Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)

1941-10-16 / 237. szám

BLLBtH ZÉK

if* / o*tó**r re.

H»ay «äffe éi ma «a: erdélyi igaaiayar iégsaciaiom ?

Erdélyi iiszi viselők — ax táj életviszonyokról

V. közleményA ben szülött erdélyi köztisztviselőnek két típusát ismerjük. Azért használom most szándékosan a bennszülött“4 jelzőt, mert csak így lehet teljes határozottság gal megkülönböztető árnyalatot vonni a két erdélyi tipos között. Az első típusba azok az erdélyi köztisztviselők tartoznak, akik már a régi magyar Imperium alatt. ' is közszolgálatban állottak, ide sorozzuk szokat is, akiket a román Imperium is átvett, de később nyelvvizsga, vagy egyéb cimen nyugdíjazott. Ugyancsak ide sorozzuk mindazokat a köztisztviselőinket, akik az összeomlás után közvetlenül vagy későlibi időkben a kényszerű viszonyok miatt eltávoztak Erdélyből és az anyaországban kerestek elhelyezkedést, de a felszabadulás után ismét visszatértek szülőföldjükre. Végül a második csoportba azok a „benszülöttek" tartoznak, akik most kaptak elé szőr hivatali kinevezést és igv teljesen most indult el hivatali pályafutásuk.

—* Kapott-e nyugdijat a román Imperium alatt? — ez volt első kérdésem az erdélyi köztisztviselőhöz, aki huszonkét esztendős kényszerszünet után ismét hivatal hoz jutott. Számtalanszor beszéltünk és cikkeztünk már az erdélyi hivatalnok kálváriájáról. Most, egy évvel a felszabadulás után, kötelességünk vizsgálat tárgyává tenni, hogy az esküt nem tett magyar tisztviselőnek milyen volt a helyzete a múltban és hogyan érvényesült az uj magyar életben.

— A nyugdijkérdés, mint mindenki jól tudhatja, rettenetes küzdelme volt az elmúlt huszonkét észt ellőnek. Az imperium átvétele után éppen úgy, mint leg- több hivatalnoki ársam, megtagadtam a hüségesküt. Vagyon uélküL három gyermekkel egyik napról a másikra az utcán maradtam. Gyakorlati pályához nem értettem Szembe kellett néznem az elkövetkezendő éietküzdelem minden nehézségével. Tíz év alatt legalább tízféle foglalkozásom volt. De lehet, hogy keveset mondtam. Ma már az idők távlatából nézem a megélhetésért folyta látott harcom részleteit. Az első időben fizikai munkával foglalkozom. Nehezen ment és bár teljes lelkiisme- rettel dolgoztam, családom kenyerét még sem sikerült biztosítani. Azután pénzbeszedő lettem. Nem szégye) tem, hogy az egykori „hivatalnok ár4“ számlákkal kénytelen házalni. Ez az állásom sem tartott sokáig, mert munkaadóimnak a hatalmas román adóterhek miatt rövidesen fel kelleti számolniuk. Üzleti vállakózásban Is résztvéttem. Itt sem volt sokkal több szerencsém, Tőke nélkül, jövedelmező vállalatot nem lebet alapítani. Végiilis különböző magánvállalatok alkalmaztak tisztviselőnek. Megélhetés? Nehezen lehetne azt mondánk hogy ez a kenyérkereset valóban megélhetés volt. Már az első években lemondtam a középosztálybeli élet- színvonalról. Belvárosi kényelmes polgári lakásomat a külvárosban szegényes kiilejü szoba-konyhás lakással kellett felcserélnem. Régi bútoraim nagyrészt eladogat tam. A ruházkodás olyan fényűzést jelentett, amelyre csak a legnagyobb takarékosság árán jutott.

— Hosszú harcok után végül elérte az erdélyi magyarság hivatalos képviselete, hogv a román kormány* 2at kénytelen volt foglalkozni az esküt nem tett magyar tisztviselők «arcával. Ekkor hozták az úgynevezett Boila* féle nyugö%Torvényt. Hivatali állásom után legalább :000 lej havi nyugdíj megilletett volna, a bukaresti Központi Nyugdíjpénztár azonban mindössze 2800 lej nyugdíjat állapított meg. Visszamenőlegesen azokra az iaoKre, amikor egyetlen lejt sem folyósított a román állam, szintén megállapítottak egy összeget. Most már nem is tudnám pontosan megmond mi, hogy mekkora volt. Közben ugyanis különböző költségeim merültek fel, az ügyvédi tiszteletdij és bukaresti utazgatások felében. A kezemhez kapott összeg csak arra volt elegendő, hogy adósságomat rendezhessem. Bármennyire csekély is volt azonban a nvugdij, legalább némi létalapot teremtett. A nélkülözések megtanítják az embert arra, hogy nagyon kevéssel is beérje. A nyugdíj mellett továbbra is igyekeztem alkalmi foglalkozást szerezni Közben gyermekeim is felnőttek. Egyik lányomat férjhez- adtam, a másik tisztviselőnő lett. Fiamnak a jogi pályára, lett volna hajlandósága, a tandíjra azonban nem jutotta. így az érettségi letétele után, mint magántisztviselő kapott alkalmazást. így vészeltem át a huszonkét esztendőt, amikor a felszabadulás után ismét hiv^ falba jutottam.

— Hogyan helyezkedett el az uj közhivatalában és beleiíleszkedett-e az uj magyar hivatali rendbe és jog* szabályokba?

Boldog voltam, hogy ismét hivatalt kaphatok. Az eteő időben nehéz volt megszokni az uj jogszabályo kát, mert a huszonkét esztendő kényszerű szünete, természetesen kizökkentett a közhivatali élet megszokott menetéből. És mindentől függetlcriü, a régi Magyar- ország összeomlásakor még fiatal ember voltam. Ma pedig már túlhaladtam az élet javakorát. Igyekeztem azonban arra, hogv tökéletesen elsajátítsam azokat az uj magyar jogszabályokat, amelyeknek alapján a hivatali' ügykezelés történik. De mi ez az átmeneti tanulás

a» elmúlt huszonkét esztendő megpróbáltatásaihoz k, pest! Minden erdélyi tisztviselötársanunal együtt hálát adhatunk az Istennek, hogy újra magyar hivatalnokok lehetünk és életünk alkonyára tisztességes nyugdíjjal vonulhatunk viasza a közszolgálatból

— Miiyen a társadalmi együttélése a hivatali kap esolalon kívül anyaországi kartársaival? Sikerül te a magánéletben is kapcsolatot teremteni az anyaországból idekerült tisztviselőkkel?

— Ezekre a kérdésekre esik egészen egyéni választ adhatok. A huszonkét év alatt ugyanis annyira kikap csolódtam a közéletből, hogy majdnem minden hivatal nokfársam uj ismerős számomra. Kivételt képez néhány régi tisztviselő, akik velem hasonló helyzetben voltak, vagy akik a romám Imperium alatt is közszolgálatban maradtak. Az uj erdélyi tisztviselők azonban éppen any nyira szokatlan arcok előttem, mint. az anyaországból idekerült kartársak. Annyit be kell ismernem, hogy» anyaországi kartársaimnál láthattam a megszakítás nél kiiii közhivatali szolgálat előnyeit. Teljesen „otthon" vannak a dolgokban ég munkakörük legapróbb részleteit. is pontosan ismerik. Egyetlen megjegyzésem, hogy egyelőre nem volt helyzetismeretük, szóval nem ismerték a közönséget, amellyel pedig a helyes hang eltalálása egyik legfontosabb feladat. A magam részéről nagy örömmel láthattam, hogy amikor valamelyik hisipros, gazda, vagy kiskereskedő bejött a hivatalomba, valósággal felcsillant a szeme, ahogy- meglátott Mindjárt bátrabb lett a fellépése, közlékenyebb lett, a régi ismeretség jogán kérésének olyan részleteit is elmondotta, amelyeket1 egyébként nem mert volna feltárni. Megfigyelő sem szerint tehát azokba a tisztségekbe, ahol a hivatalnoknak sűrűn kell érintkezni a közönséggel, a helyi viszonyokkal feltétlenül ismerős kollegákat kell beosz tani. A helyszinismeret már félig megnyert csatát jelent, és a hivatali szabályok ismeretén tuí a lélekismeret eszközeivel előmozdíthatja a kérdések sikeres elintézését.

—- Mennyiben változott meg életszínvonala azáltal, hogy ismét kozhivatalnok lett?

. -— Ismét emberi módra tudok élni. Nem azt aka rom ezzel mondani, hogy főúri szórakozásokra telik, vagy egyre-másra ruhákat rendelhetek és vagyongyiij lésre gondolhatok. Most azonban végre nem jelent lehetetlenséget, hogy elmenjek például egy mozielőadást végignézni, vagy- vasárnap délelőtt vendéglőben tízóraizzam és szánházba is járhatok. Valamikor rajongója voT tam a színháznak. Sajnos, most már évek óta nem jutott arra, hogy ezt a szórakozást megszerezzem magamnak. Az elmúlt évben néhány hónapba telt, amig el helyezkedtem. Azután jött a fizetésmegállapitás. Szórakozásra és színházra még mindig nem gondolhattam- Most jutottam abba a helyzetbe, bogy színház vagy más kulturális intézmények látogatására és- támogatására gondolhatok.

— Mint régi erdélyi, megnagyobbodott jövedelme vei mennyiben támogatja egyházi, társadalmi és kultúrintézményeinket? Melyek ezek az intézmények?

— önként kértem arra egyházamat, hogy ettől az évtől kezdődőleg köztisztviselői jövedelmem arányában vesse kr egyházi adómat. Annál is inkább kötelességemnek éreztem, hogy egyházam iránti hálámat lerójjam, mert a kisebbségi időkben nagyon sokszor egyházi in tézménveinkhez kellett fordulnom. Nem szégyellem bevallani azt sem, hogy nagyon sokszor kaptam egyházi támogatást Ha szerények is voltak az összegek és jó' tékonysági hozzájárulások, amelyeket gyermekeim neveltetésére kaptam, mégis felejthetetlenek. Arra gondolok, hogy az egyház mindig támogatja az elesetteket. Mi, esküt nem tett magyar tisztviselők pedig csakugyan „elesettek" voltunk a kisebbségi sor» idején. Tehetségemhez képest támogatóin továbbá a Magvar Norma mozgalmat és részt vállaltam a Menekültügyi Alaoot segítő társadalmi intézményben. A régi erdélyi kulturális intézmények közül az EMKE tagjai sorába akarok belépni, amelynek történelmi jelentőségével teljesen tisztában vagyok, mert működését a múltból ismerem és magyar feladatnak tartom támogatását

♦

Talau másfél évvel ezelőtt történhetett, hogy az akkori román politikai élet egyik vezető egyéniségével a „nyngdij talan nyugdijatok" kérdéséről vitatkoztam. A megértés politikájáról beszéltünk. Azt hangoztattam, hogy feltétlenül szükséges az Erdélyben: élő nemzetiségek közötti teljes összhang és megértés, mert egymásra vagyunk utalva. A politikus maga is ezen a véleményen volt ég igy kerisît szó 3 beszélgetés folyamán a kisebb pégi életre. Ha jól emlékszem, egyik megjegyzésemet a következőkben foglal tam össze:

— Hogyan lehet őszintén gondolni a megértésre, amikor szazával, sót ezrével élnek Erdélyben, olyan volt magyar tisztviselők, akiket évtizedes vagv másfél évtizedes román szolgálat után bocsátottak el nyelv nem tudás ciánén állásukból. Ez 3 tény már azért is anakronizmus, mert többszörösen ismételték ezeket 3 nyelvvizsgákat és az illető tisztviselők már hi vata! vállalásuk tényével is beileszkedtek a román államkeretbe.

A román politikus nagyon elgondolkozott ezeken a kérdéseken. Hosszú és érdekes elméleti vitát folvtaí- tunk. Azt hozta fel ellenérvül, hogy a román állam----,-----------------— S —..

kényteleusógbő) bocsátotta cl ezeket a hivatalnokok ■; mert az államnyelv nembirâsa miatt nein tudta hu*/ oálns őket Hogyan lehet, hogy ez csak annyi *v uúd derült ki? — vetettem ellene. Az erdélyi niagy»»ii inkább azt érzi, hogy' közben felncvelódötl egy uj roman középosztálybeii nemzedék, amelynek állást kellett i«- lentteni Ezért kezdődött « romaiai/áláó hadjárat amei? Fötárescunak végzetes hibája '.olt és uz igazi magyar román megértésnek legfőbb kerékkötője. Mit csináljon az a szerencsétlen vasutas, vagy postás, ukit azzal dob lak. ki az állásából, hogy majd ötvenöt eves korában, he a nyugdi jkorbatárt elérte valami díjazásokat kap állam

i szolgálatáért?

Ez a beszélgetés nem tartozik az erdélyi magyr. társadalom inai életéhez, de úgy érzem, hogy mégis kV kellett iktatnom ennek a riportsorozatnak keretéh« Magyar társadalmunknak ezzel a tisztviselőosztállyal szemben ugyanis különleges elkötelezettségei vannak Abban az időben, amikor a romanizálási hadjárat során egyre-másra történtek a tisztviselői elbocsátások, mar nehéz volt az elhelyezkedés. Magyar magánvállalatod: nagyrésze olyan súlyos anyagi bajokkal küzdőt', hog képtelen volt uj tisztviselőket alkalmazni. Még ügynöki állast is nehezen kaphatott az elbocsátott vasutas vag-: postás. Én magam jól ismertem egy szakképzett voó magyar vasúti tisztviselőt, aki úgy szerzett magának mindennap száraz kenyeret, hogy a falujában kisogítő- ként működött a román örházparanesnok melleit. Alán tas szolgálatra vállalkozott néhány lejnyi könyörülik - fizetség ellenében. De hányán voltak olyanok, akii Hitetlen szobában feleket koplaltak át és végigjárták a nyomorúság mindazon állomásait, amelyekről olyan tanulságos előadásokat lehet tartaui 3 társadalompolitikai kérdések divatos megvitatásakor.

Köteteket, lehetne írni ezeknek 3 nyugdijtalan nyugdíjasoknak tragédiájáról. Nehéz is volna még „T pus" keretében is nyilatkozatokat kérni. A velük íoly talott beszélgetések során egy szempontra felfigyeltem Nem panaszként vagy sérelemként hozlak fel, hanem a méltányosságra hivatkoztak altkor, amikor kifogásolták hogy a tisztviselői kinevezéseknél túlságos figyelmei fordítottak az iskolai végzettségre. Ez különösen a kis- hivatalnokok panasza, akik szakértelmükben olyan erői látnak, ami a gyakorlatban többet jelent a diplomának Megfontolás tárgyává kellene tenni ezeket a kérdéseket is, különösen a később elkövetkező előlépteléseknél.

Általánosságban azonban nem lehet azt mondani hogy ezek a románok által elbocsátott tisztviselők hala lig gyiilekodö erkölcsi tőkét szeretnének kovácsolni szenvedéseikből. Bizonyos, hogy nyilatkozataikból kiér ződölt: szeretuék, ha anyaországbeli kartársaik úgy a hivatali, mint a személyi érintkezésben tekintettel íeu nének ezekre az átkoplalt évekre. Egymás közötti be szeleteseikben természetszerűen sokszor felhozzák a régi szenvedéseket. Azt is vitatják, hogy vájjon ki bo zott nagyobb áldozatot a magyarságért? Azok, akik azonnal otthagyták az eskü megtagadásával a hivatali szolgálatot, vagy akik vállalták a román Imperium alatti közszolgálat nehézségeit, vagy esetleg az állami kényszer hatása alatt hivatalban maradlak. Újra csak azt lehet megállapítani Erdély magyar közvéleménye előtt, bog-, minden ilyen viraslkozás egészségtelen. Egyformán jó magyar ember volt mind a két típus. A szenvedésből is egyformán kijutott a részük. Csupán az a különbség, hogy az esküt nem tett tisztviselők az első időkben szenvedtek többet, a „nyelvvizsgások“ csoportja pedig az elbocsátás utáni években került iragikua helyzetbe. Magyar jövendőnkre nézve viszont biztató, hogy mind <* két tisztviselőtipus megbecsüli és meghálálni igyekszik a kisebbségi magyar sorsban tapasztalt baráti támogatás: Tudják, hogy kötelességeink vannak a magyar jövendővel szemben és igyekeznek résztvenni magyar életünk társadalmi megmozdulásaiban. Esetleges kifogj sainkat sem szabad a zord visszautasítás szemüvegén keresztül elbírálni. A kifogás vagy ‘‘apasztalatok alapján álló megjegyzés sokszor a kisebbcégi idők jogos követ kezménye, amelyből egész magyar társadalmunk fejlő désére jótékony útbaigazítást kaphatunk. Jóhiszeműen keli hát kezelni, mert a jóhiszemű magyar ember még bíráló megjegyzéseivel is használni akar a magyar liazának.

A járhatatlan harctereken utal épít u ne.-nt < ... ..