Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-19 / 65. szám

1939 március 19. ELLENZÉK gr _ B _ *f „ tgy „újrakezdő nép tele Utazás az arab világban K Földközi-tengeren, márc. hó. .Constantában tél van. Felhajtott gallérral állok a Transsil- vanián, a Dániában épült pompás kis román hajó „promonade-dekkjének“ korlátjánál és csendesen szemlélem a t'izmé.teres mélységben, a harmadik osztályú utasok türelmes, hosszú so­rának beszállását. A lebocsátbató ha- jólépcsőt csak gyéren világítja meg két gyenge, szomorít villanykörte fő­nie, mely alig tud áttörni a vastag éj­féli sötétségen. Itt-ott az ötven lépés­re lévő fehér vámépület, a vasúti vá­gányok és szerelvények körül bárány- bőrkucismás, szuronyos katonák, ha­tárőrök, fináncok árnyai imbolyognak; néhány tányérsapkás tisztviselő néze­geti a már ötvenszer átvizsgált útleve­leket és engedi egymásután a hágcsóra a szomorú, fáradt férfiakat, asszonyo­kat, karonülö alvó gyerekeikkel. Vala- hány&zar kezébe veszi az útleveleket, halvány félelem suhan át a gyűrött ar­cokon. Nem lehet a passzusban hiba, hiszen annyi formaságon vergődik ke­resztül egy ilyen paiesztinai emigráns, amíg a hajó hágcsójához ér. De mégis? Hátha valami nincs rendben a színes kis könyvecskék lapjain és az utolsó pillanatban visszaküldik? A hivatal­nok visszaadja az útlevelet, a feszült­ség megereszkedik, a szemek megint fáradtan néznek maguk elé és ismét egy bizonytalan árnyékot nyel el a ha­jó gyomra. 1 Egy óra hosszat tart a felvonulás. Orosz kép! Régi, gyerekkorban látott háboruelőfti képes újságok rajzos il­lusztrációi elevenednek meg emléke­zetemben és nem tudok megválni a látványtól. Mintha a Fekete-tenger túlsó partjának eltűnt élete költözött volna ide. Igv szemre. Mert ha a kép szcenirozása szomorú is, a lényeg ke­vésbé az. Aki egyszer már eljutott odáig, hogy uj életnek induljon, abban feléled az örök emberi optimizmus, hogy valami jobb vár rá az uj hazá­ban. És rneg kell adni: a hivatalnokok is csendesek, udvariasak, embersége­sek ezekkel a szerencsétlenekkel, akik­ről sokszor a fizikai és lelki szenve­désnek a talán csak nemrég átélt meg­próbáltatásoknak olyan lenyűgöző fáj­dalma árad, hogy csak elvetemedett csirkefogók reccsenthetnének rájuk bántón, vagy gorombán. De erről szó sincs. És az egyenruháknak ez a ki nem mondott, csak egy-egy öreg em­ber, asszony, vagy gyerek lépcsőre se­gítésének gesztusában kiütköző szá­nalma nem csekély mértékben enyhíti a kép sötét tragikumát. Éjfél után egy óra. At utolsó kiván­dorló is beszáll. A sziréna felbug, a motor remegíetni kezdi a hajó tes­tét. A Társaság tisztviselői szaladnak még le a hágcsón, aztán a köteleket sietve megoldják és lassan távolodni kezdünk a rakparttól. Még pár perc, elhaladunk a kikötő kijáratának piros és zöld lámpái között, a világítótorony fehér fénypászmái alatt és kint va­gyunk a kivételesen csendes, tükörsi­ma Fekete-tengeren. Nagy érzés! Több mint egy éve, hogy nem láttam tengert. Rómából még té­len is Iegálább egyszer hetenként ki- villamosözíam Osíiába, hogy meglát­hassam. Romantikus és gyerekes sze­relem ez bennem a végtelen nagy, bi­zonytalan szörnyeteg iránt és talán ha kétezer évvel ezelőtt élek. templomot építek neki valami szirtfokon, hogy onnan bámulhassam, imádhassam és hirdethessem alakjában az örök Válto­zó-Változatlant. A Tenger jó hozzám! Dühös viharai eddig még sohasem ver­tek le lábamról és. eddig még nem kel­lett zöld arccal a fedélzeten elnyúlva nvögnöm, ha hullámai dobálták a ha­jót. Szeretem a vihart is és eddig csak egyszer, a Vörös-tengeren. Hodeida és Dzsibuti között éreztem egv-egv pilla­natra, hogy már elcsendesedhetne, hogy már elég volt! | Értelmetlen meghatottsággal dőlök a korlátnak és nézem a hajó két olda­lán elfutó hullámokat. Csak keskeny UJ UNIVERSUM a mindentudás tárháza. Uf kiadás. Két hatalmas kötet, lexikonalak, rengeteg kép, ára 4IO lei az Ellenzék konyvosz- tályáöan, Clui-Kolozsvár, Piaţa Unirii. Sidékre utánvéttel i* azonnal küldjük. csikókat látok és hátul nagy a sötétség. F,bben a bizonytalan sötétségben és végtelenségben a szabadság nagy só­hajtásait érzem. Elutazásom előtt az utolsó napok különösen kellemetlenek voltak. Előszobákban kellett ücsörög­ni, különböző hatóságokat kellet sze­rény személyes ügyeimmel terhelni és kerek, meg szegletes bélyegzőket stemplizíetni útlevelem lapjaira. Nem tudom, melyik ősömnek bennem újjá­született emlékei borzongtatnak meg, ha egy-egy hivatalos épület kapuján fordulok be, de elég gyakran szíveseb­ben nem intézek el valami számomra fontos ügyet, ha — akár a legszolgá- latkészebb tisztviselő képében jelenl- kezö — Hatóságot kell igénybevennem. AZ ARAB VII.AG De már túl vagyok rajta. Visz a hajó megint az arab világba. Abba a részé­be, şmelyet már oly régen szerettem volna megismerni és ahová eddig még nem juthattam el. Pár nap múlva Egyiptomban, aztán Palesztinában, Transzjordániában leszek. Onnan át­megyek Libanonba. Szíriába, Irakba és ha lehet, !bn Széud országába is. SzemtőL^zembe kerülök végre az ,,arab problémával“, amely már ma is a vi­lágpolitika egyik legégetőbb kérdése s amely pár év, vagy cgy-két évtized múlva talán döntően fogia átalakítani a fehér ember mai világát. | A Földközri-tenger déli és délkeleti partjain az elmúlt évtizedben hatalmas változások történtek. A világháborúi következtében a negyvenmilliós arab világ teliesen elszakadt Törökország­tól, amellyel évszázadokon keresztül a legszorosabb politikai és a szultán=ka- lifa révén vallási kapcsolatai voltak. A páriskörnyéki békeszerződések szá­mos — névleg — független államot lé­tesítettek és’ ezek felett részben Ang­lia részben Franciaország kapott el­lenőrzési jogot. Egyiptomban már ré­gebben az angolok voltak az urak. Pa­lesztinában — a Szuezi-csatorna má­sik védbástyájában is ók telepedtek Irta: BARCS IMRE j meg és ugyancsak berendezkedtek az olajban oly gazdag Irakban is. Liba­non és Szíria Franciaországnak jutott. I Ennek az osztozkodásnak különböző okai voltak. Nagybritannia Palesztina és Transzjordánia birtokában hatáso­sabban védelmezheti nemcsak a Szu- ezi-csatornát, hanem a Földközi-tenger keleti részét és az India felé vezető utat is. Általában csak a Csatornáról j szoktak, mint ennek az útnak fö ütő- I eréről megemlékezni, holott Angliának épolyan fontossá vált a légi s a szá* I razfoldi utak biztosítása. Különösen, miután a Földközi-tengert a Vörös- tengerrel Összekötő második csatorna ezeken a területeken keresztül vezet­ne. Franciaország Libanon és Szíria birtokában ugyancsak biztosíthatta ha- tál mát a Földközi-tenger keleti részé­ben és a moszuli olajmezők termelésé­nek egy részét a ,saját területein vezet­hette a fennhatósága alatt lévő kikö­tőbe. Irak és Moszul elajmezőií ma két pipe-line köti össze a Földközi-ten­gerrel: az egyik Haifánál angol, a má­sik a libanoni Tripolisznál, francia 1 fennhatóság alatt álló területen vég­ződik. j Az angol és francia fennhatóság, de talán még inkább a hatalmas olajme- zők feltárása következtében az „örök mozdulatlanság hazája“, ahogy még a század elején a Közel-Keleten nevez­ték, teljesen megváltozott. Az arab vi­lágban ma példátlan jelentőségű és erejű társadalmi és gazdasági változá­sok mennek végbe. A hajdani sivatag számos pontján olajkutak merednek az ég felé. A városok és nyersanyagtele­pek közelében iparvállalatok létesül­nek és a beduin aki még nemrég ke- resztiil-kasul vándorolt birkáival és tevéivel a sivatagon, ma a törzsfőnö­kök jóvoltából beáll bérmunkásnak: elproletarizálódik. Szíria és Irak siva­tagjait autóutak szelik át mindenféle irányban; a legfontosabb pontokon re­pülőtereket építettek és kaszárnyákat az olajtelepek, az iparvállalatok, a fon­tos birodalmi légi úthálózatok védel­mére. Maliik a régí remis#©!1 A régi arab törzsi rendszer megdöb­bentő gyorsasággal mállik. A főnökök, akik csillagászati számokban emelkedő summákat kaptak azért, hogy terüle­teiken zavartalanul fúrhassanak és termelhessenek, a városokba vonultak és Bagdadban, Damaszkuszban uj, kül­sőleg európait majmoló, belsőleg tar­talmatlan életet élnek. A pipe-line vál­lalat (amely az Iraq Petroleum Co. egyik alvállalkozása) például rendes évjáradékot fizet a csőhálózat „őrzésé­ért“ és épségbentartásáért a főnökök­nek, akik egyre leövetelődzőbbek a tár­sasággal szemben s egyre nagyobb ősz- szegeket préselnek ki belőle. Az olaj­társaságok alacsonyabbrangu hivatal­nokaiból, az ipar szerényf izetpsii tisztviselőiből is egy uj, helyzetével cseppet sem elégedett réteg alakult ki. Proletár középosztály, amelyből azon­ban mégmeni veszett ki teliesen a régi arab rendszernek és az ököíjog igazá­nak emléke. Az ipari munkássá lett beduin, aki még pár esztendővel ez­előtt Allah végtelen kegyelmének tu­lajdonította, ha birkáit nem pusztította a szárazság és a kór, aki évszázados szokások alapján kikristályosodott lelki egyensúlyban élte le megszokott életét, most hirtelen — minden átme­net nélkül — materialista szempontból magasabbrendü életforma kellős köze­pében találta magát. Számos uj szük­séglete támadt. Ezeknek kis részét bé­rével ki is tudja elégíteni, de nagyobb részét csak távolról óhajthatja. A ben- szülött munkás bére rendkívül ala­csony, fantáziája és birtoklási vágya pedig igen nagy! j Mindebből végzetes konfliktusok ke­letkeztek. Az arab nacionalizmus, amely a század második évtizedében még csak gyermekcipőben járt s amelynek a világháború európai hatal­mai — elsősorban Nagybriíannia török- ellenes propagandája és Lawrence ez­redes pánarab elméletei — adtak nagy­részt belső tartalmat és publicitást, ma egyre nagyobb erővel hódítja meg az arab tömegeket. A magasabb osztá­lyok és a középosztály Európában ta­nuló gyermekei saját értékük és tudá­suknak gyakran ieen lényeges, de ter­mészetes túlbecsülésével, az idegen „el. nyomó“ és kizsákmányolok gyűlöleté­vel és egy független arab birodalom eszméjével (amelyben a vezetést ők ragadnák magukhoz) eltelve térnek haza. Az ősi foglalkozását űző, a föld­művelő és pásztorkodó arabot a maga körülhatárolt életében nem érdekelték — a vallási eszmén túlmenő — közös­ség-problémák. A városlakóvá lett, a proletárrá sülyedt (vagy emelkedett?) arab, aki már nem a szabad sivatag- lakó gőgjével, hanem a bérmunkás és tisztviselő irigykedésével nézi a hozzá hasonló, de elérhetetlenül magasabb színvonalon élő európait, annál fogé­konyabb minden iránt, ami az „idege­nek“ erkölcsi és anyagi hatalmának I csökkentésére vezethet. Az arab náció- i naíizmus tehát termékeny taíajra talál. I Ez a nacionalizmus európaiak szerint < jórészt mesterséges és csak bizonyos j rétegek érdekeinek elérése céljából szivattyúzták ijesztő adagokban az arab néptemegek leikébe. Egyes nagy­hatalmak saját céljaik támogatására közvetve még segítik is az európai-el­lenes propagandát és igy a folymat, amelynek következményei ma még ki­számíthatatlanok, hihetetlen gyorsaság­gal terjed. Természetes, minél mester­ségesebb ez a hirtelen támadt nacio­nalizmus annál veszélyesebb, annál több bajt hoz majd — nemcsak az arab világban élő európaiakra, hanem magukra az arabokra is. Egy azonban bizonyos: az arab vi­lág, amely a móroknak Spanyolország­ból történt kiűzetése és a török ura­lom elterpeszkedése után évszázados letargiába sülyedt, ma már ismét ha­talmasakat lélegzik. Uj életet kezdenek az arabok, uj élet felé mennek. Hogyan őrzi meg karcsúságát egy hollywoodi sztár A filmváros diétikus professzorának étrendje NEW YORK, március lió. Aliiig van nő a világon, akii legalább egyszer ne irigyelte volna Greta Garbo karcsú alakját Annak a néhány hölgy-’ nek is, akik termetüket a nagy fiimsz" nésznővo! egyenlőnek tudják, bizonyára megfordul a fejükben az a gondolat: mi módon őrzi meg Greta Garbo áramvona- I iah immár közel tizenöt esztendőn ke' resztül? Bizony nemcsak Garbo, hanem a leg­kisebb hollywoodi statiszta nők is a leg*,, féltékenyebb gonddlal örködnek, hogy, fiatalságukat, rugalmasságukat, bőrük frissességét lehetőleg minél tovább bizter I sitsák. Külső szépségük, frissességük egyet je- I leni karrierjükkel és jövedelmük biztosi- I fásával. Néha-néha kipattan féltve őrzött j titkuk. Igv most a newyork1 újságírók megfejtették Greta Garbo örökd juságá- nak rejtélyét Legalább is azt hiszik. Erre a nagy leleplezésre az adol't okot, hogy nemrég Hollywoodból Newyorkba érkezett dr Î[a 11 ser, Hollywood Amerika* szerte ismert d etikus professzora Ö a! nagy filmsztárok étkezésének mmdcntkr dója Hiauscr nem csinált titkot ablv’l, hogy miképpen tartja rendben páciense*' testi kondícióját Mindössze annyit mon­dott, bogy rendszere emberenk nt váltó" zik. Ami az egyiknek jó, az esetleg nem használ a másiknak. A legérdekesebb azonban az, bogy olyan filmszínész nők is diétáznak, ak*k-: re egyébként nem is gyanakszik a vi ág? Például a kis Sb'rley Temple is. At h minden nap ellenőrzik az orvosok és szi­gorú étrendet kell tartania, nehogy le-: fagyjon, vagy hízzon. Vigyázni kelt arra is __ hiszen fej ödésben levő gyermekről, van szó —, hogy 0 sok munka és az esetleges hiányos étkezés ne menjen í ‘.gész.s égé I'óvására. A szemfüles újságírók azonban megate lapították, hogy dr. Hauser diétája nagy-, jóban minden páciensnél ugyanaz. Leg­följebb a mennyiség változik. Annyi bizonyos, hogy Greta Garbo a, legjobban bizik a sárgarépa evesben, illet­ve a sárgarépa-ében. Di\ Hauser azt ál­lítja, hogy a sárgarépa egyike a legeso-ţ dókatosiabhan konzerváló éteteknek. Pé!*í dáxd, akik állandóan élnek vele, azok szeme esi lógó és a bajuk melegen iény- lö lesz. , Egyébként nőni csinálunk titkot behri le, itt adjuk a híres hollywoodi étrendet. Kétségtelenül nagyon egészséges és aki; betartja, az meg Is ‘tudja őrizni testi kenu dicióját. Tehát, aki olyan karcsú akar ■enni. mint Greta Garbo, vagy mint Mad­ge Ewans, Alice Faye, vagy aki uzt sze-: vetné, hogy gyermeke olyan friss és üde tegyen, mint Shlrtev Temple, az n követ­kező étrendre figyeljen: Reggelire: Egy pohár narancslé, vagy más gyümölcs. Egy főtt tojás, nagyon kevés kétszersült és egy csésze kávé, vagy herbaion. (Lehetőleg cukor nélkül, vagy kevés cukorra .) Ebédre: Gyümölcslé, nagy tát külön­böző nyers saláta, zöldségleves és gyű-, m öl csdessz er t. Uzsonnára: Egy csésze herbatea. Vacsorára: Egy csésze zöldségteves, egy szelet bárány, csirke, vagy ha»’sült. Kétféle i i7befött zöldség, kevés vajjal Ic­on »ve. darabka sült paradicsom és sok, gyümölcs. Amint látjuk, ez az étkezési rend n.r gwm sok vitamindus gyümölcs és zöld­ségfélébe? áll. Húst eg veti en egyszer le­het enni na ponta. Feltűnő, hogy a tész­tafélék, a kenyér, a krumpli és a rizs hiányzik belőle. Cukrot csak Természetes atekban esznek. Vagyis, ahogy n gyű-; mötesben előfordul. Gyárilag készített cu­kor, vagy föttész'ta egyá talán nem talál-, ható ebben a menüben. Ez az étílap biztosítja a szükséges ka­lória mennyiségeket, m-n diaion ál tál néni ad alkalmat a testnek arra. hogy felesle­ges zstemennyiséget elraktározzon. Azt kell még megjegyezni: ha az em­ber kevésbé táp álót eszik, akkor 07 több pénzbe kerül, mintha amugv isten-gazá­ban a maga kedvére jóllakik. <S. K.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom