Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-09 / 32. szám

I 9 J 0 február 9. mmammmmmmmnnunammmmmtL, BLCBNZfiK FA fii JC ff VASÁRNAPI RIPORTJA A Siu^ciscLirály Kstesés káncseií akorjío Se$kui«jtni Késmárk 8ö?Jíilaátfii ciitfgaaijjaiban ci ikraLLéi Téliéi« Sván, ííiöliöSy Spinre leszérmazoMfa KÉSMÁRK. 1WU» február Héjén./ (Copyright by Jób I*a:i1. Utánnyomás tilos.) . . Fütyül n szél Késmárk felett . .. A piactér macska fejű kövein hangosan kopognak a csizmák. \pró házuk miniatűr erkélyei csöndesen unatkoznak szűk utcákban. t / a régi város, a maga hepe-liupás utcái­val. apró udvarok köré épített házacskái­val mindig visszavisz engem abba a világba, a melyben több volt a romantika és kevesebb a goiul. A házak díszítésének renaissance — ezt itt sgraffito-nak hívták --- roccoco, vagy késői román stílusa itt nemcsak építészeti karaktert jelentenek, hanem egyben vissza­térést abba a világba, ha csak egy rövid délutánra is, amelynek megmaradt emlékei változatlanul köszöntik a messze idegenből érkezettet. Düledezö öreg várfalak, tetejüket régen megette az idő, vagy elhamvasztotta a láng, körbeszaladó sáncok, rozsdás vasak, amiken egvkoron kürtszó mellett eresztették le a hidal, fából épült templom, az évszázados vár sarkában itt felejtett ezeréves kápolna, a Thurzók és a Thökölyek cimere a kormos várfalakon: valahogyan nem illenek bele korunkba, ahol rádión száll a tárogató és a nótafa muzsikája, gépmadár kering olt. ahol egykoron csak a héjjá lesett a kecskegidára. gázbombával harcolnak katonák, akiknek őseit, ha lovon jártak: kurucoknak, ha gya­log taposták a hegyek lejtőit: talpasoknak ismerte késmárki gróf Thököly Imre örökké harcban élő, hegyektől csókolt és sebes fo­lyású patakoktól öntözött bizonytalan hatá­rú birodalma.. . Késmárk ünnepre készül Késmárk ünnepre készül. Az idén, szeptember másodikán lesz ne­gyed ezredéve annak, hogy a budavári pa­lota ormáról lekerült a török lófarkas, hold­dal diszitett lobogója. Érsekújvár és Eszter­gom után elesett Buda vára is. És az urnák lt>86-ik esztendejében áldozott le a napja a kuruekirálynak: Thököly Imrének. Azon a napon, amikor a karcsú minaret körbefutó erkélyén utoljára fordult karjait mellén ösz- szefonva, kelet felé az imám: Thököly Im­rének bevégeztetett. Ebben az esztendőben tért meg első török fogságából, még egyszer diadalt aratott: Zeliznán megverte a császá­riakat, maga köré gyűjtötte a megyék fel- fegyverzett népét, urat és parasz.tot egy­aránt, de röviddel rá elmenekült Isztambul­ba, majd onnan a kisázsiai Izmid-Nikodé- miábü, hogy sohase lássa többé a késmárki várat.. Az évfordulót megiinnepli a kuruckirály városa: Késmárk. Még ennek a hónapnak a végén megala­kul az ünnepi bizottság, amely előkészíti Késmárk ünnepét és összeálitja a jubileum programját. Március elején Ncménv Vilmos dr.. a kiváló szepességi hírlapíró, a Magas- Tátra vidékének alapos ismerője — a lőcsei Jakab templom Madonna-oltárának legen­dájáról Írott hangjátékát most adta elő a prágai rádió és nemsokára közvetíti azt Bu­dapest is — három nyelven tant előadást a lőcsei fatemplom előtti téren és Thököly Imre egykori várának udvarán és ezt az előadást a rádió közvetíti az egész világ szá­mára. A nyári hónapokban a várudvaron szabadtéri előadások lesznek, amelyeken megelevenedik majd Thököly Imre kora. Egy nagyszabású kiállítás keretében köz­szemlére teszik mindazt, ami a kuruc idők­ből emlékül megmaradt az utókor számára. A Thököly-kincsek legendája A késmárki Thököly-ünncpségckkel kap­csolatban újra sokat beszél a Szepesség népe a kuruckirály mérhetetlen kincseiről. Ezek­ből a kincsekből Késmárkon nincsen semmi. Egy Schwing nevű órás őriz egy öreg kom- tnódoL amiről azt állítja, hogy’ az valamikor a kurucvezéré volt. Állítólag a nagyőri kas­télyban, ez most Czóbel Istvánná Mednyán- szky Margit tulajdona, vannak még aprósá­gok, amikről azt hiszik, hogy eredetük Thö­köly Imre koráig nyúlik vissza. De azt, hogy hova lett Thököly Imre. mérhetetlen kincse, az a hatalmas vagyon, aminek egyes részei a Thökölvekkel rokon Báthory és Rákóczi családok kincsesházából kerültek Thököly jogos birtokába — nem tudja senki ember­fia. Arról vannak csak Írásos feljegyzések, hogy Thököly bukása után, amikor az átkos emlékű Caraffa Ítélte halálra Eperjesen a felkelésben való gyanúsakat néhány társze- kér szállította Becsbe a várban talált Thö- köly-kincset. Ez azonban csak elenyészően kis része volt Thököly Imre hatalmas vagyo­nának. A néphit azt tartja, hogy mázsaszámra maradt arany, ezüst, drága­kő Késmárkon és menekülése előtt Thö­köly Imre vagyonának jelentős részéi a város aluli ellm/ódó alagiilhan rejtette el. Evekkel ezelőtt érdekes beadvány érke­zeti Krakkóból Késmárk város tanácsához. Egy Tekeli Iván nevű lengyel ember irta a beadványt. Ez a Tekeli azt állítja, hogy ő egyenes leszármazottja Thököly Imrének. Állítólag okmányai is vannak erről. Beadvá­nyában azt mondja, hogy neki tervrajzok vannak a birtokában és ezek a tervrajzok pontos útbaigazítást adnak arról, hogy hol vannak elrejtve Thököly Imre kincsei. Tr- keli Iván azt az ajánlatot tette a városnak: adjanak engedélyt neki arra, hogy saját költségén felássa és átkutassa u város alatt elhúzódó alagutat és ez esetben a megta­lálandó kincsek felét Késmárk városának engedi át. Késmárk tanácsa komoly tárgyalásokba bocsátkozott Tekeli Ivánnal, a tárgyalások azonban akkor megakadtak azért, mert Kés márk az alagút mogbolyg.itásn révén szük­ségessé váló helyreállítási munkaiatok költ­ségeinek biztosítására Tekeli Ivántól tízezer dolláros biztosíték letételét kérte. Tekeli nem helyezte letétbe az összeget és igv a munka se kezdődőit el. A pestis-katakomba és az éhség tornya Az alagút, amely keresztben szeli át Kés­márkot, pontosan másfél kilométer hosszú és a Thököly vár területéről indul el. A Thököly vár legalább ezer esztendős. A X. században kolostor volt, ez első szilárd építkezése a kalholieizmusnak ezen a vidé­ken. A XII. század végén határőr-várrá ala­kították át. Valamikor a Thurzóké volt. egyik kapuján még látható a Thurzók cime­re. Thököly Imre nagyapja, Thököly Gás­pár, a maga korának egy kiváló kalmár- zsenije, aki még a bécsi udvarnak is renge­teg pénzt kölcsönzött, szerezte meg a várat harmincezer arany forinton és vetette meg a lábát a Szepességen, amelynek később grófja is lett. Thököly Imre idejében négy hatalmas ud­vara. három nagy lovagterme, hat tornya volt a várnak, ezekből három épségben meg van ma is. A sáncokat betöltötték és a he­Chij. (Az tllemrzék ludósitójától.) A város egyik cukrászdájában, habos torták, forró cso­koládé és aprósütemények birodalmában inter­júvolom meg Isac Emilt, Románia művészeti inspektorát, a neves költőt, arról, ami na­gyon fontos, nagyon szép és nagyon aktuális: Románia és Magyarország kulturknpcsolatai- ról. Ismeretes, hogy Isac egyike azoknak, akik a két szomszédnép kulturkapcsolatát j állandóan felszínen tartja, cikkezik róla és sürgeti a közeledést. így ő az, akit legin­kább megkérdezhetünk: Milyen döntő lépé­sek történtek ezen a téren az utolsó hóna­pokban? A kérdésre derűs mosollyal válaszolja a kiváló iró: — Kulturkapcsolaiok? Szívesen válaszo­lok. Itt az Mességek között nem is beszél­het az ember másról, mint édes dolgokról... — A probléma mindig nagyon érdekelt — folytatja aztán. — A népek közötti közele­désnek nem szabadna principiális akadálya legyen. A földrajzi határok nem jelentenek szellemi határokat, mert hiszen minden mű­vészi alkotás értéke egyedülálló. Nézzünk vissza a múltba. A román és magyar nép egymás mellett lakott és bizony voltak egy­más. közötti ellentétei. De ezek a differen­ciák is nagyrészben okai voltak annak, hogy Tie fejlődjenek igazán, hogy saját! kulturális (•létüket ne élhessék ki. Okos magyarok, mint Deák Ferenc. Mocsári Lajos és a szel­lemi tekintélyek, mint Ady és az újak közül Babiis. Kosztolányi és Zilahy — akiknek írá­sait Ixícsüliöm és figyelemmel kisérem, min­dig felszínen tartják cikkeikben a szellemi közeledés nagy gondolatát. — A közeledést tisztán írói alapokon kell. létrehozni. És pedig azzal, hogy egymás írá­sait fordítjuk és megismertetjük népeinkkel. A kultúra inlernacionális jellegű. — És hogy kell megtörténnie az első lé­pésnek9 — kérdezem. — írói találkozás formájában — vála­szolja az iró. — Ezt az irói találkozást, amit projekláltam, nem szabad se Bucurestiben sem pedig Budapesten megtartani, mert igy a tárgyalások menetét befolyásolná az, hogy egymás vendégszeretetét élvezzük. A leg­I ideálisabb hely Ausztria vagy Svájc és re­mélem, hogy itt nem lenne akadálya annak, hogv differenciális dolgokban megegyezzünk. Ivükön most park van. A bástyák ma is lát­hatók és díszítésük ugyanolyan, mint a kés márki katolikus Szent Kérésit templom ha­ranglábáé. Sgraffito stílusú díszítések ural jók a várat, a renaissancenall azt a karuk terét, amely Fclsőmagyarországon volt diva­tos, nevezték igy. A vár kápolnája a XIII. szazad közepén épülhetett, ezt Szent Erzsébet kápolnának nevezték és ez bizonyítja leginkább Késmárk népének Ihiiringiai eredetét. Egykori fényét alig őrizte meg a vár. Erre csak a régi istállók hatalmas tereiben aka­dunk. Az istállókban márvány-jászol elé kötötték a lovakat és minden ló előtt tükör volt. A tükör helye ina is látható. A f'őlo- ronyban a városi niuzeum kapott helyet, épségben áll még az a torony, amelyet az éhség tornyának nevezlek azért, mert en­nek a toronynak a pincéjében láncolták a falhoz, a halálraítélteket. A láncok ma­radványa ma is megvan. Az. elítéltek itt éhen-szomjun várták meg. amíg megvált ja őket .szenvedéseiktől ;i halál... A vár falai tizenkét méter magasak vol- j tnk, egy részük áll még ma is. A várkápolna I alatt van a kripln, amelybe a Thökölyeket temették Thököly Imre, aki lutheránus volt, a lutheránus templomban, a Thököly mauzóleumban nyugszik és a régi kripta mellől indul el az az alagút, amely a kés­márki piactéren ál a régi vár romjáig vezet, cl és állítólag Thököly Imre kincseit rejti j magában. Ennek az alagútnak egy részét j régi írások pestis-katakombának nevezik, ' meri évszázadokkal ezelőtt, amikor a fekete halál tizedelte meg Késmárk városát, a rnés/- I szel leöntött hullákat ide dobálták he... I Állítólag a pestis-katakombából nyílik az a keskeny oldal-alagút, ahova Thököly Imre mene­külése előtt Ix-faluzta kincseit. A várat az idén restaurálják. Egy részé­iben egy himzőgyár volt, de ez tönkrement. Egy másik részét a katonaság foglalja el. Késmárk városa most kaszárnyát akar épí­teni és a felszabaduló helyiségeket teljesen múzeumnak rendezi be. Thököly Imre szarkofágját a lutheránus nagytemplomban az Izmidből hozott sirkö dis/ili. A falon olt van koronázási bibor- pnlásljának és koronájának mása. A palás­tot hermelin szegélyezi. Köröskörül a földön hevernek a magyar kormány és a várme­gyék koszorúi. A szalagokon megfakult már a felirat. ... Odakinn a parkban gyermekek játsza­nak . .. A Tátra felől hűvös szél fuj .. . . . . Fütyül a szél Késmárk felett . .. Ha Berlinire mennénk, az volna a látszat, hogy faji alapon nézzük a dolgokat. Ha pe­dig Párisim, akkor túl humanitáris alapon menne.- Hogy képzeli el inspektor ur ezt a ta­lálkozást ? — Úgy képzelem el, hogy a két ország irói delegálnak két-bárom magyar, illetve román1 tagot, akik Becsben vagy talán még inkább Géniben, ahol a szellemi együttmű­ködés centruma van. megbeszélnék egymás között a dolgokat. A legfontosabb megíár- gvalnivaJó: az irodalmi termékek akadály nélküli terjesztése. De ez az akadály sem Bucurestiben sem Budapesten nem szabad fennálljon. Addig, amíg Budapesten nem ad­tak elő román darabot, addig az egész kö­zeledés platón ikus értelmű. Ismétlem: Poli­tikát ebbe az ügybe vinni nem szabiul, tehát ezért nem helyes .szerintem Hercegh Fereuc Írása, aki politikai ingercnciát próbál gya­korolni az irodalmi terjesztés elölt. — Lesz-e közelebbről ilyen Írói találko­zás? — Ige». Tavasszal, Oradcan. — Nyilatkozott-e már ebben az ügyben? — Részemről ebben az. ügyben nyilatkozni nem fogok. Az Est szerkesztője nálam volt. hogy az ankét, amit megnyitottam, a« én nyilatkozatomat is bírja. Nem helyes a nyi­latkozás. De az intelligens olvasót visszaem- lékeztetem arra, hogy még a világháború előtt Ady Endrével több ízben folytattam hír­lapi polémiát egy ilyen ügyben. Amit ő ma­gyar részről állított a Nyugat és Világ hasáb­jain*, azt én a Bucuresti-i Noua Revista Ro­mana cimii nagy re vii ben állandóan felszínen tartottam. 1913-ban Beöthy László, a Ma­gyar Színház akkori igazgatója Cl újra jött és felajánlotta, hogy fordiitassuk le magyar­ra román darabokat, amiket ő színházaiban elő fog adni. Garagia.le Írásbeli beleegyezését bírtam, hogy darabját szinrehozhat juk. 1914 jött, az az év, amely száz tervet és életet döntött romba. Azóta több Ízben kaptunk magyar részről hasonló ajánlatot. .1 Vígszín­ház például érdeklődik a sikeres román da­rabok iránt és úgy látom, hogy dr. Bárdos Arthur sem áll távol a gondolattól. De a ro­mán—magyar kulturközeledés első feltétele: teljes politika kikapcsolás mindkét részről. Nem az a fontos, hogy ki irt meg egy da­FI.hM FOGYASZTÓK I KíYi I.MÉÍU 1 A „DURA-REX" aiiói*• és zsebiám - paelemeink azok közismert speciális tulajdonságainál fogva egyedülállók a piacon. Felhív­juk azonban a t. fogyasztók figyel­mét, hogy hasonló elnevezést! más elemekkel ös ze nem tévesztendők, m.vei csakis a „DURA-REX“ vignettával és az itt látha'ó védjeggyel ellát att elemek a n i gyártmányaink. Utánzatoktól óvakodjunk! _________________DURA-MÜVKK R.-T. rabot: hanem, hogy az a darab jó-eV — Milyen emberekre lenne szükség a terv megva ló si I á s áho z ? — Feltétlen megbízható és jellemes embe­rekre, akik nem pénzért teszik és vállalják a feladatot, hogy szubvenciók omoljanak elé­jük, hanem meggyőződésből. Semmi aka­dályát nem látom annak, hogy a románok és magyarok egymás írásait meg ne ismer­hessék. De ehhez irók és kiadók kellenek. Kiadói szempontból rentahólisnak tartanók egy Budapesten megjelenendő» román anto­lógiát. Mert az emberek kiváncsiak egymás­ra* — különösen a harcban ál ló felek. Pél­da rá, hogy milyen kelendőségnek örvende­nek Itáliában e pillanatban az Abesszíniáról szóhó könyvek. Rómában egy egyházi köny­vet adott ki az obesszJn kopt egyház műkö­déséről. Orosz könyvek iránt sohasem volt olyan hatalmas érdeklődés, mint manapság és a háború után, Parisban csak úgy falták a német könyveket. Mindig hasznos az, aki faja értékeit tolmácsolja és nincs igaza an­nak, aki ezt hermetikusan el akarja zárni. Egyetemes emberi kultúra érdeke az, hogy a nemzetek megismerjék egymás művészi kincseit. Kis szünet, — A kuJtiirn - mondja elgondolkozva az iró — mozaik, ezer színből összetett torka Idncse az emberiségnek. Én még nem láttam egyszínű mozaikot. Mint ahogy a természet is ezer.szrinü . . . Legyünk logikusak és vall­juk be. hogy a román és magyaT nemzet kö­zött mindig volt egy bizonyos fokú elszige­teltség. A magyar és román paraszt szépen átbeszélgetett egymáshoz a kerítésen, meg­szokta egymást. Mi nem vagyunk parasztok és még a kerítés sincs közöttünk, de azért a diplomáciához fordulunk, hogy egymást megérthessük. Bizonyos az, hogy a magyar temperamentum inkább hasonlít a román temperamentumhoz, mint a némethez. Ady is többször mondta ezt és ezért érthetetlen, hogy a mai magyar irók nem Paris felé gra- vdtálnak, mint nagy elődeik: Csokonay, Ady s a maiak közül Balűts és még pár Paris rajongó. A magyar kultúra rokonibb a for­ró francia kultúrával1, mint a német alapos­sággal, hogy a két nép temperámén túrnának óriási különbségéről ne is beszéljünk . . . Goethe mondotta, hogy azok tudnak csak szeretni, akik gyűlölni tudnak, épp azért hiszem, hogy a román és magyar nép külön­bözőségei dacára is szoros kulturális kap­csolatot teremthet. — Hiszen erre van példa . . . — Természeiesen. Hány nemzet él Ame­rikában egységben, saját egyéni kultúráját kifejlesztve. Olaszok és japánok és a fran­ciák Kanadában*. A probléma megoldása te­hát attól függ, hogy át lehet-c hidalni vég­legesen a differenciákat. \ határok fájó problémája, amely csak látszatra fáj, eny­hülhet és meg vagyok arról győződve, hogy minden intelligens magyar tudja: a nemzet nagysága kultúrája nagyságútól függ és nem a határok fontosak, hanem az adottságok. Mennyivel messzebb él az erdélyi szászság a németségtől, mint az erdélyi magyar a ma­gyarságtól és a szászság önálló egység és épp úgy fejlődik és produkál, mintha nem is volnának határok — szinte észrevétlenül. — Sine ira et studio — fejezi he érdekes nyilatkozatát Isac Emil. — Nem gyűlölni kell, hatnem szeretni s akkor minden szép és jó szándék könnyen valóra válik. Az az iró, az a költő, aki gyűlöletet hirdet — nem iró, nem köttő. Egy princípiumon alapul minden, nincsen különbség az emberi élet­ben, az anyák szive egyformán dobog Ad- dis-Abcbaban és Rómábem. Parisban és Ber­linben Yokohamában és Budapesten. Ezt a dobogást nem változtatja meg semmi. — Igen — mondja mosolyogva és elnéz a süteményres pult felett ezért kell irói közeledés és őszinteség. Próbáljuk megérteni egymást és megszeretni egymást. Ezért ké­rem magyar irótársaknnt, váltsák ki útleve­lüket abba a bizonyos országba, ahol megbe­széljük a kulturközlekedést. Szerezzék be és tartsák készenlétben. Váltsák ki ők is azt az útlevelet, amit én már kiváltottam és en­nek az útlevélnek az legyen a pecsétjén. Keep Smiling! Mosolyogni! Marton Lili. Isac Emil — a romáin-magyar liulhirközeledésrol __

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom