Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-10 / 82. szám
1941 április 10. ELLENZÉK Légvonalban (B.) Egyre inkább megszokjuk ezt a kétsikú életet. Az egyék- természetei [einesen szabta meg életünket és pia caimk halárát, itt kacskaring zegzugos mostobaságaival felettünk, a dombok között, a hegyek oldalán és folyóink pariján, szembeállítva határőreinket és pecsétes engedélyt seim adva családtagnak a családtag, vagy az elszakított szülői ház felé. Ez a vonal elválaszt, megszakít, szembeállít és megtagad. Csupa szabálya a ;két különböző áÜami rendszer egymás mellett mindenben másként bevezetett életének. Más híva talos nyelv, más engedmény' és tfialom, más ruha, más paragrafus. Két, egymástól figyelmeden és aprólékosan el választott világ, melynek sorompóin át, aiz itt ott mutatkozó véletlen réseiken keresztül aggódó ragaszkodással csak sóvároghatunk szeretteink után, csak szótalan szemlélői lehetünk hiányaik nak, panaszaiknak, sorsuk minden mos- tohaságának. Életünk másik síkja moist nyílt váratlanul meg. Felettünk. Ez a s’k, teljes ellentétben az eddigi, földi síkkal, fent a íevegőégben támadt. Nem ismer sorompókat, nincsen sehol sémi eldesz kázva, nem zárkózik el eseménye nek uj áramlásaitól: ha Belgrad felöl ellen séges repülőgépet jeleznek a jugoszláv román határ felett a mi irányaink felé, légvonalban nincs semmi különbség közöttünk, ugyanannak a szirénának a hangja búg fel Aradon, Gyulafehérvá ron és Kolozsvárt, ugyanaz a r:adó inti védelemre lég védő ágyúinkat, ugyanaz a külpolitikai érdekazonosság mozdítja fegyelemre lakosságunkat, ugyanolyan sz:nü kék és lila papirosok fedik be ab'akainkat ugy’anazok ellen a légi kockázatok ellen. i Magyarok ott és magyarok itt, roma írok ott és románoík itt Erdély ősi föld jenek sorsközöisiségében ugyanazzal az idetarozással érezzük ismét a német jugoszláv háború megkezdése óta há zaink, földjeink és családjaink sorsa nak véd-elemresizoruitságát. Ez az uj síik, itt felettünk a légvonalban ezek ben a szirénabúgásos percekben nem ils hagynak meg más különbséget az alant kettédeszkázott, szétsorompózott különbségekből, mint legfeljebb az uj pillanatok feltámadó gondolatait: hol fogja biztosabban és keményebben a katona a vártán a fegyverét, hol töké felesebb a légvédelmi ágyú szerkezetének és kezelőszemélyzetének arra valósága, hol higgadtabb a veszély perceiben a tennivalók felismerése. VÉGH JÓZSEF RIPORTJA „Magyar lelkészeink és tanítóink nemzeti hivatásának jelentősége még fokozódott“ Beszélgetés a nemzetiségi és szórvány-kérdésekről dr. , Schilling János alispánnal — Szolnok-Doboka vármegye román tanítóinak hatvan százaléka hivatalában maradt DÉS, április 10. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) önkéntelenül mindig vissza kell gondolnunk az elmúlt huszonkét esztendő tapasztalataira. ha a magyar impérium eddigi munkájának gyönyörű eredményeiről beszélünk. Különösen áll ez a tétel a vegyes lakosságú vármegyékre. A mindenkori román kormányoknak az volt a legfőbb hibája, hogy, a nemzetiségi kérdésről egyáltalán nem szerettek beszélni. Csak a legutóbbi időben döbbentek rá arra, hogy ezt a kérdést meg kellett volna oldani, ekkor azonban már hiába kísérleteztek. Magyar kormányzatunk és a magyar közigazgatás i'z első pillanattól kezdve tisztában volt azzal, hogy a nemzetiségi kérdést álltai- dóan napirenden kell tartani. Nem lehet elsiklani fölötte, vagy fölényes kézlegyin- ! léssel á véletlen alakulására bízni. Különös figyelemmel kell lennünk a vegyes lakosságú vármegyékre. Legjellemzőbb a helyzet itt, Szolnok-Doboka vármegyében, amelynek 231.000 lakosa közül 75 százalék román nemzetiségű. Minden alkalmat felhasználtam arra, hogy a megyei közigazgatás vezetőivel a nemzetiségi kérdésről beszélhessek. Gróf Bethlen Béla főispán hangsúlyozta nyilatkozatában, hogy kormányzatunk baráti jobbot nyújt a nemzetiségek felé, politikai vezérelve a megértés, amelynek fe jében a közös haza iránti szeretetet és lojalitást kíván. Most dr. Schilling János alispánnal beszélgetek, aki az összeomlás előtt megyei főügyész volt és a megyei viszonyok egyik legkitűnőbb ismerője. A román lakosság bízik a magyar közigazgatásban Az alispán érdekes adatokat mond el, amelyek azt bizonyítják, hogy Szolnok-Doboka vármegye román lakossága a sorsforduláskor visszaemlékezett az impériumváltozáskor a régi magyar uralom megértő politikájára. Egyszerű, falusi gazdák emlegették, hogy a magyar uralom sohasem tett különbséget ember és ember között, ők tehát teljes bizalommal tekintenek a jövendőbe. ! , . I Noszolvban, ahol az alispán családjának ősi birtoka van, megható formában jelentkezett a honvédcsapatok bevonulásakor az egyszerű román földművesek bizalma. Küldöttség jelent meg dr. Schilling Jánosnál és arra kérték, hogy a román templomokban is harangozhassanak a honvédcsapatok bevonulásának tiszteletére. Még egy jellemző adatot említ meg az alispán a megye román lakosságának álláspontjáról. Az állami iskolák átvétele alkalmával megszavaztatták a lakosságot, hogy kivánja-e a magyar tagozat felállítását. Váratlan és meglepő volt az eredmény. Nagyon sok olyan községben, amelynek javarészt! román a lakossága, a szavazás magyar tagozat felállítását is kívánta. Pedig senkit sem befolyásollak a véleménynyilvánításra. Maguk a román gazdák indokolták meg, hogy miért akarják gyermekeiket magyarul is taníttatni. Egyszerű a logika és feljegyzésre méltó. Románul már úgyis tudnak a gyermekek — mondották a falusiak — tanuljanak meg tehát magyarul is, mert a világháború előtt mindig békességben éltünk a magyarokkal. 0 román tanítók hatvan százaléka hivatalában maradt Oly különös és oly kicsinyes minden, am t ezekben a felülről sorsközösséget hirdető szirénás órákban odaátról fe lelős tényezők ajakéról mégis hallunk néha. Oly szánalmas, ah egy egy politikus odaát ebben az uj; légvonal közösségben operett ízű frázisokkal gyűlöl ködik, vagy kiikiáltós kérkedéssel ko médiázik vaJam t felénk. Hiszen ha már napi földi életünk messzikiáltó kulturális, erkölcsi és matematikai kü lönbsegeit nem is nézzük, ha nem is kérdezzük meg a mi állami életünk mai rendjében itt élő románoktól a valót: mennyire becsülik és látják eddigi zűrzavaros közállapotaik és a mi élet- berendezkedésünk, jogrendünk különbségeit, — legalább ebben a légvonal közösségben legyenek megbecsüléssel azonossá lett külpolitikai sorsunk magyar biztonságai felé. Halkabbra tehát a nyilatkozatok hangját! Több tiszteletet a saitóközle mények kegyeletsértő Ízléstelenségei! után! Több megbecsülést és értelmes helyzetmérlegeliést e légvonalközösség perceiben az alsó sorompós, deszkás világ rései közé is, mert nem lehet akkora a gond felettünk a levegőégben és nem lehet annyi feladata a viliág egyéb tájai felé a mi katonás fegvel mezettségünknek, hogy még e sorsközösség fontos és általunk .soha meg nem sértett pillanataiban is ne marad jón egy pár órára egy egy félkezünk arra a célra, hogy e tiszteletilen1, meg gondozatlan és bosszantó zavarcsiná- lást éppen e légvonal rendje és bizton sága érdekében el ne némitsuk. Magyarország és Románia külpolitikailag azonos érdekek vonalában e piil lanaíiban azonos kötelezettségek teljesítésére hivatott. Mindkét ország meg Ítélése e nagyobb hatalmú elgondolások érdeke szerint történik meg nap r'ól napra. Mh gondolnak a felelőtlen szavú és tanulatlan tollú tényezők odaát, hogy még ennek a megítélésnek a szempontjából is kinek lehet minden kor inkább igaza? Annak e, aki üresen fecseg és lármáz’k, vagy annak, aki nyugodt és sokkal erősebb?! Nemzetiségi politikánk a gyakorlatban is mindenben alkalmazkodik a kormány megértő elgondolásaihoz — mondotta a beszélgetés sbrán dr. Schilling János alispán. -—A magyar közigazgatás egy pillanatra sem felejti el azt, hogy vegve3 nemzetiségű a lakosságunk. Legjellemzőbb a kormányzat elgondolásaira, hogy a román állami tanítók hatvan százaléka hivatalában maradt és változatlanul továbbfolytatja a tanítást. Hozzá kell számítanunk, hogy a fennmaradó negyven százalékos szám sem azért állott elő, mintha a magyar uralom tömegesen bocsátotta volna el állásaikból a tanítókat. Ezeknek j avar ászé átment Romániába a bécsi döntés után. Mint a főispán ur is kijelentette, az volt a szempontunk, hogy mindenkit megtartunk állásában, aki ellen nem merült fel büntetőjogi kifogás. Magyar tanítók kötelessége, hogy vigyázzanak a reájuk bízott leikekre — Jelentőségében még megnövekedett a magyar tanítók feladata. Nemzetiségi vidékeken valósággal apostoli hivatást kell teljesíteni a magyar tanítóknak. Rájuk hárul szórványaink gondozása. 1 A megyei tanfelügyelőség kétségbeejtő adatokat gyűjtött össze arról, hogy a múltban milyen súlyos hibák történtek. A nemtörődömség okozta, hogy az utolsó évtizedek folyamán tiszta magyar családok elrománosodtak és utódaik már nem is tudtak arról, hogy tulajdonképpen a magyar népcsoporthoz tartoznak. Minden tanítónak elsőrendű kötelességévé tesszük tehát, hogy vigyázzon a rábízott leikekre. Lelkészeik és tanítóik végvári szerepe nem szűnt meg. Minden fáradságot és gondosságot megérdemel, hogy a szórványokban állandóan ébrentartásuk a magyar öntudatot és életlehetőséget teremtsünk azok Számára, akiket a kisebbségi sors már-már földönfutóvá tett. Szórványaink gondozása Tanulmányokat lehetne írni a szórványkérdésről, amelyet — hála Istennek — most már állandóan figyelemmel kisérnek az ország vezetői és kellő részletességgel ismertet a sajtó. Annakidején a szolaokdobokamegyei katonai közigazgatás vezetője szívügyet csinált a szórványkérdésből és nemes elgondolásait magukévá tették a polgári köziigazgatás tisztviselői is. Telepitésék gondolatával foglalkoznak. Bukovinából nagyon sok menekült magyar család utazott át Désen. Ezek közül többen elmondották, hogy szeretnének ezen a vidéken letelepedni. Azok számára, akik Szolnok-Doboka megyében akartak maradni, a megyei közigazgatás módot talált arra, hogy uj otthont szerezhessenek maguknak. Szolnok-Doboka megye területén a szórványok szempontjából is nagyon fontos, hogy a menekültek egyrészét itt telepítsék le. Ez nem jelenti, hogy a magyar kormányzat a román lakosságot akarja elmagyarositani. Ellenkezőleg: a szórványokban élő magyarságot szeretné meg erősíteni, hogy hitében, nemzeti érzésében és fajszeret etében erősödjék. Ezt pedig úgy tudjuk a legkönnyebben elérni, ha az eddig szórványokban élő magyarokat egységes tömbben gyűjtjük össze és igy megmenthetjük őket a magyar öszüzesség számára. Befejezésül elmondotta a/ alispán, hogy Szolnok-Doboka megye képviselői testületé április 17-én tartja alakuló gyűlését. A megyei tanácsban a nemzetiségek is megfelelő képviseletet nyertek. A megyei közgyűlésit ünnepélyes keretek között tartják meg, amely méltó lesz a régi ma gyár megyei élet dicsőséges múltjához. Jól esik beszámolnunk a megyei közigazgatás vezetőivel folytatott beszélgetések tapasztalatairól. Sok szenvedésen és megpróbáltatáson átment nemzetünk tanulságokat ont le az elmúlt huszonkét esztendő .»rténetéből. Az ezeréves magyar haza nem ismeri a gyülölséget és szeretetteljes gondossággal őrködik minden állampolgár jövendőjén, aki őszinte hitvallást tesz a magyar állameszme mellett. Ünnepi istentiszteletek sorrendje a református templomokban A belvárosi református templomban: Nagypénteken délelőtt 10 órakor prédikál Lász ó Dezső, délután dr. Gönczy Lajos teob tanár. Hnvét első napján délelőtt 10 órakor prédikál Vásárhelyi János püspök, ágendázik László Dezső lelkész. Déiuán 5 órakor igét hirdet László Dezső, ágendázik dr. Mezev Mihály h. tanfelügyelő. Husvét raásodaapján délelőtt 10 órakor prédikál László Dezső lelkész, délután Dósa Albert s. lelkész. Husvét harmadnapján délelőtt 10 órakor igét hirdet Sipos Géza lelkész, délután 6 órakor az ünnepet bezárja László Dezső lelkész. Az alsóvárosi templomban: Nagypénteken délelőtt 10 órakor prédikál Kádár Géza lelkész, délután László Dezső belvárosi lelkész. Husvét első napján délelőtt 10 órakor prédikál Kádár Géza lelkész, ágendázik Nagy István segédlelkész. Délután prédikál Nagy István s. lelkész. Husvét másodnapján délelőtt 10 órakor prédikál dr. Mezey Mihály b. tanfelügyelő, délután igét hirdet Egyed Albert s. lelkész. Husvét harmadnapján dél* előtt prédikál Nagy István s. lelkész, délután az ünnepet bezárja Kádár Géza lelkész. A hidelvei templomban: Nagypéntek«*» d. e. prédikál Biró Mózes lelkész, délután 6 órakor Z. Nagy Béla. az IKE utazótitkára tart istentiszteletet. Nagyszombaton reggel szolgál Biró Mózes lelkész, délután 6 órakor Székely János vallástanár. Husvét első napján délelőtt igét hirdet Biró Mózes lelkész, ágendázik Szatmári Béla harmadéves teológus, ünnepi legátus. Délután 2 órakor a tárcsái szegények házában úrvacsorát oszt Biró Mózes lelkész. Délután 6 órakor a hidelvei templomban előadást tart Földes Károly polgári iskolai tanár, volt mezőujlaki lelkész „Felelősségünk a pusztuló magyar szórványok iránt’4 cimmel. Husvét másodnapján d. e 10 órakor prédikál Biró Mózes lelkész, d. u. 4 órakor szeretetvendég3ég lesz e gyülekezeti otthonban, d. u. 6 órakor istentiszteletet tart Szatmári Béla ünnepi légátus. Husvét harmadnapján délelőtt prédikál Kovács Miklós segédlelkész, délután 6 órakor izét hirdet Szatmári Béla legátus. Ünnep elő és másodnapján délelőtt 10 órakor a gyülekezeti otthonban Szatmári Béla legátus tart istentiszteletet. A Ráskai Lea-utcai elemi iskolában ünnep első és másodnapján délelőtt istentiszteletet tart Kovács Miklós s. le kész, j ünnep harmadnapján délelőtt Szatmári Béla ünnepi legátus. A felsővárosi reformáus templomban: j Nagypénteken délelőtt prédikál Deák Ferenc ! lelkész, délután szolgál Tóth Imre s. lelkész. Husvét első napján délelőtt prédikál Deák Ferenc lelkész, ágendázik Tóth Imre segédlelkész. Délután igét hirdet Tóth Imre s. lelkész. Husvét harmadnapján délelőtt prédikál Deák Ferenc lelkész, délután Tóth Imre s. lelkész. Husvét harmadnapján délelőtt prédikál Tóth Imre s. lelkész, délután az ünnepet bezárja Deák Ferenc lelkész. A belvárosi református egyház -vezetősége az érdekeltek tudomására hozza, hogy április 16-án, szerdán reggel 7 órakor megkezdődik a konfirmációi oktatás, tehát minden református szülő jelentse be 15 éven felüli nem konfirmált gyermekét. ÓPIUMBÓL - ÁGYÚ. Straits Settlements, a kincses koronagyarmat összes állami bevételeinek negyedrészét a kinai ópiumszivóknak köszönheti az állampénztár. Ezt a teméntelen pénzt sokszorosan megtetszve a sziget-erőd építésére és fenntartására fordítják. Szingapúr, a gyarmat fővárosa, 1819-ben került angol kézre. Ma: katonai támaszpont, szén-, olaj- és vizállomás a tengeri utón, gigantikus javitómiihely, védőbástya Hong-kong felé, harrikád Colombo előtt és előretolt erődje Ausztráliának. A távolkelefi feszültség mágneses terének erővonalai ebben a fontos hadászati pontban gyűlnek össze.
