Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-24 / 298. szám

ELLENZÉK . m 29 M9-3V 'é'év'em ti'é t idí Tulajdonképpen kicsoda is ő?... író? Az is. Ha foglalkozásairól és tevékenységéről képet kell adni, mindjárt fel kell sorolni azt, hogy ő építész, grafikus, iró, politikus, gazda és még sok , más minden, ami ezekkel a terüle­tekkel érintkezik s ami nemcsak neki volt egyéni hajlama és passziója, de kívánalma és követelése annak a földnek, amelynek kato­nájául egész leikével és szellemiségével oda- szegődött. Rapszódikus és összetett egyénisé­gének nagyok megfelel az a gazdag és kime­ríthetetlen munkaterület, amit ma Erdély je­lent a benne élő magyarnak, Az a különös> összetettség, hogy egyfelől mereven praktikus és racionális, másfelől ki­szórni ihatatlannak látszó művész-tempera- mentunt, talán építőművész mivoltában gyö­kerezik. Az építőművész szigorúan kimért adottságokkal dolgozik. A téma is kívülről érkezik - itt. s kozzá pontosan adagolva van minden, amire a művész „álma“ felépül. Ez a két erő aztán tÖbbé-kevésbé felszabadul más területeken. Az összetétel felbomlik s csupán kölcsönös befolyásokban érvényesül. Á művész-temperamentum szenvedélyesen és türelmetlenül kószál el a politika és a közélet más, hasonló területein. Nyugtalan­ságot kavar és szenvedélyes ellenfeleket sze­rez. Ő volt évtizedeken ái az uralomváltozás utáni erdélyi magyar politika ,,enfant ter- rible“-je. Hct pedig könyvet ír, esszét, vagy regényt, a zav-artalan művészi forma résein át idlénáUhalailanul kiárad a politikum. De ez már olyan megfoghatatlanul és termesze* lesen, mint a kipattanó virágból az illat. A legeredetibb erdélyi karakter. Aki sze­mélyével és tevékenységével először találka* zik, első pillanatra mintha két egymássá! el* lentétes embert látna, I Az egyik, mint viharok ügynöke, nyugta* lanság lázilő> csóváit viszi az emberek kö­zött. Az élet izgékonyan megelevenül, ahol megjelenik. Magához ragadja a szót és clbo- 'rit vele. Messzitől meg lehet ismerni az ut­cán, amikor valakivel beszél és keze, láb(U egész teste csupa hajladozó gesztus. Táská­ja, amelyben levelezését, néhány közügy, vagy készülő intézmény iratait és terveit .hordja, nyugtalanul és kövéren ing hóna alatt. Hosszú hajfürtjei a szemére szállnak lés ingának, mint a szélrázta lomb. Mintha hosszú ideig grült volna a szó és most fel­szabadulna, kimeríthetetlen kosárból szója szét, Lelkesedik, lázad, szatirikuson száguld? karjait kitárja, vagy szívtelenül megkeménye­dik. Mintha semmi halkuló elmélyedés, vagy gcndtelten megtorpanó gondolat nem zavar­ná. a beszédet csal: a haj zilálja és a cikázd gesztusok. Ilyenkor az egyik éles szó kergeti a másikat. Ennek a Kosnak keletkezeti a rossz hire. Ennek az emberek közé berohan gó, viharosi zilált, eburafakős embernek. ■ De amikor mámorosán kiömlöttek....a sza­vak, hirtelen beáll a különös, méla csend, Maga elé néz, arcán szelíd fény ömlik el, el* játszadnz lógó bajuszával s ami elbújt addig a szavak mögött, az- arc kemény ráncai és. éles vágásai között, lányosán bukkan fel a kékes-zöld szem. Ezen keresztül néz reánk a másik Kos, aki közélet mérgei, az emberek sutaságai, e> dolgok íorpeségei és a társa* dalom kicsinyességei elől kimegy a varostól és emberektől messze épült, romantikus ma­gányába. a sztánai fák alá. Az izgéknny tar* sasági ember, akiről azt leketne hinni, hogy ember nélkül egy pillanatig se tudna élni, ott rsnk az élet primitiv, ősi és nagy moz­dulatait nézi. Sztánai háza nemcsak a mű­rész és-író termékeny magányát zár ja körül, hanem az ember és harcos függetlenségét is őrzi. Olyannak is van építve, mint egy kis vár. kerek tornyával és rejtőző, kicsi ablakai­val az erdei fák között. Itt órák telnek el és eltelik Ián a nap is. amíg egy-egy kurta szó kihull a száján. Ebben a kis „várjuvár" ban hajol munkája fölé, mikor, .erdélyi ma­gyar falvak tempi nmeit, iskoláit, vagy kul- tárházait .tervezi. Ebben a teremtő csendben írja esszéit, regényeit, vagy rajzolia és met­szi erdélyi magyar könyvek grafikai díszeit és illusztrációit. Háza tornyából, dolgozó­szobája ablakán láthatta és ellenőrizheti kis havasnlii gazdasága dolgait s körül, a hul­lámzó hegyeken és dombokon, maca körül látja és tudja választott hazáját, Kalotasze­gi s még távolibb körben, túl a kék hori­zontokon: Erdélyt, Kalotaszeg választott hazája. Az. erdélyi magyarságnak az a népterülete ez, amelyet világszerte ismernek páratlanul gazdag nép­viseletéről és népművészetéről Kós ezen a földön és ennél a népnél tartja a szivét, in­nen tágul ki érdeklődése és szeretete egész Erdély fölei innen indul el a magyarság töb­bi problémáihoz. Bár igy szinte bezárkózva él szivével és szeretetével a magyarság e gyönyörű szigetén, mégse szűk regionalista ö és nem is vak lokálpatrióta: Európai mű­rész és európai embér. Egyike a légtudató- mhb él- legianultabb magyar müvészleüteh• nek. A föld természetesen megtalált szerel­mén kivúl, nagy európai szelek sodorták ar­ra a földre, amelyen ma áll. Kós művész-egyénisége és maga elé raj­zolt életideálja szorosan kapcsolódik azoknak az angol művészeknek a mozgalmához, akik a múlt század végén az első nagy visszaha­tást teremtették meg a zsákutcába futó na­turalizmussal szemben. Ezek William Morris és társai, Ruskiti, a praerafaeliták. ők mon­dották ki « jelszót: vissza megújulni az ősi gyökerekhez■ Útjuk a középkorhoz és a nép­művészetekhez vezetett. Sok termékeny jel­szó és törekvés kapcsolódik mozgalmukhoz. . A művészet túlságosan elszakadt az eleven élettől, újra szorosan össze kell fiizni vele, ahogy s középkor művészete és a népművé­szet szorosan az élettel ölelkezik. Mozgalmuk nyomán csodálatos lendületet kap az ipar­művészet. amely éppen az emberek minden­napi tárgyait szépíti... Mivel nem tartják egészségesnek u művészetben a szakokra való elkülönülést, ideáljuk a több irányban alko­tó művész, legalább is a költő és képzőmű­vész egyűti... .4 művészetet nagy szociális ér­telemmel itatják át. Az élet és társadalom apostolai egyúttal... Szeli emir árnyuk, mivel, egyfelől /égi korokba megy vissza indítékok­ért, haltul történeti és általában történelmi tanulmányokra kap kedvet.., S ha tovább is készen az- u) szükségletekre. Â régi élet akasztó beidegződéseit és érzelmi gátjait ő tudja leghamarabb áttörni az uj élet jelsza­vaival. Mint heves és nyugtalan láng, előljár mindenütt: a kultúra területein, a politiká­ban, az aj utak kegyetlen és elkerülhetetlen elindításaiban. Szenvedélyes viták és elvadult harcok perzselik s évek telnek el, amíg ezek­ből mind tisztul (abban kiemelkedik az er­délyi és az összmagyarság értéktudatába. A heves és nyugtalan közéleti szereplés pi­henő perceiben Írja meg az h ómüvész Kós azokat a korty veket, amelyek ma nemcsak az erdélyi magyar, hanem az egész magyar­ság irodalmi életének egyik legjelentősebb alakjává teszik. Már az. uralomváltozás előtt jelenik meg három könyve, amelyek rendkívül érdekesen jellemzik összetett müvészvoltát. Az „Attila királyról ének“ naiv hangú, finoman régies- kedő, balladái szabadvers Attila király halá­láról és temetéséről. A „Magyar Iparművé­szet“ külön számában megjelenő müvet ma­ga írta le nádtollal. müvész-betiikkei és ma­ga illusztrálta metszetekkel. Az ugyancsak a „Magyar Iparművészet“ külön számaként megjelent „Régi Kalotaszeg“ című munká­ja, melyet ugyancsak maga metszett papírra régies, gótikus hajlású betűkkel és maga di- szitétie metszetekkel, Urai motívumokkal ke­.Vásárhelyi Z. Emil lajz®. Kosra gondolunk e mozgalom jellemzésénél, olyan részleteket is felemlíthetünk, hogy en­nek a mozgalomnak nem egy képviselője vá­sárolt régi nyomdát, vagy alapított könyv­kiadó vállalatot, hogy a maga rajzaival és metszetéivel maga nyomja a könyvet. Vagy: hangsúlyozva a művész számára a terméke.- nyitó magányt és a lélek harmóniáját, eldu­gott tündén helyeken építettek maguknak házat, művészi otthonokat varázsolva. Ennek a művész-mozgalomnak gazdag és váltakozó fényei világítanak rí messzitől a Kós alakjára. Ezzel a mozgalommal, mint vá­ratlan testvérrel találkozott az 5 formálódó fiatal egyénisége; mint egészséges leheletét szívta föl magába, úgy érkezett ez hozzá, mint megerősítő európai üzenet, Innen néz­te rapszódikusnak látszó, sokfelé ágazó muri* kaját és tevékenységét, megkapjak a szellem és lélek egységes vonalait, a hözr.on-i ideált, ahonnan a sok ut szertesugárzik. Nem lesz csal: véletlen adottság és képesség dolga, hogy egyszerre építőművész, költő, grafikus, kulturtörténész, iparművész, szervező, poli­tikus, gazdálkodó. Ez a sokágú tevékenység önmagában is fel­emelő, de különös jelentőséget kap akkor, amikor az erdélvi magyarság az uralomvál­tozással külön életutra kényszerül. Mikor a történelmi sorsfordulat nyomón megtorpanó erdélyi magyar élet- szédületéből ni felada­taira kézd eszmélni, Kos a legteljesebben áll vert, művészet-politikai hitvallás $ egyúttal felhívás arra, hogy a magyar művészetet meg­újítsák és eleven kapcsolatba hozzák a nép művészetével. 1918-ban jelenik meg „Stam- buI“ című könyve, amely „várostörténet“ al­címet viseli és konstantinápolyi és kisázsiai tanulmányút jónak eredménye. Ebben a köny­vében, amely Konstantinápoly bizánci és tö­rök építőművészet érői szól, jelentkezik elő­ször nagy érdeklődése és szeretete Kelet kul­túrája és művészete iránt. Sztánai háza, amely már ezekben az evek­ben felépült, egyetlen otthona lesz, ami­kor a trianoni békekötéssel Erdélyt Ro­mániához csatolják s ö otthagyva a kínál­kozó nagy lehetőségeket, uj hivatásérzéssel véglegesen Erdélyben marad. Kis házi nyom dót állít fel s ebben a nyomdában, kézi prés­sel nyomva jelenik meg következő könyve, az „Erdély kövei“, amely bibliofil érdekes­sége mellett. máig is egyik legmüvészibb er dél vi magyar könyv 1924-ben öt irótársávnl együtt megalapítja és elindítja az Erdélyi Szépmives Céh-et, az erdélyi magyar irók kiadóvállalatát, amely­nek azóta is, tiz éren át. igazgatója. Első nagynbbszabásu szépirodalmi miive, a „Var- )vnemzetség“, már az Erdélyi Szépmives Céh kiadásiban jelenik meg, ennek harmadik könyveként. A „Varjunemzetség“ történeti regény, de tárgya és színhelye a maga egé­szében Kós szerelmes földje, Kalotaszeg. A írta KOVÁCS LÁSZLÓ regény hátterében Rákóczi György és Zó­lyomi Dávid erdélyi hadakozása áll, de ax előtérben ott mozog, a művészet varázsa ál­tal felidézve az eltemetett múltból, az akkori Kalotaszeg. Sokán tartják a legjobb erdélyi regénynek, sőt vannak, akik a legjobb magyar történeti regénynek is mond­ják. -- Bizonyos, hogy ha a „történeti regény“ kifejezésben a történetire adjuk a hangsúlyt, nagyon megnő szemünkben. Benne nem n romantikus hős, a mult ránkmaradt felszínes meséje és exotikuma a regény, ha­nem a teljes illúziója élet merül fel, a lát­hatatlan történelem, a mult mindennapjai. Az ember a történeti benne, nemcsak a kosztüm. Talán még réei jelenük szemében is láthatat­lanul maradt kis emberek jönnek elénk, az egész nép, a régi idők Kalotaszege. Nem a tár éled újra, amelynek falai ma is látha­tók, hanem u régen elporladt kunyhók. Ta­lán a tönénettudós értesülésein és múltról adott képén túl ez a történeti regény Írójá­nak igazi területe és hivatása, a mult teljes életét úgy ébreszteni föl, mint egy eltemetett álmot. Kós összetett művész voltára jellem­ző az, hogy amint maga mondja, e regényé­nek jeleneteit először lerajzolta s azután irta meg.' Ma is megvannak ezek a rajzai; egy re­gény rajzokban. 1929-ben jelenik meg „Erdély“ című köny ve (Erdélyi Szépmives Céh, Kolozsvár, 1929), amelyben szélesen, komoly történelmi stúdiu­mokkal megalapozva tér vissza Erdély Kövei cimü könyvének témája. Kultúrtörténeti váz­lat műfaji eleimet adja könyvének, amelyet 60 linóleum-metszete és több rajza diszit. Azt mondja és foglalja össze tudós szóval ebben a könyvében, amit az erdélyi mult mesél az erdélyi problémáról, a benne lakó három népről. A tudós szava mellett felsorakozik a könyvben hatvan kép, hatvan linoleum - metszet régi templomokról, házakról, gazdag múltú középületekről, interieurökrol, visele- lekről. jh 1932-ben jelenik meg Kalotaszeg cimü könyve (Tanulmányok, novellák, rajzok Ka- loiaszegröl. Erdélyi Szépmives Céh, Kolozs­vár, 19321. Kalotaszeg múltjáról, jelenéről beszél a könyv. De a nagy történelmi fordu­lóknál megszakad a tudós hang, hogy helyet adjon egy-egy nagy költői erővel megirt tör­ténelmi jelenetnek, vagy elbeszélésnek. Kü­lönös forma, rapszódikus. hullámzó játéka az értekező hangnak és költői szónak. Szerel­mes ember beszél igy arról, amit nagyon szeret. „Gálok“ cimü könyvében (Minerva kiadásé. Kolozsvár. 1930) kis regényét és novelláií adta ki. Ebben a könyvében jelent meg űr d novellája, amely megragadóan jellemzi azt a sorsfcrdulatot, amely az uj élet és nemzeti munka felé indítja el a tricnoni békekötéssel Romániához csatolt magyarságot. ^ 1934-ben, amikor ötvenéves születési év­fordulója és huszonötéves írói jubileuma al­kalmával ünnepelték iró és müvésztársai, fel szült el aszal a regényével, amely nevét az összmagyarság legszélesebb rétegeiben ismert­té és népszerűvé tette. Ez „Az országépitő~ (Erdélyi Szépmives Céh, Kolozsvár, 1935). Történeti regény, amely tárgyánál és külső körülményeinél fogva is mindenképpen al­kalmas volt arra, hogy széles körben élénk figyelmet keltsen. Hőse Szent István, az el­ső magyar király, akinek uralkodása alatt illeszkedik be a pogány magyarság a keresz­tény európai közösségbe. Ekkor veszi fel « törzsi rendszerre épült fejedelemség a király­ság nyugati formáját. A regény eleven, reália kép arról, ahogyan ez a folyamat végbement; ez a felülről, fejedelmi és királyi székből irá­nyított forradalom. Az első magyar király alakját a legenda virágaiba és csipkéibe bur­kolta be gyöngéden a katolikus magyar ha­gyomány. A kálvinista Kosnak ezek mögé kellett hatolnia s a gyér történeti adatokra támaszkodva felépítenie az ezer év előtti éle­tet. Teljes illúziót kapunk, a mai ember szú- mára frissen, megfophatóan eleven életet. É< mégis a reginek finom patinájával; ezt fő ként a regény könnyű és tiszta, mégis régie­sen ható, naivan forduló művészi nyelvével éri el. Fz a nyelv egy-egy régi selyem szál beiktatásával hajlékonnyá és acélossá neme­sedett kalotaszegi magyar népnyelv, ahogyan az építőművész és grafikus is az ilyen vsz- szetére/eket szereti. Bár Kós sokféle munkájának csak egyik része az irodalmi s bár elsősorban mindig építőművésznek tartotta magát, mégis, mint iró lett általánosan ismert és népszerű, ez jtitott előtérbe. Artisztikus lénye, sok más müvész-tnunknja, az erdélyi magyarság égető gondjaiban való nyugtalan tevékenykedésn ma mind írói munkásságának szolgál gazdag kíséretül. Éveken át csupán kis hazájánál:, Erdélynek, bensőséges figyelme vette köri':!, ma az egész magyarság megbecsülése és sze- reiete»

Next

/
Oldalképek
Tartalom