Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-02 / 1. szám
t ipip.uox körei I >) millió pengő kölcsönben rócy csilit. — G * \ legutolsó háborús ^a/.d.ilkodási korszak CHinényei mi;; nincsenek lezárva, intézkedései meg lo!>unutban vannak, nap mint nap módosulnak szentcink előtt, a mérleget azonban hi ottyos mértekig; mir most is megvonhatjuk. A. 1914-ís és a mai világháború kö- • ott a ha. ai gazdasági Iclkév/.ültség tekintcic- !vn alapvető különbség észlelhető; a körültekintő alapvetés biztosította, hogy az ország a háború kitörése után szinte zökkenés nélkül toko/.uos átmenet formájában jutott át a háborús gazdálkodásba s igy nemcsak a gyors változást minden esetben nyomon ko- vető visszahatások jorésze maradt ei czalkálómmal, de egész szervezete is szilárdnak, megingathatatlannak látszik. Különösen kiemelendő ez akkor, amidőn a háborús gazdái* kodás súlyos feladataival együtt és egyszerre oldandók meg az „Őrségváltás'' nehéz és sok körültekintést igénylő feladatai is. í z a körülmény nemcsak a jobb jövő záloga, hanem komoly tanulság is'. Mutatja azt, hogy a kis nemzet számára a gazdasági érvényesülés és ezzel kapcsolatban a politikai tel- emelkedés útja olyan gazdaságpolitikában keresendő, amely a mindenkori adottságokhoz ügyesen alkalmazkodik. A gazdaságtörténet háború ideién sem egyéb a gazdasági szabadság és a kötött gazdálkodás, mint két elméleti végpont közötti ingadozások regisztrálásánál. Iá ke: szervezési formának ilyenkor is végtelen sok változata fordulhat elő aszerint amint a tényleges szükséglét, egves konkrét gazdasági feladatok megoldására a gazdasági élet vezető tényezői e két elemet adagolják. Az államférfim bölcsesség azonban különösen kis országban éppen abban nyilvánul meg, hogy ezek köz ül a változatok közül a legalkalmasabbak kiválasztásával hogyan sikerül a gazdasági élet rugalmasságát megőrizni s a nemzetközi gazdasági és politikai fordulatok során az ország gazdasági életének teljesítőképességét állandóan maximumon tartani, sőt azt töretlen vonalban tovább fejleszteni. A legutolsó néhány év magyar gazdaságpolitikájának szemléje, mint láttuk, ebben a vonatkozásban is örömmel és megnyugvással tölthet el bennünket, mert azt láttuk, hogv a gazdaságpolitikai eszközöknek ez az adagolása céltudatos és megfontolt. Ennek köszönhető az is', hogy a nehéz időket eddig komoly megrázkódtatás nélkül vészeltük át s hogy a háború rettenetes erőfeszítései között is marad mód es energia a jövő számára való tervezésre, a jövő nemzedékének megerősítésére, a nemzet erőinek előre tekintő céltudatos fejlesztésére. ELLENZÉK VégU lázstf: Atodatt écdctncs iiHÍ... a Uonvédetein szolgái diában Komoly i's jelentős eredményei vannak ;i/, önkénlis mii honvédelmi munka .xzcrwzelnők. iWiudüssze öl Iu l Ich «•! az óta, liog\ a munkaszervezet tohorzo hölgyei letelték az, exkiii <n> megkezdték mii- ködésiiket. Az volf a cél. Imgv az inteli — geiieia hölgyeit: az asszonyokat és h'ányo- kat, elsősorban azoknl, akiknek nincs ol* foglaltságuk, hekapcsolják a lermc'b íiuio- kúba. A mai rcndkiviili időkhen döntő fontosságú nemzetvédelmi érdek, hogy a termelés zökkenőmentesen történjék és' unnak eredményeit minői jobban 1 okozhassuk. Ezért szükség van inra, hogy az. értelmiség hölgyeit műszaki gyáripari munkára kiképezzék, ha szellemi és fizikai adottságuk alkalmassá teszi őket erre a munkára. A női önkéntes honvédelmi munkaszervezet lohorzó munkáját országszerte lelkesedéssel fogadta a magyar liö'&y társadalom- Mindenütt —- A árusokban és falvakban egyaránt — nagy számban történtek jelentkezések. A köz jövőben az önkéntes női inunkns'.oigúlat tagjait most már konkrét munkára hívják fel. Elsősorban arra vau B/iikséa, hogy a termelő ipari munkába kapcsolódjanak bele a női honvédelmi munka- szervezet tagjai. Egy nagyobb vállalat, vagy iizem raklárosi. vagy felügyelői állása feltétlenül van olyan érdekes, vonzó, hasznos és jövedelmező, mint az irod ü munka, vagy a varrógép inePetti foglalkozás. Egészen bizonyos, lmgv a magyar hölgytársadalom a legnagyobb megértéssel fogadja ezt a/, elgondolást és nemcsak azoknak a férfiaknak helyeit veszi át az ipari termelés munkájában, akiket kötő l.'Nségiik a haza szolgálatára szóiitoit, liánéin ezen feliül hozzájárulnak az ipari {cinjeié., eddigi eredményeinek növeléséhez. Szokatta* sa(táUa*g Az erdélyi magyar sajtóé leiben úgy a kisebbségi múltban, mint a felszabadulás óta eltelt idő alatt a feltétlen kartarsi együttérzés jellemezte az újságírók munkáját. Ha egyes sorskérdések tekintetében, zagy időszerű társadalmi kérdések ügyiben nézeteim esek merültek fel a különböző sajtóorgánumok között: a vita mindig elvi síkon mozgott és a szernélycskidcst az erdélyi magyar sajtó munkásai gondosan elkerülték. Annál nagyobb csodálkozással olvassuk most egyik nagyváradi la plánunk megjegyzéseit, amelyiket egy kolozsvári sportújságíróhoz intéz. Nagyváradi laptársunk egyszerűen azt tanácsolja a kolozsvári sportújságírónak, hogy változtasson foglalkozást is álljon be Tikjaim nak, mert igy sokkal hasznosabb szolgálatukat teltet vállalatának. Nem akarjak idézni azokat a becsületsértésektől és rágalmaktól teli kitétele- . kit, amelyekkel a cikk keret énen a nagyváradi lap a kolozsvári újságírót kioktatja. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznünk, bogy nem a magunk védelmében szólalunk fel, amikor ezt a sajtóhangot a Icgcré- lyescbben kifogásoljuk. Az inkriminált sportcikk nem nálunk jelent meg, azonban minden jóérzésül magyar embernek vissza kell riadnia a válasz hangnemétől. Kár volna ro<sz emlékű kísérteteket idézni! Ilyen hangnemben ugyanis azok a lapok írtak, amelyeknek megjelenését a helyes sajtópolitika betiltotta. Őrizzük meg a.: újságírói kar szolidaritását és tártuk tiszteletben egymás véleményét. Ezzel tesszük a legjobb szolgálatot úgy a magyar jövendőnek, mint a magunk jut felfogott érdekéinek! is az ugyitídd/izsgázlató bizottság .Marosvásárhely szünetelő 'főiskolája'* dinen kitűnő kartusunk, Szósz Endre, a „Székely Szó'1 felelős szerkesztője vezércikket irt lapjában. Cikkének az a kiinduló ponja, hogy a mu-roSvá'árhelyi Ügyvédi Kamara megújítja az iigyvédvizsgáz- t !ató bizottság visszaállítása iránti mo/ca1- uiat. A m irosvásárholvi ügyvédi kamura tagjai az ujwi üdvözletek hagyományos alkalmát használták fel a mozgalom fei- iijitására- A szokásos újévi üdvözlések sóién azt hangoztatták, hogy a marosvásár- lic'yi kamara célkitűzéséi között ő-ő helyen szerepel az ügyvédi és bírói vizsgáz- >at óbizottság visszaállt ása. SJzász Emire ezzel kapcsolatban visszapillantást vetett a múltba. Hangoztatja, bogy a vásárhelyi X 9 < .1 január 2. i 1KV' ed és turui víz "u/éaló bi/'rtl-.ijr • \ tized« k< o l> rres/tül vge/fe kifogá íla ami u magyar jogi életnek ezt a foii|o>, híva tás! betöltő < If/.tjét. K/.t a -,/er-pct a román irupériiim i?íint« ttc m g é„ a vi* /a • tér<> ótu még ín in liir léiit meg a döntés, hogy hol leg)én az iíg) \ «'dvi/rgá/ialó bizottság SZÓkhicáyé. . A '-/ék' I% z/x, ■ irój;i t< i iné-z«,te,s< u már a szu rzell jogok * \e alapján is Marosvásárhelynek köve leli <■/.[ a 'zerepet, I\cm akarunk *:fztu a helyen jo^i okfejtésig kezdeni, Emlékeztetnünk kel azonban míirosvá-árhelyj laptársunkat arm, hogy a kolozsvári «'gye • iu • s az itteni hi ró i kar együttes elhatározással Kolozsvárnak követeli az iigv\ di rs hiroi vz.'gázlatólűzotlságol. Ebben a kérdésben reszJeles emlékiratot intéztek az. iguzságiigymjiűszerhc/, amcUbfn kifejtettek mindazokat az okokat, amelyek a jelenlegi helyzetben a kérést felté-f uijl indokolttá teszik. Annakidején részletesen ismertettük ;iz emlékirat tartalmát. Mo*t újra hangsúlyozzuk, hogy az adott körül- mények között Kolozsvár semmiesetre sem mondhat 'e az ügyvédi és Lirói vizs- gáztufóbizottságról. Elismerjük azonban, bogy Maros\ ásárbelynek főiskolára van szüksége. Minden erdélyi ember lelkes örömmel fogadná. Iia Marosvásárhelyen műegyetemet, vag\ ipari főiskolát létesi- tenének. Ebben az ügyben az erdélyi törvényhozók már többször kifejtették álláspontjukat és azt hossziik, hogy a SzékVy- föld «retekéinek egy műegyetem. vagy ipari főiskola sokai inkább megfelelne, mint az ügyvédi és bírói vizsgáztató bizottság székhelyének elnyerése. BAÁN FORRAY ZELMA: A VÁNDORLÓ SZÉKELY CSILLAG A rádióból ismert fiatal írónő Körösi Csorna Sándorról írott regénnyel jelentkezik 1942 karácsonyi könyvpiacán. A könyv az ifjúság könyve, de örömmel olvashatják az idősebb generáció tagjai is. Színes, eleven, elhitető s úgy hozza elénk a nagy székely vándor alakját, hogy vele együtt éljük át csodálatos életének minden kalandját. Két nagy erénye '"an a tehetséges ironő könyvének: az adatok tökéletessége. a kutató feltétlen megbízhatósága és hitelessége. És ezenkívül', hogy a könyv, habár a való életet hozza elénk, mégis meseszerűen változatos, érdekes és színes, mint ahogy a nagy székely élete is ilyen volt. Uj szint jelent a regény a Körösi Sándorról Írott munkák között. Meleg női szívvel irott és át- érzett minden soia. Stílusa szines, megkapó, mesélő. fSV'" ZIVATAR Irta: Hobárt Jenő Üszkös fenyő. Villám gyújtott vele lárma- múltán a láng is kihunyt s a holtat hagyta emlékeztetőnek: — Vigyázz, világ! Van úgy, hogy baj virrad! Bizony, van úgy és még hozzá sűrűn. z\ hegyek sziklatestén sok kemény harc szerezte a rengeteg mély barázdát, mely útvesztővel tréfálja a zápor vizét, mikor völgyet riasztva zug. S a fák közé gurult halomnyi kő megannyi tört fegyver a nagy csatákból. A baj tán nem is vendégül kerül erre a tájra, Iranern itt lakik. Fészke lehet egy vén fa odva mélyén vagy kőnyilásban, hova fény se lát s onnan fuj a rémüldöző világra zsoltárt és káromlást ébresztgetőn. Füleld csuk, hallhatod: a sziklarések mélyében most is fő a kárhozat. S a csúcs fenyői, bár még szél se mondta, megérezték és csávázó jelekkel hirezik a mélységnek, messzeségnek: — Az ég alján uj csapkodásra készen ismét gyülekeznek a mennykövek! Az intés végigdidereg a fákon, a lomb suttogva adja mind tovább, mig a szunnyadó bokor is megérti s akkor az erdő szavaló karából ég felé tör a fohászkodás: — Isten! A megeredő szél meglobogtatja az ima hangját a völgyek felett, aztán elhinti messze kicsi falvak utcáin s házainak udvarán. Az emberek felnéznek és az arcuk ráncaiban nagyot vénül a gond. Odúk és vackok gyorsan népesülnek. A vadak meghúzódnak fészkükön. Ha tán nem is védelem, mégis otthon, hol a gyáva is bátor ságcsahb. Az életen félelem Liza borzong. Ítéletet vár s nem tudja, ezernyi akaratlan közös vétek közül melyikért jön most büntetés. Szükólve egérlyukba is bújna szívesen. Csak a sas kering örvénylő magasan, mint a lelek. Tán villámot vadászik? Sekély felegek gyakran eltakarják, de azért jó szemmel megláthatod. A kalyibában két ernber mereszti szemet a gyorsan gyűlő félhomályba, pedig a látnivaló nem sok ott. Rajtuk kivid más nem is igen férne, mint a lsét jeyzp, meg a két tarisznya, mert anélkül élni mégis bajos. Nincs semmi, amin jóllakjék a látás, de néznek konokul s tán nem Inába: szemük a sötétségben megtalálja, amit a lélek távolban keres. Ha más nem, a tarisznya megmutatja: ide- virágzik az egész falu a már csak karéjnyi száraz kenyérben s a mellévalóban, mi vele szunnyad jó magasan a tetőfára kötve, hogy tolvaj egér ne érhesse cl. Még látni se kell, elég az, hogy itt van. Ha kinyid a kéz, eléri s az érdes vászon menten elteríti az otthont emlékezni akaró köré. A két fejsze a lombból ágyazott fekvőhely mellett, a sarokban, fejtől, álmot vigyázni s kéz ügyében lenni, ha netán úgy hozná az éjszaka. Három lépéssel bizton végigéred, akkora az egész fészernyi lak. Vén fenyő őrzi, man- kózza a házat, a szelek el is vinnék nélküle. Padlója erdőszélből ellopott föld, még nedves és életes jószagu. Ablaka nincs, de a falán, a durván megszabdalt hasábfák között a szél be-kisétálhat s a csillag benézhet. Most is azt teszi a szél: belefuj a házba, mintha szét akarná nyomni. De a kalyiba megtréfálja csúnyán, mert likas a túlsó oldala is és úgy kiveti rajta a hívatlant, hogy az avar huppanva szétrepül. A kárvallott erre nekiesik a kinti fáknak s rajtuk öli mérgét, mig az ég csilíapitni zuhogó záporral egy szerkét szer végigönti. Ettől kicsi időre csendesül, de ha ismered, tudhatod, szilaj bosszúval hamarosan újrakezdi s akkor egy tánc a világ hajnalig. A kettőből az öreg ki is mondja: — Istenes zivatar kerekedik. A fiatal nem felel. Másra gondol: készülő égzengésben napsütésre. Az öreg még told egyet nyomatékül: — Jtéletidő ... — Kell az, hogy szivárvány virágozhassák. S hallgatnak megint. A vihar sürgeti az éjszakát, ravatalozza gyorsan a világot. A rengeteg megvakult és az égbolt egyetlen nagy darab feketeség. Csak villámnyHálás után ha lát csillagot a szem, azt if ijedtében. És szcrteszéjjel titkos orgonák keserves, sirató gyászdalba fogn*** A kunyhóban a fiatal belekezd: — Holnap vasárnap. Az öregebb kurtán, a joga között reáhagyja: — Az. A jiaial messziről kerüli a beszéd célját: — A tarisznya borpasz. — Nem lehet más ... Csak vettünk s nem tevénk. — Uj életért a faluba kell mennünk. — Egyezz a kintiekkel, hogy lehessen. A lárma kinn nem ígéri a békét. Nehéz szekerek gördülnek az ég fekete hid járt, szinte leszakítják. Villámostor hajszolja egyre újabb ragaszkodásba az igásokat. A verejték tajtékosan zuhog róluk a sziklák szélcserzett nyakára s vakon, rémülten nyargaló patak duzzad belőle minden vízmosásban. A szél a fák közt már ordítva száguld, ágakat tördel és a vízbe csapkod. Hallgatják ezt a kinti zenebonát, aztán ct fiatalabb konokul újra csak a magáét hajtogatja: — Korán kell kelnünk, hogy délig leérjünk. — Le is érnénk, de látod, nem akarják. — Ki nem akarja? — A kivülvalók. A ház körül a szél magát űzi, mint a kutya, ha bolha eszi farkát. A fal tövében meggyűlt szén aj üt csépeli szorgos, nagy igyekezettel. Okos emberektől tanulhatott, csak épp szénával téveszti a szalmát. Beleszédül a nagy tevékenységbe s sóhajtozva legurul a lejtőn. Kicsi időre nehéz szótalanság fulladozik a két ember között. Aztán a fiatalabb ajkáról dacosan már-már káromkodás sarjad: — Olyan Isten nincs, hogy le ne eresszen! — No-no! Az öreg csak most veszi észre, hogy a legényben nagy gond vajúdik. Óvatosan vallatja: fát a hegy-völgyes messzeségnek. Aztán vész — He, mi lel? — Mert olyan vihar nincs, hogy itt marasz- szón! Ha hasábfák esnek is, lemegyünk. Az öreg tempósan, későre szólal: — Én inkább majd csak őrizem a házat. Mert a zivatar még tán ide fuj holmi pápaszemes városi kóbort. Illik, hogy házigazda is fogadja. Mással is törődjünk, ne csak magunkkal. _ — De ha le kell hogy menjünk! érti-e? — Értem, értem, de kell csak a halál, ha ugyan az is kell valakinek. S vele is ráérünk még tanakodni... Mért kell, hogy menjünk? Legalább is én? Örcgccskc vagyok s kicsin beérem. Nem olyan sürgős az az élelem, hogy a nyakamat szakasszam miatta ... Ha nagyon akarsz, egyedül is elmész. S ha ügyes vagy, még nekem is hozol. Mondom, hogy egy kicsit másra is nézz. — Nem csak az élelem. — Hát mi a jóság-. — Értse meg már, az ántiteremtésit! magának is le kell jönni velem. — Tán félnél egyedül, ugyanbiza? Nem akarózik a szó a legényből, de mégis kimondja keservesen: — Ez egyszer úgy kell lennie, hogy jélek. A vihar nagyot kacag habot ázva. Éppen hallgatózott a fal mögött s a legény szavát most zászlónak hordja a nyögő nagy iák ágai közé. A vén fenyők riadtan, szédelcgve szánják a legényt, aki igy megijedt és szívesebben eltemetnék inkább, minthogy Intézni hallják szégyenét. És a szél harsány győzelmeseket kurjant a világba, motollát látszik, cafatokat szaggat a jellegekből, hogy jóllakassa duhaj örömét. Az öreget is megüti a szó, hogy felelni sem tud hirtelenjében. Az értelmetlenség nyirkos, hideg borzongással ludbőrözik a testén. Mi lelte ezt a vaderős legényt, ki fejszével medvét győz egymaga? Isten bocsásd meg, tán babona járja? Azt se tudta eddig, hogy mi a felés, legalább is nem mutatta jelét. Szilaj kedvtöltő játékok között nőtt meg az erdő harsány inasává, hogy nézni is Öröm volt, amikor fejszéje zúgva a fákra villám- lőtt. S lám, mégis anyámasszony katonája. Igaz-igaz, nem tréfa a vihar, de azért mégse kéne, nem való. Öreg fejjel is neki merne vágni, ha akarna, dohát most nem akar, a ponciusát a bolond világnak!. .. Az. öreg szégyenkezik a legényért. —- Nem is neked való a rengeteg — dör- mögi csendesen, szemérmesen —. Leviszlek az anyád szoknyája mellé, szoptasson még, amíg megbátorodsz. — Úgy hát velem jön — kuncog a legény, mint akinek tréfája jó utón jár. S az öreg gyanakodva, mérgesen pusmog vissza: — Vaj a jóféle suj!... Már hogy mennék, amikor nem megyek. — Azt mondta, levisz anyám szoknyájához. Meggondoltam s várok, tán megjavulsz*
