Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-04 / 100. szám

194 0 május 4. ELLEM ÉK A petróleum háborús bűvköre Egy csepp olaj: öt csepp vér... A külpolitika elemei: a löSdealz és a köz­gazdaság. — A csőrendszerek hálózata. — Weygand és Törökország Pálóczi Horváth György, a kitűnő magyar köziró a Közelkeletet járja. Aleppóból Írott beszámolóját adjuk az alábbiakban. A „Weygand-rejtély“ tavaly december óta foglalkoztatja a világot. Azóta tart attól a világ közvéleménye, hogy Weygand tábornok seregei elindulnak a Kaukázus, vagy a Dar­danellák felé és akkor Kis-Ázsia, a Balkáu és Délkelet-Európa lángba borul. December óta irtuk és olvastuk folyton, hogy ezt a há­borút az Észak vasérce és a Dél1 olaja fogja eldönteni és most, amikor az és&aki vasérc nem külpolitikai é3 gazdasági kérdőjel többé, hanem katonai kérdés: azoknak a jósoknak részben igazuk, voi'.t, akik szerint a jelen háború első felvonása az északi vasérc, a második pedig a déli olaj jegyében fog lezajlani. De vájjon a déli olaj éppen úgy lángba boritja-e a Balkánt és a Közel-Keletet, mint ahogyan az északi vasérc tette Norvégiával? Ez az a kérdés, amely a Szíriában állomásozó francia csapatok főparancsnokát, Weygand táborno kot rejtély középpontjává tette. „Mi történik a Közel-Keleten, miért van ott és mit csinál ott Weygand tábornok?“ — ezt a kérdést a világ nagy lapjai annyiszor vetették fel, hogy végül sorra elküldték em­bereiket: választ találni a kérdésre. És ha­jón, vonaton, repülőgépen sorra megérkeztek az újságírók, bejárták Szíriát, megfordultak Beiruthban, Tripoliban, Aleppóban, Dainasz- k.usban, Dzsebej-Druzban; teveháton, vagy autón kimentek a sivatagba, megnézték a gyarmati katonaságot, láttak gyakorolni né­hány század idegenlégionistát, elhaladtak zárt kaszárnyák mellett, üldögéltek a mindenki­vel! barátságos Weygand tábornoknál, a szi- riai főbiztos irodájában, beszéltek olaj-szak­emberekkel, katonai attasékkal, diplomaták­kal. Ha jó volt a gyomruk és sok a pénzük, ellátogattak arab törzsfőnökökhöz, akik meg­bízhatóan friss ürühussal és megbízhatatlan értesülésekkel traktálták őket; felkeresték az örmények pátriárkáját és a modern ara bök vezéreit. . . aztán visszaérkeztek az aleppói, vagy beiruti szállodába, telistele be­nyomással, érdekes aprósággal, sok „szín­nel“ és még több adattal. A „rejtély“ igy közelről még rejtélyesebbnek tűnt fel. ' „Tudósitónk“ is feladatul kapta a „Wey gand-rejtélyt“ s válasza ez a cikksorozat. De minthogy ismeri és elismeri Northcliffe lord aranyszabályát: „Tedd cikked végered­ményét az első bekezdésbe és csak azután kezdj a beszámolóba“, ime elöljáróban a végeredmény: 1. Az úgynevezett Weygand-rejtély nem függ teljesen össze a déli olaj kérdéseivel. 2. A közelkeleti angol, francia és szövetsé ges csapatok célja nem az, hogy háborút kez­deményezzenek akár Szovjet-Oroszországgal, akár a Balkánon. 3. A déli olaj azonban Weygandéktól füg­getlenül mégis fontos és akut veszélyforrás. A „DÉLI OLAJ“ A külpolitika: földrajz és közgazdaság. Ez az angol elv talán sehol nem annyira érvé nyes, mint a Közel-Kelettel és az olajjal kapcsolatban. A jó külpolitika csakugyan jó földrajztudásra támaszkodik. A földrajz azt mondja, hogy a „déli olaj“ voltakép túl­ságosan leegyszerűsített fogalom. A Föld­közi-tenger, a Fekete-tenger, a Kaspi-tó és a Perzsa-öböl által határolt négyszögben, oly nagy területen, mint fél Európa: található elszórtan a „Dél olaja“. Ezt a területet észa­ki és déli részre osztja a Kaukázus. Fönt, a szovjetorosz részen vannak a bakuvidéki és groznykörnyéki petróleumkutak. A Szovjet két csőrendszeren keresztül szállítja a fekete- tengeri orosz kikötőbe. Baku vidékéről az iráni (perzsa) és a török határ aránylagos közelében vezet a csőrendszer Batumig, a Fekete-tenger délkeleti csücskéig. Itt a hakui olajat néhány kilométernyire a várost félköralakba körülfogó török határ­tól: tankhajókba öntik és Constantába szál­lítják. De nem mind. Batumban nagy olajfi­nomítók vannak, hol nehéz s durva gépkenocs- től egészen a könnyű benzinig mindent gyár­tanak. 1937-ben, a második orosz ötéves terv végén Batumban 3,200.000 tonna nyersolajat finomítottak hazai használatra és azóta a ter­melés fokozódott. Minthogy Németország szí­vesebben importál nyersterméket s a batumi finomítók termelése a Szovjet hazai szük­ségletének fedezésére volt beállítva: megbíz­hatónak látszik az olaj szakköröknek az a véleménye, hogy Németország Batumon és Constantán keresztül a hakni termés teljes egészét megkapja — a négymillió tonna Ba­tumban finomított olaj hijján. A Káspi-tenger felső részén, Grozny kör­nyékén is van a Szovjetnek olajvidéke. En­nek a termékét azonban a Batumtól három­száz kilométernyire északra fekvő Tuapse feketetengeri kikötőbe szállítja a csővezeték, onnan pedig viziuton Odesszába viszik. A legutóbbi rendelkezésre álló adat szerint a Grozny—Tuapse csőrendszeren évenként két és félmillió tonna nyersolajat szállítanak el. És noha Bakuból Batumba majd négyszer annyit szállítanak: benzin szempontjából! mégis a groznyi olajvidék a fontosabb, mert az ottani olaj átlagosan 24 százalék benzin- tartalmú, mig a bakui csupán 4 százaléknyi. A „Déli olaj“ másik területe a Kaukázus­tól délre, a Törökország túlsó oldalán fekvő moszuli és kirkui és az iráni petróleumvidé­ken van. De amikor a déli olaj miatt lángba- boritott Közel-Keletről é& Balkánról beszél­nek, akkor főleg a szovjetorosz petróleumvi­dék olajára gondolnak, mert hiszen ennek az „elvágása“ Németországtól volna a nyugati szövetségeseknek egyik fontos hadicélja. „OLAJ ÉS VÉR“ Régi mondás volt, hogy minden csepp olaj egy csepp vért ér s legutóbb már azt olvas­tam, hogy a mai háborúban öt csepp vért is megér. Nos, a vérnél is fontosabb oaj elvá­gása Németországtól ugyancsak sok vérbe kerülne, ha feltételezzük, hogy nemcsak a nyuga ti hatalmak, hanem Törökország és Irán I is hajlandó hadat üzenni a Szovjetnek. A földrajzi helyzetből ugyanis kiderü., bogy eh­hez a Fekete-tenger és a Káspi-tó között cl- ! terülő hatalmas szovjet terület számos pont­ján kellene a csőrendszereket elpusztítani. A baku—batumi és a grozny—tuapsei o a- jat is Odesszába szálithatnák az orosz tank­hajók, onnan pedig a Zhmerinka—Lemberg —Krakkó vonalon juthatna Németországba. A balkáni háború tehát csak olajnehézsége­ket okozhatna Németországnak: elvágni az olajtól csak a forrásnál, tehát szovjet terüle­ten lehet. Minthogy az angol—francia diplo­mácia a zöldasztalnál ezt nem tudta elérni, sokan azt hiszik, hogy meg fogja kísérelni a harcmezőn. Az első gyors sikert Bakunál ér­hetné el, abban az esetben, ha Törökország hajlandó volna eddigi politikáján változtatni és a Szovjet ellen fordulni. Ezt pillanatnyilag általában valószínűtlennek tartják. A közelkeleti kérdés, vagy a „Weygand- rejtély“ ebben a vonatkozásban tehát Anka­rában, a török fővárosban tanulmányozandó, itt kell eldönteni azt a kérdést, hogy: ha An­glia és Franciaország rászánná magát a Szov­jet elleni háborúra, vájjon Törökországot is bele tudná-e vinni. Ha pedig itt „igen“ volna a válasz, akkor Londonban és Párisban kel­lene feleletet kapni arra a kérdésre, hogy el akarják-e indítani Weygand tábornok csapa­tait a Szovjet ellen? íme: ennyi feltevés, ennyi „ha“ mutatkozik máris, jóllehet, még el se jutottunk a napfényes Sziriába, a Weygand- seregek főhadiszállására. Ankarában azonban pillanatnyilag „nem“ a válasz. Törökország nem akar háborúba ke­veredni a Szovjettel. Ha pedig Ankara nem akar a Szovjet ellen fordulni, akkor a Bal­kánt és Délkeleteurópát kevesebb háborús veszély fenyegeti. (Fentebb már leszögeztük, hogy meggyőződésünk szerint Weygand tá­bornoknak nem a kezdeményezés a szerepe.) A háborús veszély ellen szól az a tény is, Beszédes számadatok a kolozsvári BefegscgcigzO Pénztár mokddeseroi Évröl-évre eredményesebb munkát végez & nagy- fontosságú társadalmi intézmény KOLOZSVÁR, május 3. Az utóbbi évtizedben, Európa legtöbb ál­lamához hasonlóan, Románia is nagy súlyt fektet a társadalombiztosításra. Ez az intéz­mény voltaképpen azoknak a tömegeknek szolgálatában áll, akik keresetükből egyéb­ként nem volnának képesek váratlan beteg­ség, vagy rokkantság esetére biztosítani jö­vőjüket. Éppen ezért a társadalombiztosítás kiterjesztésére számos fontos törvényt is hoz­tak. Ezeknek köszönheti fellendülését a Be- tegsegélyző Intézet, amelynek dr. I. Pupeza igazgató vezetése alatt működő kolozsvári fiókja országosan egyik legjelentősebb ténye­zője. MINDEN TIZENNEGYEDIK EMBER BETEGSEGÉLYZŐ-TAG — KOLOZSVÁRON Éidekesek azok a kimutatások, amelyek a biztositottaknak a lakossághoz viszonyított százalék arányáról készültek. Ezek szerint a kolozsvári Betegsegélyző Intézet körzetében ez az arány 7 százalékot tesz ki, mig az or­szág többi részeiben alig éri el az 5 százalé­kot. Ez egyben a vidék ipari felkészültségét is igazolja. A biztositottaknak ugyanis 70 száíaléka nagyüzemekben dolgozik, mig üz­letekre és műhelyekre 30 százalék jut. öt évvel ezelőtt (1934—35-ben) a kolozs­vári betegsegélyzői körzet biztosítottjainak száma csak 27.500 személyt tett ki, mig ma (1939—40) már 35.350 lelket számlál. A Betegsegélyző Intézet orvosi szolgálata 14 szakorvosi osztályból áll. A kolozsvári körzetnek 13 városi és 9 vidéki kerülete van. A nagy kolozsvári gyáraknál pedig négy betegsegélyző-orvos tart egészgégiigyi ellen­őrzést. E mellett Tordán fiókhivatala működik a ^betegsegélyzőnek, 6 orvosi osztállyal, amely­nek vezetőin kívül Torda részére külön vá­rosi és még hat kerületi orvos áll alkalma­zásban. Súlyosabb megbetegedés esetén — ha az egyszerű orvosi kezelés nem elégséges — a betegek klinikai kezelésben részesülhetnek az egyetemi klinikán, esetleg valamelyik szak- kórházban, vagy szanatóriumban. A betegsegélyző orvosi karát legnagyobb részben az egyetemi klinikákon működő szakorvosok alkotják. naívannvolc orvosra évente 249.169 vizsgálat csín Az orvosi testület — a szintén idesorozott gyógyszerészekkel együtt — az utóbbi öt év­ben ugyancsak jelentős emelkedést mutat, így az 1934—35-ben foglalkoztatott 50 or­vos és 7 gyógyszerész létszáma immár 68 or­vosra és 9 gyógyszerészre emelkedett. A kórházakban és szanatóriumokban ke­zelt betegek száma ugyancsak jelentős nö­vekedést mutat, amennyiben az öt évvel (1934-—-35) ezelőtt kezelt 2806 beteghez vi­szonyítva a legutóbbi (1939—40) évben 4325 személyt részesítettek megfelelő gondozás­ban. Ezenkívül természetesen jóval nagyobb az orvosi vizsgálatok száma, mely az utolsó öt évben ekként alakult: 1934—35-ben 197.154, 1935—36-ban 232.689, 1936—37-ben 286.375, 1937—38-ban 279.689, 1938—39-ben 231.100, 1939—40-ben pedig 249.169. Ezek szerint naponta átlag 900 orvosi vizsgálat történt. MENNYIT KÖLTÖTTEK ORVOS­SÁGRA, BETEGSEGÉLYRE? Bár orvosságok kiutalása tekintetében a betegsegélyző meglehetősen korlátozva van, a naponként elkészített receptek száma (úgy a kolozsvári, mint a tordai gyógyszertára­kat beleértve) általában eléri a 700-at. Egyébként az 1934—35. évi 113.456 darab elkészített recepttel szemben a legutóbbi * 1939—40. évben 206.644 recept készült el. Nem kevésbé jelentős azoknak a költsé­geknek összege sem, melyeket az orvosi és gyógyszerészeti személyzet fizetésén kivül a .biztosítottak érdekében használtak fel. 1934—35-ben ez 5,757.687 lejt, 1935—Só­ban 5,146.498 lejt, 1936—37-ben 6,009.318 lejt. 1937—38-bau 5.500.426 lejt, 1938-39- ben 5,663.534 lejt, 1939—40-ben 7,334.598 lejt tesz ki. Ezenkívül — betegpénzek cí­mén -—- a megbetegedett tagok részére éven- kéut folyósított segélyezések összege igy alakult: 1934—35-ben '6.006.000. 1935-36- ban 5,485.000, 1936—37-ben 6.263.000 lej, 1937—38-ban 6,841.000 lej, 1938—39-ben í,582.000 lej, 1939—40-ben pedig már 11,548.000 lejre emelkedik. A rokkantság, baleset rés aggkori, vala­mint özvegyi nyugdíj fejében 9 millió lejt folyósítottak a jelenlegi költségvetési évre. A kolozsvári Betegsegélvző Intézet a ta­gok számára külön hygieniai fürdőt is léte­sített, amely hetenként kétszer áll az érde­keltek rendelkezésére. Ettől eltekintve éven­ként megfelelő kezelés végeit gvógyfürdőkre küldik el az arra rászorult tagokat. Ilyen alapon 1.934—35-ben 230-an. 1935—36-nan 56-< n, 1936—37-ben 48-an, 1937—38-bau 72-en, 1938—39-ben 128-an és 1939—40-ben 172-en részesültek ebben a kedvezménvben. hogy Törökország ismételten kiállt balkáni szövetségesei mellett. Szaradzsoglu külügy­miniszter a legutóbb is kijelentette, hogy bármelyik balkánantant állam határai ellen intézett, támadást Törökország önmaga elleni támadásnak tekinti és aszerint jár cl. MIÉRT VAN ITT EZ A NAGY HADSEREG? Sziriától Afganisztánig, a Közelkeleten és a Középke.eten azonban mégis nagy a fe­szültség, mégis aggaszt a tudat, hogy száz­ezres, vagy egyenesen milliós sereget nem csupán gyakorlatozás, vagy üdülés céljából összpontosítanak Szíriában, Transzjordániá- ban és Palesztinában. A feltevések birodal­mából ugyanis nem hiányzik az a feltevés: mi történik, ha a Szovjet fordul a nyugati ■szövetségesek ellen, ha a Szovjet akarja meg­támadni nemcsak az iraki és iráni petróleum- vidéket, hanem az Indiához vezető száraz­földi, légi. és viziutakat? Ezt a kérdést vi­szont már a Kremlben kellene tanulmá­nyozni. Az első világháború előtt és alatt Anglia és Franciaország szembekerült már ezen a területen úgy a cári Oroszországgal, mint Vilmos császár Németországával. A Vilmos császár-féle berlin—bagdadi elgondolás és az az orosz törekvés, hogy a Dardanellákat meg­szerezzék s az indiai utat elvágják, még élénk emlékezetében él az angol—francia politika irányitóinak. Éppen ezért nem olyan elha­markodott az a föltevés, hogy a közelkeleti csapatösszpontositás inkább elővigyázatossági és védelmi rendszabály. Ez esetben sem az olaj játssza itt a fősze­repet, mert az irak—iráni olajvidék a világ olajtermelésének csak öt százalékát jelenti. És mig a nyugatiak támadása esetén azok csak a szövetséges Törökország területén át támadhatnának, addig szovjettámadás ese­tén az orosz csapatoknak feltétlenül ellensé­ges és hatalmas kiterjedésű török területen kellene áthatolniok, hogy a Weygand-féle sereggel megütközzenek. hogy nagy sikere volt a színházi bennfente­sek, színészek és ujságirókollegák előtt le­zajlott Ujságiróest utolsó főpróbáinak, mely­nek keretében ma este kerül színre hat fia­tal kolozsvári újságíró „Lapzárta előtt“ cí­mű revü je. A revü mulatságos jelenetein rengeteget nevetett a főpróbák közönsége; hogy Harmath Jolán, aki jelenleg az aradi Kamaraszínház művésznője, Kolozsváron tar- tózltodik. Itteni barátai és ismerősei nagy örömmel fogadták a remek színben lévő, ele­gáns és kedves Harmath Jolit; hogy a berlini ,.Deutsches Musikinstitut für Ausländer“ (Berlin-Charlottenburg 2, Grolmanstr. 36.) hagyományaihoz híven ezen a nyáron is megrendezi — májustól szep­temberig — mestertanfolyamait, német és külföldi muzsikusok, operaénekesek és szi- nészek számára. Karmesterképzés, zongora, orgona, hegedű, mélyhegedű, gordonka, ka­marazene, ének, színpadi rendezés és drá­mai előadóművészét szerepelnek a tansza­kok között. A kurzusok színhelye a berlini Bach-terem, a potsdami Marmorpalais, a wiesbadeni kastély, a lipcsei Thomaskirche és a salzburgi Mozarteum. A tanfolyamokat a legkiválóbb német mesterek vezetik : Ed- win Fischer, Georg Kulenkampff, Clemes Krauss, Günther Ramin, Vasa Prihoda, Wil­helm Kempff, Emmi Leistier, Elly Ney, Wal­ter Gieseking, Ludwig Hoelscher, Kari Lei­mer, Winfried Wolf, Paul Lohmann és még több más mester; hogy rendkívüli nagy sikere volt a Betta szalon többnapos divatreviijenek. Betta asz- szony párisi modelljeit Kolozsvár legelőke­lőbb hölgyközönsége nézte meg, dr. Borne- misa Sebastiannével és leányával az élen. Az Oktavian Goga 11-es számú ház II. eme­letén lévő divatszalon termei igazán nagyvá­rosi attrakciókkal szolgáltak a város elegáns hölgyeinek. Ma. május 3-án még délelőtt és délután tart divatbemutatót a Betta szalon: hogy a nemrégen elhunyt neves német komikus színész, Ralphe Arthur Roberts leg­utolsó filmjének cime: Wie konntest Du Ve­ronika. A hires komikus partnerei Guşti Hu­ber és Wolf Albach Retty. A tehetséges mii­vész halála nagy veszteséget jelent a német filméletnek. A RÉGI ÉS UJ Európa aálaszss. Történeti áttekintés Európa korszakos válto­zásairól a mai napig. Juhász Vilmos szer­kesztésében megjelent kitűnő kötet, remek térképekkel és táblázatokkal 116 lej az EL­LENZÉK könyvosztályában. Cluj—Kolozs­vár, Piaţa Unirii. Vidékre 130 lej előzetes beküldése mellett szállítjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom