Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-23 / 189. szám

19 4 3 augusztus 23. ELLENZÉK 3 Bânffw Perene Az erdélyi arisztokrácia sokféle embertípust adott a magyar közéletnek. Nőtt ki belőle fejedelem és kancellár, államférfi ás politikus, aulikus és reformer, iró és művész, tudós és társadalomkutató, hadvezér és partizan. Es a nagy családfán, amelynek ágai egymásba gyakran visszatérnek, találunk címereseket, akiknek háza falára a tüzes emberi kéz ujjat már felírták a mene, tekel, fár észt. Ha Ma­gyarországon forradalmat is csak gróffal le-, hét csinálni, akkor Erdélyben, hol revolú­ciós fejlődést a népek egymásközti örlődése pótolja, a szabadság és egyenlőség zászlaját éppen úgy ők bontják ki, mint ahogy a me­zőgazdákat és iparosokat is ók szervezik. Nél­külük nincs Erdélyben irodalom, művészet, társadalmi élet, gazdasági érdekvédelem, ipar, kereskedelem, politika vagy karitász; eré­nyeikkel és hibáikkal együtt mindig hozzátar­toztak Erdély magyar közéletéhez. Ha van értelme annak a mondásnak, hogy a magasabb származás nem előjogot jelent az uralkodásra, hanem fokozottabb kötelességvál­lalást a közösséggel szemben, akkor ezt az elvet leginkább br. Bánffy Ferenc valósította meg. ki g évvel ezelőtt költözött el az élők sorából, A nemesség kötelez, s ö súlyos köte­lezettségekkel indult el pályáján, mert a Tó- maj nemzetség vezető férfiak egész sorát adta a hazának, apja pedig a millenium karakán- miniszterelnöke volt. Bánffy Dezső Szolnok- Doboka és Beszterce-Naszód főispáni székéből hozta magával rettenhetetlen erélyét és sovi­nizmusát s a miniszterelnöki székben is Ma­gyarország főispánja maradt, aki a nemzetisé­gekkel szemben az erős kéz politikáját kor­mányprogrammá emelte. Tudta, hogy az uj ezredév küszöbén választani kell Bécs és a nemzetiségek között. Nem követte Deák és Eötvös 67-cs hagyományait, akik mind a két irányba a békét akarták cs az ellenkezőjét tette annak, amit Irányi és Mocsáry aján­lott, Vállalta a népszerűtlen békét és barát­ságot Beccsel szemben, azért, hogy „a leg- sovmistább értelemben vett magyar államért'’ harcolhasson. Bánffy Dezső erős egyénisége rányomta bé­lyegét egész korára s egy ilyen apa mellett a fiúra csak a Herbert szerepe várhatott. De változtak az idők s a fiúnak olyan viszonyok között kellett helytállni, amelyek még több szívósságot és mélyebb emberi tulajdonságo­kat kívántak, mint a jubiláló ország nemzeti öntudatának hevítése. Az apa az első világ­háború előtt meghalt, a fut pedig a katonai pályáról visszatért földbirtokara, mely Trianon után román megszállás alá jutott. A hatalóm uj urai az apák vétkeit a fiákban igyekeztek megtorolni s a kolozsborsai 290o holdas Bánffy-birtokból mindössze 200 holdat hagyott meg a román agrárreforyn. Száz hold szántó es kaszáló, száz hold belsőség és erdő, ezen gazdálkodott Bánffy Ferenc egy nagy­birtokhoz méretezett kastéllyal és személyzet­tel, amelyet nem bocsátott el állásából. Birto­kát legnagyobb részben román falusiak között osztottak szét, de jutott belőle községi legelő, görög katolikus egyházi birtok és állami re­zerva céljaira is. Nem szaladt kijárók után, nem tett az ellenfélnek kedvező politikai nyilatkozatot, hogy birtokát megmentse, nem Zúgolódott az agrárreform szociális rendelke­zései ellen, hanem maradékvagyonából ott próbálta erősíteni a magyarságot, ahol vagyon- állagát nem veszélyezteti semmiféle kisajátítás. Ha testi hibája nem akadályozta volna, a kisebbségi magyarságnak ő lett volna egyik politikai vagy társadalmi vezető egyénisége, mert személyében sok tulajdonság egyesült, ami az emberekben csak kiilön-külön szokott előfordulni: fölényes intelligencia, széles látó­kör, biztos itelet a döntésnél és erély a vég­rehajtásban, erkölcsi következetesség s minde­rn k felett a ncpe szeles rétegeivel együttérző magyar szív. De ha vezetőszerepet nem is vállalhatott, az erdélyi magyarságnak húsz even át élő lelkiismerete volt. A kisebbségi életet a maga teljességében élte át, a mező- gazdaság éppen úgy érdekelte, mint a történe­lem, egyháza ügye, mint az irodalom, a falusi nép, mint az értelmiségi fiatalság. Nem várta, hogy hívják, ő ment mindenüvé kezdeményez- ni, figyelmeztetni, toboror.m és adakozni, ha kellett. A közösségi munkában nem válogatott, az alapítvány tevést éppen olyan természetes­nek vette, mint az előfizetések gyűjtését. Nincs Szarna annak a sok névtelen adománynak, amivel magyar intézményeket, szegényeket, író­kat cs irm-olvasni nem tudókat szorult hely­zetükből kisegítette. Ha meghallotta, hogy valahol kulturház vagy napközi otthon léte­sül, népkönyvtárat állítanak fel vagy folyó­irat indul, személyesen megjelent, vagy levelet irt es felajánlotta támogatását. Kolozsborsára egyetemi hallgatókat hivott meg vendégnek a falvakat tanulmányozni, még amikor a falu­kutatás nem volt divat. Az erdélyi magyarság történetének megírására kitűzött pályadijára nem talált megfelelő pályázót. A tok szónál többre becsülte a cselekvést és róla is tettei beszélnek. Ha egészsége és a körülmények megengedik, intézmények örökítenék meg a nevét, mert megvolt benne Erdély Széchenyi­jének alkotási vágya. így csak azok emlékez­nek reá, ha emlékeznek, akiknek a terhét hor­dozni segítette. A história sok nevet fel szokott jegyezni, vannak, akik úgy esnek bele, mint Pilátus a credoba. Az emberek értékelése pedig a köz­tudatban rendesen aszerint alakul, hogy kiről KOLOZSVÁR, augusztus 23. (MTI.) A Honvédségi Közlöny legutóbbi száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: „Kedves vitéz Jány vezérezredes! Közel 40 évi szolgálati idejére hivatko­zással előterjesztett kérésének őszinte sajnálkozással helytadok és Önt a m. kir. második honvédhadjereg parancsnoki szolgálati állása alól felmentem. A fel­mentés alkalmával különös megelégedés­sel és elismeréssel gondolok azokra a ki­magasló és eredményteljes szolgálatokra, RÄKOSMEZÖ, augusztus 23. (MTI.) Leveritbeifjuságunk hazafias nevelé­sét és a legkorszerűbb fegyverne­mekben is elsajátított műszaki kész­ségét nagyszerűen bemutató országos ünnepség- színhelye volt vasárnap délután a nagyrákos! levente ejtőer­nyős szakkiképzési tábor. Hatalmas seregszemlén avatták fel az elsft le­vente ejtőernyős ugrótornyot, amely a, maga nemében egyedülálló egész Európában. A vasból és a cél bőt ké­szült,, piros-zöld festésű ugrótorony Rákosimezőn emelkedik az égbe. 89 méteres magasságával minden más nemzet hasonló építményét méterekkel felülmúlja. Az avatóünnepségre érkezett ne­mes csatái Gsatay Lajos honvédelmi miniszter jöttét kürtszó jelezte. A honvédéími miniszter elléip-ett a. dísz- század előtt és elfoglalta helyét a díszem elvén yen. Vitéz Hajnal Alajos ezredes, parancsnok ismertette a to­rony megépítésének történetét, majd KOLOZSVÁR, augusztus 23. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a hivatalos lap pénteki számában megjelent rende­letével intézkedett a lelkészek és segéd­lelkészek jövedelemkiegészítő államsegé­lye és korpótlékilletryénye után való kü­lön pótlék megállapítására vonatkozólag. A rendelet szerint a törvényesen be­vett vallásfelekezetek lelkészei és segéd­lelkészei az 1909 : XIII. te. 1. paragrafu­sa alapján járó lelkészi jövedelemkiegé­szítő államsegély után ez év julius 1. napjától kezdve, havonként külön pót­lékban részesülnek. Külön pótlék fejében a lelkész annak a havi összegnek 32 százalékát kapja, amely a lelkészt julius 1. napján jövede­lemkiegészítő államsegély alapösszege címén megillette. Ha a lelkész jövede­lemkiegészítő államsegélye után a jelen rendelet hatálybalépésekor a 9500—1941. M. E. számú rendelet 24. szakaszának (1) bekezdése alapján már részesült — leg­feljebb 7% — külön pótlékban, abban az esetben a jelen rendelettel szabályozott pótlékot akként kell megállapítani, hogy annak ö'sszege az idézett rendelet alap­ján már folyósított külön pótlékkal együttvéve se haladja meg az államse­gély alapösszegének 32 százalékát. A segédlelkészekre a rendelet így in­tézkedik: Külön pótlék fejében a segédlelkészt j és a segédlelkész által élvezett ellátás fe- j jében a lelkészt annak a havi összegnek l 20 százaléka illeti meg, amely a segédlel­mennyit írnak az újságok, vagy pedig a tár­sadalmi és hivatali ranglétrán ki milyen foko­zatot ért el. A kisebbségi élet nagy tanitasa volt az erdélyi magyarság számára, hogy az emberi értékek hierarchiája nem a hatalom kisebb vagy nagyobb mértékben való birtok­lása után igazodik, hanem a közért végzett munka tehet csak különbséget magyar és ma­gyar között. S ha többségi sorsban is a ki­sebbségi élet íratlan törvényei szerint aka­runk cím, akkor nem feledkezhetünk meg az öt évvel ezelőtt elhunyt Bánffy Ferencről, mert általa az erdélyi mult egy darabja figyel­mezteti a magyar jövőt: az igazi nemesség nem örökölhető, hanem azt maga-magának szerzi meg az, aki a legtöbb áldozatot hozza a közösségért, amelyeket Ön csaknem négy évtizedes szolgálati ideje alatt úgy ai mult hábo­rúban, mint békében különböző beosztá­sokban, de különösképpen a most folyó háborúban mint hadseregparancsnok rendkívül nehéz viszonyok között a haza és a honvédség érdekében teljesített. Ki­magaslóan eredményes és rendkívül érté­kes teljesítményeiért Önnek újólagos kü­lönös dicsérő elismerésemet fejezem ki. Kelt Gödöllő, 1943. évi augusztus 5. napján. CSATAY sk. HORTHY sk.“ Oatay Lajos honvédelmi miniszter mondotta el avatóbeszédét. Hangoz­tatta, hogy a nemzet létét, jövőjét csak akkor láthatjuk biztosítottnak, ha test­ben és lélekben is egészséges fiatal magyar nemzedéket nevelünk és ha ez a nemzedék az önfeláldozó hazaszereted eszményeit példázza. Ennek a hazának szüksége van erős idegekkel rendelkező, nyu­godt fővel gondolkodó fiatalokra, akik nem vesztik el a fejükül a veszély idején. Ezután a levente ifjakhoz fordlulva, többek között ezeket mondotta.: — Legyetek méltók azokhoz a hő­sökhöz, akiket nem kalandvágy és kapzsiság, hanem a kötelesség hí­vott, a harcmezőre. Ezután átadta az ugrótornyot hi­vatásának, a magyar ifjúság haza­fias nevelésének. A miniszter hosz- szantartó, lelkes tapssal fogadott be­széde után nagy ejtőernyős bemuta­tóra került sor. késznek és a neki nyújtott ellátás fejé­ben a lelkésznek a jövedelemkiegészítő államisegély címén ez év julius 1. napján hatályban volt jogszabályok és miniszte­ri rendelkezések szerint jár. A törvényesen bevett vallásfelekeze­teknek az 1913 iXXXVII. te. 1. és 9. pa­ragrafusai alapján korpótlékban, illető­leg korpótléksegélyben részesülő lelké­szei és segédlelkészei a korpótlékilletmé- nyük után ez év julius 1. napjától kezd­ve havonkinit külön pótlékot kapnak. A külön pótlék fejében annak a havi ösz- szegnek 20 százaléka jár, amely a lelkészt, illetőleg a segédlelkészi korpótlékillet- mény' címén ez év julius 1. napján ha­tályban volt jogszabályok és miniszteri rendelkezések szerint megillette. A rendelet kihirdetése napján lép ha­tályba. A KENYÉRMORZSA ÉS A KÉTSZER­SÜLT LEGMAGASABB ÁRA. A hivatalos iapban megjelent rendelet szerint a kenyér- morzsa legmagasabb fogyasztói ára az ország egész területén kilónként a következő: i ki­lónál nagyobb tétel 1.20, félkilós 1^30, negyed­kilós 136, 10 dg.-os 1.50 pengő klónként. A fehér morzsa 1 kilónál nagyobb tételben ki­lónként 2.40, félkilós 2.50, negyedkilós 2.56, 10 dkg. 2.70 pengő. A kétszersült ára csoma­golás r,léikül 2.70, csomagolással 3.20 pengő. A rendeletben megállapított árakat csak olyan áruért szabad felszámítani, melyek burkolatán az előállító üzem neve, telephelye és az elő­állításhoz felhasznál anyag és tiszta súly fel yaa tikifCctve. Egy kérés a Kisgazdapárthoz A sajtóból értesültünk arról, hogy a Független Kisgazdapárt csütörtökön pártértekezletet tar« tett. A pártértekezlet Tüdy Zoltán előterjesztésében foglalkozott az erdélyi iparrevizió ügyében a párt­hoz érkezett megkeresésekkel és be­számolt arról, hogy a párt bead­ványát személyesen adta át Kállay Miklós miniszterelnöknek. Az újab­ban a párthoz érkezett információk ismertetése után elhatározták, hogy ismét beadvánnyal fordulnak a kérdésben a kormányhoz. Az iparrevizió tudvalévőén egy célt szolgái: szakképzett magyar keresztény embereknek juttatni iparűzési lehetőséget. Mi Erdély­ben s különösképpen az Erdélyi Párt mindent elkövet, hogy az iparrevizió kérdése minél előbb nyugvópontra jusson, olymódon, hogy az átállítás következtében minél több magyar egzisztencia létesüljön Erdély földjén. Sajnos, a kérdés még mindig nem oldó­dott meg teljes mértékben s ezért örömmel fogadunk minden jószán- déku támogatást. Újabban azonban olyan jelensé­gek mutatkoznak a politikai élet­ben s olyan felfogásoknak adnak nyilvánosan hangot, melyeket nem Írhatunk alá. Ez a felfogás és ez a hang a zsidókkal kapcsolatban nyilvánul meg. A zsidókérdésben — melyet soha nem tekintettünk konjunkturális problémának, ha­nem mindenkor a magyar sorskér­dések egyikének — nem változtat­tunk véleményt, mint ahogy váltó« zatlan minden irányban eddig el­foglalt álláspontunk. Tekintettel arra, hogy a Független Kisgazda- párt aktiválódása a magyar politi­kai élet újabb színeződését jelenti, szeretnénk bizonyos kérdésekkel tisztába jönni, különösképpen, hogy a kisgazdapárt szükségét lát­ta annak, hogy Erdélyre is kiter­jessze szervezési munkáját. Ezért arra kérjük a kisgazdapárt orszá­gos ügyvezető-elnökét, hozza nyil­vánosságra azt a beadványt, ame­lyet az erdélyi iparrevizió ügyében pártja nevében Kállay Miklós mi* niszterelnöknek nyújtott át. Zgcra eiaté-változás a Báth ^ ry-Äpor Szemináriumban Szent István napján bensőséges hangulatú házi ünnepség keretében vett búcsút » Bátho. ry_Apor Főiskolai In terna tus ifjúsága távozó igazgatójától, dr. Ocskó Lajostól, akit a pia:- rista rend bizalma a. debreceni rendhátz házfő­nökévé nevezett ki. A városszerte tisztelt igazgató harmincegy évet tö'tött Kolozsváron az ifjuságnevelés szolgálatában s ebből hét évet teljesen az egyetemi és főiskolás ifjúság,, nak szentelt mint ez ősi Báthory.Apor Szemű nárium igazgatója. Vezetése alatt a kisebbségi években valóságos gyüjtőfészke vo’t az inté­zet a magyar ifjúságnak szívós vezetői mun­kájával a mostani háborús időkben is zöklke- nésmentessé tette ae intézeti ifjúság ellátását* Az otthon lakói valósággal édesatyjukként tisztelték a jóságoslelkü, csendesen és áldo­zatosan egészen az ifjúságnak élő igazgatót. Az ifjúság hálás szeretetének megnyi'atkoj zása volt a bucsuünnepség. amelynek kereté^ ben Székely József gyakorló tanár hálás sza­vakkal köszöntötte Ocskó Lajos igazgatót, méltatta nagyjelentőségű munkáját s> átadta' s volt és mostani növendékek nevében az ifjú­ság ajándékát. Utána Lantos-Kiss Antal egye-, temi ifjúsági lelkész köszönte meg Ocskó La­josnak an egyetemi ifjúság körében kifejtett értékes ’elkiveztői munkáját. Az üdvözlés sekre meghatott szavakkal mondott köszönet tét a távozó igazgató. ( A Báthory-Apor Szeminárium uj igazgatóját vá Csendőr Jenő gyergyótölgyesi plébánost nevezte ki az egyházmegyei hatóság. Szemé* lyében olyan, gyakorlati gondolkodású férfiú került az intézet élére, aki eddigi papi pálya* futása során mindig megtalálta az utat az ifj jusághoz s akit irisztelepi plébánossága és a Szent Mihály_plébánián teljesített adminisz« trátori működése alapján széles körökben is­mer és becsül Kolozsvár társadalma. Gsendől Jenő igazgató már át is vette a nagvmultu intézet vezetését. ÜZLETI könyveket és könyvelési papírokat legolcsóbban az „Ellen* zék*‘ könyvesboltban vásárolhat, Ko­lozsvár, MáJpás király-tár 9, Tetáioa 11—-99, —^ MIKŐ IMRE. Felmentette a kormányzó vitéz Jány Gusztáv vezérezredest a 2. hadsereg parancsnoki állásától „Ennek a hasának szüksége van olyan fiatalokra, akik nem vesztik el a fejü­ket veszély idején!“ Felavatták a leventék 80 méter magassága ejtőernyős ugrótornyát A lelkészek és segédlelkészek állam­segélyét külön pótlékkal felemelték

Next

/
Oldalképek
Tartalom