Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-21 / 188. szám

2.W < Ö ELLENZÉK Mr 194 3 augusztus 21. ^MWWi^iWW—W * A Székelv Hadosztály fellegvár! emléktábláim I s a magyar önfeláldozás örök ehetőségei hirdeti KraloehvH Káróly altábornagy nagy betzéde roar ^oioJ ■SJJS VJS í^díK7 ílsmj sA-^§53Î ^ÍI-EJlX O ,ÍJj íomíö oT I* 70 iáasa 1*509 fotfs finim Ú9Í9 iblöi mira írffirf JÍsj >b.sd ■iáéi vfai Vt 19 >3 IS íiM 003 íssa 39T íefa iov 6 ny urn enn *ío r iö D2Í 53 KOLOZSVÁR, áug.' 2i. Az Ellenzék mun­katársától. A Székely Hadosztály Egyesület kolozsvári Főszéke pénteken d. e. 12 orakor avatta fel a Székely Hadosztálynak a Felleg­várban rabságot szenvedett tagjai emlékére emelt emléktáblát nagy közönség jelenlétében. Az uj magyar megújulás tavaszának szellője leggyintett meg minden igaz magyar lelket és aki végignézte az ünnepségeket, magában utána mormolhatta Kratochvil Karoly jeligé­jét, mintha maga szenvedett volna rabságot az ólmosan szürke, hideg falak között; „Hazáért a börtön nem szenvedés!''' Pontban 12 órakor kezdődött az ünnepség, a Himnusz hangjaival. Kratochvil Károly my. á. altábornagy kíséretével átvonult a laktanya­udvaron, mire a laktanyaőrség előtt elharsogott a vezényszó: _Fegyverbe! Puskával tisztelegj! Őrség jobbra nézz! Az altábornagy fogadta a tisztel­gést, ellépett ar őrség sorfala előtt, majd fo­gadta a laktanya udvarán fölállított diszszá- zadot: a frontharcos diszszázad, a Székely Hadosztály diszszázad, a 21., az jr. bajtársak, a lövészek diszszázadának tisztelgését. Ezután vitéz Bíró Gyula ár., a kolozsvári mezőgaz­dasági főiskola dékánja, a Székely Hadosztály Egyesület kolozsvári Főszékének elnöke mon­dotta el avató beszédét: Ezután etaka magunk ereiében bízzunk 99 Orszigépitő első nagy királyunk napján, ezekben a komoly, véseterhes időkben mi is elzarándokoltunk erre a. megszentelt helyre, ahol vérbe mártott karddal egy évezreden át mindig magyar történelmét ittak s ahol hős eleink a fellegvár tornyáról Erdély szent földjére és erre a szép kincses Kolozsvárra mindig olyan éberen vigyáztak. Az első világ- háború nagy összeomlása után is- itt gyülekez­tek a sastollas, hős székely, katonák, a széke'y hadosztály első századai, hogy a belső orv. támadás és a román megszállókkal szemben íelvegyékl a harcot. Névtelen katonák, szent ereklye gyanánt emlékezünk Rátok s ezekben a történelmi, sorsdöntő órákban magyar hitet, harcos el­szántságot ad a Ti példátok! Mily kevesen voltak, -ruha és fegyver nélkül sorakoztak s az orvul) támadó románokkal szemben a Marosnál mégis hónapokon ke­resztül ellen adottak! Csak a tehetetlen forra­dalmi kormány parancsára és abban a hitben vonultak vissza a Királyhágón túlra, hogy a magyar Alfö'd kapujában az ellenség előnyo­mulását feltartóztatják s rövid idő alatt magyar testxéreik támogatásával az elhagyott otthont visszafoglalhatják. Ezek a katonák magyar érzésükben mindig megmaradtak s a veszélybe került határo­kért az ország minden pontján elszántan harcoltak! ßrt álltak messze Dunántúlon, a vérző Mura­közben, Salgótarján mellett a cseh betörőkkel szemben és nem rajtuk múlott, hogy győzel­mes ütközetek után a kommunizmus vissza. vonásában a testvér elleni harc elkerülése vé­gett és nem a romáin fegyverek nyomására letették a fegyvert. ÖTök büszkeségünk és bátorító példaképünk marad, hogy a mult háború végén a polgári rendet és a magyar kötelességtudást Erdély földjén nem söpörte el a forradalom láza,, mert a veszélybe került végvár magyarsá­gát a román megszállás veszedelme katonás rendbe kovácsolta. Ha a magyarság más vidékei is katonás fe­gyelmezettséggel hasonló arányban felvonul­tak volna a megtámadott határokra, akkor az ország teljes megszállását és az ellenség álta' tervezett nagyobb mérvű megcsonkítását is talán elkerülhettük volna! Annyi csalódás után a 22 évi idegen elnyomás, felmérhetetlen szenvedés minden magyart megtanított ar­ra, hogy ezután csak a magunk erejében bízzunk és ne hallgassunk az ígérgetésre és az áruló szóra! Ezért várunk belső fegyelmezettség­gel s annyi elszántsággal a gyorsan rohanó nagy eseményekre, mert biztosan tudjuk, hogy^ az 191R_as magyar összeomlás még. egyszer nálunk többé sohasem követkéz, hét bei Annyi elnyomalás, szenvedés és megalázás után ma zokszó nélkül minden egyéni kénye­lemről lemondunk s az ország védelmében minden áldozatot magunkra vállalunk. Tö el­lenül hiszünk az Í6t.eni jóságban és a magyar igazságban ş bizakodva bízunk az érintetlen magwar hadtestek erejében s a régi harcosok hősi szellemében! Bajtársaim! Erre a szent hitret te_ gyünk ma -néma fogada’mat ezen emléktábla efcott, melyet a katonai hatóságok támogatá­sával főszékünk kegye’ette! é6 örök emlékez­tetőül helyezett el azon épület falára, ahol sze­retett főparancsnokunk és sok hűséges ball társunkon kivül annyi névtelen, bátor kiállású igaz ipagyar ember szenvedett a román meg. szállóktól méltatlan fogságot. Bajtársak! Tisztelegjetek és büszke főve. tessel nézzetek fel erre az emléktáblára, mely azt hirdeti, hogy egyszer megnyílik minden börtönajtó í 11 ! ti) M *. v> / S» t .í - x } st f VILLÁMIRDETÉSEK ELCSERÉLNÉM gyönyörű összkomfortos, 3 szoba .hallos, kertes villalakásomat hasonló belvárosival. Cim a kiadóba. 02797 LAKÁSCSERE, közölje pontos címét 25— 38 telefonon hétköznap 9—1 között, aki 19.1Í Ellenzékben belvárosi 3 szobás lakását, kertes lakását elcserélni kívánta. 02796 CSINOSAN bútorozott szoba kiadó. Hosz- szu-utca 2. 02798 HARISNÁ A körkötógépet keresek megvé­telre vagy bérbe. Cim-a kiadóba. 02799 KERESZTÉNY keres sürgősen bérbe ven­déglőt, kaszinót, esetleg szövetkezetét vidéken bárhol. Garanciávai rendelkezem. Mihály. Szoodi-u. 25., ajtó 3. L- ... A beszéd után a honvéd tábori lelkészek mondottak imát, majd Szenl-Kereszthegyi Kratochod Károly ny. á. altábornagy, a Má­ria Terézia Rend lovagkeresztes vitéze, Erdély és a Székely Hadosztály volt katonai parancs­noka, a Székely Hadosztály Egyesület országos elnöke mondotta el nag-r lelkesedéssel fogadott beszédét: Kratochvil Károly altábor­nagy megemlékezése a Szé­kely Hadosztály hősi har­cairól Szeretett széke’y bajtársak! Egy hírmondó áll előttetek, aki nektek az 1918—919. évi legendás székely hadosztály ke­letkezéséről, harcairól regél, melyeket Erdély és Magyarország integritásáért vívott és a hazáért elszenvedett börtönrő’. Amikor még nagyhatalom voltunk, a nagy vérzivataros vi­lágháborúban, a magyar és székely baka és honvéd bakancsa -alatt dübörgőit és reszketett Európa földje minden tájon, a végnélküli 1 orosz síkságokon, Romániában, a Balkánon, Szerbiában, Albániában, a? Isonzónál, a Do- berdón, a Monte San Miche'.én, a Monte San Gábrielén, a Piávén és Franciaországban. Hő­siesen- harcolva megalapoztuk a magyar kato­na vjlághimi&vét, addig négyévi hosezu harc után egy abattomos rém hátulról, mérge« csáp­jaival megbénítottál a hadsereg győzelmes su­hintó kairdját és zúzó öklét, hazaérkezve ezenkívül elhangzott egy őrii’t felkiáltása: „nem akarok többé katonát látni". Szörnyű volt a hazatért hős katona ébredése, csalódá­sa, szörnyű volt a rákövetkező idő De állj! Mi az, 'ehetséges ez? A Székely­földön, emberek a havason, megmozdultak. Fellángoltak a ha.zaáiság uj tüzlángjai. Kolozsvárt önként, önzetlenül ragadott fegy­vert a székely, az erdc'yi magyar eís rövid időn belül egy 19 zászlóaljtól, 16 ütegből és székely huszárokból á.Mó székely hadsereg mar odakiáltott a világnak: A Székelyföld és Er­dély a miénk, azt nem adjuk 1 A következő hónapokon át hull a' harcok­ban a székely vér Erdélyért. Magyarországért Nevezetesebb harcok Marosihidja', Piski, Ege­res. Belényes, Csúcsa körül, Cigányi, Zi'ah, Diósad, Remetemező, Hóba, Szinérváralja, Té_ cső, Hadad, Kocsond, Mátészalka és máshol még. Hősiesen harcol egyedül a betolakodók e-- len. És akkor újból megismétlődik a dráma, az előbbi szomorú történet, hátunk mögött új­ra felütötte fejét a rém és csápjai ismét megbénitottáto a győztes' székely katona öklét De a székely nem hagyta magát, nemzeti trikolornál, a tollas Bocskai-sapkán és haj­tókán, ellene fordult a vörös rémnek. Amikor Aradon a franciák legmagasabb pa­rancsnoka erről értesült, azt mondotta: „Nem is vártunk mást a derék székelyektől, ezen ellenforradalmi viselkedésükkel szolgálják egész Európa ügyét is, ami javukra lesz el­könyvelve." így lett a székely hadosztályból Magyaror­szág első ellenforradalmi alakulata. A székely hadosztály nem volt bolsevista, sem kom­munista, sem vörös. A székely hadosztály Kun Béla ellenes volt. Ezt tudta a román hadve­zetőség, az Aradon székelő francia parancs­nokság, továbbá Franchet D'Esperay, az an tant keleti hadseregének főparancsnoka, a Pa ris'ban székelő legfőbb Entente tanácsa ez tudta Clemenceau, de tudta Kun Béla is, hog1 a székely hadosztály nem csatlakozik rendsze réhez A fellegvári rabtág és a hadbíróiig! ­hureoltatát A székely hadosztály megakarta Kun Béla bo'sevista rendszerét buktatni, de egyedü', nem pedig a románok által segítve, vagy ve. liük együtt szövetkezve, de hogy a székely hadosztály ne valósíthassa meg szándékát, hogy Kun Béla megtámadására egyedül indul­jon, mert ez keresztezte a románok imperia­lista terveit, 1919 április 16-án ők aiz egész arcvonalon támadtak, hogy minket lekösse­nek, 1919 április hó 26-án Demecserben, önként, saját elhatározásunkból, nem kényszerítve az ellenfél fegyveres fölénye, vagy a harchelyzet által, fegyverszüneti szerződést kötöttünk a románokkal. A fegyverszüneti szerződés egyik pontja az hogy a székelyhadosztálybeli harcosoknak biz­tosítva van élete, vagyona, rövid internálás után mindenki saját tűzhelyére hazamehet. Sajnos, az Írásban megkötött szerződést ők' nem tartották be, Brassó környékén és a Fel­legvárban internă'1 tak minket. Egy évre rá, még a/ Trianonban reánk erő­szakolt békeparancs előtt,' 1920-ban megvádolt és- letartóztatott a román haditörvényszék: „a román állam biztonsága és védőképessége ellen elkövetett bűntettel", amely cselekményt mint hadifoglyok követtünk volna el. A nem­zetközi jog szerint egy nagy tévedés volt és már akkor felszólaltam ez ellen, mert a szé­kely hadosztály csapatai nem estek fogságba, nem adták meg magukat, hanem 1919 április 26_án Demecserben és ezt újra hangoztatom, saját elhatározásunkból, nem kényszerűvé az •ellenség fegyverest fö'énye, vagy a harci hely_ zet által, fegyverszüneti szerződést kötöttek. Téves volt tehát Magdu hadbíró-őrnagy vádja, hogy ai legsúlyosabb beszámítás alá e6ik Kratochvil ezredes, aki hadifogoly. Olyan tetteket követett el, amelyekért a katonai büntetőtörvénykönyv szerint ha'ál jár. Ha a bíróság megállapítja a bűnösségüket, nyugodt lelkiismerettel lehet reájuk e szakaszt al­kalmazni. Szükségesnek vélem és bodog vagyok, hogy most nyíltam, az akkori valódi helyzetzt ez alkalommal ismertethettem, mert eddig erre alkalmam nem volt. Felhasználom a mai napot arra is, hogy rabtársaim nevében is hálás köszönetét mondjak a kolozsvári és szamosujvári ha­zafias asszonyoknak, akik aranyos kezei gondoskodtak rólunk és megkönnyítették sorsunk elviselését! Különös köszönet jár Hajnalka és Zsuzska ur- nőknekl. akik minden nap, minden időben fe’_ kerestek bennünket, gondoskodtak rólunk 09 közvetítették a magyar asszonyok nekünk szánt elemózsiát. Éltető napsugárként hatottak sö­tét börtönünk szomorú napjaira. Köszönetét mondok továbbá rabtársaink nevében azoknak a székely bajtársaknak, akik bájtársiats, hazafias, nemes gondolkodásukban nem felejtkeztek meg rólunk, akik akkor ra­bok voltunk és ma ezt az emléktáblát uelyezik el e történelmi helyen. Legyen ez példa a hazai ifjúságának, hogyan kell ápolni a hagyományt, a hazafiasságot, ragaszkodást és bajtársiasságot egymás között. Csak azt kérem még tőletek, ne felejtsétek el megörökíteni Kolozsvárt a névtelen székely katona emlékét, aki a szé­kely hadosztályban, nehéz időkben Erdélyért és Magyarország integritásáért fegyvert ra. gadott, aki nem csatlakozott a boisevizmuü­hoz és ezért Európa érdekét szolgálta. Ha volt valaha névtcLen katona, akkor a székely hadosztály önzetlen harcosa az volt. Megérdemli. A székely hadosztály ismertté tette a világ előtt a szélcelység nevét s létét. Büszkén mond­hatta el, hogy a székeiyhadosztály adta meg az első halálos döfést a trianoni békeparancs, nak, már születése pillanatában! így a székely hadosztály lett a revízió első apostola. A világ megérezte és megértette a széke* Iyeknek e megmozdulását, hogy ők hazájuk elvesztésébe nem nyugosznak bele és ta.nu- sitott hősies viselkedésükkel' nagyban hozzá, járultaikl ahhoz, hogy a bécsi döntés alkalmá­val hazájukat részben visszakapták. A székely hadosztály harcai, börtönei cs szenvedései nem voltak tehát hiábavalók. Visszaszerezte részben a ködös múlt óta birtokolt szép őshazáját. Most kedves barátaim! A hazáért elviselt börtön nem szenvedés, ez lebegjen szemeitek előtt mindenkor. Akár­milyen kedvezőtlen és fájdalmas körülmények között sínyli meg az ember az elzárást, a börtönt, azt a szent ügyért férfiasán, becsüle­tesen, felemelt fővel büszkén kell viselnie, mert ez tóttintetésszámba megy, megkülön­böztetésül másokkal szemben. A hazáért szen­vedni dicsőség! A keleti sziklás bércek, havasok, a Hargitt fölött felkelő nap újból besugározza a sza­bad Erdély véráztatta szent földjét. Aranyozza be örökidőre a Kolozsváron fel­állítandó névtelen székely hadosztálvbeli hős kaltona szobrát is, mely hirdetni fogja-, hogy a Székelyföld, Erdély, mindig a miénk volt és« miénk marad. Erdély viruló fiatalsága! Ti vagytok a ezékelység szine.java és re­ménye. A székely hadosztály ha/zafisága, hősi harcai követendő példaként lebegjenek szemetek előtt Ci sA=J >- Hi é&éftei&S w»-­t*..* j* t .V ,*v’ S'fi'Vi '7V'*v->‘ fV ’Tíf & 1 *. u Leleplezik az emléktáblái Az emléktáblát a fellegvári huszáriaktanya parancsnoka, Sztipits Károly báró huszárszá­zados vette át a következő rövid beszéd kísé­retében; — Átvesszük ezt az emléktáblát és amikot átvesszük, megfogadjuk, hogy ezentúl jobban markoljuk a kardot, hogy soha Magyarország és magyar ember rab ne legyen. Az emléktábla szövege különben a követ* kező; „Erdély védelmében, a reménytelenség idejé­ben is dicsőségesen harcoló Székely Hadosztály parancsnoka, tisztikarának és legénységének egy része az 1920. évben a Fellegvárban szen­vedett méltatlan fogságot.“' Ezután' következett az emléktábla megkoszo­rúzása. A vármegye nevében Székelyhidy Géza árvaszéki elnök tett le koszorút. Ezután Grutza Lipót városi tanácsnok a város, Boto-s János a tűzharcos szövetség nevében helyezett koszo­rút. Az 51, volt kolozsvári háziezred bajtársai nevében Kisfaludy Lajos főhadnagy, a 2i.-esek nevében Vargha Lajos koszoruzta meg az em­lékművet. Ezután a Székely Hadosztály nagy­váradi Főszéke nevében Jakó Albert és Ur- száthy Gyula ny. á. alezredes hat kiküldött tag kíséretében helyezett koszorút az emléktáb­lára. A Wesselényi Lövész Egyesület, a Szé­kely Hadosztály nagybányai Főszéke is koszo­rút helyezett el az emléktáblára. Az emléktábla megkoszorúzása után a hon­véd zenekar a székely himnuszt játszotta. Ezt követte a diszfelvonulás, melynek élén Kratochvil Károly ny. á. altábornagy’’ haladt, rabságot szenvedett bajtársával, vitéz Kászoni Zoltán ezredessel az élen. Az altábornagy sze­mében könnyek csillogtak, amikor áthaladt az emléktáblával díszített kapu alatt. Felejthetet­len látvány volt a rettenthetetlen katona, aminţ egykori rabsága színhelyén nem tudott ural­kodni érzésein és kitörtek szeméből a könnyek. A diszfelvonulás után az Ellenzék munka­társának alkalma volt néhány percig zavarta­lanul beszélgetni Kratochvil Károlv altábor­naggyal, a Székely Hadosztály volt parancs­nokával. Az érdekes beszélgetést lapunk leg­közelebbi számában közöljük. ÓVÁRI ÓSS JÓZSEF, Gondoskodni keli a háború hőseiről Kormányzó Urunk a miniszterelnökhöz intézett kéziratában elrendelte, hogy késedelem nélkül biztosítani kell a háborús hősök elhelyezkedését BUDAPEST, aug. 21. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A hivatalos lap augusztus 20-i száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: „Kedves Kállay! A magyar nemzet létéért vívott harcának nehéz napjaiban meleg szeretettel fordulok azok felé, akik a honfiúi kötelességek áldozatos teljesítésével példát mutattak és ébrentartják a vitézség erényét. Bensőségesen álérzett óhajom, de szilárd el­határozásom is, hogy a most folyó háborúban kimagasló érdemeket szerzett honvéd harcosok, valamint a közrendészeti szervnek kimagaslóan hősi magatartást tanúsító tagjai az áldozatkész vitézség erkölcsi elismerését jelentő kitünteté­sük mellett pcldaadó magatartásuknak megfe­lelően külön elismerésben is részesüljenek, ille­tőleg számukra a harc megpróbáltatásai és ál­dozatai után a békés jövő, a jólét feltétlenül, késedelem nélkül és előnyt nyújtó különleges elbánással biztosíttassák, Ennek a célnak _ megvalósítását különösen fold juttatásával óhajtom előmozdítani, első­sorban a már eddig is eredményes múltra visz- szatekintö vitézi intézmény keretei között. De biztosítani kívánom boldogulásukat más élet­hivatásokban, illetve az életfenntartó munka egyéb utjain is minél eredményesebben és pél- daadóbban állták meg helyüket a nemzet éle­tében. Ezért késedelem- nélkül és minél nagyobb mértékben lehetővé kell tenni számukra, ha a megszabott előfeltételeknek egyébként megfe­lelnek, a kincstári és egyéb hasznothajtó jogo­sítványok, vagy engedélyezések elnyerését, a közszolgálati pályákon való elhelyezkedést, valamint önálló életpálya megteremtéséhez szükséges anyagi, segítséget. Ugyanígy előnyt és különleges bánásmódot kívánok biztosítani a jelenlegi, háborúban kimagasló kitüntetésben részesült özvegyének, illetve leszármazottjának is, ha maga a kitüntetett hősi halála, vagy éle­tének utóbb más módon való elvesztése foly­tán a kitüntetéséhez járuló külön elismerésben. részesült. Különösen fontosnak tartom, hogy — a vi­tézség erényének ébrentartása és továbbfejlesz­tése érdekében — biztosittassék annak lehető­sége is, hogy a kitünteti részére külön ■ elisme­résként juttatott jogosítvány, vagy engedély J törvényes feltételeknek megfelelő utód számára is biztosítva legyen. Örömömre szolgálna a kérdésnek a lehetőség szerint olyan megoldása, amely az összes ilyen juttatások tekintetében — a törvényben meg­szabott közigazgatási eljárás után — közremű­ködést biztosítana a nemzeti összejogás és a harci erények ápolását testületi szellemmel éb- rentartó Országos Vitézi Szék részére is. Felhívom, hogy ezeknek az irányelveknek megoldása végett a szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg, > Kelt Gödöllőn, 1943. évi augusztus hó 20-ik napján HORTHY s. k. KALLAY, s. kV v

Next

/
Oldalképek
Tartalom