiségi politikát és 1milyen áldatlan, ha a kot- m&nyhatalom nem érzi át, hogy minden állampolgár számára egyforma életlehetőségeket kell biztosítani, bármilyen legyen is az anyanyelv. Ehelyett azt hangoztatjuk, hogy a mi hitvallásunk most sem változott meg a nemzetiségi kérdésben. Legutóbb dr. Mikó Imre országgyűlési képviselő fejtette ki a parlamentben azokat az irányelveket, amelyek az erdélyi vélemény szerint az igazén helyes nemzetiségi politika alapelveit képezik. Ha ezt most szigorúan az erdélyi területre vonatkoztatjuk, azt a végső következtetést kell levonnunk, hogy a beszéd vezérszólama megértés azokkal szemben, akiknek szintén hazája a szent erdélyi föld. Ezt kell belássák Délerdélyben is. Sajnos, az ottani magyar ügyvédek adó- sérelme nem izolált jelenség. Ugyanilyen helyzetben vannak a magyar orvosok is és az egyre kisebbszámu magyar kereskedő- és iparostársadalom. A gazdák a Különböző be szolgáltatási rendelkezések isiatt még az adózáson túl is szolgáltatásokra vannak kötelezve. Ünnepélyeden tiltakozott ezek ellen a sérelmek ellen a WíSAtyar parlament, mert a megértés útját csak akkor lehet járhatóvá tenni, ha orvosolják azokat a sebeket, amelyek egyformán fájnak minden magyarnak. Js&dCl'-’SttC'tt&l’T/CS A budapesti rendőrfőkapitányság bejelentette. hogy a jövőben nemcsak a magánautókat fogják ellenőrizni a vendéglők és más szórakozóhelyek előtt, hanem a taxikat is. Különösen vasárnap és ünnepnapokon, amikor tudvalevőleg csak azok vehetnek igénybe géperejű bérkocsit, akiknek erre hatósági igazolványuk van. Ezt a hatósági igazolványt is az olyanoknak adják ki, akiknek foglalkozása elengedhetetlenné teszi a taxival való közlekedést. Bizony, nem egyszer visszatetsző jelenségeket tapasztalhattunk ezen a téren. Ma is akadnak olyanok, akik hatósági igazolványukat sétakocsizásra, vagy egyéni kényelmi szempontjaik érvényesítésére használják fel. Ezek ma sem számolnak azzal, hogy nemzetünk létérdeke az üzemanyaggal való takarékoskodás. Éppen ezért nagyon helyes a budapesti rendőrfőkapitánv.ságnak az az álláspontja. hopy meg kell vonni a taxiigazolványt azoktól, akik vétenek a közösség érdekei ellen. Kolozsvári viszonylatban is meg kell honosítani ezt az ellenőrzést, amely nálunk még inkább indokolt, mint a fővárosban. mert itt nincsenek olyan nagy távolságok, amelyek miatt a bérautó nél- ■külözhetetlen volna. Újra hangsúlyozzuk azonban, hogy ehelyett a-legsürgősebben meg kellene oldani a Kolozsvárra érkező utasok beszállításának kérdését. A pályaudvaron vasárnap és ünnepnapokon rn.a is a legkínosabb jelenetek játszódnak lé mert mindössze öt taxi várakozik az állomáson, a bérkocsisok pedig egyes városrészekbe egyáltalán nem hajlandók utast szállítani. Az ünnepnapi taxiforgalom még nagyobb korlátozásával üzemanyag- pazarlás nélkül el Lehetne érni azt, hogy az állomáson társasgépkocsik várják az utasokat «és megszüntessék azt a lehetetlen állapotot, amely miatt napról-napra újabb és újabb panaszokat hallunk. A iéqkáctouUak 700 tztc Elszomorító cikket olvastunk laptársunknak, a marosvásárhelyi Székely Szónak egyik legutóbbi számában. A cikk beszámol arról, hogy az illetékes tényezők közben járásár a a háromszékmegyei pénzintézeteknek a kormány hétszázezer pengőt utalt, ki a jégkárosult huszonöt község gazdádnak felsegélyezésére. Emlékezetes, hogy Háromszékmegye északi részének termését teljesen elpusztította a jégverés. A .tyuktojásnagyságu jég huszonöt falu határát érte, de különösen tizennégy községben okozott felbecsülhetetlen károkat. A kormány által kiutalt segélyösszegnek ae lett volna a rendeltetése, hogy kamatmentes kedvező feltételekkel osszák szét az érdekeltek között. A Háromszékvármegyei Takarékpénztár, mint a megye egyik legtekintélyesebb pénzintézete és a kársujtott vidék hiteléletének központi szerve, hamarosan meg is kapta ezt az összeget. Eddig azt gondoltuk, hogy a jégkárosult gazdák már régen befektették a kormány által kiutalt segélyt. Annál nagyobb megdöbbenéssel értesülünk, a Székely Szó cikkéből, hogy a Háromszék! Takarékpénztár szekrényében kiosztásra/ váró hétszázezer pengőiből az elmúlt napokig csak huszonhatezer pengőnyi összeget vettek igénybe. Ez a tény valóban érthetetlen a felületes szemlélő előtt. Miért volt szükség segélyre, ha a gazdák nem vették igénybe a kölcsönt? Az érdekes cikk megadj a> erre a magyarázatot. A kölcsön feltételei között ugyanis első helyen áll, hogy a kársujtott gazdák holdankint csak 100 pengőt vehetnek igénybe. Ez a kikötés tette lehetetlenné a hitelakció sikerét. A jégsujtotta gazdák nagy többsége törpe- vagy kisbirtokos volt, alig található néhány középbirtokos közöttük. Azok a gazdák, akiknek egész vetése elpusztult, a maguk erejéből képtelenek okszerűen folytatni gazdálkodásukat. A fenti feltételek mellett nyújtott kölcsönt azonban, sajnos, nem lehet megfelelő segítségnek tekinteni. A Székely Szó ezt a tételt gyakorlati példával igazolja. Egy négyholdas területen gazdálkodó földműves négyszázpengős kölcsönt vehetne igénybe. Ebből az összegből azonban semmiféle beruházást nem tud végezni a jelenlegi árviszonvok mellett és a pénzt legfeljebb csak arra használhatja tel improduktivan, hogy néhány hét, vagy nap alatt családjával együtt felélje. Ez az összeg nyilvánvalóan nem éri meg a gazdáknak a> szükséges utánajárást, váltó- aláírást, ingatlangarancáát és más formaságokat. Mindezekből kitűnik, hogy a kölcsön feltételeinek megszövegezése elhibázott intézkedés volt, mert korán sem lehet azt mondani, hogy a kárvallott gazdáknak nincsen szükségük a pénzre. Laptársunk azt is megjegyzi, hogy a jégkárosult gazdák közben százával szaladgálnak kölcsön után, csak éppen a Háromszéki Takarék-. pénztárban lévő összeget nem veszik igénybe, mert nem érnek vele semmit. így mondott csődöt a pénzintézeti szervek által tervbe vett segítség, mert a hitelkeret feltételeinél nem vétték tekinte- be a magyei lakosság birokmegosztási kérdéseit. A helyes megoldás székelyföldi laptársunk szerint az lett volna, ha a holdankint igénybe vehető összeget magasabban állapították volna meg, vagy ha szociális szempontokból kiindulva lehetővé tették volna, hogy a kis, illetőleg törpebirtokos gazdák arányosan többet kaphassanak, mint a nagybirtokos, aki amugyis előnyben van velük szemben. Nem szabad azonban megelégednünk annyival, hogy a hiba okaira rámutassunk. Megbocsáthatatlan vétek lenne, ha az adminisztráció nehézségei miatt a jószándékkal kiutalt hétszázezer pengő felhasználatlanul maradna. Egy kis jóakarattal azonnal meg lehet változtatni az intézkedést, ami azt eredményezné, hogy a jégikárosult székely gazdák csakugyan érezhetik a pénzintézeti szervek jóindulatát ás segítségét. Törvényszéki bűnesetek Vesztegetési, tiltott határátlépési, lopási és árdrágítás! ügyekben Ítélkezett a bíróság KOLOZSVÁR, november 25. A kolozsvári 1 törvényszék hármas büntetőtanácsa szerdán tárgyalta Grois László dr. törvényszéki tanácselnök elnöklésével Kimpián Jánosné ne- raeszsuki földmüvesasszöny megvesztegetési bűnügyét. Kimpián Jánosné kisleányával 1943 április 9-én Kiskályán község határában át akart szökni román területre, azonban a határőrök elfogták és bekísérték. Útközben a földmüvesasszöny 35 pengővel és egy liter pálinkával meg akarta vesztegetni a határőröket, hogy szabadon engedjék és ne jelentsék az esetet. A törvényszék előtt beismerte bűnösségét. A bíróság 2 hónapi fogházra ítélte jogerősen. A bűnjelként szereplő 35 pengőt és 1 üveg pálinkát elkobozta a bíróság. Kozma Rebeka melegvölgyi román leány egy fiatal legénnyel élt vadházasságban. A romám legény itthagyta és Tordára ment. Kozma Rebeka julius 14-én Dezmér közelében szintén átment engedély nélkül a határon, hogy a legényt házasságra birja. Mikor értesült arról, hogy vadházastársa ’ Tordán megnősült, visszajött és jelentkezett a hatóságoknál. A biróság az enyhitő körülmények figyelembevételével 15 napi fogházra ítélte. Tűzbe dobta a lopott pénzt Csergezán Anna 19 éves cselédleány lopás bűntettéért került a törvényszék egyes bün- tetőbirája elé. A vádlott Csiszár János, Rá- kóczi-ut 65. szám alatti vendéglőjében szolgált. November 8-án gazdája távoliétében feltörte az egyik ruhaszekrényt és elemeit 250 pengőt. Két nappal később a korcsmaasztal fiókjából lopott el 80 pengőt. A pénzből 84 pengőt félretett pénztárcájába, a többit köténye zsebébe gyömöszölte és kiment a piacra vásárolni. Útközben azonban zsebkendőjével kirántotta a pénzt zsebéből és elvesztette. Mikor hazatért, gazdája a hiányzó pénz miatt vallatóra fogta, s ekkor a csclédleány egy őrizetlen pillanatban a megmaradt 84 pengői a tüzbe dobta. A rendőrség előtt és később a törvényszéken beismerte mindkét bűncselekményt. Lelmer Richard dr. törvényszéki tanácselnök Csergezán Annát 6 hónapi börtönre és j évi jogvesztésre ítélte. Az Ítélet jogerős. Láncolok és árdrágítók A törvényszék egyes uzsorabirája, Biró Lajos dr., számos árdrágitási ügyben ítélkezett tegnap. A vádtat a tárgyaláson Nagy Tibor dr. kir. ügyész képviselte. Szűcs Imre fejérdi és Tamás István borsai füszerkerfcskedők azért kerültek az uzsorabi- róság elé,,, mert múlt év elején a mosószappan kilóját 2410 pengő helyett 2.30 pengében árusították azon a címen, hogy a magas fuvar- költség miatt kénytelenek minden áruhoz hozzászámítani néhány fillért a hatósági árhoz. A két füszerkereskedőt dr. Baranyai Lőrinc kolozsborsai volt közellátási ellenőr leplezte le és büntetésdij cimén mindkettőtől felvett 200—200 pengőt. A pénzt Baranyai saját céljaira fordította más összeggekkel együtt, ezért a törvényszék már el is ítélte többhónapi fogházbüntetésre. A két kereskedőt most a törvényszék vonta felelősségre árdrágításért és beismerő vallomásuk alapján Szűcs Imrét 200, Tamás Istvánt 150 pengő pénzbüntetésre Ítélték. Bodó Gábor Izabella-utcai cipész számos egyénnek végzett talpalást „feketén“. A talpbőrt Siklódi Lajos cipésztől szerezte, aki Szondi József Csertörő-utcai tímártól vásárolta. Mindhárman az uzsorab-'róság elé kerültek. Szondi József azzal védekezett, hogy neki bocskortalp árulására engedélye volt és a Siklódinak átadott talpbőrök ilyen minőségűek voltak. A törvényszék valamennyi vádlottat bűnösnek mondotta ki. Bodó Gábort 800, Siklódi Lajost jco, Szondi Józsefet jco pengőre Ítélték. Amikor a „Csacsi“ drágái* adja a malacot Lingurar György Csacsi szótelki kanalas cigány a nyár folyamán eladta két apró malacát. A 30 P. értékű malacokért 500 pengőt kért. Az uzsorabirósag 15 napi fogházra és 500 pengő pénzbüntetésre ítélte. Valamennyi Ítélet jogerős. Páskás Piroska koiozsi asszony orgazdaságért került a biróság elé, mert szomszéd- asszonyától, egy közismerten tolvaj cigányasszonytól megvett két kiló gyapiufonalat. Később kiderült, hogy a cigánvasszony a fonalat közös szomszédjukról lopta. A törvényszék kihágásért 100 pengő pénzbüntetésre ítélte Páskás Piroskát. Kóservágásért hat hónap Marmorstein Adolf mészárossegéd nyolc szarvasmarhát vásárolt és a tiltott «aktolás módszerével, husvizsgáló közbejötté nélkül levágott állatokat sörösládákb.m szállította Kolozsvárra, ahol eladta. A kolozsvári törvényszék kéthónapi fogházra és 300 pengő pénz- büntetésre átélte. A tábla mellőzte az enyhitő szakasz alkalmazását és Marmorstein büntetését hathónapi börtönre és 600 pengő pénzbüntetésre emelte. A Kúria a másodfokú ítéletet iogerőre emelte.
