Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-25 / 119. szám
ELLENZÉK Lélekbemarkoléan ünnepelte meg Kolozsvár a Magyar Napot és a hősök napját KOLOZSV A R, májas 26. (Az Ellenzék munkatársától.) Sokáig emlékezetes nap- ja marad Kolozsvár magyarságának május 25‘dike. A magyar együttérzés bensőségesen szép hármas ünnepsége zajlott le ez,en a napon. Ekkor tartották a fel- szabadulás után az Erdély és az anyaország egyesülésének megörökítésére szánt első magyar napot, ekkor volt a hősök ünnepe es ekkor a nagyszabású levente-ünnepség. Hajnali ébresztő Reggel 7 órakor három zenekar: a Kol- ping-. a MÁV Összhang- és az Acélhang- egyesületek zenekarai járták be zenes ébresztővel Kolozsvár zászlókkal diszitett főutcáit. 9 órakor a főtér Iparosegyleti oldalát és az Lnió-utcát rendőr-kordou zárta el és munkába lépett a rendezőség. Zászlókkal és zenekarokkal az élen, sorra jöttek a különböző testületek, intézmények, egyesületek, stb. népes küldöttségei. Közben a keresztény egyházak tem plomaiban ünnepi istentisztelet volt és onnat is hatalmas tömegek seregeitek a főtérre. A Kolping-, MÁV-, Acélhang- és Levente-zenekarok hangjai mellett sorra vonultak fel a honvédség alakulatai. Tűzharcos-szövetség diszszázadai, a Wesselényi lövés^egylet s a leventék, nagy tisztiküldöttség, az unitárius, református kollégiumok és a Marianum növendékei, tanáraik vezetésével, a vasutasok, postások, a vizrnü. vülamosmii és dohánygyár alkalmazottai, a Székely-társaság, az inasiskola, a JBaros-szövetség, a Szentkereszt egylet, az Ipartestület, a sportalakulatok, a dalárdák, 3 Mária Valéria Árvaház, a hóstátiak, a györgyfalviak. Szászfenes és Kisbács küldöttségei és még rengeteg ki sebb-nagyobb alakulat. Az érkező csoportokat egy-egy zenekarral az élén, a kijelölt terv szerint, négy oszlopban állította fel a rendezőség. Előtérben arccal az Iparosegylet ezépen feldiszitett erkélye felé állottak a tisztikar és a honvédség fegyvernemeinek küldöttségei és mögöttük a kitüntetésekkel sűrűn teleaggatott mellű tűzharcosok, hadirokkantak, a magyarruhás nők. leventeruhás fiatalok, intézeti egyenruhás-lányok, székely és magyar népviseletbe öltözött csoportok. Megkezdődik az ünnepség 10 óra tájban érkeztek az előkelőségek. Szentgyörgyvári Stirling László altábornagy, hadtestparancsnok, Horváth Ferenc vk. ezredes, vezérkari főnök és számos törzstiszt kíséretében von der Darnmerau német konzul, a katonai attaséval, az olasz konzulátus képviselője, dr. Inczédy-J oksman Ödön, Kolozsvár és Kolozsmegye főispánja, dalnoki Gaál Elemér alispán, dr. Keledy Tibor polgármester és még sokan mások. Az érkező előkelőségeket Nyirö József, Botos János és a rendezőség fogadta. Kevéssel később megkezdődött a műsor. Szántó Béla karnagy vezényletével a mintegy harmincezer főnyi tömeg elénekelte a Himnuszt. Nyirö József beszéde Majd Nyirö József ünnepi beszéde következett. Elöljáróban utalt arra, hogy Erdély 1542-ig egységes volt az anyaországgal s akkor is csak a történelmi kényszerűség szakitotta el. Ez a szétvállás sohasem volt valóságos, mert a magyarság lelki egysége mindig egy maradt. Erdély a fejedelemségek idején is mindenkor a magyar gondolatot képviselte és őrizte. Az 1848. évi VIldik törvénycikk, amely Erdély unióját kimondotta, csak a lelkekben élő örök vágy és érzés kifejezése volt. Erdély az örök magyarság jelképe gyanánt élt az egyetemes magyarság tudatában. Azután széles történelmi áttekintést adott az uniót megelőző és követő eseményekről, majd igy folytatta: 1940 őszén megtörtént Erdély második és örök hazatérése. A problémák és események sokban azonosak a közel százév előttiekhez. Erről a legnagyobb magyar öröm köze* pette sem szabad soha megfeledkezni. Erdély második hazatérését az a csodá' latos titok tette lehetővé, hogy minden erdélyi magyar lelkében örökké ott élt az eltéphetetlen szent egység tudata. Történelmi felelősséggel élt a 22 éves rabság alatt is minden erdélyi magyar és nem a külső körülmények, hanem elsősorban is az a belső szent összetartás, amely örök időkre kötelez, vitte vissza Erdély népét az anyaországhoz. Végül utalt arra, hogy Erdély az egész Erdély ezeréves jogon a magyarságé és ez a jog időtlenül fennáll függetlenül minden történelmi eseménytől. Ezt az örök Erdélyhez való jogot örökíti meg a Redout épület falára most újból visszakerült Fadrusz János készítette művészi emléktábla, amely elölt Erdély magyarsága majd hódoló menetben elvonul és ez az örök jog minden erdélyi magyar szivébe letörülhetetlenül be vari vésve, Erdély mindig a mienk volt és a mienk is fog maradni, I ii I EPUIET FESTEST szakszerűen a legjutányosabb árban készit F L E G L E Rf Kötő-utca A. Telefon 37-74 zárta be nagyhatású beszédét Nvirő Jó- j zsef. 1 Majd a M ÍV dalárda Liszt ünnepi dalát és Profánt György Erdélyi indulóját adta elő lendületesen, ezt követőleg pedig Deésy Jenő színművész Petőfi Sándor: Két ország ölelkezése eimü költeményét adta elő mély átérzéssel. A Szózat himnikus hangjaival zárult az ünnepségnek ez a része. fi d sznienel Ezután az előkelőségek az Unió-utcába vonullak a Redout épülete elé, ahol a régi helyére visszakerült és szépen feldiszitett emléktábla alatt a gyalogjárón helyezkedtek el, ahol fogadták az előttük elhaladó diszmenetet. Az ünnepi kép most már teljes pompájában bontakozott ki. A négy zenekar hangjai mellett a gyalogjárón összezsúfolódott sok-sok ezer főnyi néző- és ünneplő-tömeg tapsvihara közben vonultak el sorban, mintaszerű rendben a különböző csoportok. Számos csoport valóságos „diszmenetet vágott ki", de különösen remekeltek a diszmenethen az anyaországból érkezett leventék Az előkelőségek a legteljesebb elismeréssel adóztak a közel egv órát igénybevevő és nagyszerű látványt nyújtó felvonulásnak, amely egyik legbeszédesebb bizonyságtétele volt annak, hogy Kolozsvár magyar jellege soha egy pillanatig sem homályosulhatnlt el. A menet azután lekanyarodott a Bartha Miklósutcán és részint felvonult a később megkezdődött bősök ünnepségére, részint szétoszlott', de magyar ruháival, ünnepi viseletével, népi viseletével egész napon át érdekes színfoltot adott Kolozsvár ünnepi arculatához. „Imához!“... Déli tizenkét óra. A Szent Mihály- templom tornyában megkondúlnak a ha- rangok. A hatalmas embertömeg már elhelyezkedett a téren. Az egyes csoportok, az előbbi impozáns ünnepség felvonulásában résztvett alakulatok már elfoglalták kijelölt helyüket a szobor előtt. A különböző testületek és egyesületek zászlói ott sorakoznak fel a Mátyás-szobor két oldalán. Ugyanott foglalnak helyet a polgári és katonai hatóságok képviselői is. Megérkezik Schweitzer István gyalogsági tábornok, a helyőrség parancsnoka, valamint a vármegye és a város előkelőségei, Inezédy-Jnksman Ödön főispán, Keledy Tibor polgármester és Hollósy Kuthy Lajos rendőrfökapitányhelyettes vezetésével. A déli harangszó még zeng, amikor felhangzik a Himnusz. Amint a hatalmas téren festői szép rendben elhelyezkedett tízezres tömeg levett kalappal, mozdulatlanul hallgatja a magasztosan szép nemzeti imádságot, valahogy az az érzése támad az embernek, mintha fent, a mennybéli ármádiában is sorako- zóra peregnének a dobok és a világháborúban elhalt hősök ,,Imához“-állásban tekintenének le erre a meghatottan szép földi iinnepsé.gre, ahol ezrek és tizezrek az ő emléküket idézik. A Himnusz elhangzása után vitéz Huszár Endre, református tábori lelkész állt fel az emelvényre s a hatalmas tömeg meg-megujuló, szűnni nem akaró határtalan lelkesedése mellett mondotta el megragadóan szép ünnepi beszédét. Urnire a hősök emléke kötelez!... — A harmadik évtized morzsolódik fölöttünk a világháború óta — mondotta ünnepi beszédében a tábori lelkész. Az akkor hősi módon elesett véreink nevét viselő fakeresztek elkorhatiak azóta. De minden omladó. porladó emlékműnél értékesebb, maradandóbb emléket állítottunk nekik a lelkűnkben. Május utolsó vasárnapja csak az utóbbi években emelkedett ki a többi vasárnap közül. Hamisítatlan magyar ünnep ez: hőseit ünnepli a hősök népe. Kolozsvárott tartjuk meg az első ilyen ünnepet, mikor szabadon lehet egy-egy könnyet. ejteni azokért, akik e földért estek el. — Az emlékezés jelenné teszi a milliót. Nekünk >na itten vérszerződést kell kötnünk s ki kell mondanunk: min' dent a hazáért. Ennek a földnek minden porszemét magyarok könnye, magyarok vére tette magyarra, róla soha semmiért le nem mondunk, minden áldozatot meghozunk érte, — - ha kell, a halált is! Idejöttünk az igazságos Mátyás lábai elé, itt fogadjuk meg. hogy megteremtjük a teljes magyar összefogást, szeretetheti, hogy ne legyen senki ebben a hazában üldözött, csak hazafi, a hon gyermeke. Szól ez azoknak is. akik nem magyarul dicsérik az Istent. Iia megértik, akkor velük, ha nem értik meg, akkor nélkülük, vagy rajtuk keresztül megyünk, hogy kitűzzük a magyar zászlót a Cenk tetejére, a lie lyezál ormára, hirdetve, hogy él a magyar és az igazság! A hősök szellemétől áthatva dolgozzunk, egy mindenkiért, mindenki egyért és minden magyar az ezeréves magyar határokért! Virág és babérkoszorúk özöne ... Az ünnepi heszéd leírhatatlan hatást váltott ki. Ezrek és ezrek „Mindent visz- sza!“ kiáltását visszhangzotta a főtér, majd az emlékkoszoruk elhelyezése következett. Elsőnek a honvéd helyőrség hatalmas, pompás babérkoszorúját helyezték el a Mátyás-szobor talapzatára a tömeg szűnni nem akaró éljenzése mellett. Utána a német konzul lépett a szoborhoz s miközben koszorúját elhelyezte, a tömeg lelkesen éljenezte Hitlert, a Német Birodalom vezérét. A német—olasz vegyesbizottság koszorúja következett ezután, mialatt a lelkes tömeg hosszasan ünnepelte a Dúcét. Ezután a város és vármegye koszorúját Inczédy-J oksman Ödön főispán, Keledy Tibor polgármester és Gaál Elemér alispán helyezték el a szobornál. A koszorúk között ott láttuk az Erdélyi Párt gyönyörű pünkösdi A nemzetközi mintavásáron kiállított k 5 KlöpSi-Fliggönyölt, ágyteritök őrüké etü tiszta cirn ító' ki vánt méretben még kaphitó DER- BESZK függönyszalonban, Kolozsvárt, Wesselényi Mixlós-utca 11. félemelet. rózsákból összeállított koszorúját, a Ferenc József Tudományegyetemét, a kolozsvári Magyar Diákok Szövetségét, a budapesti Leventékét, a Baross-Szövet ségét, a hadirokkantak és hadiözvegyek, a tűzharcosok, a kolozsvári cserkészek, a református és katolikus középiskolák,' a kolozsvári Tizes Szervezetek, az Iparosegylet, továbbá az egyes dalárdák és a nyiilaskercszte3 párt koszorúját. A koszorúk elhelyezése után felhangzott a Szózat, amelyet áhitatos csöndbeu hallgatott végig az óriási tömeg. Mintha mindenki szivébe véste volna ezekben a pillanatokban a magyar nemzet e gyönyörű imádsága közben a költő szavait: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért!“ A Szózat elhangzása után magasba emelkednek a zászlók. Büszkén lobogtatja a nemzetiszinii lobogókat az enyhe tavaszi szellő s a honvédség a katonazenekar indulóinak ütemére elhagyja a teret. Festőién szép most a tömegek elvonulása. Szakadatlanul hullámzik a tömeg és sorban vonulnak el a Deák Ferenc utca felé a csoportok, amelyeknek egyik gyönyörű színfoltját alkották a közeli falvak népi viseletében kivonult gyermekei, a györgyfalviak, a szászfeuesiek, a gyaluiak s végül a hóstatiak lelkes, büszke lovasbandériuma, amelyet lelkesen éljenzett végig az egész útvonalon felsorakozó tömeg. Mintha a magyar szivek igazi, egyet' len nagy összedohhanása leit volna ez az ünnepség. Egy pillanatra megállóit Erdély fővárosa hősi halottainknak sírja, emléke mellett azért, hogy azután annál nagyobb lendülettel foghasson hozzá uira a hősi életfolytatás legapróbb feladatainak betöltéséhez ezen a földön, ahol „élnünk. halnunk kell!“ (g. a.) ünnepel a város Délután a Sétatéren, a Horthy Miklós- parkban és a Hójában nagyszabású népünnepélyek voltak. Különböző zenekarok felváltva játszottak és szolgálták az ünnepi hangulatot. A györgyfalviak csoportja szórakoztató népmüsort nyújtott. Mindenütt a legkedélyesebb hangulat uralkodott, amihez jelentősen hozzájárult az egész napon át tartó szép idő. Délután a Sporttelepen gazdagmüsoru sport- és levente-ünnepség volt. amelyről sport-rovatunkban emlékezünk meg. Ezen az ünnepségen megjelentek a katonai és polgári hatóságok ■vezetői, továbáb számos előkelőség is. Este a Kolping-zenekar és Acélhang-zenekar fáklyás-lámpionos zenével járták be a város főbb útvonalait és a harmonikus, szépen lezajlott ünnepnap magyar indulók lelkesítő akkordjaival zárult. A beszámoló nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg a katonai és polgárt hatóságok sok sok megérlő támogatásáról, amelyek az ünnepségek sikeréhez hozzájárultak, a rendőrhatóságok tapintatos és körültekintő munkájáról, amelv- 1 yel a rendet biztosították és a rendezőség lelkes tevékenységéről, amellyel az egész ünnepséget, főleg pedig a magyar napot előkészítették. A rendezőség tagjai Nyirö József vezetése mellett Botos János, Leitersdorf er Sándor, Dunky Jenő. Szilágyi András, Lipcsey Ákos, dr. Szabados Sándor, Walter Gvula, Schultz Miklós. Kovács Miklós és Tárcza Bertalan voltak. Az 1941. évi magyar nap sikere kötelez. Ezt az ünnepnapot Kolozsvár förfé- netében rendszeresíteni kell, mint a magyarság nagy seregszemléjét. Példaadásnak az egységre és összetartásra. * HIRDETMÉNY. A D crmata összmunkás- eága évi 350 vagon tüzifaszükségletének beszerzésére pályázatot hirdet. A pá'vázatot legkésőbb május 30-ig kérjük Kolozsvár. Apor-utca 7. szám alá a Bőripari Szakcsoporthoz címezni. Vezetőség.
