Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-05 / 201. szám
Az Ungarn cimii nemei lap érdekes cikke a magyar-német viszonyról Retuikivül érdeket; és gondolalébies tő cik- kei ko/öl legújabb számában az „Ungarn". A .Magyar— Nőmet 1 ájsaságinvk a magyar—nemei történeti és müv t*Ux1o»i viszony latokat helye« történeti erzckkel, az uj é.s kons/erü lei- ismerések birtokában, s <1/ idösv.euiség fns sessógtível kutató folyóiratra, különösen pedig Pukanszky Réla lenti tárgykörben mozgó tanulmánya megérdemli a tryilvánosságot, sőt ; i b*tiebb körük érdeklődéseié tarthat igényt Foglalkoznunk kell vele, mert módszerének szigorúan tudományos voltával járó hirtele, felette alkalmassá teszi arra, hogy ugv kifele mint befelé, a magyar—német viszonylatokat j illetően a közvéleuiényben sok megjüg'/.öd-:'tt elfogultságot eloszlasson, előítéleteket és ellenőr 7. es nélkül átvett számos helytelen megállapítást helyesbítsen • A magyarság és németség közötti szellemi 1 érirr'kezések — nem hiába nyúlnak vissza ezer évre — rendkívül gazdagok, változatosak s történeti életünk minden körülményeire kPerjedőek. E szellemi érintkezéseket természetesen igen, sok tényező, igy a nemzeti jel- j lem, a földrajzi helyzet, a vallási viszonyok, a történeti-politikai és a gazdasági-társadalmi fejlődés befolyásolja. Mindezek a tényezők szerepet játszottak a magyarság és a németség érintkezéseiben is. A magyarországi ne- raetség-kutatás különösen az utolsó évtizedben működött tevékenyen, ez érintkezésekben megnyilvánuló törvényszerűség felderítésén. Ebben a kéidősben és a magyarországi német népiség-kutatásban különösen nagv eredményeket ért el az alapvető munkálatok elvégzésivel Bleyer Jalcub, a budapesti egyetem egykori tanára. Már Bleyer megállapította, hogy ,,n:ncs két oly nyugateurópai irodalom, amelyben az egyezésekben és a szellemi szándékokban megny Jvánuló hasonlóság, a külső és belső fejlődési folyamatot annyira áthatná, mint a n-rne* és a magyar irodalomban". A jólis- raert történeti okokból kifolyólag természetesen az esetek túlnyomó részélven elhatározó módon a német szellemi áramlatok befolyása a régi Ausztrián, nevezetesen Becsen keresztül, illetve Becsnek közvetítésével érvényesült a magyar szellemiségben. Elég egyedül csak Bleyemek és tanítványainak munkásságára utalnunk annak bizonyítására, hogy a magyarság a németségtől nyert szellemi befolyási nemzeti jellegének megfelelően magáévá téve közvetítette más népek és népcsoportok felé. Bizonyság erre az a tény is, hogy nem volt a történeti Magyarország területen egyetlen olyan nép, vagy népcsoport sem, amelynek összességért, vagv egyedein a sajátos magyar szellemi légkörnek jellegzetességed felfedezni ne lehetett volna. Ezt a tényt és történeti igazságot különösen manapság kell nagyrabecsülnürk. Nem mást jelent ez ugvanis, mint azt, hogy Kőzépeurópa a Ma- izvar Szent Korona határainál végződik, ezentúl már a Balkán következik, bizantinikus szellemi és erkölcsi légkörével. Az eddigi kutatás, kevés kivételtől eltekintve, ez érintkezések magasabb és nyilvánvalóbb teljesítményeinek számbavételére szorítkozott. Átvételekről és hatásokról volt szó, ez a kutatás ugyanis nem nagyon számo’t azzal a ténnyel, hogy kél egymás mellett élő népben természetszerűleg támadnak időközönként feszültségek és különféle természetű súrlódások, Az egyik nép részéről megnyilvánuló no’itikai, szellemi művelődési teljesítmények a szomszédos népben nemcsak élénk helyeslésre és esetleg ennek nyomába járó átvételre, hanem igen gyakran több, vagv kevesebb ideig tarió viharos ellenkezésre is okot szolgáltathatnak. Ilyenformán a magyar és német sorslcözösségben is elkerürhesetlenek voltak az ilyenfajta feszültségek és súrlódások, Mint említettük, ezeket eddig legfeljebb csak futólagos vizsgálatnak vetették alá. Bár e szellemi egymásrahatásokban felötlő feszültség végső eredményében igen gyakran a legtermékenyebb szellemi ösztönzésekre, átfogó alkotásokra, sőt mozgalmakra adott okot. Számtalan példa szolgál ennek a tételnek igazítására. Nem ok nélkül mutattak rá neves történészek arra, hogy a 19. század második felében a magyarság lelki magatartását alapvető vonása iban európai' magárahagyottsága határozta meg. „Vér- és nyelvrokonok nélkül idegennek számított ez a nép a nyugateurópai nép- családban" — írja Josef Nadler német irodalomtörténész, ciki meleg érdeklődéssel foglalkozott a magyarság életkérdéseivel. A magyar népte6tet Bécs felől hullámszerűen borította el az idegen szellem, egyéni sajátosságait akarván megváltoztatni. „Természetesen -— mondja Josef Nadler a továbbiakban •— a magyarságban egyre inkább elmélyült az egye- düliség érzése. Minél inkább hasonulni akart Európához, annál többet kellett feladnia igazi lényét meghatározó vonásaiból. Ha pedig az önmagához való hűséget választotta, úgy érezhette, mintha a népek közösségéből kizárták volna". Ebben a légkörben bocsátotta nyilvánosságra Herder, a finnekről, lettekről és poroszokról szóló elmefuttatása végén hires jóslatát a magyarokról: „Szlovákok, néme+ek oláhok (valachok) és más népek között a magyarság alkotja az ország lakosságának legkisebb Tészét és évszázadok múlva talán már nyelvüket is alig találhatjuk, fel".., Herder szavai a müveit magyar közvéleményben viharos ellenkezést váltottak ki és számtalan érdekes, termékeny megnyilatkozásra szolgáltattak okot. A 18. és 19. 6zázad fordulójának számos neves költője és tudósa teljes erejével vetette rá magát a magyarság fejlődésképességének, életerejének és értékének bizonyításain. E/ekban a tiszta és müveit niügyui lökben világosság gyűlt Ki e tyiljóslutu mondásra s nemesek a/éil kezdtek lázas tevékenységbe, hogy tis/tnbb és emelkedoUebb öntudatukat minél több magym télé eredményesen közvetítsék, de azért is, hogy hasonló jóslásoknak értekét alá szállítsák. A konzerva- tiv-nepios irányzatban gyökerező Dugonics András Herder kijelentését vaskos hazugságnak bélyegzi, inig az európai haladás híve, a nagy irodalomszervező Kazinczy Ferenc. a magyar nyelv kérdéséről szólva ezt irta Hor- deinck: „Vájjon nem vádolható-e politikai gyilkossággal az, aki eszményéhez való határtalan szaretetében kihalásra tanácsolja egy nemzet legjellegzetesebb tulajdonát?". Szeri-' Magyarországon szenvedélyes viták folynak Herder kijelentése, körül és különféle 'hangnemekben a tiltakozások, pergőtüze zudul a német gondolkodóra. Fi megnyilatkozásoknak nem egyike jut arra a végső következtetésre, hogy a magyarság a német szellemtől egyáltalán semmi jót nem várhat. Szerencsére azonban, nem csak ennyi történt. A német gondo'kodó szavai nemcsak ellenkezést, és tiltakozást váltottak ki. de felaj- zottak az akaratot is. ösztönzéseket adva « szellemi «Met megújulására, és egy nagyvonalú, egészséges nemzetpolitikai épitő munkára. A munka megindult, folyamata pedig természetszerűleg magával hozta a németséggel való szoros szellemi csereviszonyt. A magyar szellemiséget ebben az Időben valóban példátlan nyugat felé irányuló szellemi előretörés kezdi uralni. Ennék az irányzatnak élenjárói elsősorban maga Kazinczy, a „debreceni szellemmel" ellentétben — amelv a magyar művelődés figyel kizárólag az. északi és keleti rokonokkal va'ó kapcsolatok elmélyítésében és ápolásában vélte szolgálni — személyiségének teljes erejével a nyngateurópai, nevezetesen és lényegileg a németség fe"é tájékozódás érdekében lépett fel. Lessing Goethe és Schlier voltak Kazinczy iroda'mi eszményképei s e német vezető szellemek müveinek átültetésével, eszméiknek terjesztésével akarta megtermékenyíteni Magvarország szellemi talaját. A német irodalmat Kazinczy, mint a világ első irodalmát csodálta és a németség iránt’ lelkesedésében odátg ment, hogy a teljességgel francia szellemben nevelkedett feleségét is mindenáron a német szellemnek óhajtotta megnyerni. Tudós társaságok kezdtek a magyar nvelv ügyével törődni s ezeknek a törekvéseknek rendjébe sorozható Széchenyi fényes tette, az Akadémia alapítása. Kazinczyék átültetései u| fordulatokkal és kénekkel termékenyítették meg a magyar költészetet, a magyar színpadot pedig hozzásegítették bizonyos nevelői értékek terjesztéséhez .Sosem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a magyarság a németségtől nyert művelődési javakat középhelyzetében adott feladatánál és hivatásánál fogva továbbította Délkelet felé. A legnagyobb német szellemeknek 'smerete, s a rajtuk alapuló műveltség-adag Magyarországon keresztül került Erdélybe a románokhoz, még pedig az eredeti német nvelven, míg a Kárpátokon túl például Goethét legfeljebb francia közve’ilés utján és francia fordításokból ismerhették meg. A nyelvápoláson kívül jelentős fellendülésnek örvend ebben az időben a történettudomány. Herder történetbölcselete, főként a szerves fejlődésről szóló tana különösen termékenyítő hatással van a magyar történészekre. Ezeknek az eszméknek hatása alatt jött létre Pulszky Ferenc történelembölcselete: „Az a nemzet, amely sajátosságait a legsúlyosabb harcok közepette is változatlanul meg tudta őrizni, sokkal hatalmasabb erőkkel rendelkezik, mintsem annak fennállásában és életképességében kételkedni lehetne". . . Ebben az időben indul meg a magyar történeti kútfők kiadása, fellendül a történeti költészet, mint a nemzeti öntudat leghatékonyabb ébresztője és rövidesen megindul az a nagyszabású reformmozgalom, amely a 19. század második negyedét betölti. Semmi sem jellemzőbb erre a fellendülésre, mint az, hogy a magyar történet- tudomány éppen e szellemi feszültség okozta szorosabb, kapcsolat elméletének bizonyságaképpen termékenyítő! eg hat vissza a régi Ausztrián kereszlfil a német költészetre. Gondoljunk csak Grilnarzer magyar tárgya történeti drámájára („Ein treuer Diener seines Herrn"), és számos osztrák költő magyar tárgyú balladájára. A nemzeti vég közelségének hangulata fokozott mértékben kelti fel a magyarság szuny- nyadó életösztönét, Ennek a romantikus nemzeti érzésnek a borúlátás és a szenvedélyes tevékenységi láz az ismertetőjele. A romantikus beállítottságú Széchenyi reformtevékenységében is sugalmazó erejükkel nagy szerepet játszanak Herder történetfilozófiai eszméi. Her- dértől tanulja Széchenyi az egyes és a közösség fejlődésében párhuzamosan megnyilvánuló törvényszerűséget, s a nemzeti jelleg megbecsülésére, ápolására és fejlesztésére idányuló tevékenysége, valamint a/, ernbaii lejlődé* lehető legmagasabb pontjául tekintett ember- | is-/menye szintén a nemet gondolkodó sugalia- J laia ve/.elheto vissza, llerdei jóslatára a nemzői) lelornunozgaionr hivatott vezero, Széchenyi, nemsokára szállóigévé vált mondatával válaszol: „In azt mondom, Magyarország nem volt, hantun lesz" ... Ez a mondat, amely Mn- gyaroiszdg történeiében egy eddig soha nem látott szellemi-művelődési fellendülést von maga «Mn, feloldja a német gondolkodó emlékezetes baljóslatából támadt feszültséget, melynek nyomában buzgó tevékenység és számtalan nagyérdemű alkotás jön létre . Ez a nemei szellemiséggel történt összeütközés, valamint a nyomában jáió szellemi súrlódások dohát azonkívül, hogy ösztönzően hatottak a magyar nemzeti érzés fokozásáro és a sajátos népi kultúra felvirágoztatására, nem, a németségtől való elfordulással, hanem ellenkezőleg, a szellemi kapcsolatok szorosabbra fűzésével jártak. A .szellemi' élet hullámzásának törvényeiben jártasabb nem idegenkedhelik athól a ielisrne- réstől, hogy 0 fent vázolt feszültség nyomán létrejött szorosabb szellemi kapcsol.ltoknak ismét megvolt a maga visszahatása. 1835 táján, a gyökereit mind mélyebb talajba eresztő népi irodalom idején, ismét egy, a németségtől idegenkedő áramlat lesz úrrá. Az ebben az időben fel épő áramlalodcban természet ?«en ; nagv szerepet játszik a francia liberalizmus és demokrácia példátlanul nagy nevelő er. 1834-ben egv lelkes haladó-párti magyar utazó, ; Bölöni Farkas Sándor az USA példáját ! állítja mindazok elé, akik az eljövendő Ma- 1 gyajország áUami berendezkedése felett töp- j rengenek A fiatal magyar költőnemzedék számára nemsokára Franciaország és a francia I «zel cm ifiég válik irányt mutató példává. Er- ■ dekes azonban, hogv ez a francia szellemiség I Magyarországon egy ennek megfelelő fiatal ! német nemzedék szemlélete és munkássága ré- I vén érvényesül, s a franciák és általában a nyugati demokrácia felé való tájékozódás a 1 nemzetek alkotmánváért és szabadságáért vívott harcában gyökerezik. Ebben a harcban a magyarság mindig szemben állott a minden szabadságmozgalmat letörni akaró bécsi kormányzattal, amely a legkisebb megértést sem tanúsította a magyarság eziránvu törekvései iránt Bécs azonban a magyar közvélemény széles rétegei számára a rémet hatalom szék- ha’véül számított. Nem csodálatos tehát, ha a Rákóczi kuruc-mozgalmai óla az ..osztrák" fogalma a magyarországiak előtt a németség fogalmának egvenértékesévé váll, s ennek következtében a német szellemiségben is a magyarságra nézve ellenséges, elnyomó hatalom megnyilvánulását látta. Ez a különleges helyzet a magyarság jelentős politikai és szellemi vezető köreiben felkeltette haladéktalan szükségességét annak a vizsgálódásnak, amelv hivatva volt eldönteni, hogy a két nép egymáshoz való viszonya valóban megfelel-e annak az állapotnak, amelyet Becsből teremtettek meg? Már Kazinczy Ferenc nyilvánosságra akarta hozni Johannes von Müller levelét: . .. „hogy nemzetünk megláthassa, csak az osztrák-németek tartanak barbároknak minkef". . . Felötlik tehát a két nép közötti viszony tisztázásának kívánsága. A magyar fiatalság felsőbb tanulmányainak folytatására nagy számban vándorol Németországba, s e szellemi összekötők nagyobbrészt protestáns teológusok és tanárok, meleg és rokonszenves kapcsolatokat létesítenek a két nép között A bécsi kormányzat ténykedései következtében megnyilatkozó németségtől való idegenkedés ellenére :s igy szövődnek mind közelebbi szellemi szálak a két nép között. A szabadságharcot közvetlenül megelőző időben Németországot járó magyar diákok és utazók i naplói és útleírásai elegendő bizonyságot j szolgáltatnak a fenti tétel érvényességére. I Ezek a kapcsolatok teremtük meg Kossuth iri- I jelentésének nemcsak szellemi, de politikai i alapját is: „A szabad magyar nemzet arra van- j hivatva, hogy a szabad nemet nemzettel, emez I pedig a magyarral a legszorosabb baráti vi- ! szonyban élve, közös erővel őrködjék a nyu- I gateurópai civilizáció épsége felett". I 1848 tavaszán, az első magyar felelős minisztérium megalakulása után magyar küldöttség járt Frankfurtban, hogy a magyar— német viszony elmélyítésének ügyét szolgálja, s a németség képviselői előtt a két ország közt létrejöhető szövetség ügyéről tárgyaljon. Ezt a kísérletet mindkét részről őszinte rokonszenv- vel fogadták, ami természetszerűleg vonta maga után a reakcionárius körök heves ellenzését. Figyelmet érdemel ez az esemény, mert élénk bizonysága annak, hogy a német—magyar együttműködés különösen termékeny talajra talált magyar haladó körökben. De bizonyságot szolgáltat arra nézve is, hogy a magyarságban élénken élt az a vágy, hogy a bécsi kormányzat által előidézett németellenes hangulat, vagy irányzat okát a németség előtt tisztázza. Világos magyar fők nagyon jól tudMU, /i .iyii/ik -j iiAmet#» >1.., i(Jp|>i‘nk<*»IAi^rt ryywlll II« i * )<;.*, 1/ bon .1/. ecetben Jhdgyai <<V/i6l imij. t ugy.-.'i .i7ol; ti tcrWkony «-rők jönni i. mnJ:()<!■■•.v-. mini amelyeket liorijer jóttliiln v/iltoll kJ. M » J''|,l<1 irtrliy/ik nzljn /■ u j/yn nrs.ik mag.'»!«'*! I r- lio2y o RZAbüfí««^2hürrniik •>/ orosz ő. -,c>.iiIm'-^«*vi“I törli nt Ioveiután a magyar k(//.li(ingut«1b.in ismót ci <*<*n /-rvényi-Milt * vaJó elforduláb ir<jny/at.i. Gróf Andrássy Gyulának, a Monarchia kuliig^ miniszterének nem volt könnyű dolga, mi- I 01 ,i keltő« szövetség megkötő-sere Bismarckhoz utazott. Feladata ugyanis bizonyos adott feszült«régek feloldásának véghezvitele volt Jel'einz.ő Andrássy Gyula lángeszére, hogy a > i egyezés utáni időkben részben a mult maradványa folytán, részben az osztrák társországgal való közjogi súrlódások miatt, magvar részen m.'-g mindig élénken megnyilvánuló németségtől való idegenkedés tudata ellenére, a német- -magyár együttműködés ügyéért száll síkra. Különösen nehéznek tűnik feladata, ha tek rrietbe vesszük, hogy mértékadó bécsi körökben B^ust. a szűk látókörű osztrák kaiicel'ár törekvésére hajlamosnak, mutatkozott arra, hogy Franci-an szag oldalún. 1886-írt, egy németellenes revanche-háboru kalandjába bocsátkozzanak. Hazája közvéleményében megnyilvánuló áramlattal és e bécsi kormányzat szándékaival szemben kellett tehát, hogy Andrássy Aiisztrâa-MagyarorBzăgnak a Iran-1 cia—porosz. háborúban tanúsítandó semleges magatartását kivívja és nem sokkal ezután Németország és a Monarchia közös kü!polit> kai állásfoglalását megteremtse. Andrássy törekvéseinek hatalmas támasza és őszinte ba- látja volt Bismarck, Andrássynak pedig nagv elégté'elére szolgált az a tény, hogy a nagv kancellár a kettős szövetség leghatalmasabb pillérét látta Magyarországban. A magyarság iránti rokonßzenvünek számtalan bizonysága közül csak a Jókai Mór előtt tett nyilatkozatát említjük: „A Lajta innenső és túlsó pariján állami szervezettel való kormányzásra, egyfelől a német, másfelől a magyar faj hivatott Más fajok is adnak jó katonát, rendelkeznek közigdzgatási ismeretekkei, államférfiul tudással, az erre való értelem és adottság azonban légióként a német és magyar fajban található fel ... Európa keletén lehetetlen kis nemzeti államokat berendezni, csakis történelmi államok állhatnak itt fenn" .. . Hogv a kettős szövetség milyen következményekkel járt mind a németségre, mind a magyarságra nézve, közi'unert, s voltaképpen ma is ugyanezeknek a következményeknek jegyében élünk, amikor közösen harcolunk Európa leg nagyobb ellensége ellen. (ón.) 175. számú feladvány, Kamstra H. H,-tól (Hollandia.) Äs összes iskolák tankönyveié megkap* halfa as „Ellenzék“könyvesboltban Vidéki rendelésnél í“«*'.' honyv&h pontos citneii ieíiunígZnz I * rn.'iarci»:/ Világos: Kg6, Vc2, Ba4 és d7, Fa2 és Í4, Hb7 és el, gy: d5, f5 (10 db). Sötét: Kd4, Fb4 és b5, Hg5, gv: a5, a6, c4, g? (8 db.). Matt két lépésben. Az augusztus 1-én közölt 170, sz. feladvány (Fuss) megfejtése: 1. Vh7—h3. Az augusztus 8-án közölt 171. sz. feladvány (Hagemann) megfejtése: 1. Hfö—e8. Finnországi harctér, 1942. Arilágos: Sötét: Backhofer örvezető. Illgen őrvezető. (Olasz megnyitás.) 1. e-4, e5. 2. Hf3, Hc6. 3. Fc4, Fc5. 4. 0—0, Hí6. 5, d3, dö. 6. Fg5, I16. 7. Fh4 (?). (Tanulságos hiba, amely azonban a gyakorlatban gyak- ren előfordul.) 7... Fg4. (Ez is jó, de még erélyesebb azonnali 7... g5 és azután 8. h5, stb) 8. Hb—d2, g5. 9. Fg3, Hh5. 10. Khl, Hf4. it. h3, Fh5. 12, Vei, Vfö. 13. a4. (Vilâgce rosszul áll és nem tud mihez kezdeni.) 13... HXh3. 14. HXe5, dXe5. 15. gXh3, Hd4. (Sötét támadása ellenállhatatlan; világos mindenképp veszve van.) 16. Bel, Ff3-}-. 17. Kh2, ha (Döntő.) 18. c3, h4. 19. cXd4, hXg3-f. 20 fXg3, BXh3-t-! 21. Kgl. (A bástya nem vo’J üthető, mert a sötét vezér rögtön mattot ad. 21... FXd4~h* 22. Bf2, Bbl, matt
