Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-19 / 137. szám

X ELLENZÉK mmmmmmasaum 19 4 3 j u uiu s 19. Elsőrangú szakemberekkel ajándékozza meg Erdélyi a kolozsvári műszaki középiskola ViUacban Most lobog] fennen én lelkem, feszülj és csattogj mint a zászló, Dönáiilj meg mélyen, mint az ég; A tanév befejeződött, az iskolák ka­pui bezárultak. A munkáját jól végző diák a gazdag nyár örömeibe temetkezik. A szülőknek azonban már most komoly gondot jelent: milyen pályára adják gyermeküket? De nemcsak a szülőknek jelent ez problémát. Az ország vezető férfiai előtt soha nem volt olyan fontos az ifjúság pályaválasztása, mint éppen ma. Statisztikai és tájékoztató szerveken keresztül igyekeznek elsimitani azokat a ^ Hódosokat, amelyek egyes pályák aránytalan előzönlésével az utóbbi évti­zedekben előállottak. Egy szomorú kor­szak egészségtelen gondolkodásmódjá­nak jelenségeit kell eltüntetni, amely még ma is gátolja társadalmunkat abban, hogy a jövendő Magyarország helyes utó­ját felismerje. így elsősorban az ipar és kereskedelem felé terelődik a figyelem, mert talán nem késő még a kiegyezési idők mulasztásait helyrehozni. Abban az időben hatalomhoz jutott idegenek eltá- volitása és leváltása napjaink legége­tőbb kérdése. Egyre többet halljuk, hogy országunk ipari jelleget kap s különösen a kisebbségi sorsban sinylődött • országré­szek helyzetének föllenditésénél helyezik előtérbe az ipart és a kereskedelmet. Erdélyben köztudomású, hogy a már be­indított iparosítás és villamosítás az egvetlen mód az itt élők megélhetésének biztosítására. Erdély nyersanyag kin- os’0' t csak igen sok szakember közremű­ködésével lehet kiaknázni és értékesí­teni. A műszaki középiskolák hivatása Az ilyen szakemberek nevelését az uj tinusu műszaki középiskolák végzik. Né^v évvel ezelőtt, 1939-ben létesült az első műszaki középiskola Székesfehérvá­ron, aztán Kassán, Győrön, Budapesten, Marosvásárhelyen s itt nálunk a Malom­utcai gén és villamosipari középiskola. Fz az iskolatípus a régi felsőipari isko­lából nőtt. ki. Egyesítették a gimnáziu­mok tananyagát az ipariskolák szaktár- gvaival. Mi a célja? Műszakilag képzett szakembereket nevelien. akik azonban a társadalomban szükséges általános középis­kolai műveltséggel is rendelkeznek. Hogy mit jelent ez a nivóemelés, erre legjobb bizonyíték, hogy már a régi ipariskolából is sok vezető és kiváló műszaki ember került ki. Nagyvállalatok vezérigazgatói, üzemvezetők, gyártulaj­donosok, stb. Puskás Tivadar, Edison vi­lághírű magyar munkatársa, a telefon­hírmondó föltalálója a szegedi felsőipar­iskolában végezte tanulmányait. Jelenleg is az ipariskolák növendékei a csepeli gyárban vezető helyeken dolgoznak. Látogatás a Malom-utcai gép- és villamosipari kö­zépiskolában Felszabadulás után a magyar állam első teendői közé tartozott, hogy ilyen ujtipusu műszaki középiskolát létesítsen városunkban. Erre a célra azonnal át­vették a Malom-utcai volt román almér- nöki iskolát s megbízták Kürtös Jánost, az intézet volt igazgatóját és tanárát az intézet megszervezésével. Kürtös János igazgató, mint legjobb ismerője ennek a munkaterületnek, elismerésre méltó buz­galommal uj életre keltette az 1896-ban létesített és 1916-tól az ő igazgatása alatt működő iskolát. A gépipari tagozat felállítása után egy év múlva villamos- ipari osztállyal is kibővítették az iskolát. * Felkerestük Gárdonyi Jenőt., az iskola uj igazgatóját, aki a. villamosipari tago­zat megszervezésén és kibővítésén dől-; gozik s az ő vezetésével megtekintettük az intézet berendezését. Az épület'utcai részében a középisko­lai tanítás termei előtt haladunk el. Itt tanulják a növendékek a legkomolyabb gimnáziumi tárgyakat, a magyar iroda­lomtól kezdve a legbonyolultabb diffe­renciál és integrál számításig. Az inté­zet udvari szárnyában vannak a műszaki termek, műhelyek. Ez már látványos és érdekes. Itt sorakoznak egvmás mel­lett a kitünően felszerelt villamosipari szertár, kapcsolótérére, műszerész mű­hely. villamosszerelői műhely és kísérleti gépterem. — Az oktatás — mondja Gárdonyi Tamás egy ugrással az apja előtt állott: — Nézzünk utána — szólott, miközben ki­szorította a szobából. — így nem mehetsz ki a szabadba. Alszik Péter? Tamás a vállait vonogatta. Visszaszaladt, de nemsokára újból visszatért. Cipő volt a lá­bán és hiányos öltözet. Gyertyával körüljár­ták a házat. Semmit 6em találtak. Lementek a lépcsőkön. Ott sem volt semmi. Csak a kerti ajtó volt nyitva. Ezt ismét bezárták. Midőn Péter másnap hiányzott a reggelinél, úgy vélekedtek a házban, hogy valamilyen okból a szokottnál korábban, kelt fel és az iskolába szaladt. Délben az,t mondta Tamás, hogy a român fiú valószínűleg úgy tett, mint sokan a faj testvérei közül. A hegyeken ke­resztül Kelet felé ment, hogy ne kelljen Ma­gyarországért harcolnia. Az öreg törvénybiró erősen megijedt. Mindinkább elenyésző re­ménységgel még másnapig várt Péter haza­térésére, azután jelentést fett a rendőrségen Nehány hegyi vezetőt- a fa’vakban eredmény nélkül hal'gattah ki. — Árult el neked valamit Péter a tervei­ből? —kérdezte János Imre néhány nap múl­va titokban a barátját. Tamás a fejét ráírta. ,,Sejtettem a dolgot. És miden hátizsákját csomagolta be, biztosra vettem. Nem lehetett volna őt visszatartani, még ha fel is jelentettem volna. Mivel tud­tam vo’na gyanúmat bizonyítani? És egyezer mégis C6ak keresztüliutott volna a hegyeken. A magyar fiú felkiáltott!: ,,Fel kellett volna őt jelentened! Oh Tamás, Tamás"! Tamás nyugodtan tekintett Imre szemei kö­zé és azt kérdezte: ,,És te — miéft nemi sza­ladtál akkor, amidőn apád átadta neked a Pé­ter könyveit, a rendőrségre"? — Én nem tudtam róla — próbált Imre ha­zudni. De hangja elnémult, összerázkódott *— Talán lőni fogunk egyszer reá. Tamás semmit sem felelt erre, m Néhány hónappal később, midőn Románia nadat üzent Magyarországnak és német s ma­gyar csanatok visszaszorifotlák a román had­sereget Erdélyből, 1916 október havában, gya- ogság nyomult előre a kerteken keresztül Brassóból. A román el'envédelem utcai harcoké Brassóból. A román ellenvédelem utcai har­cokban tobzódott. A magaslatokról hurrá- k'á’tásrlki töltölt k be a megijedt várost. Vö­rös, laza csomókban lombok borították el a harco okát. Az előrenyomuló katonák leszakí­tották a fákról az ottfelejtet!1 almákat és be- léharap'ak. Némelykor, ha elült a háborús lár­ma, a katonák beszivfák az ősz rothasztóan kábító illatát lihegő mellükbe és még gyor­sabban ha’adfak előre, keresztül a kerítése­ken, vad ugrással a lövések veszedelmétől mentes utakon és megint fel a kerteken ke­resztül. Itt mea ott méo tartotta magát az el­lenség. Lövések dördültek el hol ~ egy iu- pasbó’, hol egy földhánváshól, hol eoy pad- lásro1 lm1 opv. rrviimöicsfáró!, A nehéz ille­gek a voni'ó halá't már me6szé küldték a vá­dból a hegyek közé Az előrenyomuló magyar csapatok hangos kiáltásban tőitek ki, meri) minden lépésné' j mind nagyszerűbben bontakozott ki szemük j előtt annak a városnak a képe,, amelyen ke- j resztül haladlak. Kevés veszteség ritkította a ! soraikat. De érezhető volt, hogy a régi, ma j gasan fekvő épület előtt utolsó védelem ké- | szül, amelynek ’övései még nem talállak el í senkit, csak a hangjuk hallatszik. Minden ve- i zénylet nélkül erre a területre irányult most j az elprenyomulás. Az előrehaladok között, j akik fától fáig lopódzkodtak, két ember lé- j legzett, akik egyetlen szót nem tudtak szola- i ni, akik minden bokrot ismertek, és akiknek szive emésztően dobogott. Egyszer csak felkiáltott a barna a kisebbik felé: — Az én ablakomból lőnek. Miden a magyarok a kertbe benyomultak, i oldalt, egy gépfegyver kattogott. Ordító testei estek le, vonag’ottak és gurultak le a domb­oldalon. A ház valóságos erőddé volt kiépít ve. A két barát tovább lopódzott. Nem vál­tak el egymástól, habár a magyar fiú a leg­szívesebben a kertészlakhoz szaladt volna. Ősziesen kopár kerti sövények között annyi­ra e’őrejutottak, hogy meglátták a régi pa­dot. Itt észrevették őket. Hirtelen Tamás, mint egy alvajáró felemelkedett, anélkül, hogy egv j szól’ is szólott volna. Ott állott és mereven az ablakra szegezte a tekintetét. A fegyver ki­esett a kezéből. így kapta a szülei ház. előtt a halálos lövést. Aki az ablakból lőtt, mint. egy esztelen, el­kiáltotta magát. Fegyverét kidobta a szabad­ba. Mindkét, kezével betakarta a szemeit. Já­nos Imre még egyszer akart lőni. De kezel fulnagyon reszkettek. Aztán felugrott. Anél- j kül, hogy törődött volna az ellenség tomboló közelségével, szuronyos fegyverével döfésre j készen, berohant a házba. Miként deákkora- j ban szokott, úgy mászott fel a pádról az ab­lakon keresztül most is a házba. Midőn néhány pillanat múlva a magaslat a magyarok kezébe került, az egyik szobában j amely nyilvánvalóan a diákok tanulószobája volt, egy leszúrt román katona holttestét ta­lálták. Mellette guggo’t feldúlt arccal egy ma­gyar katona, aki egy gomolyag cipészcérnát tartott a ^kezében, amelyet a halott zsebeiből húzott elő. Szóltak hozzá. Erre lassan felemel- j kedett és támo'ygó léptekkel ment keresztül a házon, a cipészcérnát még mindig a kezében tartva. A katonák harci lármájába hangok vegyül- j fék, amelyekre felfigyelt. A törvénybiró jött j fel halotthalvány arccal a pincéből, ahová az j ütközet idejére e'rejtőzött. Jött a személyzet j a cipész is. A fiatal ka'ona lassan fe’éiiik ment. Nem köszönt. Apját és a törvénybirót krzenfogta. Nem vette észre, hogy körülvet­tek, izgatott hangon kérdéseke1 intéztek hoz­zá, csókollak, mesé’lek neki. Mindkét ö’cg- j emberit könyörtelenül a ker'hc vonszolta ki Egy idő múlva visszatértek. Nehéz terhe* ' cipeltek. A fiatal katona követte a csapa* jí'1 Hosszú utat nem keltet1- megíennie. Másnap ót. is felvitték az öreg házhoz, a magaslatra. ' igazgató — elméleti és gyakorlati részre oszlik mind a gép, mind pedig a villa­mosipari tagozatnál. A növendékek mér­nökök irányítása mellett dolgoznak. Há- , la Istennek, a minisztérium nagyobb összeggel járult a románok által elvitt felszerelés pótlásához, úgy, hogy gazdag berendezés áll rendelkezésünkre. I Első utunk a villamps tagozat erős­áramú szertárába vezet. Mindenütt táb- I Iák, kapcsolók tömege. Az első gombnyo- ! másra egy higanygőzlámpa ibolyaszinü fénye tölti be a termet. Ez adja a kap­csoló és géptermekbe az egyenáramot. A ; táblákon számozott rendben szerelési í mintadarabok, vezetékek, kapcsolók, kü- J lönféle szerelési módok eszközei, csövek, ! szigetelők, a szekrényben rádió, röntgen ! és drótnélküli táviro alkatrészek sora- I koznak.- — Az elméleti oktatásnál szükséges ki­I sérleteket e gazdag berendezésből mu­tatjuk be. S ami a legérdekesebb, a vil- : lamos.ság alaptörvényeit és jelenségeit, mágnesességet, áramhőhatást, vegyi ha­tást bizonyitó kísérleti. készülékeket ma- ; guk a tanulók készitik el s állítják ösz- j sze. A villamosgépeket is teljesen gya- j korlati alapon tanítjuk, a növendékek sa- • ját maguk helyezik üzembe a motorokat [ s végzik a méréseket. A táviró, távbe- I szélő és rádiótecnikát is a legújabb is- I meretek alapján sajátítják el. 1 Továbbmegyünk. A. kapcsolóteremben ) a kapcsoló asztalok mellett hatalmas . táblán általános elektrotecnikai törvé­nyeket demonstráló ábrák, képletek tar­káinak. A kísérleti villamosgépteremben a különféle villamosgépek sokasága fo­gad. A gyakorlati életben használatos mindenféle tipusu vjllamos gép: áram- fejlesztő, motor és átalakító, stb. megta­lálható itt. Á legkomolyabb elméleti tudás­tól a legegyszerűbb kovácsoló munkáig Ez az igazi és alapos tudás jelszava. Nemcsak magas elmélet, gyakorlati tu­dás is kell! Éppen ezért nagy szerepük van a műhelyeknek. A gépipari, lakatos, műszerész, villanyszerelő és kovács mű­helyben sajátítják el a növendékek a leg­egyszerűbb kovácsolást, furáit, vésést. A műszerész műhelyben a legmodernebb esztergapadok és fúrógépek fogadják a belépőt. Itt készitik el és dolgozzák ki a növendékek az elméleti demonstrációk­hoz szükséges műszereket és szerszámo­kat. A legelemibb mesterségbeli tudás­tól, reszelés, f'urás, stb. a legfinomabb fe­lületi megmunkálásig, ezredmilliméteres pontosságig mindent végeznek! — A gépipari tagozat — mondja Gár­donyi igazgató — különféle alkatrészek­kel, kazánokkal, emelőgépekkel, gőzgé­pekkel, turbinákkal és robbanó motorok­kal foglalkozik. Végeredményben a mü- helyoktatás célja mindkét tagozaton az — s ez a legszebb ebben az iskolában —, hogy a villamos és gépipari számítások­hoz szükséges legbonyolultabb algebrai műveletektől a legegyszerűbb kovács- munkáig mindent elsajátítanak növendék- keink. Tehát tökéletes elméleti és gya­korlati tudással rendelkező szakemberek kerülnek ki kezünkből. — Ezért nem felel meg a valóságnak az a rosszhiszemű vélemény, hogy inté­zetünkből egyszerű munkásiparos vég­zettséget kapnak növendékeink. — A végzett tanulók érettségi diplomát kapnak, mely ugyanolyan katonai és polgári jogokat biztosit, mint a gimná­ziumi érettségi. Tanulmányaik folytatása céljából beiratkozhatnak a tudomány- egyetem közgazdasági karára, keleti ke­reskedelmi akadémiára, repülőakadé­miára. — Éppen Erdély iparosítása és villa­mosítása rengeteg képzett műszaki em­bert fog igényelni. Kiket akar az iskola erre a pályára megnyerni? Aki négy kö­zépiskolát, vagy polgárit végzett és a műszaki dolgok iránt érdeklődik. Szé­kelyföld s Erdély villamosításával kapcso­latban a minisztérium kivételesen engedé­lyezte a 8 elemit végzett, kitűnő bizotvit- vánnyal rendelkező gyermekek felvéte­lét ^is. természetesen különbözeti .vizsga Ír tétele után. De sz más iskoláknál is igy van, a nyolc elemit végzett tanuló kereskedelmi, polgári, gazdasági középis­kolába vagy akár gimnáziumba is léphet különbözeti vizsgával. Itt elsősorban a ki­tűnően tanuló székely gvermekekre kell gondolnunk, akikben meg van a tehet­ség de nem v^lt mód tűk felsőbb fokú vá- roH iskolát vétTPzni. Tehát ez nem is ki­vételezés. inkább iószándéku intézkedés. Trrv igyekezünk biztosítani az egészséges gondol bűzé <?u magyar műszaki emberek utánpótlását! (—) Isten szavát messze kiáltó. Mindenki gyűlöl? — Ne gyűlölj, szeresd a ját, szeresd halálig, mindenki átkoz? — Ne átkozz, amíg a kő szívvé nem válik. Véres a föld? — Be ne vér ezz. egyetlen szóval, tettel senkit, minden hazug? -— Te ne hazudj, igaz legyél utolsó percig, Most lobogj fennen én lelkem, s ragadd magaddal gyarló testem, az örök jóért mindörökké harcoljunk híven mind a ketten. CSUKA ZOLTÁN Inasnak adlak... k orrongó, uj életformákat kereső korunk leghívebb jellemzője az a rengeteg jelvény és jelszó, mely ma ott virít majd minden második ember mellén és ajkán. Tagadha­tatlan, hogy e jelszavak és jelvények igen sokszor nagy és szent eszmények szimbó­lumai és hordozói, melyekből egy ezeréves nemzet törhetetlen hite és életereje árad jelénk. De sajnos, való igaz az is, hogy sokszor, nagyon sokszor a magyar földtől és a magyar lélektől idegen, a magyarság so­rait megbontani akaró Catilinák bújd okol­nak mögöttük! Senki sem tagadja, hogy vannak ebben az országban súlyos, a magyarság eleven húsába vágó nagy problémák! De ebben a nagy, a nemzet létét újabb ezredévre biz­tosító munkában, a vezető cs irányitó sze­repet feltétlen azokra kell bíznunk, akik nemzeti, 'keresztény és magyar mivoltuk­nak teljes tudatában, távol minden, a ma­gyarság leikétől idegen befolyástól, való­ban hivatottak ennek a nagyszerű feladat­nak betöltésére. Erős, újabb évszázadok viharaival dacol­ni tudó, nemzeti s keresztény Magyarorszá­got akarunk építeni. S itt. ennek az uj. a magyarság leikét valóban egységessé, nem­zetivé és kereszténnyé formáló életszemlé­letnek kialakításában vár nagyszerű, vilá­gokat mozgató feladat a magyar szülőkre és magyar nevelőkre is! Tisztelnünk kell igazi magyar öntudat­tal történelmi osztályainkat, mert hiszen ők nemzeti múltúnk letéteményesei és meg­testesítői. Aminthogy tisztelnünk kell tu­dósainkat, íróinkat és művészeinket is, mert tollúk, ecsetjük és vésőjük nyomán árad annyi tudás, fény és szépség millió és mil­lió magyar leikébe. De tisztelnünk kell a magyar iparost és magyar munkást, akiknek verejtékes munkája jólétet és kényelmet fa­kaszt s tisztelnünk kell nem utolsó sorban a magyar parasztot, az örök Tiborcot is, akinek kérges keze teszi mindannyiunk asztalára a mindennapi kenyeret. El kell tűnnie nemzetünk életéből annak az anakronizmusnak, mikor a magyar szülő és magyar nevelő, tudományos pályák iránt kedvet nem érző gyermeke, vagy tanítványa elé ijesztő, tanulásra seikentő rémként ál­htja oda a nagy fenyegetést: „inasnak ad­lak!“. Felelős, öntudatos szülő és nevelő nem mondhat ilyet! Hiszen ez az ,,inasnak adlak!'1 juttatta a céhrendszer hanyatlása után idegenek kezébe a magyar ipart és kereskedelmet, ez tette tönkre a magyar birtokos osztályt, s ez adta meg az első lökést a trianoni tragédia felé! Öntudatos, müveit, keresztény és ma­gyar iparos és kereskedő osztályt kell ne­velnünk! Olyant, ki a régi céhmesterekhez hasonlóan éppen olyan büszkén viseli maja mestersége jelvényeit, mint a főrangú em­ber nemesi címerét, s aki keresztény, nemze­ti és magyar felelőssége tudatában éppen olyan erőssége lesz majd a magyar hazá­nak, mint voltak azok a rég elporladt elő­dök, akik ha kellett, kclmefestomühelyben és feliánsok között, mészáros töke mellett, vagy tanácsteremben, de ha kellett, bás- tyajokon, karadal a kezükben is szívvel és esszéi, erővel és vasakarattal. felelőssegük teljes tudatábat], egyformán tudták szolgál­ni az örök magyar ideálokat1, KERESZTES KALMAN. FELHÍVÁS AZ ENYEDI BETHLEN kollégium véndiákjaihoz, a? enyedi Bethlen Kollégium véndiákjai junms ic-án, vasárnap délután ţ órát kezdettel, Ko­lozsvárt, a Társadalom helyiségeiben (Majális- utca 32. sz.) baráti összejövcteU rendeznék a cáktnrsi emlékek és a Bethlen Kollégium szd- leincnck ébrentartása és továbbfejlesztés.’re. Az összejövetelre a rendezd bizotr-ag barát­sággal meghívja ezúton is a kollégium minden volt alakját, családjával együtt ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom