Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)

1940-09-13 / 209. szám

11. LEN Z ÉK I ') 4 0 » * t p t c m he r / rsmiTT yv :*r.arc '-nr: ''W.xjüjubk.iä wura 2 mm n\ilntko.ik uifj! »• .íjtiisagos I * * I < I s/ive u Nagy If ;j/>.igos üló\ iiiohmIiiiii ll.ijn.ili öt ór.ikui <«11*>|(> 'cgigkopogunk u kili.ilt <íN .ii iitcmii íIm*ii gondolytuk I»»u11»I• kli/. tiltunk. I Útijuk. t'Mlk I « l > AU I H g0“> t*/ II i'mmiiI »‘V tlYUgulom. IVrceiikcnl. pilhiliuloil- ki iit nirgnx iltuik miiül .1 I« /m l kapuk >■ n IlM/ilk >A;ll>atl «'> l>iis/kl' homlokán megjt'le- mk u piros ut um, I eher tisztaság r- /old ic- mcu\ barma-- szimbólum. amrli I tün­de rkert te x ara/solja ezt ii Mikiit ^/1*11\ rili'lt varost. Most meg csak a lii/haroosok es ti „Repii- lo garda" s a cserkesz segéds/.olgálat eso- pottjai tünetiéinek elő a köriivi'/o ntraklml. Kot nemzeti»“k ail találkozót a/, unitárius kollégium előtt. Az < lőlilú nemzeti s/inii I kars.alaggal. sok csillogó kitüntetessél, Hoes- kay-sapkasa!I. zsinoros inags arkahaii. vagy egvs/erü feketében. tie mindannyian büsz­kén a múltra a forgalom irány itiísának átvételére van hivatva. Az utóbbi felier kai s/alagiial, sz.ivve 1-lélekkel. tetőtől talpig mugvarosan. a szebb jövő reménységével te­kintetében -— a rend irány bójának lesz. a végrehajtó közege. Ök az elsők, akik meg­jelennek parancsnokaik előtt es hajnali öt­órai névsorolvasáskor túláradó lelkesedéssel kiáltják: Jelen! Közben a kollégium homlokzatán es az. unitárius templom tornyán megjelenik a 22 esztendőit át féltve őrzött, sok vihart látott, kopott nemzeti lobog»» s utána bázrol-házra. amerre a szem ellát, végig a Kossuth Lajos- utcán. at a Főtéren hullámzik a tiimleri zász­lótenger. Felötlik a német horogkeresztes es az olasz lobogó is. Az erkélyeket is disz.ilik már. virágfüzérekkel szövik át a vasrácsokat, pazarmintáju perzsaszőnyegeket terítenek ki a kormánvzó ur Ofőméltósága arcképével. A ROMÁN HADSEREG UTOLSÓ CSAPATAINAK KINŐNI LÁS A Ott vonult el a román hadsereg utolsó zö­me a mellékutcákon a gör. keleti katedrális. majd a felcki tető felé. mindössze egy zász­lóaljat hagyva hátra a Nemzeti Színház előtt, hogy az az olasz és német megfigyelő tisztek jelenlétében átadja és szabaddá tegye a vá­rost a magyar csapatoknak. Hat óra harminc perckor hagyták el szál­lójukat a német és olasz megfigyelő tisztek. Négy gépkocsin, a Főtéren át az időközben összesereglett lakosság lelkes ünneplése kö­zepette hajtattak a Borskay-térre. a német konzulátus elé, ahol megérkezésüknek pilla­natában vonta árbocra a szász diákokból álló őrség a horogkeresztes lobogót. Az acélszür­ke egyenruhás három német tiszt a cépkocsi- ban felállva, felemelt karral tisztelgett, majd bevárták olasz bajtársaikat, akik közül az egyik sötétkék pilóta-egyenruhát. arannyal zsinórozott kék egyensapkát és a másik na­rancssárga galléru és vállszalag!! acélszürke gyalogos tiszti egyenruhát viselt. A megfi­gyelő tisztek innen gyalog folytatták útju­kat az Iparkamara épületéig, ahol a Deák Ferenc-utca sarkán Panaitescu csendőrezre­des vezetése ai:.lt már várta őket a várost átadó zászlóalj tisztikara. A németek és ola­szok innen — meglehetős távolságból — j nézték végig a Nemzeti Színház előtt felsora­kozott román csapategységeket, bevárták, amig az felfejlődik az indulásra, majd me­netelni kezd a Tordai-uton. a Feleki-tetőn át az uj határ felé. Azután ismét gépkocsira ültek és lassan a kivonuló zászlóalj után hajt- tattak. hogy megfigyeljék, hogyan helyezkedik el a kijelölt határsáv“ mögé. AUTÓUT — A HONVÉD CSA­PATOK ELÉ E pillanattól kezdve Kolozsvár feszabadult. Hatalmas emberáradat hömpölygőit az utcá­kon és ellepte azokat az útvonalakat, ame­lyen a bevonuló magyar honvédség elhaladt. A Szentpéteri-templointól a Monostori-uti Kálvária-templomig, az állomástól a Főtérig és a Főtér déli részétől Szainosfalváig — leg­alább Öt órával a bevonulás előtt — közel 30.000 ember sorakozott fel, bár mindenki tudta, hogy a honvédség zöme csak a kora délutáni órákra várható. Mi azonban türelmetlenebbek voltunk. Bérezi Miklós taxisofőr: — Szerkesztő urak, itt van szív és benzin is van elég: Jöjjenek velem, elviszem a honvédek elébe a világ három tája felé — kezdetű lelkes felhívással kitárta előttünk kocsija ajtaját és elröpitett Kajántóvölgye irányába. Gyönyörű volt ez az ut a virágfüzérck alatt, a tisztára sepert Kajántói-uton a külváros lelkes népe között. Útközben találkoztunk a német újságíró cso­port autójával: dr. Biettke, S. A. körzetve­zető, a „Deutsche Verlag Sud-Europa“ szer­kesztője, Saternus Arthur a berni „Bund“ szerkesztője, dr. Benckise a „Frankfurter Zeitung ' szerkesztője, Just a „Deutsche All­gemeine Zeitung“ és a „Sud-Ost Echo Wien“ szerkesztője szolgállak felvilágosítással, hogy a közelgő honvédcsapatok egyik zászlóalját Bodonkutnál megtaláljuk. Mire odaértünk azonban, ez a zászlóalj letért Válaszút irá­nyába. Vissza kellett térnünk a városba, hogy ezúttal Gyalu felé próbáljunk szeren­csét. Az állomás előtti téren elhaladva, ta­lálkoztunk a budapesti sajtókaravánnal. Va­lamennyi nagv fővárosi lap elkü'dte szerkesz­tőit, vagy munkatársait Erdély fővárosába. Az illusztris vendégekkel érkeztek meg a legelső magyar tisztek Kolozsvárra. A Ferenc Jo/srf-nton cgx licgx ult tömeg sorfala között J valóságos viiágCsőbcn vonultak be a I ölein j AZ ELSŐ MAGA AH HUSZÁR Mi Gyalu felé vettük utunkat Egymás­után suhantak el gépkoeiiink mellett a zászló es virágtiis/he öltözött lii./ak. a nemzeti ru­hás leány es I érficHoportok, a gazdasági is­kola előtti úttesten ékeskedő tlindalkupti: „Erdély viss/ulór!'* s a kicsiny s/ászfenesi házak e» országúti fák. Aztán egyszerre, mint eg\ varázsütésre, I ékezett a vezetünk. Az enyhe u (kanyarnál feltűnt az. első magyar huszár. Szily István hadnagy urat úgy szorí­tottuk szivünkre a táncoló paripa nyergéről, mint a régen nem látott testvért, aki idegen­be szakadt véreinek boldog üzenetet hoz az. édesanyától. Lehetetlen volt elfojtanunk sze­mélyes érzelmeinket. Lehetetlen volt nekünk alig tul a 30 esztendőn elfelejteti az 1011>. évi menekülést. amelyben minden gyi rinekálmuiukat elvesztettük. Az. 1918. évi megszállást, au elv ránehezedett édes szülőink otthonára, az iskolánkra, az egész if jóságunk ra. Lehetetlen volt visszafojtanunk azokat a könnyeket, amelyek a szivünk mélyéből tör­tek fel és kerestek utal a felszohaditláa gyö­nyörétől csillogó szemünkön át. Sietünk, ahogy csak egy sokat szenvedett gyermek tud sírni, amikor megtér édesanyjához. Aztán nevettünk és ujjongtunk »itt az or­szágúton a Kolozsvár leié menetelő huszárok sorfala előtt és nem tudtunk betelni azzal az. érzéssel, amelynek immár közös hordozói lettünk. SZÁSZFENES ÜNNEPE Szas/lenes magyarsága leírhatatlan lelkese­déssel fogadta a lovas előőrsöket. Amennyi virág volt kertjükben, minti leszakították s elhozták a felszabadítók uak koszorúkban, csokrokban, esákótlisznek. iiyercgdiszuek, pu­ha. illatos szőnyegnek. Hullott az őszirózsa és hullott az örömkönny Kolozsvár határá­ban. . (I- h.) Színes feljegyzések a várakozás ünnepi óráiról A várakozás izzó lázában, az. ünnepvárás gy üny öriiséges óráiban lélekenie.ő. csodála­tos látványt nyújtott Kolozsvár. Idő: dél­előtt fél 10. Most vonnU1 ki a városból a le­lek! hegven át a román hadsereg utolsó tö­redéke. Legutolsóinak a parancsnok-ezredes hagy ja e! Ko ozsvárt. amely ekkor már piros- fehér-zöldben pompázik... A magyar Kolozs vár első fenséges pillanatai ezek. Senki sem mondja, de mint valami v arázs atos vezény­szóra, mindenki visszaigazitja az órákat. I j idő'zámitás. uj vérkeringés, uj évet kezdődik Erdélv kincses fővárosában. A várakozásnak ezekben az első pillanataiban végigjárjuk gépkocsin a város utcáit. Az ember azt se tudja, merre nézzen. Zászló és virágdíszben tiimlöklik itt minden. Virágcsokrok özönével ömlik, hullámzik végig az utcákon az ember- áradat. A kép. mint valami csodás pano­ráma minden utcában pillanatonként, film­szerű gyorsasággal változik. Minden mozza­nat felejthetetlen élmény. A szem szint*- belclárad. belekáprázik a sok látnivalóba, ta­lán ettől van az. ettől az álomszerűén szép káprázattól. hogy a dobogószivü, lelkes ün­neplő. drága kolozsváriaknak a szemében ott c iMognak a mámoros lelkesedés, a megha­tottság. az öröm könnyei... Külön le kellene fotografálni itt minden utcát, minden moz­zanatot. a felvonuló csoportokat, mert a szó szegény és szüntelen ennek a pazar, pompás látványnak hii érzékeltetésére. A lur már tiz óra körül szétfut a város­ban: a honvédcsapatok itt vannak a közéi­ben, Szászfene? és a Zöld sapka körül tábo­roznak s csak két óra tájban vonu nak be a városba. Nézzük addig a végeláthatatlan cso­portok szinpompás felvonulását. Sehol egyetlen rendőr, de a karszalagos tűzharco­sok példásan tartják fenn a rendet. Az ut* vonaliakon végighuzott kordon mögött fel­sorakozó beláthatatlan tömeg is fegyelme­zetten alka’mazkodik a rendfenntartáshoz. A Magyar N épközösség remekül egy behangol t tizenhét körzetének impozáns, gyönyörű fel* vonulását csodáljuk meg először. Mié ott az egyes körzetek és csoportok elfoglalnák a számukra kije’ö t helyet, előbb a régi. nagy- multu vármegyeháza meWett levő magyar konzulátus épülete elé vonulnak, nótás tisz­telgésre. Lelkesen nótázva. kipirult arccal jönnek sorban a magyarruhás leányok, a Dalosszövetség a Kolping Legényegylet pom­pás zenekarával, azután a bőrgyár alkalma­zottainak hatalmas csoportja, majd a szé­kely legények és leányok festőién szép csa­pata, az iskolák magyarruhás, édes kis nö­vendékei. leányok és fiuk. A leányok mezei virágból készült pártával. Mintha virágba borult volna az egész utca, amint nótázva végighullámzik ez a menet. Csupa nóta és vi­rág, mosoly és örömkönny itt minden!... És jönnek, áradnak, végeszakadatlanul jönnek a csoportok. Itt vannak a sokat szenvedett menekültek és a politikai foglyok csoportjai, majd tomboló lelkesedéssel jön a hóstát né­pe. Lcirhatatlan hatást kelt mindenütt, ahol végigvonul az összes kolozsvári cigányzene- karokból egyesitett. több mint 300 tagú ci­gányzenekar. a legkitűnőbb cigányprímások, Körösi Dudus, Bu kás Béla. Halász Lajcsi és Bunihó A bi vezetésével. Ezzel a jelszóval jöttek: ..Éljen a magyar nóta!“ És az újra felszabadult nóta szabadon szállt, áradt, s/iinet nélkül zengett a hegediihurokon, hogy örökre benne maradjon a szivek­ben! . . . A tömeg tomboló, izzó lelkesedébe nem is­mert határt, amikor a déli órákban feltiin tek végre a Monostori-uton az első előőr­sök. az élcsapat első honvédjei. Mintha Ko lozsvár virágos kertjeinek minden szál virá­gát idehozták volna, olyan porgőtüzszerüen árasztotta el virágzuhatagga! az ujjongó, mámoros lelkesedéstől áthatott tömeg, ö-el- ték. csókolták őket végig az egész útvona­lon és se vége, se hossza nem volt az ün­neplésnek, mintha senki sem tudna betelni azzal a gondolattal, azzal a tudattal, hogy mindez nem álom. hogy valóban őket ölielik, őket csókolják, akik elhozták a felszadadult- ság édes érzetét és ujjongó boldogságát kin­cses Kolozsvárnak . . . A szakadatlan ünneplések közepette hadd ragadjunk ki egy kis epizódot. Már a dél­utáni órákban járt az idő. amikor az egyik kolozsvári tűzharcos kalauzolása mellett fel­jött a szerkesztőségünkbe két honvédőrmes- ter. Bernardin János és Pap Sándor. — Hirdetést szeretnénk kérem feladni, ha lehet — ezzel állítottak be. Mondanunk sem ke'l. hogy nagyobb örömmel lapunk hirdetést még sohasem vett fel, mint Ber­nardin János tartalékos honvédőrmesterét a bevonnia' első órájában, őrmester uramnak Debrecenben vendéglője van s hirdetése a következőképen szól: ..Ha Debrecenbe jár, keresse fel a ..Kis pipa“ étterem és szállodát, a nagy állomással szemben! Tiszta szobák, magyar konyha, kitűnő bor!“ A meghívást ezúton továbbítjuk és a hor­tobágyi ..Kis pipát“ ezennel a Debrecenbe utazók figyelmébe ajánljuk! . . . Délután, amikor a Rákóczi induló és az uj Erdélyi induló pattogó ütemeire masí­roztak be a csapatok, megeredt az eső. Meg­nyíltak az ég csatornái és kétizben hullott a záporeső Kolozsvárra, de utána újból kitű­zött a nap a nyugati égboltozaton, hogy su­garaival árassza el a honvédkatonák belát­hatatlan sorát. „Sirt az ég egyik szemével, a másikkal nevetett...“ Mintha eggyé olvad* tunk volna a természettel1. Örömtől ragyo­gott a szemünk, de a másik szemünk sirt azokért, akik elszakadtak tőlünk, akik nem lehettek itt, nem maradhattak velünk, de azért mégis mindig itt lesznek minden sziv- dobbanásunkban ... (g. a.) Lerombolták a román csapatok a szászfenesi magyar díszkaput A honvédség bevonulása előtti éjsza­kán szakadatlanul tartott a román csapa­toknak Kolozsvárról való kivonulása. Este féltizkor a város magyar lakossá­ga fegyelmezetten hazatért otthonába, hogy minden zavaró incidensnek elejét vegye. Az éjszaka csendjét számtalan­szor puskalövések verték föl, ezeknek a lövöldözéseknek azonban az eddigi jelen­tések szerint nem voltak áldozatai. A hajnali órákban vonult át Bács felől a Ferenc József-uton és a Széchenyi-téren az utolsó román hadosztály a városon. Ekkor már megkezdődött a házak fello­bogózása és diszitése. A kivonuló csapa­tok tisztjei fegyverrel kényszeritették ar­ra a háztulajdonosokat, hogy bevonják a magyar nemzetiszinü zászlót a kivonulás alatt és többször rálőttek a nemzetiszinü lobogóra. Szászfenesen is bántó incidensek mel­lett történt meg a román csapatok kivo­nulása. A község magyar lakossága minél diszesebb fogadtatást akart rendezni a honvédségnek és ezért a főutcán gyönyö­rű diszkaput emeltek. A diszkaput ma­gyar, német és olasz zászlókkal, valamint Kormányzó urunk képe mellett Hitler ve­zér és kancellár és Mussolini képeivel tli- szitették fel. A kivonuló román csapatok tankkal támadtak a nagy szeretettel fel­épített diszkapura. Összetörték a szász- fenesi magyarok gyönyörű munkáját. A magyar zászlóval együtt földre hullott az olasz, német lobogó is és a tank átgá­zolt Magyarország kormányzójának és a tengeriül almuk ve/m im k fény képe in. A visszavonuló (Hupatnl vezető li-.ztek több helyen kitt tidal is i ,iI.imádták a ma- gyui lobogói.I. \ felszabadult orom ban. gidaiéban a inugyaiság barnarohan <|fi lejlelle ezeket a bántó incidenseket e«t örömmámorban készült a honvédség fo­gadására. ÚJRA MAGYAR GIMER DÍSZÍTI \ KÖZHIVATALOKAT A naptárra nézünk. Végre szép te iahe/ 11-e van. Ahogyan a rádió néhány óra nml- va bemondja.: római katolikus naptár azé- rint Jácint, a görög szerint Teodora. A pro­testánsokén Árpád napja . . . Árpád, épp a honalapító neve... A nép kél 5 óra, — azaz, hogy „ná’unk“ 6 óra — 32 perckor. Tehát majd másfél óra múlva. Az ég szintjén meg sem különböztethető, hogy a hajnal szürkü­lete, vagy borongás jelei-e. A Wesselényi Miklós-utcán, végig a Szá­mos-bitiig, minden épületen leng a zászló. Egynémeüyiken kettő-három is, emeleten­ként. lakások szerint. Egyes kapun pedig a pesti Pallas-uyornda díszes plakátja, a Szent Koronából áradó fényöntözte bérces völgy: Érdé y. Egyre sűrűsödik a tömeg. Bár korán van — keleteurópai időszámítás szerint alig ne­gyed tiz óra — rnár megkezdődött a lakos­ság csoportos felvonulása. Nemzeti 8zineink- ben pompázó, virágdi-szel koszoruzott tábla alatt épp most vonul át a Kolozsvári Mai* gyár Népközösség 11. kerületének képvisele­tében megjelent csapat. tizedesei vezetésé­vel, gyönyörű rendben: gyermekek, ifjak, felnőttek, nemek szerint. A főposta előtt valamelyikük felkiált: — Nézd! A postabejárat mellett a Ma­gyar Királyi Postahivatal címere díszeleg. Nem messze innen, az Erdőigazagtóságon ugyaezt találjuk. A hid előtt a jármüveknek már a nyugat­európai ..balra liajts“-boz kell igazodniok. MEGÉRKEZIK A SAJTÓKÜLDÖTT­SÉG E szabály szerint robog el elsőnek előt­tünk, közvetlenül a Szamos hidján át, a be­vonuló honvédcsapatokat kísérő egyik eajjtó- karaván tizenegy gépkocsija. Amíg egy pil­lanatra fékeznek, odaugrunk az egyik kocsi lépcsőfeljáróján egy „Sajtó“ karszalagos, sportrphás hírlapíró, a miniszterelnökség sajtóosztályának a Magyar Királyi Honvéd Fővezérség különleges isajtócsoportjához ki­nevezett tagja: dr. Sailav Károly meüé, aki megnyerő közvetlenséggel tömöríti néhány sorba beszámolóját. — Csoportunk Vásárhelyi László őrnagy ur vezetésével, az erdélyi bevonulás megkez­dése, azaz szeptember 5-e óta van utón, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Dés, Bethlen és Beszterce voltak eddigi állomásaink. Ide Desen és Hidalmáson át érkeztünk, ahonnan Besztercéről való visszatérésünk után az éj­szaka indultunk uinak. — Velünk érkezett a külföldi újságírók csoportja: A spanyol Arriba, a svájci Bund és a német Deutsche Allgemeine Zeitung, Frankfurter Zeitung és Sud-Ost Echo tgy- egy kiküldöttje s r- budapesti napisajtó mun­katársai, valamin; két neves olasz újságíró. — Nemsokára Bánffvhunyad felől is jön három-négy .'ajtógépkocsi. Ezt a másik sajtó- karavánt Ullein-Reviezky Antal követségi ta­nácsos vezeti. A következő pillanatban a karaván tovább bajt. Egyik nyitott kocsiján ott látjuk a régi Kolozsvár közszeretetben álló lapszerkesztő­jét, Szász Endrét, aki ma — több mint egy­éves áttelepedése óta — a budapesti Friss Újság szerkesztő}* NAGY TEHERAUTÓN HOZTA A PÉNZT A NEMZETI BANK Elsőnek Burányi István, sajtószolgálatos hadnagy, összekötő tiszt vezetésével Petur László és Bihari Nagy Mihály autója futott be a városba. Ugyanakkor a város határában feltűnt a Magyar Nem­zeti Bank nég< hatalmas teherautója is. amely a pénzbeváltás azonnali [ebony öli tű sálhoz szükséges pénzt hozta magával. Aztán gyors egymásutánban következtek a többi kocsik. A ládió és filmosztagok nagy­szerű autói. A rádiócsoportot Pluhár István a neves rádióbem mdó vezette. „ITT VANNAK A HONVÉDEK!“ Mire az állomás előtti térre jutunk, a Ma­gyar Állam Árasuíak (MÁV) öt személyszál­lító autója már berobogott Zilah irányából. A közönség még fel sem ocsúdik a magyar államfőhatóság ez első jelképei okozta bol­dog ámulatából, amidőn Bács felől -a vasút­állomás felső részéről felhangzik a kiáltás —• mintha Kolozsvár magyarságának szivébe irá­nyítaná : — Itt vannak a honvédek! Jönnek . . . Jönnek. Napcserzetten, porlep­te arccal, acélizmu karokkal tartva a hepe­hupás talajon nagvokat zökkenő kerékpár­jaikat. Kettesével, hármasával hajtanak át a honvédség ez első kerékpáros osztagai. Min­denfelől felfakad az „Éljenek a honvédek!“ kiáltás. A fegyelmezett arcokra mosoly szö­kik, a terhelt masinát egy szempillantásra lábaik irányitó parancsára bizzák, amig ke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom