Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-15 / 288. szám

:°*ü2iwsizá ő:,vA "r"' EUDIP’-'-'t " °Z;» :'fl -l 2 t ? r pu, yO . ^ (3 LEJ) Szerkesztőség és kíatíóhlvatal: Kolozsvár, Mfjssolías-ű! 4. Telefon: îî—09. H vonnia: Egyetstr.-ütca 3. szám. Telefon sz.: 29—23 íüapitQüa: BflRTHfl MülLÖS Felelős szerkesztő és Igazgató: DR. GROSS LÁSZLÓ K i a d ó t a l a i tí o n o s : P fl L L fi S R. I. Kolozsvár. Eícíízeíési árak: havonta 2.70, neg«2tíévr8 8, félévre 16, egész évre 32 pengő, LXI. ÉVFOLYAM, 2 8 8. SZÁM. MftiBSá>aMBaaBa«aaiMMBBBBaai HiiHBiMáaiMiagaiB (R) I a ser nap a Hivatalos Közlöny . rende­letét közölt arról, hogy a kormányzó aj ki­tüntetést alapított azok számába, akik a nem- zajvédelem terén különösebb érdemet szerez­lek azzal, hogy a magyarság fennmaradása ér­dekében életük kockáztatásával önfeláldozó magatartást tanúsítottak. Az uj kitüntetés neve Nemzetvédelmi Kereszt. é$ nem lesznek fokozatai, mint ahogyan azoknak a magyu- roknafz az életét sem lehet első, másod, vagy harmadosztályúnak minősíteni. akik életük kockáztatásával vállaltak részt a magyarság sorsának biztosításában. A legmagasabb kézirat, mely az alapításról szól, ime a legkitüntetöbb elfeoadása és meg- p öcséjeié se annak a hangnak, melyet eddig csak egyizben hallottunk a nyilvánosság előtt. Azon a napon, amelyen a magyar országgyű­lés felsőházában az erdélyi magyar népközös­ség vezére megemlékezett a névtelen hősök­ről, a szerényen hátiérben maradó magyarok­ról, az .idegen' elnyomatás ismeretlen meghur­colt jairól. bebörtönzött jelről, a minden ne­héz feladatot másokért és mások helyett min­dig önként vállaló kisemberekről, a Trianon­ban elszakított magyar föld igazi mártírjairól és hőseiről. A magyar nép általában nem lelkesedik az ordákért A világháború huszárjai megmond­hatják, hányszor e/ keztek vissza 'úgy nehéz- és kockázatos lovas járőr szolgálatból, hogy annak pontosan végrehajtott eredményéért százszor annyi kitüntetés járhatott volna ne­kik, mint amehnyit egy-egy jól fekvő lövész­árak nyugod'abb áekungjában ugyanakkor mások megkaptak. Rendszerint mi volt az elismerésük? Rátétté a válhikra a kezét az. ezredes és igy szólt: Derék magyar ember vagy fiamu Megtetted a kötelességedet! Ez az elismerés esett a legjobban. Miért is járt volna kitüntetés, ha valaki teljesítette a kötelességét? A katona nein ak­kor különb, ha teljesíti a parancsot, hanem akkor hitványabb, ha megtagadja, vagy ki­játssza azt. Az idegen megszállás idején nem parancs­ról volt szó. Ezek a feladatok önként váUalt életveszedelmet jelentettek. Szembenézést a halállal. Az elfogatással és sok esetben a ki­végzéssel. A nemzet védelme szempontjából értékben és áldozatban egyaránt a legtöbb az ilyen szolgálat. Ki tudná minden olyan magyarnak a ne­vét, aki életét önként kockáztatta idegen uralom földjén a magyar nemzet védelmében? Sokaknak a névtelensége ezután is meghúzó­dik a szerénység feled, mögött. De sokan van­nak. igy is, akikről az arra illetékes tényezők jól tudják és akikről sokszor velük együtt mi is jól tudjuk, hogy ott állottak a legve­szélyeztetettebb pontokon, vagyonukat és csa­ládjukat nem tekintve ugrottak jelentkezésre az elsők között, hogy utasítást, üzenetet vagy egyéb veszélyes küldeményt vállalva a legne­mesebb öntudat hűségével és tántoríthatni- lanságával szolgálják hazánk és népünk meg­béklyózott érdekeit. Emlékezzünk csalt a hadbirósági tárgyalá­sok megkínzott magyar vádlottaira és azokra az elszánt magyarokra, akik útlevéllel, vagy útlevél nélkül nap-nap mellett életük kockáz­tatásával biztosították az elszakított magyar­ság kapcsolatait a magyarság történelmi kö­zösségével és akik sokszor teljesen magukra- hagyatva a reájuk szabaduló nyomozók és be­súgók egész tömegével szemben vállalták és állták a legnehezebb feladatok lelkiismeretes végrehajtását. Ezeknek az embereknek éleiét, vállalkozá­saiknak jelentőségét valóban nem lehet osz­tályozni. Minden ilyen önkéntes magyar az életét kockáztatta hazájáért. A nemzet meg­becsülése. hálája és tisztelete elsősorban az övék. És lehet-é inkább egy a nemzettelma­ga az államfő is, ha ime sietve desz részt ebben a megbecsülésben és hálában. A rendjelek régi világa valóban nem ör­vendett népszerűségnek a mi tömegeink előtt sohasem. Ennek az érdemkeresztnek azonban HÉTF ö KOLOZSVÁR, 1940 DECEMBER 16. íz Országos Kiíiiielwéiieiiüi Bizottság, a veit székel? hadosztí a cserkesz sieweis BUDAPEST, december 16. (MTI.) Je­lentettük már, hogy a budapesti várban, a Szenigyörgy-té­ren az Országos Nemzetvédelmi Bizott­ság vasárnapra ünnepélyt hirdetett, 1 hogy megülje a szegedi zászlóbontás 20-ik évfordulóját. A különböző nem­zeti szervezetek és alakulatok tagjai nemcsak Budapestről, hanem a vidék­ről is, igy Erdélyből, az Alföldről, Du­nántúlról, a Felvidékről és Kárpát-aljú- • ról zárt sorokban vonultak fel az ün­nepség színhelyére. Mar a ívom deluíuiu órákban Suitili meg­állóit a forgalom a főváros utcáin, hogy a fegyelmezetten menetelő, lelkes tömegnek utat engedjen a vár felé. A Szent György, teret erre az alkalomra feidiszitették. A miniszterelnökség palotájának a térre nyí­ló erkélyét. szőnyegekkel, zászlókkal és virágokkal ékesítették és a szónokok in­i neu mondták el beszédüket. I ! Tiz. és tízezer főnyi tömeg szorongott j a téren és minden társadalmi réteg kép­viseltette magéit. A székely és az alföldi falvak egyszerű népétől a legmagasabb állami méltóságo­kat viselő előkelőségek ott voltak a tö­megben. Ott volt a szegedi ellenforradalmi cso­port minden élő tagja, a rongyos, gárda, a Széfé és a többi alakulatok. Az erkélyen helyet foglaló József királyi herceget a tömeg lelkesen megéljenezte, f Már Sötétedett‘és lámpák gyűl iák ki a i téren, amikor megérkezett gróf Teleki Pál J miniszterelnök, vitéz gróf Teleki Mihály földművelésügyi miniszter, Ba iha Károly honvédelmi miniszter, Varga József ipar­és kereskedelemügyi miniszter és Uzdó- czy-Zadravecz István volt tábori püspök, az ellenforradalom egyik lelkes harcosa. Elsőnek gróf Teleki Pál, a Szegeden megalakult ellenforradalmi kormány egy­kori külügyminisztere mondott beszédet — Ellenforradalmár és nemzetvédő baj­társak! Összegyűltünk, hogy megmutassuk, az egykori tábor még most is él. Meg- esküdtünk a magyarok Istenére, hogy a haza szolgái leszünk. Ezt az esküt mind­halaiig álljuk, hitvallásunkat átadjuk utó­dainknak, unokáinknak. Az éjjelből nap­ped lett — folytatta a miniszterelnök. — Az akkori sötétség után, amelyben csak a hit és remény világított, megjött nekünk a nappal. Itt van ezen a téren most a Felvidék, Kárpátalja és Erdély fiainak küldöttsége. Az. a forradalom, amelynek zászlaját vitéz nagybányai Horthy Miklós bontotta ki Szegeden, a telkünk mélyéig ható forradalom volt. Nem magyar az, aki nem a lelkiismeret és a törvények szerint cselekszik. A szegedi forradalom az uj Magyarország fotradalma volt. Szegeden a letört nemzet akarása egyesüli a hittel és az újjáépítő szándékkal. Nagyol vállaltunk az első pillanattól kezdve nemzetünkért, országunkért, hitünkért. Ez a mai ünne­pély seregszemle és egyben felrázó erejij. bizonyságtétele is annak, hogy a végsőkig kitartunk a zászlóbontó vitéz nagybányai Horthy Miklós szegedi eszméi mellett. A miniszterelnök ezután a kormányzót éltette. Hatalmas éljenzés és lelkes tüntetés kö­vette a miniszterelnök szavait, majd a tö­meg kirobbanó éljenzése közepette emel­kedett szólásra a Kormányzó Ur, hogy el­mondja beszédét. — Kos zönöni a hozzám intézett, üdvözlő szavakat — mondotta a kormányzó. — Köszönöm, hogy ilyen hidegben is ilyen sokan eljöttetek. Két évtizeddel ezelőtt bontottuk ki azt a. zászlót, amely alatt most is menetelünk. Közben a történelem folyása uj követelmények elé éiflitott bennünket és ezeknek a követelményeknek '.is meg kell felelnünk. Fanatikus hittel, hazaszeretettel és kötelességteljesiiéssel ítéli dolgoznia nemzetünkért és hazánkért minden magyarnak ott, ahová a nemzet ál­lította. ' Lelkes kcangiglcif BUDAPEST, december 16. (MTI.) A csikorgó hidegben már a kora délutáni órákban gyülekezni kezdtek a főváros kü­lönböző pontjain az egyes csoportok, Hogy elvonuljanak Budavár felé. A Vár előtti Szent Cyörgy-iéren óriási lelkes tö­meg hullámzott. Az ünnepség Isten sza­bad ege alatt folyt le. Amerre a szem et­mindennél forróbb és örvendőbb a népszerib sége. Ha a Szent István koronájánál ékesített cimerep kis keresztet— melynek felirata is mindössze ennyi, lesz: ,:A Hazáért. 1940“ — meglátjuk valahol, valakinek a mellén néz­zünk a magyarság együttérzésének büszke látott, egyetlen zászlótenger volt a. nagy térség. Mindenütt nemzeti lobogók és táb­lák’ alait sorakoztak fel a nemzeti gondo­lat lelkes harcosai, a szegedi ellenállói cl«ő harcosai és az egykori megszállt te­rületek névtelen hősei. Ott voltak az Éb­redő Magyarok, az Erdélyi Férfiak Egye-, sülste, a felvidéki „Rongyos Gárda", a. Székely Hadosztály végeláthatatlan sorok­ban, továbbá a különféle erdélyi, felvidéki és kárpátaljai csoportok szépséges festői népviseletben. Gróf Teleki Hál miniszterelnök beszé­déi a várpalot'i erkélyéről mi ud(>r-.a > i Kíséretében voii uzdóczi Zadravetz István ferencesrendi atya, tábori püspök, Magas- házy László tábornok, a szegedi fővezér egykori szárnysegéde, Bartha Károly és Varga József miniszterek, Soós Károly tá­bornok. a szegedi hadsereg volt vezérkari főnöke, Antal István és Fáy István állam­titkárok és vitéz Horváth István szeged- alsótanyai kisgazda, akik 1919-ben a nem­zeti ellenállást vezették. A miniszterel­nök beszédé után vitéz Magasbázy László tábornok szólott a tömeghez. A végén István püspök meghatott szavakkal mu­tatott rá a szegedi gondolat lényegére: — : integritás és kereszténység: ez a szegedi i gondolat — mondotta. — Mi egységesen f érezzük azt, hogy ez a gondolat nem o.j- j keletű. Ez a gondolat az 1000 éves múlt­ban gyökeredzik. A szentistváni eszme i szolgálatában nem fogadhatunk el soha j különféle magyarázatokat, idegenné fara- I gott, eiíorzitoit Krisztus-szobrokat a sze- j gedi gondolat jelképéül. A Kormányzó Ur ŐfÖméltósága, n sze­gedi fővezér szózatát a hideg téli éjsza­kában messzire vitték- a hangszórók. A! Kormányzó Ur beszédének befejező sza­vait az öröm és a lelkesedés hangjai kö­vették. A hatalmas tömeg fáklyafény mel­lett, diszmenetben vonult el ezután az or­szág kormányzója előtt. Elől vitték a Tu­rul-madaras kettőskeresztet, amely után haladtak gróf Teleki P l miniszterelnök, Zadtavetz István püspök, vitéz Magasházy László tábornok, végül bosszú sorokban a különféle egyesületek és alakulatok szin- poropás csoportjai. Órákig tartott az elvo­nulás a Kormányzó Ur Ölöméi lósága előtt, aki családja körében nézte végig a nem­zeti gondolatnak ezt a gyönyörű megnyi­latkozását. 4 VOLT SZÉKELY HADOSZTÁLY BAJTÁRSI TALÁLKOZÓJA BUDAPEST, december 16. (MTI.) A volt székely hadosztály. bajtársai vasárnap Budapesten találkozót tartottak. Kratocb- will Károly nyugalmazott altábornagy, a I hadosztály egykori parancsnoka mondott } beszédet a találkozón s többek között a I következőket mondotta: (Cikkünk folytatása ac utolsó oldalon)» szeretőiével a szemébe és emeljük meg igaz érzéssel a kulapunluit előtte. F'kereszt, és az előtte megemelt kalap találkozásában igy válik eggyé nép és államfő léikénél: azonossága, az ezeréves magyar nemzet védelmének megbe­csülésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom