Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-05 / 78. szám
1 1941 ipriUs S. ELLENZÉK mmm*. jftafyfyoc mlo&z, UewdtíiU Akik az államiságot elég erősnek vélik ahhoz, hogy különféle nyelvű népeket: egy hit erővonalaiba álliisonö a magyar szent Koronában találták meg a kilenc évszázados magyarság mítoszát. Ez a mítosz a magyar nemzet számára valóságos összetartó hatalom lett. Ámde nemzetiségeink — a két leg jelent éktelenebb kivételével — máskép szavaztak 1918-ban. A magyar szent Korona nem volt számukra erkölcsi parancs. A válság idején nem bírta ellensúlyozni a más irányból ömlő ígérgetéseket. Mások a fajtát tekintik az állam alapjának. Az ők történelemolvasása szerint, csak az állam lehet, tartós életközösség, melynek súlypontja egy számban és műveltségben fölényes népre esik. Nemzeti önismeretre törekvő tudományos vizsgálódások során feltették a kérdést: mi a magyar? ki a magyar? Fz a két kérdés tömören a fajiság és az egyén faji vonásait akarja kihámozni. Az eddig talányként tisztelt kérdések feszegetésével megszületett a magyarságtudomány. Ha majd. egykor el is vitatják a fajtakeresés jogosságát, vagy helyességét, akkor is megmarad a magyar létérdekvizsgálat sok apró. tseprő eredménye, o felfeslett társadalmi bajok több-kevesebb sikerrel véghezvitt megoldása, mint a fajkutatás egyenes következménye. A tudomány nyomában mindenütt ott jár a divat. A fajkutatást is elkerülhetetlenül felsallangozta, ahol lehetett. Szállóigék keletkeztek nemzetről, fajról, magyar létünk lényegéi öl. A. tisztán leülepedett gondolatok úgy felkavarodtak, mini elsuhant gépkocsi után az ut pora. i másodkézből kapón eszmék valami gyanús hig oldattá váltak avatatlan kezekben. Letépték a tudomány fémjelzését róla, hétköznapivá koptatták a fogalmakat, hogy itnos-untalan visszatérő jelzőket faraghassanak belőlük. Nálunk szívesen kacérkodnak kígyóméi, gii gondolatokkal. Mindet megváltóként állítják he a közélet hamis rivaldafényében. Egy-egy bakul:fiók eszme olyan szédületes gyorsasuggal liarapózik el nálunk, mint otthon, ahol kitalálták. Mi az oka ennek? Talán az, hogy ma különöskép pen sok a politikus és rendkívül kevés az államférfi. Nemcsak nálunk, de világszerte. Ha valamihez hozzányúlnak, a lényeg legtöbbször kifröccsen sokat markoló ujjaik közül s csak egy-egy szörnyű fintor, félretaposott élettapasztalat marad utána. Egyik lapban olvassuk, hogy dagadoznak finn-ugor kebleink. Másikban turáni örökségről beszélnek. Szabadelőadáson azt halljuk, hogy sem egyik, sem másik, mert — némelyik rokonságra büszkék vagyunk ugyan — de mi már a kelta-idők óta neveltünk, paripát, itt készítettünk fegyvert, és itt róttunk törvényt magunknak. A hitre tárult magyar lelkek magukba szívják mindet es valami furcsa eszmehabarcs lesz belőle, mely többé azonban nem feszit, nem degeszt, nem sarkal haj- ' rás diadalra, de még csak meg sem mozgat. Előbb jancsikákba tépték a magyar akaratot, aztán atomrobbantást végeznek a magyar hitben, szétrombolják fogalmainkat, de helyiikre semmis nem állítanak. A kínzó kérdések gyorsan váltakoznak, magyarok marcangolják egymást és önmagukat. Gyötrődnek azon. hogy valójában finn-ugorok vagyunk-e? Csendes természetű, hallgatag, tépelödő, benső élményre építő halász vadász, aki lelke mélyén valami fagyos északi Isten Dunáig hurcolt pogány szertartásait, rejti; életszerető, a szép rajongója, a minőség hirdetője, aki még nem felejtette el az ember és az ős- elemek közötti titkos kapcsolatokat, de hullgat róluk; szívós és szelíd, akinek lelki zenekarából hiányzik a nagydob? Nagy talán turániak volnánk? Gőgös urnemzet, hunok, avarok konok ivadéka és Hadúr a mi Istenünk; a bíborban kelő nap, a vérben fogant akarás, c tűz és kard fiai; a csak-azért-is népe. a szép bukások Ízlelni, a lovas hajrá csörtetői, a nemes bosszú és férfias vetélkedés korszerűtlen lovagjai, akik mindig készek vért ontani (a magukét is), ha nagyon biztatják őket? Minden kérdés éles tőr, melynek hideg pengéje a szív gyökeréig ér , ., Ha valaki dacosan kapja fel fejét a szebbnek vélt magyar égre, a sir sem tóra le róla többé, hogy valami kóbor szittya harcos felejtette itt magyar méhben. Ha takarékos, beosztó, gondos, előrelátó, a kis kutya is utána ugatja, hogy Szent. István után idecseppent germán erecskék csűr tannak benne. Az életkedv, áradó vidámság nem lehet egyéb, mint déltengeri latin vérbeütés árulója s ez éppen olyan bizonyítvány, mint az előbbi. Ha a nyitott szemű ember korongon tekint szerte a magunk házatáján, ők már tudják, hogy szláv nedvek keringenek nyirokedényeiben. 'A nyugalom angolszász természet. A könnyedség és tréfa gall tulajdon. Az udvariasság kiírni betegség, a cimkórság spanyol ragály. A japán « legjobb katona. Az amerikai a legdérüsebb életrnüvész. Az elégedetlen, lázongó: balkáni. S legjobb kereskedő: a zsidó Végtelenségig lehetne folytatni az erények és bűnök felsorolását. Csak ábécé-sorrendben fel kellene idézni a műszaki foglalkozásokat: és tudományágakat s tisztán állana előttünk minden más nép sajátos képessége. A n\i- énk — sajnos —• nem. Könnyelműen elajándékozták a magyart. Fajok és vérmérsékletek címkés dobozaiba hajigái tál’ széjjel. Nem tűrték meg, hogy magyar lelki alkat is legyen, c földön, a maga megszámlálhatatlan változatával, érzelemvilágával. A magyarsúg szellemi tartalom, mely túlnőtt már véren, és valláson. Most éppen ezt az egységes szellemet metélik darabokra mások. A lelki megnyilvánulás a szellemi ember tudatos magatartása, vagy ösztönös visszahatása, mikor a világba ütközik. Semmiféle bűn és erény nem egyedárusng, sem más népek szabadalma. Hát akkor a magyarság fogalma miért ne jelenthetne egy kerek egészet, melybe a teljes szellemis értékkészletünk szervesen beletartozik? Egy pillanatig sem volna szabad feledni, hogy Európa a szemünk láttára intőt kapott magaviseletből. Másodszori meg• leckéztetése kétségtelenül bizonyítja, hogy a nemzeti léi jogosultság alapkövei között az összetartó gondolat semmivel sem ala csonyabb rendű a népi lét élettani tényezőinél. Nem lehet büntetlenül megnyirbálni az együvé terelő eszméket. Ideje már, hogy legyen magyar mítosz, de csupán csak egy, mely elemi erővel sodor minden magyart a járható utak felé. Ma még könnyű az összetartás, mert testvéreink vannak kívül az aklon. Határokon túlról behangzó magyar kiáltás és egy fúl. árbocra ereszlelt zászló korbácsolja tettre bennünk a vért. De mi lesz akkor, ha az Árpádok birodalma'kikér ékül és nem lesz egy továbbserkentő mítoszunk? A történelemben nincs megállás, csak fel és alászállás. Aki megtorpan, a rohanók már hátra is hagyják, mint minket a századfordulón. Más kárán okul a bölcs. A magyar a magáén is nehezen. ' PARAJ Dl INCZE LAJOS. ■■C^UBrana Megérkezett a tavasz az ínségmunka táborba is KOLOZSVÁR, ápiilis 5. A város végén levő Hösök-terén, ahol a Honvéd-utca és a Hadak útja egymással találkozik, a délelőtti tavaszi napsütésben „úri gunyás“ munkások tempósan egyengetik a talajt s taiieskázzák a köveket. Rosszul áll kezükben a csákány, talicskázás közben jobbra-balra billen kezükben a megrakott talicska. Messziről látszik, hogy nem mesterei a földmunkáknak, hanem csak afféle „urifélék“, akik kényszerből vették kezükbe a lapátot. Mi tagadás, nem is vérbeli kubikusok ezek, hanem úgynevezett inségmunkások, akiket a munkanélküliség hajtott a kenyérkeresetnek erre a náluk szokatlan Htjára. // DíszUtfe&í'á mífo.Hi j könnyebb. Síit a nap, zöldül a fii, megérke- I zett a régén várt tavasz — mondja s látszik, hogy ennek komolyan örül is, — A télen nagyon nehéz volt. Nem itt dolgoztunk az utcán, hanem odaát a bányában. Bizony néha majd megfagytunk . .. A bánya dig száz méternyire van az utca ellenkező oldalán. Elül úgy elfedik a házsorok, hogy észre sern lehet venni. Husz-hnr- minc méter magas megbontott domboldal a város porondbányája, honnan már ötven éve hordják a homokot és a kavicsot, anélkül, hogy a hiányát észre lehetne venni. A készletről gondoskodott « jó öreg Szamos, amely évezredekkel ezelőtt a gyalui havasok kvarcszikláit széttördelve, daraboki a törve eddig görgette s itt lerakta. /✓ Kitűnik ez nyomban, mert mikor szóiméi cszhedünk re/ü/c, nem az időjárás iránt érdeklődnek. mint általában a földmunkások szokták, hanem — Jugoszláviáról. Egy közölök mindjárt válaszol is a kérdezősködőnek s egy-kettőre olyan előadást vág ki Szerbiáról, mintha legalábbis földrajztanár lenne. Mikor foglalkozása iránt érdeklődünk, a reménytelenek csüggedt hangján mondja: — Érettségiztem. Díszlet festő voltam az Operánál .. . A többi munkások is csak annyit tudtak eddig a földről, hogy abban terem a krumpli, mert mindenik mestersége távol áll a nehéz fizikai munkától Az a borostás arcú, vékony- pénzű emberke, aki nyögve, meggörnyedve emeli fel a jól megrakott, talicskát, például nyomdász volt. Évekig ült a szedőgép előtt A lapot, amelynél dolgozott, betiltották, a nyomdaiparban nagy a munkanélküliség . . . élni kell: inségmunkára jelentkezett. — Nehéz a talicska? — kérdem. — Csak addig volt nehéz, amíg kitanultam a fortélyát . . . No meg a télen, mikor a kezünkre fagyott a lapát nyele. Most már ÍíiuHkakazú/eUé'á a p6C(Htd~ Közel kétszáz mségmunkás foglalatoskodik most a bányában. A kaviccsal vegyes homokot többször átrostálják, osztályozzák, szabályos csomókba rakják. Ősz óla folyton dolgoznak, az elhanyagolt, rongyos külvárosi utcák tavaszi uj duháját készítik elő. Az eddig kitermelt többezer köbméter homokkal, kaviccsal, az utcák gyalogjáróját hintik be vagy az úttestet burkolják újra be. Jórészt kolozsvári emberek, hamar felismerik az újságírót. — Lapot akar csinálni szerkesztő ur? — kérdik csodálkozva. — Mert úgy tudja meg -— folytatja mosolyogva — hogy a nyomdászoknak most itt van a munkaköz vetítő je. Mire van szüksége: öntőre, gépszedőre, roló- dós gépmesterre? Van itt mindegyikből elég, sőt sok is. Csal: kézirat nincs, „állunk", pedig szívesen „ráhúznánk'• s „deputáv-on felül js szednénk. Mókáznak szegények, pedig tudják, hogy a lap már régen „elúszott“ s soká lesz, untig a nyomdaipari munkaviszonyok javulni fognak Kolozsváron. Csak a h-apszátnitfen kevés Es nem a munka neme, vagy nehézsége, hanem a fizetés ellen panaszkodnak. — Nagyon helyes, hogy az útiam nem hány ör ad ománnyul, hanem munkával segít a munkanélkülieken. A baj csal: ott van, hogy a napszám igen kevés. Két pengő negyven fillért a gyermktelen, két pengő hetven fillért. az egygyermekes, három pengőt a többgyermekes munkások kapnak, ha gyerekei közül legalább keltő tizennégy éven aluli, de ebből a kis összegből is levonások vannak. Mit csináljak én a napi két pengő ölvén fillérből? — kérdi az egyik. akinek héttagú családja van. — Hiszen jóformán még kenyérre sem elég . . . Ha munka lenne — sóhajtja — minden jobb lenne! Beszélgetés közben körülfognak a többi iri- ságmunkások. Valahonnan előkerül a munka- felügyelő is Ő veszi át a szó/ s szakszerűm magyarázza, a homokosztályozás lecinikúját. — Balesetek? Nem fordultak elő. Nem ■MM sem koztaivii. Majdnem mind ipari szakmunkások. Egy kis jóakarattal nagyrésziikut rend": munkához lehelne jutlutni. Ila például a város a nyomtatványok szállításával csak azt a nyomdát, bizná meg, amelyik a munkatábor- bari levő nyomdászokul foglalkoztatná, az építőipari vagy más tei meszelü városi munkáknál nemlíül önben. Általában elvként ki kéne mondani, hogy városi és közmunkát csak olyan vállalkozónak adnak, ki a munkát inségmunkások- hal hajtatja végre. Megcsappanna az inségmunlcalábor létszáma, csökkennének a város terhei és rendes megélhetéshez jutnának az erre igazán érdemes inségmunkások. Mert aki inségmunkára jelentkezik, az rendes ember és igazán munka- nélküli. Nem tartozik azok közé, akiknek szakmája a munkanélküliség s aki csal: ebből akarnak megélni. (isj Kolozsvár éjszakája szók. veszélyes munka. Néha megtörtént, hogy cgyik-nuhdk munkás munkaközben rosszul lett, de nem a munkától, hanem — az éhségtől. Egyszer egyik munkás összeesett s mikor fr-[dörzsöltük, tudlak meg, hogy két napja nem evett. Persze szűkös kosztjukból társai azonnal „megíraktáitól:“. Volt közöttük olyan szernénnetes koldus, aki átsétálta az ebédidőt. Gyomorbajos vagyok — mondotta — diétát kell tartanom. Pedig arcáról Icritt az éhség, látszott rajta, hogy egy egész bárányt is meg tudna enni. I munkások a nincstelenek szolidaritásával segítenek egymás baján. Olyan az inségmunkások tábora, mint' egy nagy család. A város vezetőségéről agy beszélnek — és ez szó szerint úgy is van — mintha család fenntartójuk lenne. A homokbányában, az utcák tatarozásánál. a városi kert őszeiben, a liásikezelésben végzett közmunkáknál, általában mintegy ki- lencszáz inségmunkás van állandóan foglalNéhány szó eseu mostanában Kolozsvár éjszjkei Hetéről s hol kedélyesen „btf mártottak'', hol meg túlságos szigorral elmarasztalták városunkat. Az egyik fél hangos es elovullun párisiaskodó, ripacs- mód zajon * ónak festette a város éjszakul életei a másik talán ennek nyomán igen szigorúan fogta fel a kérdést s a „keleti védbást'áról" alaposan leszedte a kereszt- vizel. Az •ddig szolól: kívülállóknak nevezhetők s bár illetékességüket egy percig sem vonjuk kétségbe, mégis nem árt, ha a kérdéshez a ,,benszülötl“ is hozzá szól. Kifogásoltál:, hogy Kolozsvár éjszakai élete kiáltó, sőt visszataszító képét nyújtja az „elpesliescdésnek“, hogy meglátszik rajta a „pesti lokál-szellem bevonulása“ és igy tovább. Tudunk mi ennél súlyosabb vádat is. Mi nem is a ma pesti szellem be vonulását kifogásoljuk, sokkal inkább azt, hogy ez a „szellem” több-kevesebb talajra talált nálunk, sőt ebben a viszonylatban valóban kezd elburjánzani. Láttuk azt, hogy amikor félmilliónyi magyar életet (a szó székely es értelmezésében) elpusztított az árvíz, „jobb” és az „előkelő“ társaságokban a kávéházakban esténként fellépő pesti énekes volt az érdeklődés főtárgya. A magunk részéről is eléggé sajnálatosnak tartjuk a grillek és a legfurcsább elnevezésű zenés kávéházak és miegymások térhódítását, hiszen a közelmúlttal való összehasonlítás mindenkép pen a mi számunkra, a törzskolozsváriaknak szomorúbb. Az éjszakai életben hangoskodó balkániak eltűntek a régi határokkal. Ha ezt a tényt csak önmagában néznők, még örvendenünk kellene. Hiszen a pesti szellem, még a legrosszabb értelmezésben is, ugye ezt nem nagyon kell bizonygatni, toronymagasan áll az előbbiek fölött. ' Ha szabad igy mondanunk: rosszul esett nekünk vz, hogy mi magunk, túlzott igények nélkül, nem azt adtuk, emut vártunk saját magunktól is igen sok te- kintetben, igy például a szóbanforgó vonatkozásban is. így a grillek felvirágzása. sőt egészségtelen kultusza sem szerepelt soha elképzeléseinkben abban az időben, mikor a város, akkor még vágybeli felszabadult magyar életről s annak lehetőségeiről szövögettük elképzeléseinket. Mi is az időkhöz illően tóid> komolyságot, igen. még a szórakozásban, még a mulatozásban is több nemesebb vonás megnyilvánulását, komolyabb és magyarabb megnyilatkozást szeretnénk, bár igaza volt a miskolci főispánnak, amikor az időkhöz képest még a ..komoly” bálozásokat is ko- molytalannak bélyegezte. Van az éremnél: azonban másik oldala is. Pest varázsa még a régi időkben is elbűvölte. elvette kritikai érzékét a ..vidéknél;”. A mosti . eltévelyedéseket” talán fokozottan ennek a vonzásnak- tulaj- d óni th aljú k. En nők túl a jdon itha tju k. mondjuk, mostariig. Ma, holnap még menthetjük városnál: éjszakai életét is. A vádakkal szemben pedig azt mondhatjuk: nem volna sokkal célszerűbb az el pestiét lenit ést talán mindjárt Pesten megkezdeni7 Elsősorban a fővárosnál: kellene szétsugároznia az egészséges nemzeti szellemet életünk minden viszonylatában Hangsúlyozzuk, hogy egyelőre nem talál juh a ..káresetet“ annyira súlyosnak. Nem találjuk azért. mert láttunk olyan dolgokat. amik talán vigaszul szolgálhatnak Egyelőre. Például azt. hogy a szabadegye temi előadásokra tizével, húszéival vonul iák fel faluról jött egyszeri: magyar mun kásemberek. Hogy ez nem tartozik az ér szakai élethez? Igaz. De hisszük. hog\ idővel Kolozsvár éjszakáján is megérzi’ majd. (sz. i.) il
