Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)
1940-09-12 / 208. szám
EI.LENZtK I maair» pbímhj / 9 I fí « 2 e p t e ni 1. e r 12. A magyar nemid legszebb imádságai HYmnns a magrer nép zivataros századaiból KÖLCSEY FERENC SZÓZAT VÖRÖSMARTY MIHÁLY Isién áldd nisg a magvarí 3ő kedvvel, bőséggel; H\?ii]ís íelsje védi kar;. Ha küzd ellenséggel; Balsors a fcií régen íép, Hozz iá víg esztendői! IRegbäihädle már e nép fl máltai s jövendői. Őseinket feíliozád Kárpát szc.7t bércére,' Aííaíad n\?cr; szép kazár Bsnd^áznab vére; S merre zajnak babjai , Tiszának, Dunának, Árpád bős magzatjai Feívirágozának. Ériünk Kunság mezején Éri kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszején Hektárt csepegtettél; Zászlónk gyakran píaníáíád l?od török sáncára S nyögte IHáíyás feás kadét Becsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Q^uîi harag kebledben; Eísnjfad viíiámidat Dörgő Fellegedber. IHosr rabló mongol nyilát Zárattad felettünk, ITZajd töröktől rcbigát kállainkra véltünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének, kéri hadunk csonthalniain Gyözedelmí ének! Hányszor támadt tenfiad, Szép hazám, kebledre S leltél magzatod miatt magzatod hamvvedre. Bájt az üldözött, s felé Kard nyúlt barlangjában, Szerte nézelt s nem leié Honját a hazában. Bércre hág és völgybe száll Bú s kétség mellette; kérözön lábainál S lángtenger fölötte. Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek; Halálhörgés, siralom Zajlik most helyeitek. Csak szabadság nem virul H holtak véréből, Kínzó rabság könnyje hull Árvánk bő szeméből. Szánd meg, Isten, a magyart, Kit vészes hányának, Hyujts feléje védő ftart Tengerén kínjának. Ba sors akit régen íép, Hozz rá víg eszrendat, IHegttfnhődte már e nép fí múltat s jövendőt! Hazádnak rendületlenül Légy hive, óh magyar; Bölcsöd ez s majdan sírod is! Mely ápol s eltakar! A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon, vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kel11 Ez a fö'd, melyen annyiszor Apáink vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenck honért a hős Árpádnak hadai; itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadsági itten hordozák Véres zászlóidat S elhullanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után; Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: ,,Egy ezredévi szenvedés Kér éltet, vagy háláit I“ Az nem lehet, hogy annyi sziv Hiába onta vért, S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honérti Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat, Hiába sorvadozzanak Egy átoksuly alatt. Még jöni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőnl kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés felett Egy ország vérben áll. S a sirt, hol nemzet sülyed el, Népek veszik körül S az ember millióinak Szemében gyászkönny ül. Légy hive rendületlenül Hazádnak, óh magyar! Ez éltetőd s ha elbukál, Hantjával ez takar. A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely; Áldjon, vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell I Epdélyi Induló i. Elhangzott a szó, Zeng az induló Győzteseik megint, Régi zíszlaink Nézd a iiíny határ Széttiporva már Várnai üira mind Ősi bérceink. Édes Erdély üt vagyunk Értőd élünk és Halunk Győz a szittya förgeteg A rohanó sereg. II. Léptéink nyomán Fönt a Hargitán S völgyeinkben lent Tornyok Hangja zeng. Már semerre sincs Átkozott bilincs Énekeljetek Völgyek és Hegyek. Édes Erdély itt vagyunk Érted élünk és Halunk Győz a szittya förgeteg A rohanó sereg. Magvar Hiszekegy Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. í DánffQhiinijoü c$ Kalotaszeg népe megható ünnep Keretében fogadta a magyar honvédségét KOLOZSVÁR, szeptember 11. Pluhár István, a budapesti rádió első számú csoportjának vezetője, kedden délután színes helyszíni közvetítést adott a magyar rádió hal 1- gatóinak Bánffyhunyadrál. A bánffyhunyadi ref. templomban tartott hálaadó istentiszteletet közvetítette olyan színesen, hogy az ember ott érezte magát az ősrégi kalotaszegi ref. templomban és együtt énekelte a lelkes magyarokkal: ,,Erős várunk nekünk az Isten!11 — Csodás világ az, amely itt bennünket fogadott. Szinpompás ruhákban vonulnak be a templomba, ahol hamar felcsendüli az orgona hangja és felzug a hívők ajkán: „Erős várunk nekünk az Isten!“ Ezen közben a református esperes elmondja, hogy Bánffy- hunvad és általában az egész Kalotaszeg népe tatár keveredéssel dicsekszik, ritka értelemmel van felruházva és ez az értelem szállt nemzedékről nemzedékre. A bánffyhunyadi református templomot 1483-ban Mátyás király korában építették. 1600-ban végzetes csapás zudult a városra, és környékére. Mihály vajda pusztitotta el a várost és a lakosságot, sőt a templom egy részét is. 1661-ben tatárhorda vonult végig a. vidéken, legalább kétezer férfit irtottak ki. Az utolsó Rákóczi-forradalom alatt a labancok dúlták fel. a várost. A lakosság aggodalommal volt telve, hogy a mostani ura’omváltozás is, különösen pedig a megszálló csapatok kivonulása újabb szerencsétlenséget zudit a városra, hála Istennek azonban minden zökkenő nélkül múltak el a válságos napok, hála a lakosság intelligenciájának, mely a kapott utasításokat, mint mindenkor, úgy most is betartotta. Ezután Szentimrei Jenő iró lépett a mik- 1 rofón elé s nagy vonásokkal a kalotaszegi templomok jellegzetességét rajzolta meg. Elmondotta, hogy a templom belső berendezését Urviui János Lőrinc kolozsvári asztalos készítette 1705-ben. A templom mennyezetét 1709-ben újból készítették. Plühár kérdésére, akinek szembetűnt a templomban egy idősebb Losouczi gróf Bánffy Miklós nevét jelző felirat, elmondotta, hogy a Bánffyak ősrégi birtokosai a városnak és Bánffyhu- nyadon ma is egy egész utcasor a Bánffyak tulajdonát kéoezi A Bánffyakuak egész Csúcsáig kiterjedő hatalmas erdőbirtokuk van ezen a vidégen, amelynek nagy részét a román impérium alatt kisajátították,, de pár ezer hold még mindig megmaradt. Elmondotta, hogy Bánffyhunyad szülővárosa a tréfacsináló Barcsai Domokos „fejedelemének, aki a magyar főrendiház tagjait bánffyhunyadi adomákkal szórakoztatta. A református esperes elmondotta, hogy Ravasz László ref. püspöknek is szülővárosa Bánffyhunyad. Ravasz László dr. külföldi tanulmányai elvégzése után először Bánffy- hunyadon volt segédlelkész, akire a bánffyhu- nyadiak mindig büszkék s örömmel látják vendégül otthonukban. — Az élet már hétköznapivá vált a városban — számolt be erről Pluhár István. Künn az utcán csodás szinekben pompáznak a kalotaszegi ruhák, a piacon megindul a forga- lim s igaz az, hogy Magyarországnak igazi tündérkertje ^ez a vidék, mert itt valóban tündérkertben járunk. Ezután szóba elegyedett a templom előtt ünneplő, pompázó öltözékü leányokkal és menyecskékkel, akiik elmagyarázták öltözékük egyes darabjait. Beszélt még Komjáti festőművész, akik végigkísérte bevonuló útjukon a magyar honvédeket, aki élményeit és meglátásait adta elő.
