Ellenzék, 1943. április (64. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-08 / 79. szám

1 94 3 á fiii» A ELLENZÉK A falu sze CscbaiSarolta táját szerető magyar jövendő ábrándját ker­gető álomképe. Mert igaz, hogy az én fa­lam érdemes megörökítésre, de azért, hogy buzdításképpen álljon azok előtt., akik Lo­soncit, Lovász, Tatár, Mesei és ebhez hason­ló szép magyar nevet örökölt, de már csak valaha volt magyarokért felelősséget éreznek, tanítók, papok és nehány lelkes, fiatal egye­temi hallgatón kívül. ízen úgy elgondolkoztam, éiZre sem vet­tem hogy szekerünk az iskv'a előtt halad el. Leánykám figyelmeztetett. Az. iskola ablaka nyitva volt és a tavaszi szellő elkapta a kis emberpalánták ajkáról a töredezett magyar éneket, hogy mint a húsvéti feltámadás első igérelvirágait terítse rá az ébredő mezőkre. A Kiskunság széléről Erdélybe szakadt tani- tókisasszony birkózott a magyar jövendőért. Mennyi tiz és száz Csabai Sarolta végzi ezt a munkát. Ki tud róluk? ligeté-ük na gyen sokszor a közöny, a rossT.vmulatu plety­ka hínárja. Hősöknek kijáró elismerés, taps, ünneplés? Nem is vágynak erre. Szeretstcso- mogat készítenek a frontra. Szg.'.enck a had- bevonultak itthonmar adottjainak] vezetik az isk> lánkivüli népnevelési, gazdasági tanács­adást. És ezt mind a tanítás Hiúv Megfárad­va, de meg nem törve és el nem szomorodna azon, hogy az elismerés babérját mások adat­ják le. yU ...... Leánykám megrántotta a szekeres zekéjét. K érdőleg nézett rám: engedném el, hogy sza­ladjon fel az iskolába, meg szeretné mutatni új cipőjét a tanít ónéninek, mert ö hiszi, hogy az ő új cipője a tamtónémnek is örömet sze­rez.. kiengedtem, mert meg voltam győződ­ve, hogy a tanítvány uj cipője egészen bizto­san örömet szerez a tanít ón éninck is. Ez ezelőtt két évvel történt. Két év nem sok idő, ha meggondoljuk, hogy a történelem évszázadok csizmájával méri a népek or- szágutját. Az aggódó szeretet azonban két év alatt is sokat meglát. Meglátja azt például, hogy sok bennünk a „sztár'" felfogás Sze­retjük magunkat ünnepeltetni, szeretünk az élet napos oldalára húzódni. A hivatalfőnök ezt mondja az alatta levőnek: dicsérj engem és én megmondom, hogy milyen előléptetésre számíthatsz. Még a legjobb indulaíu cs építő kritikától is úgy fázunk, mintha negyvenfo­kos hidegben lehúznák a cipőnket, ks örök ellenségünkké tesszük azt, akinek meg mer'ük mondani, hogy tiz fokkal tartja magát na­gyobbnak, ahogy embertársai látják, pedig igy is egy fokkal többnek látják embertársai, mint amennyit valóban ér. Én tudom, hogy sokunkat vigasztal az a tudat, hogy gyermekeink nyíltabb eszitek, mint rni és belőlük emberebb emberek lesz­nek, mint mi. De amig ez az ide eljön, ad­dig is lássuk meg azt a sok tennivalót, azt a halaszthatatlan munkát, amit ugyan nem a „sztárok“ részére találtak ki, de annál szebb és nagyszerűbb ez a munka, mert becsületes, önfeláldozó és főleg névtelen hősöket kivárt magának. "ÉrbU- T KASSAY GÉZA. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Mus­solini Kállay Miklós m- kir. miniszteri- nők a határról hozzáintézett bucsutávira- tára a kővetkező választ küldte; Meleg szívélyesség érzelmeivel fogadtam a bucsuüdvösletet, amelyet olaszországi kedves látogatásának befejeztével hozzám intézett. Találkozásunk rendkívül nagy Gróf Teleki Pá! emlékének hódolt az Erdélyi Párt tőben Teleki Pál gróf sírjánál és ott egy fenyőkoszorut helyezett el. A koszorú szalagján a következő fel­írás áll: Teleki Pál emlékének adó­zik az Erdélyi Párt. Két évvel ezelőtt történt, éppen igy husvét előtt. — Hiába, a mai gyermekek nyíltabb eszit­ek, mint amilyenek mi voltunk — teregette ki feleségem védő szárnyait lánykánk felelt. Ez igaz — válaszoltam —, meri mikor én faragtam a padot az elemi iskola harmadik osztályában, „uj" cipőhöz úgy jutottam, hogy bátyámat beíratták a kollégiumba. Az ö jevetett cipőjét apám elküldte a vargához, aki aztán irgalmatlan nagy foltokkal kosz- szabbitotta meg a cipő élettartamát. A szomszédék Jóskájával éppen az odor­ban játszottunk, egészséges nagyokat nevetve azon, hogy kifogtunk az októberi hiaeg esőn, mivel a széna között nem fázott a lábunk, amikor a varga meghozta a cipőt. Apám a tornácról nagyot kurjantott: — Itt az „uj“ cipő, „urfi". Nem fogsz mezítláb járni a té­len! i— A szivem megdobbant az uj cipő hallatára. A csűr földjén marckocska széna volt és én örömömben az ordoból ranglétra mellőzésével következtem le. Nyckkentem is egy jó nagyot. De odase neki. Mikor aztán felhúztam az ,,uj" cipőt es arcomon nem a legnagyobb elragadtatás tük­röződött, apám barackot nyomott a fejemre és azzal fizetett ki: karácsonyra csizmát kapsz, ha lesz miből. Nagyon vártam a ka­rácsonyt. Mikor megjött, már kora hajnalban kibújtam a cserge alól és tűvé tettem az egész házat. Csizmának még nyoma sem volt. Reggel célzásokat tettem anyám előtt, de ,sak úgy halkan. Apám mégis nv’ghall itta. Ream akart förmedni, de eszébe jutott hogy karácsony van és így halk szomorúsággal ezt mondta: az angyal itt volt az éjjel, lemérte a (ipőt is, a lábadat is és azt mondta akkor hoz csizmát, amikor a cipőt kinövöd. Mivel bátyám két évvel volt nagyobb, csak ennyi idő múlva számíthattam csizmára, vagy uj cipőre. Ezt azonnal kiszámítottam, ha nem is voltam olyan nyílt észü, mint a mai gyer­mekek, de nem volt mit tenni: hallgattam. Bezzeg a leánykám nem hallgatott. Per­gett a nyelve, mint az orsó: — Apu meg­ígérte husvétra... megígérte., megígérte’ Nem­sokára itt a husvét és most tessék beváltani a szavát! így történt, hogy együtt mentünk város­ra leánykámmal. Cipővásárlás után megláto­gattuk nagynénjét, akinek szintén harmadik elemista leánykája volt. Kirívó volt az ellen­tét. Az én darabos, falusias leánykám mel­lett a kis unokatestvér, az ő kif sgástalan mo­dorával, nagyos beszével úgy hatott, mint egy kész dama. A gyermek ösztönös megér­zésével ezt a különbséget ők ketten is azon­nal észrevették, sőt a gyermek ösztönös ver­sengési hajlamával egymásnak is estek. Az unokatestvér előszedte csodababáit- Van ne­ked ilyen? Leánykám pirulva vallotta be, hogy nincs. Hát teniszütőd? Az angyal hoz­ta, nyáron fogok teniszezni. Hát karórád van-e? Voltál-e színházban? Hát moziban-. . Valósággal megmámorosodott a győzelemtől. A gyc'-mckszoba fehér asztalán színházi szak­lap volt. Kinyitotta: Ismered a sztárokac? Ez Karády, Mezei, Szörényi... Aki ezeket sem ismeri, az falusi liba! Mikor észrevette, hogy leánykámat a sírás folytogatja, meg akarta adni a kegyelemdöfést. Jóakaratot színlelt: ide figyelj! — mondotta. — Sztár az, aki megérdemel minden dicséretet, elis­merést és rajongást. Lányom szeme felcsillant: — Ha ez igy van — mondotta —, akkor én is ismerek egy sztárt, Csobai Saroltának hívják. — Az uno­katestvér elhúzta kis szájacskáját: — Nem hallottam ezt a nevet, ki az? — Ez az én tanitónénimf — vágta ki leá­nyom büszkén. — Tanitónéni! — nevetett teletüáővel a kis hamis és abba sem hagyta a nevetést, amig leánykám arca tele nem lett könnyel. Másnap, amikor mentünk az állomásra, bevittem egy cukorkaüzletbe. Mikor kérdőn nézett rám tékozlásomért, ezt mondtam, a cukrot azért kapod, amiért nyíltabb az ested, mint nekünk, felnőtteknek, mert meglátod és szót is mersz tenni az önfeláldozó munka, a névtelen magyar hősiesség mellett. Délutánra érkeztünk haza. Szekéren dö­cögtünk be a faluba. A tavaszi szellő lágyan simogatta a nádfödeles házakat: az utat sze­gélyező fák életre bomlott parányi, zöld le­velei a tavasz megérkezését csilingeltek A házak udvarán gazdák foglalatoskodtak ekét, boronát, szekeret készítetlek elő a másnapi szántásra. Magas, szépszál emberek mind és apáiktól: Los one zi. Bán, Lovász, Tatár, Sü­tő, Mezei és hasonló jómagyar nevet örököl­tek. Ez a falusi csendélet, k’eménydereku gaz­dáival, az egyszerű. de mégis örök emberi kellékeivel; az ekével, boronával, nagyszemü ökreivel és az eljövendő kenyér illatát éde^ sitö tavaszi napsütésével valamelyik hires fes­tőnk vásznára kívánkozott. Ügy . ereztem, hogy ezt a képet meg kellene festeni, hogy a városi ember tudja megbecsülni a minden­napi kenyér bölcsőjét, az. egész nemzetnek pedig 'a történelemfordulók nehéz napjaiban legyen hova zarándokolnia reménységért cs felemel­tetésért. De vigyázat, mert elragadott engem a faj­KOLOZSVaR, április 8. Mult év szep­temberében különös levél érkezett a Magyar— Olasz Bank kolozsvári fiókintézetéhez. Egy­szerű fehér boríték, benne krajcáros vonala­zott levélpapír. Aki irta, annak láthatóan nem ioglalkozása az iiásmüveszet. Kezdet­leges betűk, döcögő mondatok helyesírási hi­ba helyesírási hiba hátán. Tartalma tzon- ban nugiepő. A tisztviselők összefutnak, né­zik, olvassák, végül az igazgatósághoz kerül a levél Ott még nagyobb feltűnést kelt és megindi ja a hivatalos intézkedések egész so­rát Te’do nők csengenek, táviratok ronţ. en­nek szerteszét a különböző nyomozó ható.á- gokhoz, a hivatalos apparátu, lázasan mű­ködik. A. bánffyhunyadi csendőrség inüitjn meg a vizsgálatot, majd a kolozsvári csend­őr}-aram‘nokság is belekapcsolódik. Krlozs- vártól Bánffyhunyadig minden rendfenntartó közeget, minden hatósági személyt kihallgat­nak, megkérdeznek, végül megállapítják, hogy a levélíró állításai nem fedik a való­ságot. A levélíró egyébként Tóth József, heves- megyei lakos', .2$ éves fiatalember, aki nem kevesebbet kért a banktól, minthogy a? ál­tala ezelőtt egy esztendővel együk kolozsvár- környék; falu határában talált 400 c/rr pen­gőből a becsületes megtalálót illető százalékot megfizessék. Természetes, hoev a különös le­vél felkeltette az összes hatóságok figyelmét és a kincsszámba vehető összeg mindenkinek megmozgatta a fantáziáját a Kolozsvártól nyugatra terülő falvak lakosai között. Rö­viden elmondta a levél, hogy Tóth József „becsületes megtaláló“ 194T. júniusában a Gyalu közelében lévő Egerbegven teljesített szolgálatot. Kora reggel bevásárolni indult Gyaluba és Magyarkiskapus határában, amint az országút mellett a réten ballagott, egy szénaboglya tövében apró bőröndöt talált. Forgatni kezdte a kezében a finom jószágot és mialatt gondolkozott, hogy mitévő legyen, csendőrpatrul tűnt fel mellette. Az őrsvezető kinyittatta a bőröndöt s legnagyobb megle­petésükre egy titkos reteszben csupa ezer­pengős bankjegyet találtak benne. Négy da­rab százas köteg ezerpengőst, nemzetiszinü szalaggal szépen átkötve. A csendőrök nem mutattak különösebb meglepetést, mert az egyik jegyzőkönyvet húzott elő zsebéből és megállapította, hogy az összes bankjegyek számai fel vannak jegyezve nála. Jegyző­könyvet vettek fel az esetről és szabálysze­rűen átvették a megtalálótól az „értékes le­letet“. A nyomozás szálai természetesen arra ve­zettek elsősorban, hogy a titokzatos csend­őrjárőr tagjainak kilétét megállapítsák. Mi­után a vizsgálat eredménytelen volt, a levél­író ellen rágalmazásért eljárást inditoţtak. A letűnt rémregények históriáit felelevení­tő történet második része már a törvényszéki tárgyalóteremben játszódik le, ahol Tóth Jó­zsefnek felelnie kellett a levéllel elkövetett rágalmazásért. Jóvágásu fiatalember, aki többszáz kilo­métert utazott, hogy bírái elé álljon. — Nem érzem magamat bűnösnek — je­lenti ki határozottan —, minden, amit a le­velemben irtani, megfelel a valóságnak. Mi­kor 717 emlékezetes napon Gvalu felé közeled­tem. Magyarkiskapus közvetlen közelében finom disznóbőrtáskát találtam az országút mellett. Még annvi időm sem volt, hogy ala­posan megnézzem, kér gépkocsi suhant el az országúton. Az első kocsi sötétkék -.olt és két polgári égvén szállott ki belőle. A hátul- só, szürke kocsiból két csendőr ugrott le, akik közrefogták a civileket és feléin közeledtek. A polgári egyének különben. meglehetős rosszkedvűek lehettek, mert ugyancsak lógat­ták az orrukat. A csendőrök annál vidámab­bak voltak és a magasajabrangu mindjárt be­szédbe ereszkedett velem: „Na fiatalember, hát mi is van ebben a szép táskában? Nyis­sa csak ki fiam, biztosan jó kolbász van ben­ne. vagv sonka, kínáljon meg bennünket is“. Mikor kinyitottuk a bőröndöt, majd hanvitt- vágódtam, amikor a sok bankót megláttam, ők viszont semmi meglepetést sem mutattak. „Ä, hiszen pont ezt keressük — mondta az egyik csendőr és jegyzőkönyvet húzott ki zse béből —, ezt a pénzt úgysem használhatná 3 _ ■4» foghús megbetegedését jelzik. PYORRCA gyógyfogpép edzi a foghúsl es javiljct annak vérkeringését. Hasznába logorvoa* utasítás szerint Ä PYOHRCÄ gyógyíogpép a Magyar Togervosök Crszáges EyyssüJfcS* (kimutatása szorfat kész&L fiam, mert az egész országban kutatják az összeget s amint láthatja, minden bankjegy száma fel vám jegyezve nálunk. Adja csak szépen ide, elismervény ellenében. — Én aztán odaadtam a pénzt és tovább állottam. Eltelt több, mint egy esztendő, mi­kor ismét eszembe jutott az eset. Gondoltam, mégis illet engem valami abból a hatalmas nagy summából. Ideje volna megházasodni is, bizony jól fogna az a kis pénz. Miután nem­zetiszinü szallaggal voltak a bankjegyköte- gek leragasztva, gondoltam, hogy a Magyar— Olasz Bank használ ilyen zárószalagot. Azért fordultam levélben hozzájuk. Egyebet nem tudok. Eddig tartott a vádlott előadása, ezután a bíróságra hárult a feladat, hogy Tóth József bűnösség! fokát megállapítsák. Terhelő bizo­nyíték ellene saját levele, melyet az előadott különös mesével igyekezett megvilágítani. Vé­gül is a bíróság ítéletében felmentette a vád­lottat. Megállapította ugyanis a bíróság, hogy a vádlott nem követett el rágalmazást, ami­kor azt állította, hogy egy csendőr járőrnek elismervény ellenében bizonyos talált dolgot átadott. Az a tény, hogy az egész történet hihető-e,, vagv sem, már nem tartozik a bíróság meg­ítélése elé. Domahidy István képviselő Kaplonyban Domahidy Isitván képviselői beszámoló kőr­útján április hó 4-én Kaplony községet keretle fel. ahol beszámolót és panasznapot tartoH. Kaplony község lakói nagy számban jelenlek meg, hogy meghallgassák képviselőjüket. Do­mahidy István elsősorban is ismertette a gaz­dák előtt azokat a célkitűzéseket, amelyeket a kormányzat s magyar falu fejlesztése érdeké­ben indított Megemlítette, hogy a kormány­zat áldozatkészségét a gazdák, illetve a falvak lakói azzal kell viszonozzák, hogy a termelést fokozzák és igy az ország közellátását bizto- si/tsá>k Felhivia a hallgatóság figyelmét arra, hogy munkálják tovább azt az összetartást, me!yet a megszállás idejében alakítottak ki azzal hogy a nehéz időkben megalakították gazdakörüket az EMGE kötelékében és most a felszabadu'ásunk után is ezt a gazda összetar­tás* tovább kell fejleszteni és az EMGE kör­iekében gazdakörükkel szolgálni a magysx ügy győzedelmes diadalrajutását. Rendőrségi hírek KOLOZSVÁR, április 8. A rendőrség bűnügyi nap ójában az utóbbi 24 óra ese- ménveii közül az alábbi adatokat találjuk: Özv- Szilágyi Sándorné, Mussoüni-ut 1Ő sz. alatt ilakó uriasszonv feljelentést tett a rendőrség bűnügyi osztályán betörés ügye­ljen. Feljelentésében elmondta, hogy isme­retlen tettesek az éjszaka folyamán feltör­ték a R rét fii ben levő wikkendházának aj­taját é? minden ott talált ingóságot, köz­tük ruha és fehérneműt, elkoptak. Anyagi kára közel 1000 pengő. A károsult uriasz- szonv felje’enrésére a rendőrség bűnügyi osztálva széleskörű nyomozást indított a betörők kézr^keritésére. A rendőrség szerdán őrizetbe vette több­rendbeli csalás büntette niialt Lakatos Hona cigánvasszonvt. A többféle álnéven szerep- •ő szélhámos eigánynö kunizslás, jóslás és kártya vetés címén a c*sa ások egész s0rát követte cl. Számos kolozsvári háztartási al­kalmazóitól rulianemiieket és nagyobb ösz^ Szcgü pénzt csalt ki. Ör-zelbevétele után is -naponta érkeznek ellene a feljelentések. KüiaÉgatása során a rendőrség bűnügyi osztályán beismerő \ állomást tett. Az elő­zetes rendőri vizsgálat után a szélhámos cigányasszonyt átadták az ügyészségnek. Hirdessen Erdély Ieyelterje’dtebli napilapjában, az Ellenzékben, BUDAPEST, április 8. Teleki Pál gróf temetésének kétéves évforduló­ján, április 7-én délben Teleki Béla gróf, az Erdélyi Párt elnöke és Mikó Imre dr., az Erdélyi Párt politikai i főtitkára megjelent a Kerenasi-teme­A Dace távipata Kállay Mik lös miniszterelnökhöz i örömömre szolgált, mert újból megerösi- tette az üdvös és hagyományos olasz-ma­gyar barátságot, amely őszinte mély vissz­hangra talál az olasz nép szivében. Ami­dőn közlöm, hogy a király és császár Őfel­ségének tolmácsoltam hódolatát, engedje meg, hocry megismételjem személyes barát­ságom és nagyrabecsülésem őszinte kifeje­zését. MUSSOLINI. % ül önös künper tfitfokzaáos 400.000 pengő körül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom