Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)
1940-09-08 / 205. szám
r-I Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kolozsvár, Monostori-ut 4. Telefon 11—09, Nyomda : Egyetem-utca 8. szám. Telefon sz.: 29-23. LXi ÉVFOLYAM, 2 0 5. SZÁM. ALAPÍTOTTA BART HA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: DR. GROIS LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: PALLAS R. T. Kolozsvár. Előfizetési árak : havonta 80, negyedévre 240, félévre 480, egész évre 960 lej. VASÁRNAP KOLOZSVÁR, 19 40 SZEPTEMBER 8. Az erdélyi magyarság ünnepének második napja Pärallasa lelkesedéssel ilnsiepelle Nagyvárad lakossága a Sión véd csapatok élén bevonásié Víléz nagybányai üoriby Miklós kormányzó urunk íífőméllóságái. — 4 nagyváradi ünnepségeken Magyarország kormányzóiénak bilvese is részivel! Lezajlott az erdélyi magyar ünnepek második napja. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó urunk Öfőméltósága pénteken délután a honvéd csapatok élén bevonult Szent László városának ősi falai közé. Nagyvárad magyarságának ünnepét még teljesebbé fette, hogy a bevonulás nagy napjára megérkezett a kormányzó hitves?, a Főmélfóságii asszony is, aki menyével, vitéz Horthy Istvánnéval együtt vett részt a nagy magyar ünnepen. Nagyvárad magyarságának lelkesedése gyönyörű miódon juttatta kifejezésre, hogy a város a huszonkétéves román uralom alatt siem veszített semmit magyar jellegéből. Páratlan lelkesedésről, izzó hazafiasságról és az öröm te lj.es hálaadás meghatott érzéseiről tett tanúságot Nagyvárad magyarsága, amely nemzeti- szinü zászlódiszbe öltöztette Bihar fővárosát, lelkében pedig örökké emlékezni fog az anyaországhoz való visszacsatolás feledhetetlen ünnepére. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó Őíőméltóságát az ünnepi szónokok egész sora köszöntötte. A szónokok beszédeikben hangsúlyozták azt, hogy a magyar nép békességben akar élni azokkal a nemzetiségekkel, amelyekkel sorsa összekapcsolja. Lovagias érzésekkel fordult az erdélyi román ság felé és nem akarja érzékeltetni a sorsváltozást. Az ünnepség egyi'k figyelemreméltó eseménye volt, hogy Nagyvárad volt román polgármestere román nyelven mondotta el üdvözlő beszédét. A Főméltóságu kormányzó párt az üdvözlések után Nagyvárad és környékének lakossága diszfelvonufás keretében üdvözölte, maid a honvéd csapatok diszfelvonulása következett. A Főméltóságu kormányzói pár a nagyváradi örömnap után visszautazott Gödöllőre. Biharmegye magyarságának ünnepéről az alábbiakban számolunk be: ü magpr honvtdscg diadalntfa Ârfândfdl Nagyváradig mély árkokkal tették majdnem járatlanná s ezekbe az árkokba a Kőrös vizét vezették be. Óriási tank-csapdák tűnnek elő mindenfelől. A tank-csapdákat sokhelyt tizenötméternyire ásták a föld mélyére. Az egykori II. Károly- Vcűü'r .'vöriiyóv^ről '.íiadfjj fát és cserjét kiirtottak. A szemlélő megdöbben arra a gondolatra, hogy itt egykor kenyeret termő földek és enyhet adó fák zöldeltek. Az erődvo- nalou átvonnló honvédség tisztjei elismerik, hogy ez a védelmi berendezés komoly hadászati előnyt jelentett Romániának. Messziről, az egyik kaverna felöl sűrű füstfelhő emelkedik az égnek. A megelőző estén robbanás zaját hallották Ártándnál s most a honvédek közül sokan azt gondolták, hogy a visszavonuló csapatok robbantottak ezen a helyen. Ám csakhamar vidám kerékpáros fiatalok jönnek „ menetelő csapatok elébe. Nagyváradi diákok . . . Mosolyogva jelentik, hogy ők rendeztek ott tűzijátékot, hiszen ezekre az állásokra úgysincs szükség. Nemsokára ismét áldott termőföldet varázsol ide a bihari nép. Nagyvárad lázas Izgalommal várta a honvédséget KOLOZSVÁR, szeptember 7. Vitéz j nagybányai Horthy Miklós kormányzó urunk Őfőméltósága, a honvédség élén kíséretével pénteken a kora délutáni órákban vonult be Nagyváradra. Szent László városának lakossága, az ünnepélyes alkalomra beérkezett vidékiekkel együtt már a reggeli óráktól kezdve elözönlötte a régi román—maj gyár határ felé vezető összes útvonalakat. A Sebes Kőrösnek a Szent László- térre vivő hidján ott tolongott a város apraja-nagyja, várva a kormányzó diszme- netének feltűnését. Valahányszor egy-egy gépkocsi, vagy fogat közeledett, a tömeg morajjá alakult érdeklődéssel fordult arrafelé, mindeuik alkalommal az államfő menetét sejtve mögötte. ÁRT AND, szeptember 7. (MTI.) A verőfényes őszi reggel zöldelő pompával, harmatosán köszönt zz ártándi sorompó mögött felsorakozó honvéd csapatok végeláthatatlan soraira. Szeptember hatodika, hat óra. A honvédség várja a jelszót, hogy ezt a trianoni határpontot átlépve, Biharpüpsökiu át elinduljon Nagyvárad felé. Túl a sorompón a kerékpáros osztagok élcsapata, a határőrhonvédség vadászcsapata, a huszárság, majd a honvéd gyalogezred áll néma vigyázzban, de minden egyes katona arcán ott viiágol a feszült várakozás s ebben a várakozásban már az indulás lendülete érződik ki. A csapatok élén pompás szürke paripán ül a ve- *ériő parancsnok. A sorompón innen Bors és a más környékbeli falvak népe sorakozik a kukoricatáblák szélén ünnepi viseletben, piros-fehér-zöld zászlócskákkal és gyönyörű virágcsokrokkal. Ez a népsereg azonban már forr a felszabadulás örömétől és túláradó lelkesedéssel, lelkes kiáltásokkal várja a honvédség elindulását. A lezárt sorompón túl egyszerre felenged a feszült várakozás. Hatalmas gépkocsin egy román vezérkari őrnagy érkezik két magyar vezérkari tiszt társaságában. A tisztek kiszállnak. A vámház előtt álló magyar vezénylő tábornokhoz lepnek, feszesen tisztelegnek s ebben a pillanatban az élcsapat felől is felhangzik a tisztelgő kürtjei. A román vezérkari tiszt jelenti, hogy a megállapodás értelmében a területet átadja a magyar csapatoknak. A vezénylő tábornok kezet fog a román őrnaggyal s a következő pillanatban az eddigi határt jelképező sorompó égnek emelkedik. A trianoni határ megszűnt. „A határ megindult. . .“ A vezénylő magyar parancsnok kiadja a jelszót: — Irány Nagy-Várad! Előre! Clinda! a magyar honvédség Nagyvárad A parancsszót egymásnak továbbítják a kü- ' lönböző egységek parancsnokai s megindul az ércbe öntött honvédség Erdély kapuján át az ősi földre. Megperdülnek a dobok s a Rákóczi-induló vérpezsdítő ütemére dobban az erdélyi föld. Mint a vihar tör fel a népből az üdvrivalgás a közelgő honvédek láttán. Yirágesőben, csókban, testvéri ölelkezésben forr együvé az édes anyaországgal Erdély. „A határ megindult...“ Aranyfiistként száll 4 por 4 diadalmasan vonuló honvédek léptei nyomán. Már idelátszanak a trianoni határ elé emelt erődítmények furcsa vonalai. Földbe ásott sinek merednek az égnek, mint valami tüsketenger. A földbe mélyen beágyazva gyepálarccal borított kavernák sorakoznak lépcsőzetesen Püspökladány felé. Közöttük itt-ott betonépületek s mellettük szétszórtan dróthálóval álcázott gályákká! teleaggatott ütegállások látszanak. Az erődítmény vonal előtt drótakadályok merednek, amerre a szem ellát. Az utakat is keresztül tt€g€rft€zlh a főméilOsága asszony Órák hosszat tartó várakozás után végre a Brémer-téren készült diszemel- véuy előtt gépkocsi áll meg, amelyből gazdag fehér csipkediszitéssel készült fekete nagyasszouyi magyar ruhában a Főméltóságu Asszony, vitéz nagybányai Horthy Miklósné és vele együtt érkező menye, vitéz Horthy Istvánná szállt ki. A kormányzó fiának felesége lilaszinü magyar ruhát viselt. Amint elfoglalták helyeiket a diszemelvényen, a téren hullámzó emberseregből fel-felhangzott a kiáltás: — Éljen Horthy! Az éljenzést tiindöklőszemü, mosolygós arcú emberek ismétlik meg. így terjed tova-tova, át a beláthatatlan sorokon. Senki nem maradt otthon. A házakat üresen hagyták, azonban azokat is kivétel nélkül fellobogózták. A szél olykor-olykor megleugeti a zászlórengeteget, amely még kihő vült a közönség között is sűrűn feltűnő lobogókkal. Az egyik nehéz selyem, szüzmáriás himzéssel, a másik csak szerény papírból készült három szili, akad azonban uj is elég gyakran, amelyek már Horthy kormányzó képével vannak díszítve. Az egész tér megelevenedett csodaként hat. Az át, keresztül zugó éljenzések után egy-cgy kis szünet áll be. Ilyenkor mindig a hid felé figyelnek, ahonnan annyi év óta várták a felszabaditó sereg bevonulását. A diszemel vény körül az előkelőségek is egybesereglettek. Bár alig jutott idejük megszervezni az ünnepséget, mégis pompás keretet nyújt a látvány. A tér körül emelkedő templomok, a zászlódiszbei öltözött házak, a zászlórengetegben feltűnő német és olasz lobogók egyaránt bizonyítják a város lakosságának ünnepi ban- i gulatát. Egyszerre zenefoszlányok, az Erdélyi Induló akkordjai hallatszanak. Erre a fogadó bizottság, közöttük az egyházi és világi előkelőségekkel, úgy a katolikus, mint a protestáns papság, továbbá az ekkor érkezett görög keleti és görög katolikus papok minden jelenlévő előkelőségekkel egyetemben felsorakozik a disz- emelvény mellett. A leik esült tömegben fehér karszalagos jelvénnyel járnak-kelnek a rendezőség kiküldöttei, akik egészen Biharpüspökiig gondoskodtak a bevonulást szemlélő tömeg mintaszerű felvonultatásáról. Segítségükre vannak már a honvédség tisztikarának és a magyar királyi csendőrségnek kordonai is. A zene hangjai nyomán lovas csapat tü-
