Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-09 / 6. szám

Köd ülte meg a háromszéki síkságot.. Még | a közeli ilyefahi templomtorony sem birja kettéhasitani. Mégis, amikor kitérek a Zaires- A széli Szent István-utcából $ keresztülgázolok az arasznyi fennsík fekctctalaju szántóföld­iéin, a gyér fény őzei övezett leshegy esőmar­ta ormán, titkos parancsnak engedelmesked­ve, ösztönösen délnyugat fele nézek. Állha­tatosan nézek délnyugatra, mintha két sze­mem fényével át akarnám törni a ködöt, amely tengerként kitölti a három széki me­dencei és a Barcaságot. Nézek, merőn nézek egy elhatározott pont felé, amelyet nem is lathatok, talán csak sejtem, hol kell lenn c. S mintha csak jól ismert fénykép került i al­mi elő a sokszor átforgatott gyűjteményből, sudár növésű lombhullató fákkal bontott, büszkén ég felé szökő hegy kúp ütötte hom­lokát a köd felé. Tetején, mint ünnepi kala­pon a bokrétát látni véltem a sötétzöld fe­nyőket. Csupán egy pillanatig bujkált vala­hol u tudatom küszöbe táján, hogy a közbe­eső ködienger alatt valahol egy országhatár­nak ne\ tzttt vonal van kirajzolva. A követ­kező szemvillanásban már ott álltam a Cenk csúcsán, ahol meg szoktam állni téli vasárnap dsimán, kevéssel alkonyat előtt. {-fásam, r.ögött a Keresztény havasok jég- mezős lejtői csillognak. Elnézek a Tömosi- ssoros felé, az egykori Nagy-Magyarország egyik leggyönyörűbb tája ez. Amott, a Csu­kás irányában, Terestyén túl, Hét falu kez­dődik; tragikus sorsú magyarok lakják. A Ra­kodóvölgyből sizők kurjantása harsun. Ha most leszaladnék ezen a gerincen, mint egy­kor nagyon gyakran, az ezredéves emlékmű­ként emelt óriási méretű Árpád-szobor tal­pánál lehetnék. A honfoglaló vezér innen vi­gyázott országunk legszebb fekvésű városára. Mögötte, a kis lapályon, alig észrevehetően mészkövek fehérlenek elő a hó alól; ős Bras­só sasfészkének romjai. Gyepű-védő' szellem takott követ kőre, emelt falat és bástyát. S mint általában a vallásos magyar középkor varaiban, középütt egy templom hirdette az Isten dicsőségét. A szentély alatt ásott kút mélyéből csak néhány esztendővel ezelőtt emelték ki a kutatók a templom fából fara­gott Ár pád-kori szobrait. Még egy futó pillantás a mélybe, a zsú­folt belváros mértani pontossággal kimért há/sorara, a négyzetes piactér kellős közepén épült hires tanácsházra, aztán megragadok egy frissen tört faágat, s mint havasi pász­torok a cifra boton, vagy csintalan gyerme­kek a vesszőparipán, félig ránehezedve, gug­goló helyzetben siklani kezdek lejei? a fa­gyos, havas hegyoldalon, pontosan úgy, mint * egente. Vad iramban átszelem a kényelmesen kanyargó kigyóutakat; szinte hallom a fel­felé igyekvő rendes polgáremberek megbot­ránkozását. Könnyem is csorog a mardosó szélben, de már nincs megállás az aljig. A sétányon veszem észre, hogy útközben vala­hol elhagytam egyik bakancsom sarkát. Se- —- vigaszdalom magam —, ott járok, ahol nagyobb a hó, akkor nem fedezik fel a hiányt. Megnézem a város falait, a sarokbástyákat éy tornyokat. Mind. épek. Ezek a falak és bástyák még sok vihart kiállnak, — vélem csendesen és megnyugodva térek be az ősiség hagyománytiszteletével ápA: Kaialm-ka pu ivei alatt. Mackóruhás lányok slicceket visz­nek vállukon. Bizonyosan a Pojánába igye­keznek. Mesés lehet most ottan. Sajnálom, hogy nincs időm megnézni. Sietnem kell. Siet- t emberi ^ nem térek be a Fékete-t emel ómba, pedig regente sokszor betértem. A főtérre ér­ve végigmegyek a középkori vásárrendre em­lékeztető búzasörön, végig a viragseron és a lensoron is. Emberek haladnak el mellettem szótlanul, rejtélyes nyugatommal. Lesem ar • cukat: mi van rá írva. De nem tudom kibe- tűzni a titkot. Magyarok és szászok, város- alapító patríciusok unokái, de mélységesen taliga' 7t k. Nem szóm * uak de vdcr^i ál­landó sajgás nyomja a szivüket. Rohanva erkezem a Cérna-utcába, a Vár-utcába, onnan vissza a EJ ont crus-gimnázium felé, mindenfe­lé, amerre szoktam járni. Honterus János, a szász nép művelődésének intézményes védel­mezője, egy szoborból ma is érces tekintettel v:j'ú77.. népe sorsát. Csuk hírűiről tekinteni meg a szász iskclákat a szász nép közvagyo­nai alkotó nemzeti gyűjtemény épülete e.iőtt éppen csak megtorpanok, de már zihálok is tovább; felek: nem lesz időm minden isme­rőst megszólítani, minden kedves helyet meg­látogatni. Fújtatva szaladok végig a Királyheg;’ alatt, a rar árkok mentén, le a katolikus gimnázium jele. Pedig azelőtt, holdfényes májusi eslé- k'n f?.'}s-akákat átcs a uingolunk itt. a icnete torony táján, a Fehér torony kiláió- P mit ja körűi, a Postarét hársfasorai alatt, Unhaju leánykákkal kacagva versenyt. Be­csületből végig kell mennem a Kolostor-utcán ts, a sétatéren is, * J.i/A. já.' -0 i - " " Ar ■ ‘ ■ /*.*“■ 1' ■»# 11 * Mi !’ •’* * \ ‘ t h A i tCfrVv«} ■ - 1 > ’> . hát. fi f \ Most is megállók a gyermekjátszótér sarkán, pedig a futórózsa­hokrok, amelyek közelében annyiszor váriam valakire, csupaszon karmolnak töviseikkel a sivi tó szélben. Itt jut eszembe: vacsorázni a Székely Társaság vendéglőjébe megyek, de illik, hogy a Gcic'irbcvercin termeden is láncoljak egyet . A Hosszu-utca közepén majd ­nem nclirtem egy zárkózott art lát­'zó lékapun, ahol egykor albérleti szobám volt. Nem megyek le a bcrtalani vauit idió­máiig de innen is Loom a világháborúi csa­tahely márvány sírköveit. Visszafelé jöi‘ haben bekukkintok a Klöss-kávéház ablakain. Asz­talai ti ürül és a ja.men ti bizalmas részekben ugyanaz a társaság mint evekkel ezelőtt a helyt szász pénzvilág köztiszteletben álló képviseli, többszázéves keresK''döcsaládok és nagyipar osnemzettségek gyermekei ülnek együtt meghitt testvéri egyetértésben. Magya­rázat: szászok. Itt van a fiatal festő is, nem­rég szerzett ismeretségem. Tovább szász kö­zépiskolai tanárok, egyik-másikat ismerem is. Mégis van változás a kávéházban, — fedezem fel döbbenettel. Hol vannak a magyai ok? 1Fiatal magyar írók, népsorssal vesződő ügy­védik, közösségi munkára készséggel jelent­kező orvosok, tanárok, egyházfiak szoktak ülni abban a sarokban. Nem is ácsorgóm to­vább, még gyanús lesz valakinek. Maid fel­keresem őket a lakásukon. Gyakran átléptem házuk küszöbét, most is megértik mentegető­zésemet, hogy nem ülhetek le, csak éppen be­köszönök és boldog ujesztendőt k. sünök va­lamennyiüknek. A költő lakása felé indulok. Útköz ízen egy sötétruhás, komoly ur Kron­stadt tér Zeitungot olvas, önkéntelenül lefor­dítom magyarra a címet s erről jut eszembe a lap, amelynél dolgoztam. Felszaladok egyko­ri jöszerkesztőmhöz, bezörgetek az ablakon s csak amikor ismeretlen hang mondja bizony­talanul: „szabad", akkor ötlik eszembe■ hi­szen már nem is lakik itt. A Fellegvár alatt vezet el az utam. Borzong a hátam; azt hi­szem, csal a fülem. Bár csakugyan csalna. Tompa sóhajtást hallottam az ódon fák felöl. Felnézek. Csak a báránybörsüveges biztonsági őrt látom, amint bokáját összeveregetve lépe­get c. várfal fokán. Bizonyosan nem ő a gaz­dája az imént elhalt sóhajnak, hanem, vala­melyik gémberedett tagú magyar pap, taní­tó, faluvezető, mit tudom én, kicsoda, aki egyelőre ennek a komor épületnek dohos od- vaiban tölti idejét. Szerelnék végigmenni a Kapu-utcában. be­lelapozni kissé a Korona-szálloda vendég­könyvébe, lám, kik fordultak meg itt az el­múlt harmad fél esztendőben. Be kellene néz­ni a Szent jános-templomba, legalább egy gyors Miatyánkra. Ha az ember már elmúlt fiatalságának összetört cserépdarabjait herei­KOLOZSYÁR. jauuár 9. Az Erdélyi Párt kalotaszegi tagozata nagy érdeklő­dés mellett kezdte meg Bánffyhunyadon világnézeti előadásainak sorozatát, mely­nek (dső előadója László Dezső ország­gyűlési képviselő, Kolozsvár belvárosi re­formátus lelkész volt. Kovács István, az Erdélyi Párt kalota­szegi titkára iidvözlőbeszéde után dr. Alb­recht Dezső országgyűlési képviselő mél­tatta az Erdélyi Párt nemzeínevelő és is­merői terjesztő előadásait, majd László Dezső beszélt egy óra hosszat a magyar világnézetről. Ismertette a világnézet lényegét és cél­ját és annak a nemzet »'etében való je­lentőségét, rendkívül 'érdekesen fejteget­ve, hogy a mai Magyarországon világné­zeti diktátor vagy egyetlen világnézeti sze­mélynek a sugalmazása nélkül alakult ki egy uj világnézet, amiben a magyarság­nál: szeles rétegei társadalmi és felekezeti , sőt koridilönbsérj nélkül is egyetértenek■ í A világnézeti előadásoknak éppen ez a célja, bogy ezeket felszínre hozza, meg­erősítse és öntudatositsa. Mikor 1940 januárjában, a román ura­lom utolsó időszakában az erdélyi fiata­lok konferenciát tartottak. Tamási Áron mondotta ki, bogy háromágú csillag az erdélyi magyarok jelvénye; e bárom ág a keresztény gondolat, szociális gondolái és a nemzeti gondolat. Ma ebben a három gondolatban jelentkezik n közös magyar világnézet, amelyik szembe fordul a lihc- rfcüzmussal­géli, érdemes volna valamiképpen bepillantani a régi laktanyába is, a gyalogosokhoz, a tü­zérekhez, hegyivadászokhoz, hiszen időnként egyregy szalmazsák ott az én vackom volt. Mindent nem lehet, sajnos, nem lehet. A városi Vigadóban irodalmi felolvasások vol­tak, oda kötelesség betérni. A Gácsmajor tá­ján vasárnap délután magyar cselédleányok­kal lehet beszélni, bazakivánkozó magyar le­gényekkel lehet értekezni. Sir bennem a lé­lek, hogy nincs időm odaszegődnöm az ut­cán minden magyar járókelőhöz, talán szót­lanul elmenni vele a kapuig, nem tovább, s a lépéséből, feje alácsuklásából, dacos fel felhorkanásából fejteni meg, milyen rejtélye­ket cipel magában. Erdei sétautakon, zuzma- ravirágu fák alatt, csikorgó havon jó volna kettesben elmenni a Függőköig, mint egykor, felváltva nézni a Pcrsány-hegység felé, Völd- vá'- irányába és két mély kék szembe ... De hol van most ez. a két kék szem? Vájjon mait is olyan csillogó a nézése? Mert azóta sok gond fátyolozta könnyessé itt a szeme két, ismerőseink, szeretteink, te :véreink sze­méi. A.mikor a Cenk oldalán, a nyél, i söröző j<x- íornácan az első villanylámpa kinyid, lassan átmegyek a Weiss Mihály bras:at bíró em­lékezetére elnevezett utcán, felkapaszkodom a jeges utón a Cenk tetejére, az Árpád-szobor 1 talpazatát övező mell kövekig s ott kikönyö­kölve nézem az esti homályba merülői várost. Innen lói látni minden részét. Szemem még egyszev vcgigsiklik a cserép] eddes házakon, igy felkeresem ismerőseimet, szemmel tartom eket, talan suttogok is nekik valamit, han­gom. el cLcsuklik a felindultság<.ó!, a búcsú­zaitól. Miközben belefeledkezve néztem a várost, ott lent a mélyben, ahonnan már csupán egy cg v uteui villanyégő tompa fénye derengett fel hozzám, csontig átjá-l a dermesztő hideg. Ideje n.rr hazamenni — gondolom. El is in­dulok, bizonytalanul, tétova léptekkel. Me­gyeié. megyek, nyöszörög a hó a csumám alatt, biboronálallan szántáson bukdácsolok. Eleiem az első elszórt házakat. Eelismerem a tájat: a Szent Islván-ntcában vagyok — éb­redek a valóságra —, Scpsiszentgycrgyóo Es fáradt vagyok, mint aki hossza útról tért Az: igazi kereszténység Krisztushoz, egyházhoz és bithez kötött. Éppen azt látjuk napjainkban, hogy mindegyik egy­házban e három alapvető dolog erősödik, inert nem kereszténység az, melynek csak a jelszava keresztény, de nincs köze Krisztushoz, nincs köze az egyházhoz és a hithez. Magyarországon nagyon vigyázni kell a keresztény gondolat megújulásánál, íiogy ne jelentsen felekezetközi harcok Ma éppen az a fontos, hogy a keresztény egyházak összefogjanak, meri mindegyik létében van megtámadva. A felekezeti harcot tegyük félre azon időre, amikor mrA elintéztük a bolseriznius elleni harcol. A zsidókérdéssel! kapcsolatban László Dezsőnek az a megádapilása, hogy az uja- zi poziţie kercszténu gondolat antiszemita. A szociális gondolat körében bárom szemlélet áll egymással szemben: az egyik a régi liberális Szabad verseny gondolata, melyet az angolszászok képviselnek, a de­mokrata-plutokrata gondolat, a második a bolseviki gondolat, s ezekkel széniben áll nr u j magyar társadalmi szemlélet. amely közösségi, nemzeti goiul ólat. a társadalomnak, alapját a családban látja és. a lényege nem egyes személyek vagy egyes társadalmi osztályok urahtut a többiek fölön, hanem az élő társadalmi Iényczölc összef iiggése. A magyar nemzeti társadalom 1848-tól mostanáig tulaidenképpen stagnáló álla­potban van. 1848-bnn a régi nemzetfenn­tartó osztály megszűnt s helvébe még uj nem keletkezeit, illetve ennek alakulása, a magyar népből vidó kifejlődésé most van folyamatban. Ebből nem a földbirtok- reform következik, hanem egy mezőgaz­dasági reform. Nemcsak a löld birtoklá-af kell reformálni, hanem művelését és a termelt javak értékesítését is. A harmadik vezető gondolat, a nemzeti gondolat szempontjából az egységes uj magyar felfogás az. hogy a népi erőkből kell megújítanunk a nemzeti társadalmat, a nemzet gondo­latvilágát és művészetét. A régi vWágban a nemzeti gondolat csu­pán érzést jelentett. Ma munkát, földei, gazdaságot, társadalmi kérdést jelent, in tegráűs nemzetszemléletet a régi érzeimi szemlélettel szemben, a nemzet missziói tudatának fejlesztését és kiterjesztést •» biztosítását a nemzetiség! kérdésben. Nem a nemzetiségek dédelgetés't a magyarság rovására, hanem a magyarság megerősí­tését és azután a nemzeti társadalom megszervezését az állam alá. mert az á'- 'ain ereje annyi, amennyi a szervezett nemzeti társadalom ereje. A hallgatóság lelkes tetszésnyilvánítá­sokkal fogadta a kitűnő előadást, ampá­éi". a kalotaszegi magyarok nevében Ko­vács István mondott köszönetét. í ássdó Dezső és Albrecht Dezső képvi­selők késő este visszatértek Ko ozsvár’ a. A szegény, a pénz és a boldogság Irta: NAGY JÓZSEr. ,,boldogok a szegények" — eredetileg igy állt a S~entirásban s csak később tol­dották bele az irgalmas ..lelki" jelzőt, kü­lönbséget kel! azonban tenni a valódi, az autentikus szegény és az <dc nélkül’ folyto­nosan panaszkodó, siránkozó álszegény között. Az igazi szegény lelkének alapvonása n hódádatosság: hálás a napnak a fényért és a melegért, a holdnak az ábrándokért.. a csillagoknak ragyogásukért: hálás a föld­nek, a növénynélr és az állatoknak a min­dennapi egyszerű táplálékért. * Volt valódi szegény ismerősöm. Mi­kor megismertem, 75 érés volt. Fejér Andrásnak hívták. A fant végen, nagy hegy alatt egy 1:is kunyhóban lakott. A nappal belt és a nappal feküdt: közérzete a kék égtől vagy a nehez jelegektől füg­gött: u levegőbe szagolt és megmondta a másnapi időjárást: ha komor volt, altkor a vdiig valamelyik' részén kataklizma fe- nyegetett. Olyan ösztönösen megérezte a veszélyt, mint a hires messinai kutyák és kakasok. Ha Ítéletidő közeigett, titokzatos szavakat mormolt $ a viharfelhőbe boruk ormok felé kereszteket vetett, A baboná­sok' és a fahi öregjei azt tartották, hogy fagyos téli éjszakákon kimegy a havasok­ra s a farkasokat a kezéből eteti. Lassan és megfontoltan beszélt. Még be­szédében is szegény volt. Száz szóból ál ó szókincsével nagy bölcsességeket szegezett le. Ha átkozódott, Istenre és az angyalok­ra hivatkozott. Semmije sem volt. Ha fát vágott vagy teheneket őrzött, fizetésképpen a pénzt nem fogadta eh kenyér, szalonna és szé­kelyposztó kellett neki. Soha senki sem tudta volna arra kényszeríteni, hogii pénzt vegyen a kezébe. Egyszer, gyermekes ri> goncsággtd. észrevétlenül jiénzt csutUc- tam a zsebébe. Mikor észrevette, rettentő dühre] levetette kabátját, kirázta belőle az aprópénzt s eltorzult arcra’ megk'öp- döstc és a porba taposta. De a kenyeret eves előtt mindig meg­csókolta. Koporsóját ki farag' a és temeté­sének költségeit még életében ledolgozta• S hu ma a fokiban valaki kiegyensúlyo­zott. elegedet/ életet él, leaven bármeny ­nyire is szegény, azt mondják a falusiak- hogy ..olyan boldog mint Fejér indrás volt“ . . 19 4 3 január 9. ELLENZÉK ■mUBBOHMH mmm A Cettk alatt Irta: PARAJDl INCZE LAJOS Eitepes és fél-literes üvegeket a legmagasabb napi áron veszek. Szíveskedjék b. címet leadni, hogy . készpénz fizetés ellenében üres, üvegeit elhozathassam. Az ön háztartásában csak felesleges, helyet el­foglaló löm, ■—. fontos nemzetgazdasági érdek, hogy azok újból forgalomba kerüljenek. F ÜLÖP GÉZA nagykereskedő Kolozsvár, Széchenyi-tér 19. Távbeszélő: 16—34. haza, vend égj.írásból, testvéri'Adogatásból. Sef siszentgyörgy, 1943. január. ti maqgar világnézetről tartott előadást Bánffgíumgadon László Dezső országgg&lési Képviselő megkezdődött az Eráéígi Párt kalotaszegi tagozatának világnézeti előadássorozata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom