Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-18 / 186. szám

5 £*6,943 august*«5« ÎS* ELLENZ*« 7 —. filUíazás a tanonchiány kérdése körül SOJOJKOLOZSVÁR, auguszus 18. (Az El- J JÍésjízék tudósitójától.) Mind sűrűbben és flsddÜTÜbben hangzik fel országszerte a pa- §°rf ,5$z, hogy kevés a tanonc. Elnémul a bn aoglgos műhelyek egészséges zaja, a falu- ^ávojí kovácsok fészereiben megrozsdásodik ; öllij üllő, üresek maradnak a satuk a la- r.ürnaoítosmühelyekben és gazdátlan a fűrész Üßisaß asztalosoknál, hogy más, kisebb fog- Btsteo^íkoztatásu szakmákról ne is beszéljünk. ne'^Panaszkodik a tanonc és panaszkodik -9t39nr mester, panaszkodnak az ipartestüle- ;nsq ,x, panaszkodnak a gyárak és panasz- 35 ^íibdik aiz iparügyi és kultuszminiszté- — rrnmm — ez utóbbi a^ért, mert az ipari -'(oonomoncok szakoktatása az ő hatáskörébe •JÜsoíTtozik. — Általában panaszkodik min- -s <nírmki, akinek bármi köze ís van a már- jnet aär tengeri kigyóvá dagadt tanonckér- •S9iÍ2shez. ifináíIJUtánajártunk a dolognak, alaposan, nsbninden oldalról tanulmányoztuk a kér- 3§I -fast. Igen szomorú, sokszor megdöbben- aynéf tényekre jöttünk rá. Első és legszo- i ddincorubb és egyben legmegdöbbentőbb °d "Ynny: hogy ha a mai helyzet továbbra is \ ‘forrt \şy marad és korszerű reformokkal nem o tsrt a kormányzat a tpnonckérdés meg- záLzhbdására és ezzel nem oldja meg a kis- Dscol középipar utánpótlását, elsorvad az a r® amely a parasztság után a legerő­ürt ddbb támasztó pillére volt mindig a ma- tp.n?,7n\jarságnak és amely különösen itt, Er- ,n9dyÍ2lyben, a megszállás éveiben az egye- sm iíüli menedéke volt a, más pályákról ki- tIxno»rult ifjú magyar nemzedéknek, mail Nem akarunk most arról beszélni, dynneiennyire megbecsült ember volt a vi- n*m §•§ minden táján a magyar iparosmester, issrf ixi hazájából kivándorolni kényszerült és 93 főárról sem, hogy idegen fővárost építettek 3S9íti megszállás alatt szorgalmas magyar ipa- 9S9jí?.oskezek. De igenis, beszéljünk arról, ß Y§cogy a magyar kisipar szerszámait bele- 01 si a rozsda, munkásait felszívja a nagy- s ,fßoar, s ezzel eltűnik . az a réteg, amely Şibmnindig a legellenállób volt a nagy gaz- igßSßasägi válságok, gyárakat, üzemkolosz- rfosnsszusokat, mammutvállalatokat elsöprő málfuullámaival szemben. loniPí Nincs tanonc! — halljuk mindenünnen. ; ?Í9sizek azonban csak általános megállapi- ,ííoaiások, hadd beszéljenek a számok: îbuH Budapesten 1941-ben 519 asztalosta­r ono'onc volt, a mult évben már csak 363. axoíoüolozsváron ugyanez időben 2530—1033. mcfeOebrecenben 2424—1655, Újpesten 2544 2891—1692, Nagyváradon 3356—Í099, Pécsen —51*715—-1145 tanoncot tartottak nyilván az —IT6.941—942. évben. Elég hozzáírni azt, Ygoiogy Miskolcon például 10 cipésziparos- ;v jfßiak van átlagban 1 inasa. __ 9Q De lássuk a kolozsvári adatokat. Ko- ávasoozsvárt a mult évben összesen 575 ta- oonoaoncot szegődtettek be. A legkeresettebb ÍBYlfióályák: asztalos 35, cipész 51, fényké- • saóoész 11, férfiszabó 39, fodrász 32, gépla- aofsxatos 10, kőműves 27, lakatos 58, mészá- I soros 14, műszerész 15, női szabó 47, pék sv ,OÜO, vas- és fémöntő és vasesztergályos 50. ss3 Ezek a számok 30—80 százalékban ma- snbfi-radnak alatta az elmúlt évek tanoncsta- fitssiiisztikáinak. iM Mi ennek az oka? ío2 Sokfelé ágazik el a kérdés, de a leg- oínolfontosabb mégis csak az iparos pályák- v lóitól való idegenkedés. Az, hogy a 8—12 29vééves fiúcskákat ma is azzal ijesztgetik elüsaszüleik: — — „Ha nem tanulsz, inasnak adlak!". A megszállás idejében a magyar ifju- 1 §é«ság elhelyezkedési lehetőségei a köztiszt- Í9áivviselői, később pedig a nemzeti munka sbóvvédelméről szóló törvény végrehajtása [ß'xoa során a magántisztviselői pályákon is »ißnx majdnem teljesen megszűntek, egyrászt ar s.a román kisebbségi politika következté­sed ben, másrészt azért, mert a kisebbségi ;9tni intézmények és vállalatok csekély anyagi (-9T9 erejüknél fogva még a mindennapi szük- ígóa ségleteket kielégítő fizetést sem tudták isid biztosítani alkalmazottaiknak. Ezért a íiisz szülők, akik maguk is kénytelenek voltak íö.19 előbbi állásuktól megválva, kereskedel- im mi vagy ipari pályán elhelyezkedni, gyer- isrrc mekeiket is ipari és kereskedelmi pályá- nf- fa nevelték. Ennek lett eredménye az- :óíü után. hogy minden megszorító intézkedés 3ÍÍ9 ellenére is magyar kezekben maradt a kézműipar és erős oszlopa maradt az it­teni magyarságnak, mert anyagilag füg­getlen lévén, minden politikai változás közepette meg tudta őrizni magyarságát. A visszatéréssel nagyot változott a helyzet. Nagymértékben meeiavultak a közpályákon való elhelyezkedések lehető­ségei és az a fiatalsága, amely eddig fel­tétlenül az ipari gályákat választotta volna élethivatásául, valósággal tódult a nvuqdiiial kecseqtető köztisztviselői pályák felé. Tudunk esetekről, amikor véd n 9i Í99 íöd Í9rf :öd >éa téí Ott D aq önálló iparosok mentek el altisztnek az államhoz, vagy más kövülethez 160 pen­gőért, mert ott — nyugdijat kapnak. Ezek a tények is mind csak azt bizonyít­ják, hogy meg kell találnunk a módját végre a kisiparosság öregkori biztosítá­sának, mert mindaddig, amig ez a kér- i dós jendtzve nincs, a magyar kézműipar 1 komoly feilöaesevel Számolni nem lehet, j Másik komoly oka a tanonchiánynak maga a háború. A nagyipar lehetőségei a háború adottságai folytán megsokszo- | rozódtak, munkásszükséglete tetemesen megnövekedett. Ennek az lett a termé- , szetszerü következménye, hogy a nagy­ipar mint mágnes a vasat, úgy vonzotta magához a tanoncokPt. Az ifjú nemzedék még csak előnyeit élvezi annak, hogy | gyárban dolgozik. Fizetést kap és sok- j mindent elnéznek neki. Nem is lehet másképp, hiszen 15—20 tanonc dolgozik ! egy szakmunkás keze alatt és annak az egy szakmunkásnak nem lehet száz sze- j me, hogy mindenikre külön ügyeljen. í így aztán legtöbbször napszámos munkát végez és meg sem tanulja a mesterségét, i Legjobb esetben megtanul egv egyszerű sablonmunkát a futószalag mellett, meg­tanulja egy csavarfej készítését, de a mesterségében teljesen járatlan lesz. A legnagyobb baj ott \jan, hogy a fennálló törvényes rendelkezések értelmében eze­ket a tanoncokat, ha szegődtetési idejük lejárt, akkor is fel kell szabadítani, ha a mesterségükben nem rendelkeznek megfelelő szaktudással. így fordul elő aztán számtalanszor, hogy a segédjelölt még a saját szakmája szerszámjának a nevét sem ismeri. Soha nem is látta, nem is láthatta, mert nerq is volt vele dolga. Mindez nem történhetett volna meg, ha kisiparosnál tanulja meg a szakmáját, mert kisipari műhelyben mindig más és más, változatos, ezerszinü a munka, so­hasem sablon, mint a gyárban. Ez már azonban az_ iparostanoncok fel- készültségéhez tartozik, amellyel külön cikkben kívánunk foglalkozni. A tanonchiány és ezzel együtt az ipari pályák elnéptelenedésének másik igen fontos oka szociális eredőre vezethető vissza. A szegényebb szülők, akik nem tudják tovább iskoláztatni gyermeküket, azt szeretnék, ha a gyermek, ha már ipa­ri pályára adják, ha még oly soványka keresetével is, de járuljon hozzá a ház­tartás költségeihez, vagy pedig legalább önmagá.t tartsa el. A kis kézműipari üze­mek ezt a legritkább esetben tudják biz­tosítani. Ezért egyetlen módon lehet se­gíteni a tanonchiányon: tanonc otthonok ■ építésével. Minél több tanoncotthont! Csak igy tudjuk megakadályozni a ma­gyar kézműipar elsorvadását. A kézműipar utánpótlásában, mint be- bizonvosodott. a városi rétegre nem le­het számítani. Marad, mint egyedüli utánpótlási lehetőség, a földmüveso^ztály. Elsősorban a Székelvjöld szapora és ta­nulékony névé, amelyet mintha az Úris­ten is kézmüiparosnak teremtett volna. A sovánv föld keserű igézettel nehezedik a lakosságra és ha nem teremtünk szá­mára életlehetőséget, előb-utóbb gvöbn- ret ver köztük az egyke, aminél nagyobb Istencsapása nincsen. ÓVÁRI-ÓSS JÓZSEF. KAC-Bástya 3:2 (2:2) Feltűnően gyenge játékkal mutatkozott be a KAC uj erőkkel felfrissített esapata KOLOZSVÁR. Hosszú szünet után ked­den délután mutatkozott be a kolozsvári sportoló közönségnek a KAC uj erőkkel felfrissített labdarugócsapata, amely vál­tozatos, közepes színvonalú mérkőzés után 3:2 (2:2) arányban győzte le barát­ságos, mérkőzés keretében a Bástya csa­patát. Mindjárt elöljáróban megállapítható, hogy a bemutatkozás nem sikerült: a KAC olyan feltűnően gyenge játékkal szerepelt a Bástya lelkes együttese ellen, amely a közeledő bajnoki mérkőzésre való tekintettel, a legnagyobb aggodalommal tölti el a szurkolókat. 1500 néző előtt Welser sípjelére a kö­vetkező összeállításban kezdett a két csa­pat: KAC: Márki — Szaniszló II., Vass — Páll, Szantay, Farkas (Csákány) — Bozó, Kovács IV., Váci, Beke, Tolnai. BÁSTYA: Bereczki (Szandtner) — Wild, Kapusi — Balogh, Szőcs, Kalló (Butyka) —■ Kádár, Hegedűs, Borbély, Both, Binder. Mezőnyjáték után a 8. percben esett a mérkőzés első gólja, amikor a kitörő Váczi lövését Bereczki kiejtette és a gól­ba ment (1:0). Az első gól után a KAC továbbra is rohamozott és a 16. percben Bozó rohant le jobbszélen és lapos lövése a jobbsarokban kötött ki (2:0). A két gól után a Bástya ia magához tért, növelte az iramot és, csakhamar egyenrangú ellenfele _ lett a KAC csapa­tának. Fölényre is tett szert, amely, a 31. percben Borbély lövése révén gólban is kifejeződött (2:1). N,em sokkal később ugyancsak Borbély ugrott meg és lőtte a kifutó Márki melleit a bőrgyári csapat második gólját (2:2). Szünet után Farkas helyett Csákány állott be a KAC csapatába, amely sehogy- sem birt a Bástyával boldogulni. Egyik támadást a másik után indította el a fe­dezetsor és a védelem, de á csatársor megtorpant kapu előtt, vagy pedig igen gyenge, kapu fölé vagy mellé ment lö­vésekkel fejezte be az akciót. Az ered­ménytelenség keményebb játékra indítot­ta a KAC csapatát, amelyre a Bástya durvaságokkal válaszolt. Ennek köszön­hető, hogy a 29. percben a játékvezető 16-osról szabadrúgást ítélt a Bástya el­len, amelyet Beke góllá értékesített (3:2). A játék ezután ellaposodott. A KAC to­vábbra is támadott, de boldogulni nem tudott és végül is a fennti eredménnyel fejeződött be a mérkőzés. Az eredmény teljesen valósnak mond­ható. A Báptya valóban egyenlő ellenfele volt a KAC-nak, amely feltűnő gyenge játékkal mutatkozott be a mérkőzés fo­lyamán. A látottak alapján megállapít­ható, hogy a csapat régi részeiben nem igen mutatkozott változáls. A közvetlen védelem és a fedezetsor a maga megszo­8 PORT kott módján dolgozott. A két uj játékos­sal felfrissített csatársor nem bizonyult gólképesnek és az uj játékosok közül Beke nyújtott elfogadható teljesítményt. Ez azonban csak a kezdet és remélhe­tő, hogy a vasárnapi mérkőzésen jobb já­tékkal szerepel a Kolozsvárt képviselő együttes. Külön kell megemlékeznünk a Bástya lelkes és eredményes játékáról, amellyel nagy meglepetést keltett. A csapat min­den része egyformán jól dolgozott és já­tékuk igen biztató jel a jövőre nézve. Sajnálatos, hogy a mérkőzés hevében egy-két játékos elragadtatta magát és ez­által rontotta a mérkőzés sportszerű szín­vonalát. Welser jól vezette a mérkőzést. Kó'halmy vezeti a KAC—DiMÁVAG mérkőzést BUDAPEST. Az Országos Játékvezető Testület a vasárnapi NB I-es mérkőzé­sekre a következő játékvezetőket küldte ki: Kolozsváron KAC—DiMÁVAG Kö­halmy Ferenc, Szolnokon Szolnok—NAC PalÓLSthy, Szegeden SzVSE—DVSC Lázár, Salgótarjánban SalBTC—UAC Farkas Iván, Budapesten Ferencváros—Vasas Siklós, BESZKÁRT—Csepel Ujváry A., Újpest—Gamma Kiss M. Ernő, Elektro­mos—Kispest Rónay. A csütörtök esti Szent István-kupadöntőt a Ferencváros és az Újpest között Lantos vezeti le. Szombaton Kolozsváron szerepel Székesfehérvár ökölvivó válogatottja KOLOZSVÁR. Szombaton este 8 óra­kor a MÁV Összhang dísztermében igen nagyszabású' ökölvivómérkő.zés lesz: Szé­kesfehérvár ökölvivó válogatottja Kolozs­vár legjobbjaival méri össze erejét. A városok közötti ökölvivó mérkőzésen ez­úttal is a KMÁV versenyzői fognak ösz- szecsapni Székesfehérvár ökölvívóival. A városok közötti ökölvivóversenyt igen nagy érdeklődés előzi meg. Kolozsvári teniszezők sikere Szegeden KOLOZSVÁR. A KEAC és a KTC te­niszezői tegnap érkeztek vissza Szeged­ről, ahol resztvettek az SzTC országos teniszversenyén. Mindkét kolozsvári egyesület versenyzői kitünően megállták helyüket ezen az országos teniszverse­nyen, melyen a fővárosi legjobb verseny­zőkön kívül az összes vidékiek is részt- vettek. A KEAC részéről Paulini, Haás, Vásárhelyi, Málnásy, mig a KTC részé­ről Baatzmé aratta a legnagyobb sikert. Mindkét kolozsvári csapat versenyzői több számban első helyen végeztek. Kiss és Biró Indulnak az országos atlétikai bajnokságon BUDAPEST. Magyarország uszóbajnofc­ságait augusztus 20., 21. és 22-én Buda­pesten a margitszigeti Nemzeti Sport­uszodában tartják meg. A versenyen csak azok indulhatnak, akik a MUSz Ál­tal kiirt időt elérték. Ugyancsak pénte­ken, szombaton és vmsárnap rendezi m.eg a Magyar Atlétikai Szövetség Magyaror­szág ezévi atlétikai bajnokságait, melyen Kolozsvárról a KAC két kiváló tehetsé­gű atlétája is indul: Kiss György az 1500 m-es síkfutásban, míg Biró György a ka­lap ács dobásban. 40.(100 levente labdarugó legjobb 22 játékosa küzd a levente bajnoki cimért a Szent István-napi döntőben A Levente Hírközpont jelenti: Szent István napján délután 5 órakor Budapesten a Millenáris sporttelepen bo­nyolítják le az Országos Levente Labda­rugóbajnokság döntő mérkőzését. Ez év március 15-én kezdődött meg a bajnokság, amelyben 805 csapat vett részt. Először a járási bajnoki cimért küzdöttek 100 csoportban, majd az igy ki­válogatott 100 csapat kerületenként a ke­rületi bajnokságokat játszotta végig. A tiz kerületi bajnok ezután a kiesési Ma­gyar Kupa szabályai szerint küzdött to­vább. Jelenleg még négv csapat: a Ka­locsai Tanítóképző, a Beregszászi Gim­názium, a Szombathelyi LE és a Püspök- j ladánvi LE levente labdarugócsapata kö­zött áll a küzdelem. A még hátralévő mérkőzéseken dől el, hogy melyik két csapat áll ki a Szent István-napi döntő­ben. A bajnoki döntő mérkőzés előtt, 4 órai kezdettel az ország legjobb levente mo­torosainak szereplésével kerékpár- és motorkerékpárversenv lesz a következő müsor^zámokkal: 5000 m-es pontverseny Tésztára jókkal. 4000 m-es üldöző csa­patverseny, 1000 m-es időfutambemuta- tó, kétkörös vágtaversenvbemutató, 5000 m-es 100 cm. motorkerékpáros pálya­verseny döntői, leventeügyességi motor­kerékpáros bemutató és kerékpáros zárt- rendű rajbemutató. A labdarugóbajnokság győztes? a mér­kőzés után megkapja a bajnokság diját, a Rákóczi-serleget. A MAROSVÁSÁRHELYI SPORT EGY­LET vizilabdacsapata nagy meglepetésre 3:1 (2:1) arányban legyőzte az UTE vízi­labda együttesét Pauer 2 és Kovács gól­jaival. Áz UTE részéről Holba volt ered­ményes. Az MSE gyötrelmével elkerülte a kiesési mezőnvt és igy jövőre is az I. osztályban fog küzdeni. — ÜNNEPI ÜLÉST TARTOTT AZ ER­DÉLYI PÁRT NAGYVÁRAD-RÉTI TAGO­ZATA. Nagyváradról jelentik: Az Erdélyi Párt réti körzete megalakulásának második év­fordulóján népes választmányi ülést tartott, amelyen több értékes felszólalás hangzót el. Lr. Szabó Lajos elnök megnyitó beszédében vázolta a körzet munkáját, megemlítve, hogy csak egben az évben számtalan más ügy elin­tézése mellett, több mint 500, a két év alatt pedig több mint 2500 ügyben jártak el teljes eredménnyel. Azután kitért a napi politikára és foglalkozott Nyirő Józsefnek és Mikó Imré­nek a Székclyföldöni tartott beszédeivel és be­hatóan ismertette Antal István dr. propa­gandaminiszternek kolozsvári beszédét. Dr. Szabó Lajos beszédében kitért a helyi kérdések ismertetésére is, majd Kecskés Balázs a szór­ványmagyarokról és a népszaporulat szüksé­gességéről beszélt. Részletesen kitért a székely- kerdésre s ezzel kapcsolatban gazdasági és szo­ciális problémákra. A választmányi ülés Se­bestyén Antal, Sorbán Gyula, Máthé József és Biró László felszólalása után végétért. KOLOZSVÁRT TART ELŐADÁST AA- PELI SAALLISALÓ FINN PROFESSZOR. Szegedről jelentik; Nagyszámú érdeklődő kö- zönsé| jelenlétében tartotta meg; a szegedi evangélikus templomban régészeti és valláser­kölcsi előadását Aapeli Saahsalo finn egyetemi tanar. A tudós finn régész az előadásában az oskoni, majd a bibliakori települési viszonyok­kal iogialkozott és ezekkel kapcsolatos vallás­erkölcsi témákat^ fejtegetett finn nyelven. A kiváló finn egyháztudós magyarországi körútja során érkezett Szegedre előadásának megtartá­sára. Úti programjában 10 magyar város sze­repel és magyarországi tartózkodása során résztvesz a magyar—-finn szótárszerkesztés munkálataiban is. Szegedről kolozsvárra uta­zik, magyarországi körútja után pedig Török­országba megy, ahol a finn-ugor kérdést akarja tanulmányozná

Next

/
Oldalképek
Tartalom