Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)
1940-09-17 / 212. szám
) I 19 40 szeptember 17. ELLENZÉK Színes feljegyzéseit a díszszemléről KOLOZSVÁR, szeptember 76. Három negyed 12 volt, amikor a Folyamőr zene kar felsorakozott a díszpáhollyal szem hen és rázendített az Erdélyi indulóra A Kormányzó ur Őfőméltósága lejött az eme7 vényről, hogy közvetlen közelről fo gadja a hadsereg diszfelvonulását. Mellet te Keresztes-Fischer Lajos főhadsegéd és Bartha honvédelmi miniszter állottak. Ez után az Erdélyi induló pattogó ütemeire sorban vonultak fel az egyes fegyverne mek osztagai. Az élen a parancsnok törzs haladt a vezérlő altábornagy vezeté sével. A parancsnoki törzs után gyalog sági zászlóalj következett, géppuskás, ár kász, gyalogsági aknavetők és egy páncél törő szakasszal. A tribünök közönsége a Mátyás király-téren köröskörül szórón gó tömeg tomboló, ujjongó lelkesedéssé fogadta a kormányzói páholy előtt ritmi kus, gyönyörű diszmenetben ellépő gya logsági zászlóaljat. Utána közvetlenül a huszárság vonult el s a délceg huszárok lelkes, meleg fogadtatásban részesültek. A tüzérség, majd a gépkocsi-vontató tüzérek következtek s utána a légvédelmi tüzérség haladt el impozáns menetben. Leirhatatlan hatást keltett a Ludovika Akadémia diszszázada, valamint a kassai repülőakadémia diszosztagának felvonulása, amely után újabb gyalogos zászlóalj következett, a rádiószakasszal és utászok osztagával. Több mint egy fél hadosztály ellépett már diszmenetben a kormányzói emelvény előtt, amikor feltűntek pompás felszerelésükkel a repülők. Hatalmas éljenzés fogadta a repülőosztagot s a tomboló lelkesedés csak fokozódott, amikor nyomukban megjelent az ejtőernyősök csoportja. A hatás leirhatatlan volt. Szűnni nem akaró éljenzés és tapsvihar közben vonultak el az ejtőernyősök a diszemel- vény előtt. Egytől-egyig fiatal, jókötésii ifjú. Amint megtudtuk, két árva székely gyermek is van köztük. IS—16 évesek mind a ketten s mindkettőjüket izzó lelkesedésük sorozta oda az ejtőernyősök közé. Ezt a két ifjú ejtőernyős katonát maga a parancsnok gondozza, évekkel ezelőtt ő vette pártfogása alá s a szó szoros értelmében, mint édesapja gondoskodik róluk. Az óriási sikert aratott ejtőernyős osztag után a vasutasezred vonult el, majd a könnyű tankok, utána pedig a nehéz tankok következtek és jöttek a páncélautók, azután a motorizált tüzérek, úgyhogy a szem már szinte káprázott a vé- geszakadatlan, impozáns, hosszú, ragyogóan felszerelt katonasor, a gyönyörű paripák és a félelmetes tankok láttán. A következő pillanatban újabb óriási „Éljen!” és tapsvihar csendül fel: jön a ne* ház tüzérség messzehordó ágyúival, tarackjaival és végül ott vannak a világháborúból is jólismert „harminc és felesek'4, ezek a borzalmas hatású, félelmetes ágyuk. Lassan, méltóságteljesen gördültek végig a tribünök előtt. Déli egy óra régen elmúlt már amikor véget ért a diszfelvonulás s a Kormányzó ur Őfőméltósága diszkisére- tével és a kormány jelenlevő tagjaival az örömmámortól áthatott óriási tömeg tomboló, lelkes éljenzése közben elvonult. A katonazenekar rázendített a Rákóczi-indu- lóra és az óriási tömeg már-már szétoszlani készült, amikor az Unió-utca felől a zászlók és jelzőtáblák egész sora tűnt fel, mögöttük pedig vonultak... Hosszú sorban vonultak fel az egyesületek, a menekültek és a falvak népei. FELVONUL A NÉP FESTŐI. SZÍN- POMPÁS CSOPORTJA... A tribünök közönsége s a Főtéren szorongó óriási tömeg a helyén maradt és úgy várta be és meleg rokonszenvtüntetéssel ünnepelte a különböző testületek, intézmények és a vidéki falvak festői szinpompás csoportjait. Két katonazenekar felváltva Játszotta az Erdélyi-indulót 8 a vérpezsdítő dal ütemeire nótázva, izzó lázban égve jöttek piros-fehér-zöld zászlókkal a különböző csoportok. Az élen a Tűzharcosok haladtak, majd utána hatalmas tapsvihar kisérte íz olasz csoport felvonulását. Ezután jött a kolozsvári Atlétikai Klub Sportegyesülete, a ’ Kárpátegyesület, a kolozsvári Földészek -lépes csoportja, azután a KKASE sportegyht, majd a Baross Szövetség és az Erdélyi Magyar Tekéző Szövetség. Utána Magyarkiska* pus népe, a kolozsvári Kolping Legényegylet és a Szent Katalin Kör következett. A következő tábla a bukovinai magyaroké. Ez a felírás áll rajta: „Bukovinai magyarok! Mind egy szálig visszahozni őket!“ Még a Főtér túlsó sarkán van a következő csopcit, de a feltörő viharos éljenzés máris idehall* szik: az aradiak százai és százai jönnek. Meg- hatottan olvassuk a tábláikról: „Arid kiűzött fiai! Az aradi 13 népe!“ Dalolnak, lelkesén zengnek a szavaló kórusok, de mind- megannyinak könnyes a szeme. Az egész Főtér visszhangozza e pillanatban: „Aradot vissza!“ Ugyanezzel a jelszóval jönnek a nagyenyediek is és egész Alsófehérmegye menekültjei. Utána következnek a bánságiak. Az egyik tábla felirata: „Temesvár!“ A »*i-í- sikról ezt lehet leolvasni: „A meg nem váltott bánsági magyarok!“ A közönség, a tömeg hangulata egyre izzóbb, egyre lelkesebb és ujjongóbb. A szavaló kórusok ütemesen zengik: „Vissza őket!“ A Kálvin-énekkar következik utánuk s a kolozsvári református keresztyén ifjúsági egyesület. Óriási tapsvihar kiséri a Székely Alkalmazottak szinpompás, eredetien szép nótázó csoportját. Ezután Kolozsvár egyes kerületeinek ifjúsági csoportjai és a kolozsvári Iparosok Temetkezési és Segélyző Egyesülete, amely ugyancsak a saját kitűnő zenekarával vonul fel. végül négy szomszédos falu színes, gyönyörű csoportja zárja be a szemet és szivet egyaránt gyönyörködtető pompás felvonulást: a szász- fenesiek, a méraiak, a vistaiak és a vajdaka- marásiak ünnepi népviseletben megjelent legényei és leánvai. * Két óra fellé járt az idő, amikor a diszfelvonulás véget ént s az utolsó, kedves, nótá- zó csoport is eltűnt a szemünk eMl. A közönség lassan oszSadozni kezd, de a hatalmas tribünök nem maradnak üresen. Jön, hullámzik, árad féléje a lakosságnak az a része, amelynek az ünnepség során nem jutott hely a tribünön. A hat tribün csakhamar újból megtelik. A rádió szót. Cigányzene. . . magyar nóták! A hatalmas téren elhelyezett hangszórók ontják a muzsikát, a? édes, régi magyar nótákat. A szeptemberi nap most ragyogóan síit. Felejthetetlenül' szép, tálán a legboldogabb vasárnap délután ez. Magyar vasárnap — a magyar KolozsváA TRIBUNA CIKKE A KORMÁNY- ZÓI LÁTOGATÁS ALKALMÁBÓL A Kolozsváron megjelenő Tribuna című román napilap a Főméltóságu Kormányzó ur látogatása alkalmából az alábbi cikket közli: „Isten hozott!“ A nagy ünnep külsőségei, ADIOVAL az éreharangok zúgásai közepette készül1 Erdély fővárosának őslakossága fogadni méltón azt, aki megtestesíti ma az uj ország minden reménységét, a dicsőséges jövőbe vetett bizalmat és akiben támogatóra talált mindnyájunk boldogabb napjainak eljövendő- sége. Vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó először jelenik meg ma a Magyarország testéhez visszatérít Kolozsváron. Ez a bevonulás az erdélyi dombokon égőknek nagy ünnepnap, oly dicsőséges lépés, melyből az uj rend és elrendeződés letagadhatatlan jelei bontakoznak ki. Éppen ezek az auspiciumok, melyeknek bo-thajtásai alatt történik az ország kormányzójának magas látogatása, Kolozsvár város várfalai között, arra az elhatározásra birnak, hogy a velünk együttélő magyarsáig;> természetes örömnapját mi, románok, ne tekintsük a szomorúság és keserűség napjának, bár lelkünk mélyében a hamvak alatt a közelmúlt emlékeinek fájdalma még sajog. A valóságnak ma minden érzelmet el kell homályositani, különösen a mostani elhatározó pillanatokban, midőn a ledorongoló ütés után egv uj világ horizontjai tárulnak fel előttünk és egy uj világ küszöbén állunk. Válaszúton vagyunk. Az egyik ut a becsületes és folytonos munka útja és ez a csendes élethez vezet, a másik pedig a megrendültségbe és az összeomlásba visz. Mi választottunk. A munkát és a békét választottuk. Választásunkban megingathatatlanul! és azzal a gondolattal, hogy résztveBzünk Md-< gyarország uijáépiítésnek munkájában —mely mától kezdve a mi hazánk is — nekünk, románoknak, fenntartott helyen tiszta szívvel, egyenes eszmékkel és sóhajok nélkül akarjuk, hogy ez az ünnep a mi ünnepünk is legyen. Ezeket mondjuk azok nevében, akik e föld lankáit ősidők óta lakják és akik lelkűknek minden örömével és fájdalmával vettek részt e sokat dúlt földnek úgy dicsőséges, mint szomoruságos korszakainak egymásutánjában. E földnek mélyében őseink csontjai poriadnak és öntözték vérükkel, a mi vérünkkel e mezőket azokban az időkben, amikor azok, akik a legnagyobb áldozatokat hozták, nem kérdezték, milyen nemzetiségű vagy; beszélünk azoknak nevében,- akik vállvetve e föd gyermekeivel egyaránt a szabadság zászlajának felemelésén fáradoztak, akkor még, amikor a messzi utakon a középkor dühöngött. Gerincünk mélyéből e földbe gyökerezőknek érezzük magunkat, örömeinek és bajainak viselői vagyunk és részesei akarunk lenni a jövőben is, bármit tartogat számunkra a sors. Itt éltünk és itt aka-! runk maradni tovább is, mint az ország meg-' bízható és hűséges gyermekei és hozzá akJárunk járulni az ország boldogságához, népünk istená dotta szorgalmával, békeszerettetéveí és munkásságával. - i Ma, midőn az,ország kormányzója köztünk van, őseink istenét kérjük, hogy világositő hatalma aíatt nemzetünk a várt*csendet, békét és boldogságot meglelje. Az égi hatalom világosítsa elméjét, hogy boldog véghez vigye mindazt, amit az ország megnagyobbodása és mindnyájunk boidogságára-’a nép vár. Magyarország térképe a bécsi döntés után
