Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-24 / 69. szám
19 40 március 24. ELLENZÉK mmmm Váíos az ősíengerek (eletí— Amiről rég letűnt őslények megkövesült maradványai s a mult legmegbízhatóbb emlékei, a kőzetek beszélnek. — Ötvenmillió évvel ezelőtt még tenger borította városunk területét. — Hogyan képződhettek az erdélyi széntelepek és a földgáz?— Az első emberi települések s a barlanglakók nyomai a Fellegvár oldalában Itta: Dr. XANTUS JANOS Az alábbi cikk kivonat abból a nagy- értékű, rendkívül érdekes előadásból, amelyet dr. Xantus János, a Marianum igazgatója, a kiváló képzettségű tudós „Kolozsvár altalaja“ elmen felfokozott, általános érdeklődés mellett tartott meg a kisebbségi újságírók szabadegyetemé- nek előadássorozatában. Szellemi javakban „kincses“ városunk talapzata a Föld történetének igen mozgalmas korszakában keletkezett. Kialakulásának titkait nem emberi kéz szántotta sorok örökítik meg. hanem ennél sokkal megbízhatóbb emlékek, kőzetek és kövületek szólnak hozzánk, ezek beszélik el a teremtés titkait. A rétegek, mint valami ősi fóliáns lapjai, egymás után tárják elénk az adatokat, évmilliók geológiai eseményeit. Réges-régen letűnt őslények megkövesült maradványai a betűk a Föld történetének évkönyveiben, csak meg kell érteni, meg kell szólaltatni őket, hogy feleleveníthessük a múltat. Erre a feladatra vállalkozik korunk egyik fiatal tudománya, az ősélettan, másszóval paleobiológia, amelynek ma is élő megalapítója Abel egyetemi tanár. Munkásságának javarésze századunk elejére esik. Módszerének lényege az, hogy nem elég a kőzetek eredetét és korát meghatározni, hanem bele kell illeszteni a megfelelő korba az egykorú szerves életet is. Hiszen a legapróbb csiga, a legkisebb csont- szilánk is valamely egykoron élt szervezet nyoma, amely harcolt a létért, alkalmazkodott a környezetéhez, fejlődött, szóval élt. Módszerét egy példával világosítjuk meg. Mint hires tudóst, az Unió meghívta vendégtanárnak az amerikai egyetemekre. Előadó körútja végezetével felkereste a leghíresebb kövületlelőhelyeket, igy jutott el az csvilági gerinces állatok nagy temetőjébe, Nyugat-Nebrascába. Íít egyik kísérője igazi amerikai módon megkérte, csinálna itt a helyszínen egy kis «^élettant. Ábelt meglepte a kérdés, de néhány perc múlva felelt: A fő kérdés az, mi okozhatta itt százezernyi állat tömegpusztulását? Felvetek egy ötletet. Ennek a prérinek szinpompás virágai közt látom a farmerek gyűlölt növényét, az Astragallust, amely egész csordákat pusztit el. A feltárás fosszilis gyökérzete közt felismerhetők az említett növény gyökerei. A megmérgezett ősállatok szomjúságtól gyötörve rohanhattak az itatóhoz, amelynek sza- kadékos partjain elpusztultak. Ez a katasztrófa a geológiai újkor második felében történhetett. A kiváncsi amerikai megnyugodhatott. Most már tudta, hogyan gondolkodik a pa- leobiológus. Abel szemével kell néznünk városunk keletkezésének őstörténetét is. 50 MILLIÓ ÉVVEL EZELŐTT... A geológus évekkel nem számol, az időt becsülni is legfeljebb azóta lehet, amióta a radioaktiv elemek bomlási sebességét ismerjük. Ezen az alapon 2 ezer millió esztendőre értékelhetjük azt az időt, ami a Föld keletkezése óta eltelt. E roppant időrengetegnek legutolsó szakaszában, körülbelül 50 millió év előtt keletkezett városunk területén az első kőzet. Ennek a kornak a neve: eocén, ami a geológiai újkor hajnalát jelenti. Akkor tenger borította a város mai helyét. Partja valahol a Gyalul havasok peremén, a mai Tordaszentlászló körül lehetett. tőlünk mintegy 15—20 kilométerre. Az ilyen sekély parti tengerben nagy számmal éltek a kemény mészvázu állatok, amelynek millióiból keletkezett a mészkő. A hajdani tengerfenéken szekérszámra lehetett csigát, kagylót, tüskebőrüek megkövesedett vázát gyűjteni, sőt hallenyomatok, cethalak csontmaradványai is előfordulnak. Néha több kilós tornyos csigák is előfordulnak, a zsemlenagyságu tüskebőrü pedig egész rétegsorokat jellemez. Helyenként lapátolni lehet c mai osztriga ősének a héjját. A Plecska, a monostori kőfejtők, a Szamos r-.agygátjának környéke, a Hója nyugati oldala, a Bácstorok gazdag lelőhelyei az eocén- kori tenger meszesvázu állatvilágának. Vannak olyan rétegek, amelyekben az apró kagylósok maradványai elég szívós mészkövet alkotnak, ami kiváló építőkő. A várfalak, a bástyák, a Szent Mihály-templom kövei ilyenfajta mészkövek. A mészkőréteg átlag 50 méter vastag, bácsi mészkőnek szokás nevezni. Az eocén-kor vége felé az a tengerfenék, amely városunk mai he. lyén volt, lassan sülyedni kezdett. A tenger mélyebb lett és ennek megfelelően megváltozott az állatvilág is. Megjelentek a Iencsenagvságu nummulitesek, amelyeknek egyik nagyobb változatát Szt. László pénzének tartja a néphit. A Szamos gátnál, a Dó- nát-uton, Kardosnál találkozhatunk velük. Jellemzőek a gyufaszál vastagságú, ágtöredékhez hasonló mohaállatok is, amelyek az üreges mészburokban cellaszerü szobácskábán laktak. Bőven találjuk őket a Dónát- szobor alatt, a Mihály-park, Szamos partján, a monostori görög katolikus templom környékén. AMIRŐL A HÓJA, A TÖRÖKVÁGÁS ÉS A FELLEGVÁR BESZÉLNEK... A következő, u. n. oligocén-korban ismét emelkedni kezdett a térszín és ismét sekély tenger borult az előbbi kor maradványaira. Néhol mocsaras terület is keletkezett, amely szénképződésre adott alkalmat. Ekkor keletkeztek az Egeres környéki széntelepek is. Nálunk a Hója oldalán, a Törökvágásban és a Fellegvár oldalában tárulnak fel az oli- gocén-kor rétegei. Maga a Fellegvár közvetlenül a tenger partján lehetett. A Gyalui havasokból Ieömlő folyó kiédesi tette a tenger vizét, félig sóssá alakította át Az ilyen vízben igen jól érzik magukat kagylók. Hihetetlen mennyiségben elszapo rodtak, vázuk sziklákká tömörült, a Felleg vár felső harmadában ma is jól látható 1918-ban ilyen kagylós szikla omlott le és ro hant pusztítva a lejtőn egész a Szamos partig Az eocén-oligocén-tenger valószínű hatá rait a talált kövületek alapján ki is rajzol hatjuk. Elfoglalta az Erdélyi Medence legna gyobb részét, Szeben, Segesvár, Marosvásár hely területét, Bánffyhunyad és Kolozsvár a nyugati parthoz közel terülhetett el. Szat- már és Máramarossziget között csatlakozott ahhoz a tengerhez, amely Európa és Ázsia egy részét takarta. Ebből az őstengerből a Keleti és Déli Kárpátok hosszan elnyúló félszigetként emelkedtek ki. Az oligocén-kor után következő miocén korszakban az Erdélyi Medence Kolozsvár területével együtt ismét elsülyedt. Ä tenger területe megnövekedett. Á Gyalui havasok szigetként emelkedtek ki ebből a miocén-tengerből, amelynek egyik partrészlete éppen a város szivén húzódhatott keresztül. Nyugat felé keskeny tengerszorosok* 1 kapcsolták az Alföldet boritó mégnagyobb tengerhez. HOGYAN KÉPZŐDHETETT AZ ER- DÉLYI FÖLDGÁZ? Az erdélyi meglehetősen zárt tengerből sokkal több viz párolgott el, mint amennyi édes viz beleömlött. Ezért lassan besürüsö- dött, sótartalma megnövekedett. Az állati élet nem találta meg létfeltételeit, kipusztult. A só is lassan kivált a tenger vizéből és a fenekén leülepedett. Azok a dombok, amelyek a Bükk és a Fellegvár közt húzható vonaltól keletre feküsz- nek, ennek a kornak a képződményei. Áramlások utján került ugyan szerves élet ebbe a sós tengerbe, de elpusztult és alkalmat adott az erdélyi földgáz képződésére. Az utolsó korszak, amelyik a rétegek kialakulásában résztvett, a pliocén volt. A tengerszorosok ekkor elzáródtak és Erdély belsejét, Kolozsvár helyétől a Görgényi havasokig és a Hargitáig egy nagy, kiédesülő tó foglalta el. A vízből homokos jellegű közetubus Vtiodó3 ...és éppen elégeli hatásos a fogkő elten! A Kalodont felülmulbatatlanságóf tulfortzln olaert tartalmának köszönheti, ennek o tudományosan elismert, klinikailag kipróbált, fogkő ellen hatásos szernek. Kalo- dönt fogkrém rendszeres használata megvédi a fogkS veszélyétől, o fogak meglazulásától és soltsxor egészséges fogak kihullásától.. Ha Ön nemcsak fehér, de egészséges^fogokat is szeretne, úgy használjon állandóan Kalodont fogkrémet. Ez megadja Önnek azt a biztos tudatot, hogy fogat szópek és egészégesek maradnak. fogkő ellen tek rakódtak le, ezek, mint könnyű lepel, boritják be az eddig leirt rétegek sorozatát. Foszlányait megtalálhatjuk a bükki menedékház fölötti tetőn, a Feleki hegyen, a Szénafüveik fölött uralkodó tekintőn és a Lom- bi hegyen. Ezt a bomokkőtakarót a medence érintetlen felületének szokás nevezni. ELINDUL AZ ŐS-SZAMOS!... Az igy kialakult felszínbe vágta bele medrét a következő korszakban, az u. n. diluviumban, a Gyalui havasok felöl lerohanó Ős-Szamos. Egyre mélyebben fűrészelte be magát a sorozatosan idősebb rétegek sorozatába. Romboló munkája közben időszakonként szüneteket is tartott, ilyenkor nem mélyítette, hanem szélesítette a medrét. Az első pihenő után újra bevágódott, hogy uj pihenőre térhessen. A pihenők bizonyítékai azok a lapos padok, a terraszok, amelyek a folyó mai szintje fölött terülnek el. A felső 60, az alsó 15—^-20 méter magas. Épségben megmaradt részei a fellegvári és házsongárdi tető és az alacsonyabban fekvő monostori kápolna dombja, a Főtér, a Kövespad, valamennyi kaviccsal van borítva. A diluviális-korban a Szamost kisérő szór les mezőket pusztai növényzet borítja el* ahol az akkori hűvös klímának megfelelően rinocero8zok, mamutok . legeltek. Nyomaikat gyakran megtaláljuk, különösen érdekesek a 4-—5 kilós mamutfogak, másfélméteres agyarak, hatalmas lábszárcsontok, rinoceroszfo* gak. _i AZ ELSŐ EMBERI NYOMOK... Kézzelfogható nyomai nincsenek ugyan, de valószínű, hogy az első emberi település a Szamos árterülete fölött, a terraszokon, vagy a könnyen kivájható fellegvári laza homokban keletkezett. A barlanglakások használata napjainkig jellemző volt a Fellegvár oldalában. Az utolsókat hatóságilag kellett kiüriteni, hogy az üregeket befalazzák és ezzel elejét vegyék a további sziklaomlásoknak. A diluvium után belépünk a jelenkorba és megkezdődik a kulturrétegek emberi tör« ténelme. Húsvéti kis A BEHAVAZOTT KÁLVÁRIA... Elnéztük hagypénteken a Kálváriát, ezt a kis templomot, a történelmi emlékű, régi, ódon kis kápolnát, a Külmonostoron . levő Kálvária-domb tetején. Évtizedek,1 | sőt évszázadok óta ide szoktak elzarándokolni nagypénteken azok a kolozsvári asz- szonyok és férfiak, öregek és fiatalok, hogy a húsvéti feltámadás gondolatával a szivükben felidézzék ezen a napon, ha csak egy szóra is, Krisztus kálváriajárásának szenvedését. Lélekemelőén szép, gyönyörű tradíció ez itt, Kolozsváron. Fel- emelően szép, mert a kálváriajáró ember befelé néz, önmagába, mert azok a tépett kis töviságak, amelyeket erről a külmo- nostori domboldalról hoz magával a városba, emlékeztetik a kétezer év előtti názáreti ács fiára, aki mindössze 33 éves volt s a legembertelenebb szenvedések közepette is állta, vállalta, tanította és örökségbe hagyta a legszebb, legemberib! legmagasztosabb érzést: a jóságot és a sze- retetet. Most nagypénteken is elnéztük ezeket a kálváriajáró embereket. Ennek a szegény, beteg, kapkodó 1940-es esztendőnek ezer gondtól tépett, elfáradt, agyonhajszolt, kusvétváró embereit. A Kálváriadombon az idén nem találtak töviságakat. A Kálvária-domb az ide i nagypénteken behavazottan várta zarándokait. Szakadatlanul, sülön hullottak a nagy hópelyhek s a fehér hólepel beborította a kis kápolnát s az egész domboldalt, ahol máskor, husvét táján ibolyák és hóvirágok szoktak nyiladozni, hogy a megújhodást, az újjászületést, a tavaszt hirdessék. Az idén nem volt ibolya és nem volt hóvirág a domboldalon. A behavazott Kálváriáról tövist sem vihettek magukkal az odazarándokolt férfiak és asszonyok. De az emberi szenvedésnek ez a szimbóluma azért ott volt a szivükben: az idegtépő gond, a szomorúság, a keserűség, az a sok kinzó, sajgó tövis, amelynek gyötrő fájdalmát nemcsak a hétköznapok életharcában, de néha még az álmainkban is érezzük. És mégis — ha megszólalnak a húsvéti harangok, ha felragyog az égen az első igazi, tavaszi napsugár, az újjászületés reménysége költözik a ma emberének ezer tövistől tépett szivébe és megkönnyebbülten, boldog mo1 sollyal várjuk a feltámadást! . .. TÚL A NAPÉJEGYENLŐSÉGEN!... Csakhogy már ezen is túljutottunk! Mát. mint a tavasz érkezését jelző napéjegyenlőségen, amely mindig március 21-ére esik. Néhány nap óta tehát már hosszabb a nappalunk, mint az éjszakánk. És milyen jóleső örömmel regisztráljuk ezt, mert ebből az október elején kezdődött télből igazán elég volt már! Elég volt a hidegből, fagyból, a rengeteg hóból és favásárlásból, a sötétségből. Hadd jöjjön több világosság! Jöjjenek a hosszabb, szép nappalok, a napsütéses, kedves tavaszi délutánok és jöjjenek végre nyugalmas, békés napok mindenütt a világon, ahol ember él!... NÉZZÜK MEG A KOLPING DISZ- ELŐADÁSÁT! Még nem száradt fel a könny, még árva gyermekek és szegény szülők járják körül könnyes szemmel a romokat, amelyet Józseffalva leégése okozott. Húsvéti jócselekedet felszáritani a fájdalomkönnyeket. Ezért a kát. népszövetség a Kolping egylet műkedvelő együttesével a józseffalvai tüzkáiosultak javára husvét első- és ma- sodnapján este fél 9 órai kezdettel díszelőadást rendez a kai. főgimnázium dísztermében. Szinrekerül Yáradi Antal „Ju- dás Iskarioth“ cimü 5 felvonásos drámaian izgalmas, nagyhatású tragédiája. Több, mint 50 szereplő pompás játéka eleveníti meg Jézus életének korszakát, egészen korhű ruhákban, diszlelezésben és pazar szinhatásokban. Nézzük meg ezt a nagyon komoly és sok munkával előkészített előadást. Nemcsak szórakozást jelent, de jót teszünk vele a szegény józseffalvaiaknak is. Abban a reményben, hogy minél többen ott leszünk, kívánunk kellemes ünnepeket a „Kis Notesz“ olvasóinak.
