Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)
1938-04-23 / 93. szám
I 9 3 8 április 2 ELLENZÉK Í5 A széps tehetség Már rég- nem lílók, hogy a természet szép embereket teremt bar, de ennek u szépségnek megőrzését és lökcletes'itését magára az. emberre bízza. A test- es arcápolás játszák ebben a főszerepet. Az arcbőrnek, mely mmden külső beha.lás- nak ki van téve, naponta rendszeresen szüksége von azon anyagokra, melyi k- életképessé tészak. A bőr ideálrs tápláléka a lej: ezen a tényen alapszik a Milku- derm-Milchfettcreme és a Milkuderm- Haulsahne, két szakorvosok által elismert kivált» készítmény. Védjük,vagy pusztítsak a rókát? Lelki szemeim előtt látom a róka ha- dakutját és ezen lombosfarku menetet tarkítják borzok, görények, menyétek, vad- és házimacskák. A processio végen jönnek Zulukaffer II., Csibész, Betyár. Purdé és a többi hősei 25 év kotorékeredményeinek. Huszonöt év élményei, megfigyelései, tapasztalatai ezen izgalmakkal bőven tarkitott vadászatnak, melyről már sok kötetre valót, igen sok tanulságos megfigyelést örökítettek meg a vadászpoéták. Mégis, mikor e jól kitaposott ösvényre lépek, célom eldiskurálni sportbarátaimmal egy probléma felett, mely az utóbbi időben sok vitára adott alkalmt és kér-* dem: védjük, vagy pusztítsuk a rókát? Általános emberi gyarlóság, hogy ezeknek a vadaknak is, mint a többi egyéb vadnak, hasznos vagy káros voltát aszerint állapítottuk meg, hogy mennyire van összhangban a mi szórakozásainkkal, illetve mennyiben szolgálja a mi érdekeinket. Történetesen, ha a róka füevő volna és nem a mi fogoly-, fácán- és nyul- állományainkat dézsmálná, na meg nem hordana szép piros bundát, egyenlő érték volna a szemünkben egy fülemülével. Nem akarok ilyen messze kalandozni, sőt ezen vadak, különösen számbeli többségénél fogva, a rókáról lévén szó, káros vagy hasznos voltát sem akarom itt leszögezem, mert hiszen ezek mint „Duva- dak“ vannak elkönyvelve és mint ilyenek, a vadásztörvény értelmében pusztitandók. r Mégis felfigyeltem egyik vadásztársaságnak intézkedésére, mely kebelén belül eltiltotta a kotorékozást és bár minden vad-óvás, legyen hasznos vagy káros vadról is szó, egyformán üdvös e sport terén, mégis ezt a kotorékozási tilalmat egyoldalúnak italáltam. Azért védem a vadat, hogy én, a vadász ejthessem el, nem pedig az idő viszontagsága, a bra- koner (orvvadász) vagy egyéb ellenségei. Hogy miben áll a vadvédelem, ezt most nem fejtegetem, csupán megjegyzem, hogy ezen védelmekhez tartoznak a tilalmi idők, törvények és azok rendelkezéseinek végrehajtása. Ezekhez járulnak még azok a szankciók, melyeket az egyes vadásztársulatok a saját területeik védelmére külön alkalmaznak. Mmden vadász- tarsulatnak arra kell törekednie, hogy minél változatosabb és vaddusabb területei^ legyenek, mert csak igy nyújt kellő szórakozást tagjainak. Ahol sok fácán és fogoly van, ott tüz- zel-vassal kipusztitom annak kártevőit, mert ezek dominálják a terepet. Itt a rókának nincs létjogosultsága. Ott, ahol kiméin^ akarom a nyulállományt, szintén igy járok el. Ellenben, ahol nagy-vadte- rilletem van, ott nincs szükség ilyen drákói szigorra, mert kártékonysága mellett 1S sok örömet és vadászizgalmat szerez Nimrod fiainak. Míg az előző esetben méreggel, hajtásokkal, kotorékkutyákkal, vagyis minden eszközzel és az év minden idejében pusztítom a rókát, addig az utóbbi esetben csakis ősszel, a tél kezdetén, vagyis december i-től március i-ig. A kotorékozás letiltását azonban még ez utóbbi esetben sem találnám helyénvalónak, csak a kimondottan mezőségi VADÁSZAT mmmsmsm Biológiai adatok kis ragadozóinkróll Hasznos. Káros. Két ellentétes szó. És ha vadászszemmel nézzük őket, vonatkoztatni akarnak valamelyik vadászfajtánkra. gondolkozóba ejtenek. Mert majd mindegyikre áll ez a szójáték: hasznos, de ■— káros; káros — de hasznos. Az életet már úgy szoktuk meg, hogy minduntalan beleütközünk Mammon utálatos, de kívánt szimbólumaiba. Mindennek ez szabja meg az értékét, e szerint gondolkozik az angol lord épugy, akár a primitiv alaszkai, prémvadász. Ez alkalommal a „káros, de — hasznos'' vadjainkról kívánunk szólam és mert többnyire szegények vagyunk, azoknak is a kisebb fajtáiról. A nagy rablók, mint medve, hiuz, farkas, csak maradjanak gőgös sziklavárukban, elérhetetlen rengetegeikben s szóljon a krónika Dianna kis bűnözőiről, csavargó utonállóiról, fosztogatóiról, besurranó és alkalmi tolvajairól. Ök képezik a hajtások mindenkori titkos reményét és nem egyszer a veszekedések tárgyát. Borz, róka, vidra, vadmacska, nyest, görény és menyét, naponta gyilkol, fosztogat, tehát káros, de minden vadásznak nyomban megváltozik a véleménye róla, mihelyt a kezében van. i. A borz. (Ursus méles.) Amint már a neve is mutatja, a medve rokona (ha Brehm százszor is a menvétfélékhez sorozza, eléggé megokolt szempontból), egész lénye, megjelenése emlékeztet nagy rokonára. A nyoma meg pláne, kicsinyített mása a medve nyomának. Erdészeti szempontból hasznos ugyan, de apróvadban, mogyoróstyuk állományban gazdag területeken jelentős károkat is okozhat. Szórványos, remete volta azonban a vadász Ítéletét kímélésre kell változtassa, mert amint már fennebb kifejtettük, a ragadozó is lehet hasznos. Erdeink remetéje, akárcsak hatalmas komája, téli álmot alszik. Párzási ideje július végére—augusztus elejére esik, ebben a tekintetben az őzek hasonló viselkedése szolgálhat támpontul. Vak kölykeit februártól—áprilisig hozza világra és számuk kető és négy között váltakozik, tehát a szuka kilenc hétig terhes, mert a valóság ugyanannyi hónap. Az ifjú borzok eleinte nagyon lassan fejlődnek, de amikor már nagyocskák és a kotorék előtt játszadoznak, roppant kedvesek. Ha fiatalon fogságba esnek, hamar megszelídülnek. 2. A róka. (Caniş vulpes.) Mult számunkban már szóltunk róla, ezért csak azt említjük meg, amiről akkor nem beterepeken, ahol a rókának nincs más búvóhelye. De ezeken a helyeken is csak a kölyközés idejére, ha kimondott szándékom ezen vad meghonosítása. A fedett terepeken a róka életének egy nagyon kevés hányadát tölti a kotorékban, leginkább a párzás, kölyközés idejében, valamint, ha az idő viszontagságai elől menedéket keresve, vagy a hajtok lármája elől tűnik a föld alá. Statisztikával tudnám bizonyítani, hogy fedett terepen (erdő) minden 15 — 18-ik kirándulásra jut egy rókának az eleitése. szeltünk. Lassú mozgásakor zsinórszerü vonalban húzódik a nyoma, akárcsak a farkasé. A két középső ujja lényegesen előbb áll, mint a többi, ezért aztán bősz- szukásabb, nem olyan lekerekített, mint a kutyáé. Hóban, vagy sárban könnyen megkülönböztethető, még akkor is, iia egyébként súlyra és nagyságra nézve egyeznének is. A párzás rendszerint január végén, februárban történik. Ilyenkor éjszakánként gyakran hallani ugatását és vonítását. Kilencheti terhesség után 4 — 9, de néha 1 1 kölyköt is szül. Zavarás esetén hamar áttelepíti kölykeit más meglevő, vagy hirtelenében ásott kotorékokba. Hacsak túl nem szaporodik valahol, tartózkodni kell a kiirtásától. Végeredményben ki az a vadász, aki nem szívesen látná területén ármányos képét? Tizedelni kell is, hasznos is, de az eszköz csakis a fegyver lehet és nem a méreg. 3. A vidra. (Mustela hatra.) Vadászati szempontból általában kevésbé káros. Tanyája vizek közelében fekszik, de a régi hit, hogy ennek bejárata mindig a viz színe alatt van, már régen megdöntött mese. Prémje, meiy bármely évszakban jó, nagyon keresett. Bár főleg halakkal táplálkozik, könnyen specializálja magát vizi szárnyasainkra és ebben áll a mi szemünkben a káros volta. De még a halállományban okozott károk is bizonyos fokig kiegyenlítődnek, ill. válnak kevésbé érezhetőkké, ha tekintetbe vesszük, hogy átlag háromhetenként át csetlik-botlik aránylag nagy területeken, hogy uj vadászterületeken üsse fel a fejét. És ez a magyarázata annak, hogy a vadász, aki a nyomokból jelenlétére következtetve, a hosszú fagyos lesre határozza el magát, sokszor bizony hiába várja barátunkat. Párzási ideje nincsen egy bizonyos évszakhoz kötve. Találtak már februárban párzó vidrákat, de kölyköket is. Ilyenkor- éjszakánként sípoló hangokat hallani. Kilenc hét után a gyökerek és egyéb gaz közötti fészkében két, nagyon ritkán több vak fiókát hoz világra, melyek csak a harmadik évben tekinthetők teljesen ki- nőtteknek. A nyoma könnyen felismerhető, az ujjakat összekötő uszóhártyákról. Gyengébb rokona a Nerc (mustela lut- reola), sajnos nálunk már teljesen kipusztult, de ha valahol még volna belőle, éppen ezért föltétien kíméletet parancsol. Külsőre leginkább a görényhez hasonlít, de nyomát az uszóhártyák föltétlenül elárulják és megkülönböztethetővé teszik. Keresett szőrméje miatt mind jobban terjed a tenyésztése. 4. A vadmacska (Felis Ferus) szintén egy mind jobban ritkuló vadunk, nagyobb erdőségekben, de leginkább a Hargitán és a Kárpátokban találjuk. Ismertető jelei: fekete talpfolt, mely inkább kerek, mig a házimacskánál ez hosszúkásán egészen az ugró Ízületig húzódik föl. Továbbá a vadmacska torkán világos folt van, orra is világos, vastagabb, tompa farkát 6—7 keresztgyürü disziti. Rövid, felfelé áll ó fülei hosszabb szörzetiiek és az egész ,,arckifejezés“ inkább a hiuzra emlékeztet. Súlya, mely 7—8 kg., föltétlenül megkülönbözteti a legnagyobb elvadult házimacskától is. Minthogy fára is jól mászik, káros volta igen nagy. Februári éjszakákon ugyanazt a jellegzetes macska-nászindulót hallhatni, melyet a városban is produkálnak satnya rokonai. Az uj, kis rablók kilenc hét múlva, április-májusban születnek meg vakon. Számuk átlag 4—6. A róka- vagy borz=porA kotorékozáshoz lankadhatatlan kitartás, kitűnő kotorék-eb és igen rossz idő kell, hogy az eredménnyel is végződjön. Sokkal kevesebb fáradsággal aránytalanul nagyobb eredményt lehet elérni a hajtóvadászatokon. Ha tehát valamely vadásztársulat a rókaállományát akarja kímélni, tiltsa be a hajtásban való elejtését annak és tiltsa be a kotorékozást a kölyközés időtartamára. Egy következő cikkemben részletes tájékoztatót adok a kotorékozásról és kotorék-ebekről. Gspann Gábor. Reuma ellen szedje minden reggel a „mlndenapi kis adag“ KRUSCHEN SÓT JíruBchen tartalmazza mindazon sókat, amelyek nz jó közérzetéhez, szükségesek és fontosak. Kruschen ktz; rólak iermészetes utón Idézi elő teste belső szerveim rendszeres tevékenységét. Az egész világon nz ernte; milliói szedik, ezért szedjen ön Is minden reggel Krusei. pót és jobban fogja magát érezni, mint életében bármik' Nagy üveg 95 lel, kis üveg GO lel. Roumania s. c./1933 No. 1 Hungarian — 4r tár, de nem ritkán faodut vagy sziklare pedést, ahol születtek, többnyire egc-s éven át lak;ák. A nyest (Mustek maretes) a legérté kesébb bundák hordozóinak egyike*-. Hosszúkás teste kecses, rövidek a fölei é élénk tekintetüek a barna szemei. Rövid lábai mindegyike 5 szőrös u.jju, éles kai" mokban végződik, melyeket egy bőr kö. össze. A szép tömött bundája világos bar na, a szőrtövek többnyire vörösbe ját- szóak. A torok és mell többnyire világossárga. Bundája télen és idősebb korban többnyire sötét gesztenye szinü. Az orr csontnyilás ovális a kőnyestnél, mig a fa- nyesté kerek. Ez a legbiztosabb megkülönböztetési jel. Utóbbi főleg a lomberdőket kedveli, mert itt több a fészek, amit kirabolhat. Ellentétben a régi tévhittel, a tenyésztések bebizonyították, hogy a párzás nem januárban van, hanem két ilyen periódus van. A fő és tulajdonképen eredményes nász julius—augusztusra esik s csak a mellékpárzás ideje van januárban. Tenyésztési szempontból is fontos ez, valamint az is, hogy a terhesség körülbelül kilenc hónap. Két, legfeljebb négy ifjú nyest születik faodukban, ragadozó madarak fészkében vagy farakások alatt. Tiz napig vakok s teljes nagyságukat két év alatt érik el. Bundája karácsony előtt ritkáit teljes, de késő tavaszig jó. Kissé ferdén egymás mellett álló nyoma a lábujjak közti erős szőrzet miatt nem túl élesen kivehető. 6. A kő- vagy házi nyest (Mustala foină) nagyon hasonlit az előbbihez, de valamivel gyengébb, feje is keskenyebb. Szőre sötétbarna, fekete végekkel. Torka és melle egészen fehér. A szőrtövek szép világosszürkék. Nyoma tisztán rajzolt, életmódjában nagyban egyezik a fanyest- tel, csupán a fáramászást nem kedveli. 7. A görény. (Mustela puterius.) Lényegesen gyengébb, mint a nyest. Sürü- szőrzetii farka csupán féltest hosszú. Pofája és fülei fehéren szegélyezettek. Bundájának alapszíne szürke vagy világossárga, a koronaszőrök gesztenye, vagy barnásfeketék. Farka alatt egy mirigy van, melv jellegzetes bűzt áraszt. Tizennégy napig vak kölykei (rendszerint 3—4) a februári, vagy március elejei párzás után két hónapra születnek. 8. A nagy menyét, vagy hermelin (Mustela erminea) igen ügyes, szemtelen, éjjel-nappal vadászó ragadozónk. Kicsi fekete szemei egészen elől vannak, fülei laposan simunak a koponyához. Nyaka hosszú és egyenlő vastagságú a fejjel és a törzzsel. Szőre nyáron vörösesbarna, télen fehér, vagy sárgásfehér. Farka végén a szőrpamacs mindenkor fekete, a torok, a has és a körmök meg fehérek. Hátsó lábai hosszabbak, mint az elsők és erős karmákban végződnek. Szökdécselve mozog, jól kúszik és minden lyukon bemászik, ahol csak a fejét be tudja dugni. Március közepe táján párzik és 3—6, ritkán kilenc kölyköt hoz öt hét múlva világra. Minden apróragadozónk közt a leggyakoribb. A földben él kicsi odújában. Megtaláljuk erdőszéleken, mezei fák körül, martokban, kőrakásokban, tenge- rigoré közt stb. 9. A kis menyét. (Mustela vulgaris.) Egérmenyétnek is hívják és a legkisebb ragadozónk. Rövid farkincáján nincsen pamacs, mint a hermelinnek. Szine télen- nyáron világos vörösesbarna. Torka, melle fehér, a pofán barna folt van. Március végén párzik. Életmódjára nézve mindenben egyezik a hermelinnel, csak persze az ő arányaihoz mérten. Befejezésül még annyit kívánunk megjegyezni, hogy nem célszerű minden ilyen ragadozót, melyet szekrény-kaptán nval sikerük elfogni, elpusztítani. Kevés költséggel életben tarthatjuk addig, amíg a bundájuk jó lesz, vagy akár tenyésztéssé is fejleszthetjük a dolgot. így meg lesz az anyagi haszon is, eltekintve attól, hogv sok tudományos megfigyelést is eszkö-f zölhetünk rajtuk. M Rovatvezető: KERNER AURÉL
