Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-31 / 196. szám

ellenzék 19 4 3 augusztus 31. Külpolitikai figyelő. fA ‘M fk • cl lé ki le te a íi< le lé zi Dr: üt DÁNIA A dániai rciuikivüli állapotok kihii detése után, mivel Dánia es a külvilág között meg­szűnt minden távbeszélő es távírói orgalom, ritkán érkeznek hírek. A legérdekesebb lnr- nek mégus a Budapesti 1 udontó Stockholm­ból keltezett jelentését mondhatjuk, amely szerint Keresztéiy dón király és a dán kor­mány tartózkodási helye pillanatnyilag nem ismeretes. Hz a megfogalmazás azt jelenti, hogy Dánia közjogi helyzetében is változást okozott a német véderőfőparancsnokság va­sárnapi elhatározása s a német katonai ható­ságok a dán közigazgatást is kivonják a dán alkotmányos tényezők kezéből. Ismeretes, hogy eddig Dánia volt az az állam, amely- ivei német részről a legkíméletesebben bán­tak és lehetővé tették számára, hogy ... . ' önmaga intézze belső problémáit. Fia most ezt a fél autonóm­jogot a háború törvényei megtagadják a jo- ravaló dán néptől, minden bizonnyal nem történt másért, mint azért, hogy a Jütland félsziget is abba a zónába került, amelyet a stratégák tekintetbe vesznek a háború eldön­tésére irányuló hadműveleteknél. Berlini táv­iratok hangsúlyozzák, hogy a változás álta­lában zavartalanul ment végbe és az elszi­getelt elemek nehány megmozdulása irrem fejezi ki a dán nép széles tömegeinek igazi ■véleményét. Megalapítjuk a német főváros illetékes köreiben azt is, hogy a foganatosí­tott intézkedéseket legalább olyan mértékben tették indokolttá az általános háboríts köve­telmények, mint az .,ellenséges ügynökök baj--, tegató munkájának a dán nép soraiban oko zott szórványosan kedvező fogadtatása", SVÉDORSZÁG A Deutsche Diplomatisch Politische Korres­pondenz igen élesen bírálja a svéd sajtó ma­gatartását és ezt az alkalmat a tekintélyes né­met diplomáciai lap felhasználja, hogy kriti­kát gyakoroljon Svédország semlegességi po­litikájára is. — A svéd sajtó hangja alig te­kinthető már semlegesnek — kezdi cikkét a D. D. P. K. —, mihelyt német üggyel fog­lalkozik. Már pedig a svéd sajtó tárgyilagos viselkedése annál helyénvalóbb lett volna, mert Németország, mint Svédország déli szomszédja, a háborús események folytán Svédország szomszédjává lett nyugaton is, északon is, Dániában, illetve Norvégiában. Svédország keleten Finnországgal határos, amely viszont Németország fegyvertársa, Skandinávia Európa egyik része, ahol ma különleges törvény érvényes. Ez a különleges tői vény a harc, amelyet az európai népek többsége a szabadságért folytat — állapítja meg a német lap. Az a tény, hogy Svédország ebben a harcban nem vesz részt, ellentétes földrajzi elhelyezkedésével — írja tovább a D D. P. K. Majd felsorolja azokat az oko­kat, amelyek a németeket elégedetlenségre késztetik Svédország politikájával szemben, így többi között megemlíti, hogy a svéd saj­tó azt gondolja, hogy nemcsak kivonja magát a földrajzi elhelyezkedéséből eredő feladat teljesítése alól, hanem Svédország geopoliti­ka: helyzetét még takarónak használja fel olyan magatartás számára, amely Németor­szággal szemben elbizakodottnak és kihívó­nak tekinthető. Svédország hijjával van Né­metország és szövetséges társai iránt a meg­értésnek. Ennek igazolására a tudósító hivat­kozik azokra a svéd sajtóhangokra, amelyek a norvég, vagy a dán eseményekhez kapcso­lódnak, vagy a német futárrepülőgép svéd­országi kényszerleszállására, egy svéd ten­geralattjárónak svéd vizen való elsüllyedésére, egy német gőzhajónak a svéd felségvizeken kívül gyakorolt önvédelmére, a német átme­nőforgalom egyezményének felmondására, stb. Mindezekhez a sajtó olyan megjegyzéseket fűz — állapítja meg a Deutsche Diplomatisch Politische Korrespondenz —, amelyek bajo­san egyeztethetők össze a svéd semlegesség­gel. Majd arról ir a cikkíró, hogy a hadiese­ményekről szóló svéd tudósításokat Német­ország irányában a jóakarat hiánya hatja át. A svéd sajtó mentegeti az angolszászok légi bombázásait a német lakosság előtt. A lap kifogásolja a svéd sajtó hangját a skageraki halászhajók ügyében is. Itt a jogi helyzet — hangoztatja a D. E). P. K, — teljesen Német­ország mellett szól s a svéd halászhajóknak a német tilakni területeken való tartózkodását csakis ellenséges magatartásnak kelley: tekin­teni. tehát így kellett rá válaszolni is. A svéd sajtó gyűlölete Németország ellen irányul és a német nép becsületét sem kíméli — állapít­ja meg teljes őszinteséggel és minden kerte­lés nélkül a legtekintélyesebb német diplo­máé’ai lap. Ideje tehát, hogy élesen figyel­meztessek a svéd sajtót — ajánlja illetékesek figyelmébe a német cikkíró. — A svéd sajtó nagyrészének politikai érzületé semmiben sem különbözik a német nép ellenségeinek érzü­letétől . Alig azonban a Németországgal hadat viselő országok sajtójának erre joga van, addig a svéd sajtónak ez a joga nem ismerhe­tő el, amíg a német—svéd viszonyt a semle­gesség jellemzi — fejezi be érdekes cikkét a D. D. P. K. A német külügyminisztérium félhivatalos lapjának éles bírálata a svéd sajtó magatar- ţâsâval szemben kétségtelenül összefügg a ilam.n és a norvégiai eseményekkel. Kérdéses, hogv a jelen esetben német részről meg*tc- S7jk.c azt í lépést, amely a Háborús évek alatt a D. D. P. K. hasonló cikkei nyomán mindig megtörténitek. szövetségesek A Basler Nachrichten londoni tudósitója sy érint az USA, Nagy Britannia és a Szovjet­unió közötti hármas értekezlet megtartása most már biztos és Churchill keddi beszédé­ben be fogja jelenteni az értekezlet helyét is. A legnagyobb valószínűség szerint Londonban tartják meg a tanácskozásokat s azt mszik, hogy a Szovjetuniót Molotov külügyi népbiz­tos, az Egyesült .Államokat Cordell Hull, Nagybritanniát pedig Eden fogja képviselni. Arra számítanak — harrgoztatji a svájci lap _, hogy a háromhatalmi értekezletet körül­belül három héten, bedül megtartják Cs azon politikai és határkérdések fognak ’Zerepelni. Roosevelt egyébként hétfőn reggel vissza étkezett Washingtonba és azonnal megkezdte Tanácskozásait a hadügyminisztérium fótitzt- vmdőivel Early, az elnök titkává ezeket a ta­nácskozásokat „Quebec utáni crtekezlétnek“ nevezi?. Roosevelt fogadta Sv ng kínai kül- i'ci n r isztért, azután tanácskozott Ikes bel­ügyminiszterrel, Hull Külügyminiszterrel, Maishall \ezerkari főnökkel és Arnold tá­bornokkal, az amerikai legier ük főnökével Valószínűleg a készülő hároinhatalmi egye/ meny előkészítését célo/Zj Majszki volt londoni szovjetnagykövetnek az angol fővá­rosba való érkezése. Majszki Eden brit kül­ügyminiszterre! egyidőben érkeze\t meg Li-n- donba. A Budapesti Tudósító Londonból azt jelenti, hogy az értekezlet időpontját Wa­shingtonban még a hét föl várnán közölni lóg­ják. úgyhogy most már két forrásból is meg­erősítik a haromhatalmi értekezlet megtartá­sát. Az értekezleten, a Budapesti Tudósitó je­lentébe szerint, a második hadszíntérre! üssz.e­l'in’i’ő katonai kérdéseken kívül megvitatják azokat a problémákat, amelyek az Egyesült Nemzetek között luggóben vannak és megol­dásra várnak. Ezek elsősorban a következők; 1 Oroszország részvétele az Amgot rend­szerben (Az Amgot az. a brit amerikai köz- igazgatási szervezet, amely a csapatok nyo­mában megszervezi a megszállt területek aj közigazgatását.) , . 2 Különböző háború utam proldemuk. • Talán Finnország problémája. Ezenfelül az értekezletnek az lesz a feladata, hogy előkészítse a Churchill, Roosevelt és Sztálin régóta tervezett összejövetelét. Majszki londoni utazásával kapcsolatban a Times hosszú cikkben foglalkozik az angol— orosz, kapcsolatokkal. A cikkíró fejtegetései­nek az a lényege, hogy Nagybritanniának és Oroszországnak össze kell fogni, nemcsak a háború megnyerésére, hanem a béke megszer­vezésére is. A tekintélyes angol lap kiemeli a Szovjetunió szerepet a távolkeleti rend újjá­szervezésénél is. A cikk.ró kifejti azt a véle­ményét, hogy a háromhatalmi értekezleten Oroszország kcpivselőit meg kell győzni ar­ról, hogy az angolszász—szovjet együttműkö­dés esetleges kiterjedése a távolkeleti hadszín­térre, lényegesen megrövidítené a küzdelmet a harctereken. FINNORSZÁG A Vassa című finn lap azzal az angol saj­tóhadjárattal kapcsolatban, amely cl akarja hitetni, hogy Finnország hajlandó különbekét kötni a Szovjettel, igy ir: „Az angol és az amerikai lapok azt állít­ják, hogy békénk elsősorban Oroszországtól függ. Ha ebből indulnak ki, akkor ügyünk elveszett, mert nagyon jól tudjuk, miféle beké lenne, amely elsősorban Oroszországtól függe­ne. Az angol és az amerikai lapok azt írják, hogy jogunk van az életre, sót különleges helyzetet kell el foglalnunk, mégis azt akar­ják, hogy hr á-r éljük meg a leül Ön békét Orosz országgal. Mi jól tudjuk, hogy c/ a kísérlet irire vezetne, men szakértők jgyünk hinne. Ila Amerikában elmünk, bog, jogunk ii szabiid nemzeti életet élei, figyelembe kell vénülök a m megjegyzi u.ikcl, amely így hangzik: Oroszország tervei velünk szemben teljesen világosuk. Hiábavaló lenne számítani Oroszország jóindulatára". A finn lap nemcsak a finn nép véleményét fejezi ki, hinein hangot ad az. Oroszország szomszédságában lévő kisállamok népei jogos aggodalmának is, amelyek sohasem mulaszt­ják cl fennen hangoztatni, hogy a Szovjet­unió könyorülelére Számítani hiábavaló dolog lenne és amelyek éppen azért szálltak harcba a bolsevizmussal, hogy ne forduljon elő az a helyzet, amikor a Szovjetunió irgalmát kér­ni kellene. HÁBORÚ Knox, az Egyesült Államok haditengeré­szeti minisztere Hamiltor.ban beszédet mon­dott és hangoztatta, hogy a szövetségesek ed­dig csak előretolt állásokért harcoltak. Csu­pán Szovjuoroszországban voltak kemény csaták. Hatra van meg az európai partra­szállás. El kell ismerni — mondotta Knox —, hogy a nagy áldozatadás kezdetén va­gyunk és a legkeményebb próbák még előt­tünk vannak. Esztelen az, aki a németek harci készségét és a japánok haláír aszún tságál nem veszi számításba. RÓMA Lord Simon lordkancellár edmbourghi be­szédében kitért Róma nyikvárosi jellegére és ezeket mondta: Rómát nem lehet immunizálni a légitámadások elől azzal, hogy egyszerűen nyílt városnak nyilvánítják. Csaknem lehe­tetlen, hogy ezt a hatalmas kiterjedésű fő­várost. amely a kormány és a hadvezetés székhelye, amely hadiipari és közigazgatási központ, a katonai szállítások összekötő he­he, nemhadviselő övezette átváltoztassák. NAGY JÓZSEF. Róma, augusztus hó. (Az Ellenzék munkatársától.) A római ut­cán, ahol naptól elperzselt platánleveleket sodor a szél. szicíliai menekültek. A szicíliai­ak újságja, a „Giornale di Sicdia“, • addig, amig el nem következik a „visszatérés*' napja, itt Rómában jelenik meg. A napi két Jepedő- oldalra soványodott olasz lapokban tekinté­lyes rovat a szicíliai menekülteknek adakozók névsora. S Badoglio marsall katonás szavai után a 83 éves Orlando, az elmúlt világhá­ború: megnyerő 1918-as olasz kormány volt miniszterelnöke fiatalokat megszégyenitő he­vességgel fordul szülőföldjének polgáraihoz, a „legolaszabb“ szigetnek lakosaihoz és kitar­tásra, eszményeihez és az olasz hazához való hűségre buzdítja őket. Az angolszászok ugyanis — akárcsak a franciák annakidején az általuk megszállt német földön — szepe- ratista mozgalommal kísérleteznek Szicíliá­ban, azzal a számítással, hogy gyengejellemü, megvehető ember mindenütt akad. Szicília a régi római birodalom Földközi­tengeri előőrse, az olasz szabadság szigete. Népe. a „Vespri''-k népe, amely —- amint a „szicíliai vecsernye“ komor történeti dátuma bizonyítja — annakidején, századokkal eze­lőtt véres bosszúval vett elégtételt a raita zsarnokoskodó francia lovagokon. S Szicília földjén szállt partra, Marsalában Garibaldi vezetésével, a hires „marsalai ezer' és a szi­get szabadságszerető felkelő népével felsza­porodva elűzte a nápolvi Bourbon-uralkodó- kat és diadalra vitte a Risorgimento eszméjét, az „Itajia Unita“-t. Palermói, a sziget fővárosát, a szabadság- harc leveretése után egy Itáliába menekült honvédtiszt, Tüköry ezredes loglalta el az olasz felkelők élén. Ott esett el a város be­vételénél. A róla elnevezett via Tüköry-n most angolszász harckocsik dübörögnek véeig es a Eüköry-kaszárnya épületén angol, vagy amerikai hadiiobogóc lenget a Földközi-ten­geri szél. Szicília elvesztése az olaszok legfájóbb, legérzékenyebb idegét érintette, s megvonag- lottak belé. Aligha csalódnék, ha kimonda­nám, hogy a fascista rendszer bukása, a sok összetevő után erre a végső okra vezethető vissza. Ez volt az az utolsó csöpp, amelynél betelt a pohár és az olasz nemzet cseleke­dett! A Szicíliában tért hódító angolok és amerikaiak első dolga volt mindenütt felosz­latniuk a fascista pártszervezeteket, Szicília megmaradt részén azonban már olasz kéz vé­gezte el ezt a munkát, mielőtt meg uralmuk teljessé lehetett volna a szigeten. Szicilia szigetet az uj olasz birodalom an­nak tekintette, aminek a régi Imperium Ro- manurn: a birodalom szivének, központjának. Akié oziulia szigete, azé a Földközi-tengeri uralom. A^ hadászati, gazdasági — Itália cit- r o m term estnek kilencven százaléka például Szicíliából kerül ki — okok mellett azonban főként érzelmeik sajogtatják az olasz lelket. Szicília angol es amerikai megszállásával ugyanis ötmillió olasz került — ha ideiglene­sen is idegen hatalom alá. Körülbelül any­nyi, mint amennyi a Magyarországtól Tria­nonban eltépett Erdély lakossága volt. Idézik Goethe mondását, amely szerint Szicília nél­kül az 1 táliáról szólő elképzelés csupán cson­ka. S fájón emlegetik: milyen tragikus, hogy Szicília népe akkor kerül rabságba — egyik­ből a másikba —r, amikor az olasz félsziget a „visszanyert szabadságnak“ örül! Igen, a szicíliaiak azonban máris tapasztal­hatják azt a?, igazságot, amelyre a máról-hol­napra átalakult sajtó szabadságmámorában» az egyik olasz lap józan hűvösséggel figyelmez­teti olvasóit; még mindig jobb egy saját vé­rünkből valónak kemény diktatúrája, mint idegeneknek aránylag szelidebb felettünk való uralkodása... Ez a hűvös mondat talán el­vész az olasz lapoknak hangjukban a szabad­ságeszmék virágkorát felidéző entusiasmusá- ban, magam azonban feljegyzem a későbbi időknek. S még eszembe jut valami: évekkel ezelőtt a budapesti Nemzeti Színházban ad­ták Forzano olasz írónak Napóleonról szóló drámáját, amely a nagy korzikainak Elbájol Waterloo-ig terjedő szakaszát tárgyalta. Nyilt titok volt, hogy a darabnak a háttérben ma­radó társszerzője, sugalmazója nem más, mint Mussolini. A darabban Napoleon — többek között — keserűen kérdezi; Vájjon, mit ér a francia népnek az a szabadság, amelyet egy kozák lándzsája hoz . . .? Mértéktartó vagyok és ezt a mondást nem helyettesítem be a mai viszonyokra, hanem az olvasóra bizom a folj’tatást. Annakidején a brit politika azt mondta, hogy nem a fran­cia nép ellen harcol, hanem csak Napokon ellen. Most az angolszász propaganda azt hangoztatta a Róma utcáira ledobált röp­céduláin iş, hogy nem az olasz nép. hanem csak „a bűnös fascista kormányzat4' és Musso­lini ellen visel háborút. (Azóta már Badoglio is „fascista“ lett a szemükben, mert nem akarja kényre-hegyre kiszolgáltatni Itáliát.) Hangsúlyozom: az, ami most Olaszország­ban történt, az szigorúan olasz belügy és abba nem illik egy idegennek — még egy ba­ráti idegennek se — beleszólni. Most azonban nem egy megbukott politikai rendszerről, ha­nem egy gondolatról van szó, amelynek bizo­nyos normáihoz gyakorlatilag még azok is alkalmazkodtak, akik ádázul szeretnék „ki­küszöbölni“. Az olasz nemzet ma a háromszinü lobogó és az uralkodóház köré tömörül, amely min­den olaszt egyesit. A haza több mint a párt! A vér szava megszólal és meg is szólalt azok­ban a már amerikai állampolgárrá vált, vagy a „második nemzedékhez“ tartozó olaszok­ban, akik hevesen tiltakoztak máris az itáliai városok pusztító barbár bombázása ellen. A mult századbeli Risorgimento hagyományai ma is felpezsdítik a,vért, s Itália amelynek a földjét újabb ellenséges invázió fenyegeti, az első szerelemmel tud meg.námorosodni a szabadság eszméjétől. Mehetünk vissza azonban ennél régebbre is a kétezeréves olasz kultúrában, egészen Dan- téig, akinek a lelke felsírt, hogy: „O, szolga Itália, fájdalom tanyája, kormánytalan hajó a nagy viharban, világnak nem úrnője, de ri­mája . . .“ Dante szemtanúja — és áldozata — volt a emellek és ghibfilinek. a „fehérek" és „feketék“, az olasz város-államok hábo­rúskodásának amely szétszaggatta és az ide­gen szomszédoknak prédájául vetette oda Ita­lia testet. Egyetlen erős kéz után sóvárog és a Julius Caesart megölő össeesküvöket: Brutust és társait helyezi, mint az emberiség legna­gyobb bűnöseit. Ugyanígy vélekedik cinikus­nak ható keserű realizmussal Macchiavelli is; Itália a népek itjáróháza, ellenséges hatalmak seregei itt olasz földön adnak egymásnak találkozót és csapnak össze. Ennek az oka: a belső egyenetlenség és elpuhultság. Ajánlja az ifjúság katonai nevelését és (a XV. század végen) a kötelező hadiszolgálatot. íme, a má- v sik nagy firenzeinek is közös tőből ered a „zsarnok-imádata“. Ma, amikor a külső ellenség nyíltan be vallja; szándékában van Itáliában — saját hadicéljai érdekében — a belviszály szitása és az, hogy Itália földjét — amint az volt a mult századokban — csatatérré, a német es az angolszász erők döntő harcának színterévé tegye, hogy elpusztuljanak a több mint két­ezeréves latin kultúrának azok a műkincsei is, amelyeket a „Liberator“-ok még meghagy­tak: kísértetiesen lelrémhk a századokból Dante és Macchiavélli arcéle. eleven fájda­lommal való megvonaglisával. „Itália Euró­páért harcol!“ — mondptta Carlo Galii, az uj olasz népmüvelésügyi miniszter, nekünk külföldi újságíróknak a minapi sajtókonfe­rencián. Vájjon Európa megérzi-e, hogy mi forog kockán itt ezekben az órákban?! MIHÁLY LÁSZLÓ. A csodával határos módon menekültek m?g a haláltól a dernai autóbusz utasai Nagyváradról jelentik: A vasárnapra virradó éjszaka különös szerencsétlenség történt a Derna felé vezető országúton. A kanyargó szerpentin ut legmagasabb pontján eltört a személyszállító autóbusz fékje. A meredek lejtőn fék nélkül, nagy sebességgel száguldott lefelé a kocsi., aki­kor váratlanul a hátsó fengely is eltört. A benneülök rémülten akartak kiugrani az ablakokon, ami természetesen halálos szerencsétlenséget okozott volna. Szeren­csére Oláry Gyula dernai ipari biztos lé­lekjelenléte megmentette a biztos halál­tól a nagy pánikban az utasokat és sike­rült lecsillapítani őket, amikor váratla­nul az autóbusz az országutat szegélyező sürü fasornak szaladt és felborult. Sze­rencsés véletlen következtében az első tengely megakadt egy fatörzsben és igy nem zuhant le az ut mellett tátongó 20 méter mély szakadékba. így is három utas súlyosan megsérült az összetört ab­laküvegek és az ütődések következtében. A többi utasok csak könnyebb sérülése­ket szenvedtek. PAPÍRBAN, irészsrben. irodai szerelési tárgyakba» feszes raktárt talál az „EÚeasék** kdsjrvesboUbaa«

Next

/
Oldalképek
Tartalom