Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-12 / 181. szám

1 í P t 1943 augusztus 12« IILIjIíN üIÍIC 3 «. H 6 Nyílt levél Iliigyoni Váró Andor barátomnak, a „Magyarság44 szerkesztőjének jqqa hírt :aáe flov leié mbí fíov 3ffl t91 séf 9ZÍ na ae 9Í Off 9n rt Db út rrr 9Í sí >b rzf SÍ TT Iá Budapestre vettem sorait, mert azok bizonyságot tet­tek előttem afelől, hogy az újságírói eti­ka ma is élő valóság. Különösképpen há­lás vagyok neki, hogy személy szerint éppen ő volt az, akit írásom ilyen meg­jegyzésekre ragadott el, mert e megjegy­zésekben zálogát látom annak a jövendő­nek, amelyért hosszú évek óta valameny- jiyien közös harcot folytatunk. Ha én azt írtam, hogy némely német barátaim un­dorodva nyilatkoztak előttem az általam perhoreszkált emberekről, úgy gondolom, ennél nagyobb dicséretet én német kollé­gáimra és barátaimra nem mondhattam. Fogalmam sincs, hogy kitűnő barátom (mert annak tartom változatlanul) miért vette ezt tőlem rossznéven? Megjegyzé­seim ugyanis nemcsak arra vonatkoztak, hogy belső zűrzavarnál, konfúziónál, pártoskodásnál és személyi reménykedé­seknél fogva számosán voltak olyan gyászmagyarok, akik a Magyarországon élő németekhez futkostak minduntalan és „első kötelességüknek tartották azt, hogy minden belső bajunkkal, hibánk­kal, csúfságunkkal, tévedésünkkel“ a maguk szekerét igyekezzenek tolni, ha­nem értettem ezt valamennyi iskolázat­lan és bornirt magyarra, aki azzal vélt szolgálni hazájának és népének, hogy önmagát és nemzetét kicsinyítve, hajbó­koljon az erősebb szövetséges barát előtt. Ezekkel az „emberpéldányokkal“, kedves Barátom, mint jól emlékszel, bőségesen találkoztunk akár Berlinben, akár Ró­mában, Parisban, vagy Londonban an­nakidején, egyszóval bármikor és bárhol a világ valahány táján. Önmagunk ellen fordítom a tételt és azt mondom, hogy a magyar hatóságoknak ügyelniük kellene arra fokozottabb mértékben, hogy kit engednek ki külföldre és kit engednek a nálunk élő külföldiek közelébe. Ez a kérdés azonban magánügye népünknek és ezért az illetékes miniszter urakkal is csak négyszemközt volna elintézhető. Kitűnő barátunk sem sértődhetik meg végül, ha ilyen körülmények között nem közlök nyilvános névsort, hanem ezt a névsort csupán a legilletékesebbek tudo­mására hozom és őt is megkérem arra, hogy hasonló névsorát hozza a legilleté- kesebbjei tudomására. Mert látod, kiváló közös barátunk, aki egyébként a diplomáciai szabályok és a jómodor szigorú'keretei között maradt, szemmeliáthatóan rendkívül felháboro­dott azon, amit írtam. írásban adott, olyasmit, hogy az országban nem talál­hatott egyetlen egy olyan férfiút sem, aki kartársai részéről szavaim helyessé­gét igazolná. Bölcsen tudom, hogy kar­társain kívül sem találok egyetlen olyan embert sem — ha csak férfiú nem akad erre a célra —, aki állást merne foglalni mellettem. De gondolom, az igazságot olykor rettenés nélkül meg kell monda­ni, mY^JJv *•' 7 i t.li rj 1 íl l.l V.' «í f " I H <R‘ 1Í\.( í IV ÍJ, ,5 HÍV',) ív., Én barátunk által kifogásolt cik­kemben nem követtem el semmiféle „in- diszkréciót“, mert végeredményében nem öt magyarországi újságírót ismerek a ba­ráti államból, hanem legalább ötszáz olyan férfiút, aki joggal nevezheti ma­gát a baráti állam képviselőjének. Epek között vannak újságírók, diplomaták, vezérkari tisztek, házmesterek, taxisof­őrök, trafikosok és idejétmúlt excelen- zek éppenugy, mint különböző korú, ran­gú és kinézésű hölgyek. Valamennyiük- kel szemben kétségkívül „kollega“ va­gyak, mert baráti és szövetséges nem­zet gyermekei és képviselői, de ha reájuk hivatkozom, nem ars újságíró bajtárs diszkrét és baráti információját említem, hanem egy általam rendkívül nagyrabe- c.sült nemzet érzelmeinek jogos kifejezé­sét. Kedves Barátom, Te egy szinte lírai hangulatképpel fejezted be hozzáminté­zett leveledet. Emlékeztettél a garmisch- partenkircheni szép éjszakára, amikor szegény, Istenben boldogult Kari Bőmer és Tschammer und Osten kérésére kivi­lágos virradatig magyar nótákat muzsi­káltam. Azt irod, hogy a szemükbe csalt könny volt az igazi magyar propaganda. Soha életemben semmi egyebet nem tet­tem és nem fogok tenni, mintsem, hogy „meggyőzzem magunkról és igaz voltunk­ról a kétkedőket.“ Nótával sikerül-e ez, szóval vagy karddal, egyremegy. Annyit azonban mondhatok Teneked és minden­kinek, akit illet, hogy számomra ropoant egyszerű az élet. Nem félek senkitől, nem haragszom senkire, nem tartozom senkinek! Ilyen alapokon, gondolom, még egy ennyire kényes ügyet is min­denki megelégedésére és valamennyiünk hasznára „ad acta“ tehetünk, s becsüle­tére annak az uj Európának, melyért ma valamennyien harcolunk. Mindig a régi barátsággal üdvözöl igaz hived ZATHURECZKY GYULA. Fontos kérdésekről tanácskozik ked­den a 42 tagú bizottság Kedves Barátom! Miután már élőszóval is elnézésedet ^kértem, megismételem azt most Írásban 3ris, hogy hozzám intézett szives nyílt so­il raidra távollétem miatt csak most vála­szolok illendőképpen s nem azonmód. Î) Őszintén megvallva, egyfelől azt gon- bdoltam, hogy az Ellenzékben megjelent 2 soraim pontot tesznek egy nagyonis ki­rr nos vita végére, másfelől abban a meg- g győzodésben éltem, hogy hozzám ihtézett a soraid a közönség számára mindent el- 1 mondottak, ami elmondható volt és ami i ma elmondható. Magától értetődik, kedves Barátom, i hogy a magyar királyi külügyminíszté- i rium, a berlini magyar királyi követség, :• a német birodalmi külügyminisztérium ) és a német birodalmi propagandaügyi i minisztérium által akkreditált és apro- !' bált ujságirók között egyetlen egy sem - akadhatott és akadhat, akikre vagy aki- : re éles és elitélő szavaim vonatkozhattak volna a múltban vagy vonatkozhatnának ma. Akik meglehetősen nehéz és sors- 'teljes időket éltünk a Birodalomban, ügyeltünk egymásra a legcsekélyebb vo­natkozásokban is és ha egyikünk-mási- kimk bakklövést követett el, a bakklö- vás legfeljebb bakklövés maradt. Böl­csen tudod Te, és mindazok, akik a dol­gokat és embereket ismerték, hogy meg­jegyzéseim kizáróan azokra a széllel- bélelt emberekre vonatkozhattak, akik itthon nem lelhetvén talajra és megél­hetésre, külföldre távoztak, hogy ott kü­lönböző szélhámosságok utján szerezzék meg mindennapi kenyerüket, sőt adott esetben a vajat is arra. Ezek közül az „urak“ közül jelenleg javarészt ama né­met „barátaink“ jóvoltából, akik e pil­lanatban élesen berzenkednek ellene, — valószínűen „félreértett szavaim“ miatt — a német polgári törvények vég­rehajtása következtében a hűvösön ül­nek. Sajnos, abban az időben, amikor magm részéről a Birodalomban tartóz­kodtam, még nem vonatott ilyen éles ce­zura magyar és magyar, ujságiró és új­ságíró között és igy történhetett, hogy olyan emberekkel voltam kénytelen együtt „magyar ujságiró“ lenni a Biro­dalomban, akikkel én kezet nem fogtam és akikről német barátaink valóban csak „megvetően“ nyilatkoztak és nyilatkoz­hattak meg. Ezen az állapoton azóta se­gített a magyar királyi kormány és a magyar Sajtókamara,- de hogy nem ezer- százalékosan, azt Te, kedves Barátom, éppen olyan, jól tudod, mint mindenki, aki megfordult akár a Birodalomban, akár bármelyik idegen államban. S igy voltunk némely „képviselőkkel“ s „köz­életi férfiakkal“ is. Ha éles, elitélő és kíméletlen voltam, úgy ezekkel szemben voltam az és ha meri, nevezze magát em­bernek, férfinak, vagy észlénynek aiz, aki e megállapításommal szembe mer for­dulni. Gondolom, az eddigiekkel bősége­sen adtam magyarázatot Neked és vala­mennyi kartájaimnak, akikkel szeren­csém volt együtt dolgozni Németország­ban. Az álmagyarok, álujságirók és ál- grállovagok érvényesülését odakünt, an­nakidején éppen olyan élesen és kímé­letlenül támadtam, mint ahogy támadom ma, és változatlanul hazaárulónak minő­sítem azt, aki idegen állam pénzén (le­gyen bármilyen baráti ez az idegen ál­lam) azt hirdeti, hogy magyar ügyet szolgál. Az ügy lényegére térve, legjobb tudo­másom és értesülésem szerint Rajniss Fe­renc főszerkesztő kartársunk, országgyű­lési képviselő, valóban olyan kijelentése­ket engedett meg magának Berlinben, ! amelyekért minden esetleges rokonszenv j és nagyrabecsülés ellenére, megérdemel­te az őt ért támadást. Magától értetődik, hogy ezt az ügyet sajtó utján elintézni nem lehet, miután az előadás szószerin­ti szövege nekem éppoly kevéssé áll ren­delkezésemre, mint másnak. De újságírói tisztességem és lelkiismeretességem leg­messzebbmenő követelményeit elégítet­tem ki, mielőtt ellene az általa s elvbará­tai által kifogásolt cikket megírtam. Per dolga volna megállapítani, hogy melyi­künknek van igaza. Külföldi tapasztala­taim és személyéhez való kapcsolataim mindenesetre felhatalmaztak arra, hogy általuk, alapjukon olymódon, ahogy el­jártam, jóhiszeműen járjak el. A következők, kedves Barátom, nem Tehozzád szólanak, hanem azokhoz a né­met barátaimhoz, akiknek hivatalos ve­zetője szükségét érezte annak, hogy cik­kemmel kapcsolatban a magyar sajtó legelső tényezőjéhez, a Magyar Sajtőka- mara elnökéhez hivatalos beadványt in­tézzen. A nevezett ur. szükségét látta annak, hogy engem magántermészetű le­velében az újságírói etika némely alap­vető fogalmáról kioktasson. Köszönettel BUDAPEST, augusztus 12. (MTI.) Ä 42 tagú országos bizottság aug. 17-én, keddien délelőtt ülést tart, amelynek tárgysorozata a követ­kező: 1. A m. kir. minisztérium rendele­té a honvédelmi szolgáltatás címén, ideiglenes használatra igénybevett gépjármüveknek a m. kir. honvéd­ség részére leendő végleges átenge­déséről. (Utólagos bejelentés.) 2. A m. kir. minisztérium rendelete a biztosító magánvállalatok' évi záró- számadása, üzleti jelentései és ezzel kapcsolatos egyes kérdések rendezé­se tárgyában. 3. A m. kir. miniszté­rium rendelete a zsidók mező- és er­dőgazdasági ngatlanairól szóló 1942- évi 15. törvénycikk hatálya alá eső ingatlanokhoz tartozó állatállomány és holt felszerelés forgalmának'kor­látozásáról. (Utólagos bejelentés.) 4 A hatos albizottság jelentésének tár­gyalása. Tagad a Kolozsváron letartóztatott gyilkossággal gyanúsított szerelmespár BUDAPEST, augusztus 12. Schrank Béla likőrgyáros meggyilkolásának ügye egyre bonyolódik. Kolozsváron elfogták Csordás Gyulánét, az alvilág szép Röné- jét és Politzer Györgyöt, akit az alvi­lágban Dilis Pista néven ismernek. A gyanúsítottakat azonnal Budapestre hoz­ták, ahol azonnal megkezdték kihallga­tásukat, ami szerdán délelőtt folytató­dott. A gyanúsítottak a legkisebb részlet­kérdésre is határozott, megfontolt fe­leletet adtak. Kijelentették, hogy Schrank Bélát soha az életben nem látták. Csordás Gyuláné beismerte, hogy volt egy likőrgyáros isiherőse, de nem Schrank Béla. A nyomozás most egyik legfontosabb feladata, hogy Csordás Gyuláné és Po­litzer a gyilkosság napján, tehát julius 31-én a délutáni órákat hol töltötték. Mindketten alibit igyekeztek igazolni, azonban megállapították, hogy Politzer 6 óra után eltávozott abból a cukrászdá­ból, ahol tartózkodtak és csak 8 óra táj­ban tért vissza. Szent István napján leplezik le a Székely Hadosztály Egyesület kolozsvári emléktábláját KOLOZSVÁR, augusztus i2. A Székely Fíadotsztály Egyesület kolozsvári főszéke folyó ho 2o-án, Szent István napján deli 12 órakor kegyeleti ünnepséget rendez. Ünnepélyes kere­tekben a katonai és polgári hatóságok képvi­selődnek jelenlétében leplezik le azt a diszes emléktáblát, amelyet a Fellegváron levő lak­tanya falában helyeztek el az Erdély szabad> ságáert és a bolsevázmus ellen harcoló olyan s?Jkelyhadosztályos bajtársak emlékére, akik a //TV Mikdeái falt* ­Terézia-rcnd lovagkeresztes vitéze, Erdély volt katonai parancsnoka, a Székely Hadosztály Egyesület orszügos elnöke, az Erdély szabad­ságáért és a bolsevizmus ellen Magyarországon elsőnek fegyvertfogó hadosztály legendáshírűt vezére mondja el ünnepi beszédét. A művészi kivitelű emléktábla leleplezése és megkoszorúzása után a fel leg vár i laktanya pa­rancsnoksága átveszi az emléktáblát, a honvéd zenekar a Székely Himnuszt játssza és diszfel- vonuiás fejezi be az ünnepséget, amelyen tes­tületileg vesznek részt a Tűzharcos Szövetség kolozsvári főcsoportja, a Wesselényi Lövész Egylet, a cserkészek, leventék és az összes nemeztvédelmi egyesületek és alakulatok, baj­társi szövetségek. A Székely Hadosztály Egyesület kolozsvári főszékének vezetősége felkéri mindazokat, akik az 1918—19. években a kolozsvári Fellegvár­ban a magyar nemzeti érdekek védclmééérC fogságot szenvedtek, hogy pontos lakcímüket, teljes nevük és katonai rendfokozatuk, vala­mint egykori és jelenlegi csapattestük feltün* tetősével sürgősen közöljék a főszékkel, Ko­lozsvár, Unió-utca 12. szám alá. E bejelentés megtétele úgy a Székely Hadosztály volt tiszt­jeire. mint altisztjeire és legénységi állomá­nyú egyéneire is vonatkozik. SZABADTÉRI SZINIELÖADÁST REN­DEZNEK NAGYVÁRADON. Nagyváradról jelentik: A város népművelési bizottsága au­gusztus 15-én este a Székesegyház előtti téren szabadtéri, szinielőadást rendez, amelynek jöve­delmét a harctéren) küzdő honvédeknek kül­dendő ajándékokra szánják. A szabadtéri elő­adáson teljes pompájában érvényesül a székes- egyház főbejárata és homlokzata, amelyeket lomb- és virágfalak egészítenek ki. KITÜNŐEN SIKERÜLT AZ IDEI SE- LYEMGUBÓTERMÉS. Az idei selyemgubó- tcimés, hírek szerint, kitünően sikerült, öt­hatszázezer kilós hozamra számíthatnak. En­nek a selyemipar szempontjából igen nagy jelentősége van. habár ma még nem lehet tud­ni, Hogy a termésből milyen mennyiséget sza­badítanak fel a polgári szükséglet céljaira. Annyi már bizonyosnak látszik, hogy a se- lyemiparágban ebben az évben lényegesen több tiszta selymet dolgoznak fel, mint az elmúlt évben. Munkástragédiák. Marosvásárhelyről jelen­tik': Az Agrofera Rt. Kölcsei-ütcai telepén robbanás történt. Ku'csár Balázs 20 éves ta- nonc, aki már három éve áll a társaság szol­gálatában és a közeljövőben szabadult volna fel, autogén-hegesztővel egy vízzel telt ben­zines hordó közelében dolgozott. A benzines hordó nem volt egészen megte've vizzel, úgy­hogy gáz keletkezett benne, amely lángolva felrobbant. A robbanás ereje földresujtotta Kulcsárt olyan erővel, hogy koponyája kát helyen betört. Műtétet hajtottak végre rajta, de nem sikerült az é'etét megmenteni. — Má­sik hasonló szerencsétlensé-g történt a petró­leumgyárban, ahol Farkas Zoltán lakatosmes­ter a lakatosmühelyben egy vízszivattyú ökölnagyságu vasgolyóját javította. Az üres vasgolyóban gáz fejlődött ki, robbanás kelet­kezett, amely a Lakatosmester mindkét sze­mét 6zétroncsolta. Farkas ezenkívül több zu- zódást is szenvedett. A mentők beszállítot­ták az állami kórházba, ahol mindkét szemén műtétet végeztek. M Ü V ÉS Z K AM AR ÁT LÉTESÍT A GüiRÖG KORMÁNY. Athénből je­lenti, a MTI.: A görög kormány elha­tározta, hogy müvészkamarát léte­sít, amelynek tagja lesz valamennyi hivatásos görög művész. PANASZKODNAK A MOLNÁROK. A molnárok szerte az országban pánaszkodrak azért, mert az egyes közellátásügyi kormány- biztosok nem mindenütt egységesen állapí­tották meg a vámőrlésből nyert liszteknél a kiőrlést. Egyes megyékben öt '•zázalék kü­lönbség *is mutatkozik. A 75 százalékos krőr- lés közel jár a békebeli kiőrléshez, a So szá­zalékos pedig már erősen háborús kiőrlés. Bé­kében a Kiőrlés 70. 72, 75 százalék körül állt. A Ma lom újság azt kívánja, hogy a termés- eredmény adatai alapján siirögősen dolgozzák ki a vámőrlési kiszolgálás rviziójít. Nemcsak iparpolitikai érdek, mondja a lap, hanem a közelhatás érdeke ás. mert ha alacsonyabb százalékú egységes kiőrlésr állapítanak meg az országban, ez az eddiginél lényegesen több pát jelent, márpedig a sok korpa, sok süldő. Iparvállalat keres megvételre vagy hosszabb bérletre 3-10 hold agyagos, dombos területet a város közelében. Teleíon : 25—Ö2. 04?70 magasztos nemzeti célokért a fellegvár! bör­tönben rabságot szenvedtek. Az ünnepségen a kolozsvári honvédzenekai eljátssza a Himnuszt, majd vitéz dr. Birt. Gyula, a kolozsvári Mezőgazdasági Fő is kok dékánija, a Székely Hadosztály Egyesület ko­lozsvári főszekenek elnöke mond avató be­szédért. A rom. kát. és a protestáns tábor lelkészek imája után Szcnt-Kereszthegy, Kratocbvil Károly ny. altábornagy, a Márk

Next

/
Oldalképek
Tartalom