Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-18 / 214. szám
/; /. I. ti N 7. tik Z’i'TiSKXJtjXWFZH lyCCVtfilHEBHnEUMA: 19 3 5 M /. e p t c m her I H«■wwwiwr mm vmm'm A Jóslat... Az a harc inelv a szélsőséges jobbohlal rv a »lomokI ar ia 11ivoi közölt lucgindull. na Inuk is mind hevesebi»»* Wc/d válni. A Imre kimenetele, lm csak valamilyen rrndkivWi esemény kö be nem jön, a melyebben gon- di ük odók és nem a látszat nlán ilelök elöli lem lehel kétséges. \ jobboldalink előrelő est* mind s/emlwtünobbe \ illik. így a gazdasági, valamint a nálunk léle/ó spécii ikns politikai viszonyok is nekik kedveznek Mi ugyanis a ..demokrata' pál lok jóvoltából, a bábom óta kevés m»*gs/akitással. államin sajtócenrura. ostroniállapol és különböző, az írás és a szólásszabadságot korlátozó drákói rrndNirvények malma alatt állunk, elünk és lélegzőnk. í ven állapotnak tudhat«) be aztán. hogy amíg a jobboldaliak szabadon. sőt áldcmokraiu pártjaink részéről egy kis jóindulatú elnéz»*ssel hirdethetik elveiket es hinthetik el a gyűlölet tanát, addig a valódi demokrácia híveinek szája he van csukva és kezeik gúzsba vannak kötve. Ez oknál fogva a harcot a jobboldaliak ellen lulajdonképen csak áldemokrata pártjaink folytathatják. Már pedig, ki nincsen azzal tisztában, liogy a pártok is épp úgy irtóznak a jövő zenéiétől, vagyis az igazi népuralomtól. akár a legszélsőségesebb jobboldaliak? Szerelnék megállítani az idő folyton gördülő szekerét s épp úgy megvetik a szeretet és a szociális igazság uralmát, mint a legreak- cionáriusabbak. A különbség a lsét tábor között csak az, hogy amíg a jobboldaliakban megvan a bátorság, hogy követeléseiknek és vágyaiknak nyíltan kifejezést adjanak, addig emezek a szemérmetest adják, a kenetteljest. Vizet prédikálnak és a legralIinúllabb izii borokat isszák. A világ szeme elölt a könyöriileles- ség zászlóját lobogtatják, közben tetteik teljes szívtelenségre vallanak. Megtagadják saját szülőanyjukat, aki megnyitotta előttük a hatalom kapuit és odasegitette őket. A demokráciát. Hiszen saját szemeink láttára i folyik a demokrácia elveinek ü általuk történő megcsúfolása és lábbal tiprása. A véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát megfojtották. A kisebbségi jogokat semmibe • eszik. És végül látjuk, amint ölhetett kézzel állnak meg a tömegeknek a válsággal való viaskodásával szemben. Ilyen körülmények között, mikor mindenki azt látja, hogy a gazdasági helyzet egyre rosszabbodik és pedig a jobbra való fordulás reménye nélkül, a közélet meg át van itatva korrupciótól, a közalkalmazottak túlnyomó része barátságtalanul viselkedik a közönséggel s a sikkasztok és partamázók sáskahadával kesztyűs kézzel bánnak, csoda-e, ha sokan, akik csak a tünetek ulán Ítélnek, mert a baj igazi okát nem ismerik, a megutált veder helyett az ismeretlent választják? A tömeg csak azt látja és csak azt tudja, hogy a mai helyzet elviselhetethaiy Ebből valahogy ki kell menekülni. Erre a demokrata pártokat képteleneknek látja. Jönnek most a jobboldaliak. Helyzetük könnvii. mert igazi ellenfeleik némaságra és tétlenségre vannak kárhoztatva. Ezeknek ugyanis nem kell egyebet tenniük, mint rámutatnak a tényleges helyzetre és mindezt a demokrácia rovására írják. Ezzel szemben ők ígérnek rendet. A korrupció kiirtását. A közéletnek a sikkasztok és panamisták szemétnépségétől való megtisztogatását. Az állami gépezet leegyszerűsítését. A köz térhetnek a leszállítását. Aztán végül, mint főütőkártyát. kijátszák a többségi népnek a kisebbségek rovására való anyagi boldogulásának Ígéretét, kiket szintén bűnbakul állítanak oda. Számításaikat három tényezőre alapítják. Az emberek hiszékenységére, az önzés ösztönére és az áldemokrácia jóvoltából, az igazi ellenvélemény megnyilvánulásának a lehetetlenségére. A nagy többség a külsőségek, a látszat után itél. Ellenvélemény hij- ján elfogad egyoldalú magyarázatot is valamely tényről, dologról, ha az tetszetős formában a lehetőség látszatával bir. Aztán mi könnyebb, mint az egoizmus ösztönét és a sovinizmus érzetét felkorbácsolni? E kettő karöltve minden tárgyilagos gondolkodást és észszerű logikát lehetetlenné tesz. Az egoizmustól és a sovinizmus indulatától elborított ész nem törődik a holnappal. Annái kevésbé a világ forgandósá- gával és minden földi hatalom múlandóságával. A pillanatnak él. E kettő együtt teremti meg azt a mindenre elszánt hadsereget, mely a szélsőséges jobboldal uralmát diadalra fogja juttatni. Mint mindig, úgy most is be fog tel jesedni az a természeti törvény, hogy minden előnyt, maidén haladást csak kisebb vagy nagyobb áldozat árán lehet elérni. Ez a természet rendje. Ez ellen sóhajokkal semmit sem lehet tenni. Tény, hogy a mai helyzet úgy gazdasági, mint szociális szempontból teljesen tarthatatlan már most is. És mindinkább azzá lesz. Ezen tehát változtatni kell. Ha mar most az áldrnuikracizi amely zi szélsőséges jobboldallal s/cinbcn nem elveket, eszik /selx* 1 véd nem tud átalakulni igazi (leniokezt<• iává, akkor cl log tűnni. Nálunk sajnos, jelenleg nincsenek zulvzi n/.ok a lehetőségek és a/ok a tényezők, me Ivek ;iz igzizi demokrácia uralmát meg Ind mik teremteni az áhleinokráeiávn! szemben. Így helyei el fogja foglalni a szélsőséges jobboldal. Hogy ez az uralom nem lesz liosz- szii életű, ziz lermés/eies. Hiszen minden olyan uralom, legyen az látszatra, a mások lei meszelés jogainak megtagadására és <*m beri mivoltnk srinmilin ételére van alapítva, z I / általános emberi haladás útjában csak egy rövid lélegzetű kilengést képezhet. I ellát el fogjuk viselni ezt is abban a biztos Indái ban, hogy utána aztán eszik :«/ ziz uralom jöhet, mely a kiegyenlítődést fogja megteremteni minden irányban. A lermészetben mindtől ;i kiegyenlítődés felé tör. Kz alól nem képezhet kiléteit az emberi társadalom sem. Porol Vidor. „hitiem többéi senki sem log leugrani!“ —mondja a Generala-palota házmestere.—Visszaemlékezés három öngyilkosság borzalmaira. — Intézkedések: — öngyilhasjeíölteh eilen CLUJ. (Az Ellenzék tudósi lója lói \ lorga utca ö. szám alatt egy hatalmas, karcsú, szürke épület emelkedik az égnek, a Hcne- rula biztosító palotája, bent. a par lépésnyi udvar feleli szédítő magasságban kanyarognak a lépcsők, látszanak ziz erkélyek, amelyekről hu lenéz az ember, iigv érzi, hogy hívja, csalogatja a mélység. A negyedik emeleti erkély egyszerű, szürke és hajszálnyira olyan, mini löbhi larsai. Mégis megborzongok, mikor felnézek. Onnan ugrott le csütörtökön délután fél kellőkor Patai János (’>‘2 éves helvhcli kereskedő. Indiait darabokra törte, belső sérülésekét szenvedett és sírva, zokogva itthagyta az életet, amelyet eldobott magától és amelyet az utolsó percekben mégis őrülten szeretett. Apukám, miért csináltad ezt? Vasárnap délelőtt, mikor színes tömeg hullámzott a téren és - gyermek, üreg egyaránt örvendett a meleg napnak, az éleinek, felkerestem a Generala biztosító palotájának házmesterét, hogy elmesélje nekem a halál- ház három öngyilkosának hiteles történetét. Nichita Simion házmester, aki a palota felépülése. tehát tizenegy év óla intézi a ház ügyeit, nem volt otthon. EJ men t a legújabb áldozat temetésére. A felesége azonban itthon van és készségesen áll a rendelkezésemre. — Az első öngyilkosunk a Sole litográfus volt. Ezt az esetet legjobban én tudom elmesélni. mert én láttam és még most is ugv emlékszem mindenre, mintha tegnap történt volna . — Kora reggel volt. Én dolgozom bent a konyhában, mikor hallom, hogy valami puffan az ajtó előtt. Gondolom, hogy az erkélyeken porol«» cselédek ejtettek le <'gv szőnyeget. Kilépek az ajtón, de visszahökölök, mert látom, bogy a küszöb előtt egy férfi fekszik. Nem gondoltam semmi rosszra, azt hittem, hogy elesett. Átszólok a szomszéd szobában dolgozó öreg szolgához, Pista bácsihoz, hogy jöjjön segítsen, emeljük fel. Kijön az öreg, megfogja a fekvő ember de- ; rekát és elsáppadva veszi észre, hogy az egé- szén összeesik, összeroppan. Ekkor már tud- ! luk, hogy mi történt. Értesilcttiik a mentő- ; két. a rendőrséget és a Sole ur hozzátartozóit. Elsőnek a kis gyermeke szaladt a szemben lévő házukból át. Letérdelt az apja mellé és igy zokogott: — Apukám, miért tetted ezt? — A látvány úgy megviselt, hogy miután Sole urat elszállították a mentők, rosszul letlem és utána hetekig feküdtem betegen. — Azt nem tudják, hogy miért lett öngyilkos? — Mi úgy hallottuk, hogy családi viszályok kergették a halálba. Érdekes az. hogy miután leugrott — mert leugrott és igy került az erkélytől meglehetősen távol levő házmesteri lakás bejárata elé — magához lért és néhány zavaros mondatot beszélt is. A mentőkocsiban halt meg. Báró Adorján . . . J Ennek nevezte magát, címeres névjegyet j hordott és mindenki úgy ismerte, mint Cipi 1 l»áró. Ö volt a második áldozat. Ezen a városon alig volt ember, aki ne hallott volna I róla. j — A második eset késő este történt. Tél I volt havazott és egy több méter magas hókupac állott az udvar közepén — meséli Nichita házmester, aki közben visszatért a temetésről. — Valami dolgom volt kint és végigmentem az udvaron. A bejárat folyosójának a végiben, a járda mellett, féltestével a hó- csonióra dűlve találtam Cipi bárót. Kalap nem volt rajta, leje havas volt. Nagyon furI csán feküdt ott és az első pillanatban azt gondoltam, hogy részeg. Fiammal egy széket hoztunk, hogy leültessük. Mikor feiernd tűk. akkor láttuk, valami baja leimt, mert arra lehetett hajtogatni, amerre mi akartuk. Egy csepp vért sem találtunk rajta. Teljesen eszméleténél volt. Ő maga mondotta, hogy leI ugrott. Szalasztani akartam a fiamat, hogy telefonál jón a rendőrségnek és a mentüknek. de ö tiltakozott: — Ne hív ják sem a mentőket, sem a rendőrség«*!. Nem kell nekem. Aztán figyelmezlelelt. hogy a kalapja valahol a kapu aluli van, hozzuk el. Nemsokára megérkeztek a mentők, elszállították. A klinikán halt meg pár perccel a beszállítása után. () miért lett öngyilkos? Nem tudjuk pontosan. Valószínűleg a nyomor és a nélkülözés miatt. Mindkét öngyilkosság olyan csendben, olyan észrevétlenül történi, hogy maguk a lakók is csak az újságokból értesültek a két tragédiáról. Az utolsó öngyilkosság Patay Jánost életében egy pillanatra sem hagyta el kiegyensúlyozottsága és pedáns- sága. Mint egy hajszáitinom pontos gép dolgozott az utolsó napig, amikor ugyanolyan kimértséggel, mint előző sok száz napon át, felöltözködött és megborotválkozott. Életében csak egyszer billent meg lelki egyea- sulya. És abban a pillanatban vetette át magát a korláton. Egy másodperc múlva, bár összetörve is, de újra a régi életéért remegő 62 éves öregedő ember volt. Mindent megbánt, mindent szeretett volna visszacsinálni. — Nyöszörgőn és segítséget kért — mondja a házfelügyelő. — Könyürgött, hogy mentsük meg, mert megbánta tettét. Nem is ugrott le, inkább esett. Az egyik erkélyben meg is ütötte lábát, úgy hogy ez csökkentette az érést. A lábai apró j csontokra voltak összetörve és a szakadt j nadrágon keresztül erősen vérzett. — ö is magánál volt. Bemondotta a nevét 1 magyarul, később románul, úgyszintén az utcának a nevét, ahol lakott és a házszámot. Még haldokolva is pontos és pedáns volt. A mentők beszállították a klinikára, ahol még két órát élt borzalmas tette után. — Hogy mi indította err«^ pontosan mi sem tudjuk. Csak hallottuk, hogy talán az I uj üzletével volt valami baj. Estében majdnem rázuhant a viceházmesternére, akit annyira megrendített az eset, hogy most ő is beteg, ő voM az egyetlen, aki látta az öngyilkost a levegőben repülni. De ezzel az esettel, azt hiszem, le is fog zárulni a házban történt öngyilkosságok sorozata, mert az igazgatóság úgy határozott, hogy az erkélyeket le fogja zárni és a feljárókon az ellenőrzést meg fogja szigorítani. Ezt kénytelenek vagyunk megtenni, mert úgy elszaporodtak házunkban az öngyilkossági kísérletek, — folytatta tréfásan a derék házmester — hogy már azon gondolkoztunk, hogy jó pénzért kiadjuk az öngyilkosoknak az erkélyeket. Első emelet 200 lej, második 400. harmadik 600 és a negyedik, amelyik a legbiztosabb. 1000. — Azt. hogy lezárjuk az erkélyeket, okvetlenül írja meg kérem — fordította komolyra a beszédet Nichita Simion. — Tudja meg minden titkos és nyílt szándékú öngyil- kosjelölt, hogy innen többet senki sem fog leugrani. Ezzel be is fejezte rövid, de annál borzalmasabb előadását az ..öngyilkosok házának" felügyelője. Reméljük, hogy igaza lesz és a gyönyörű palota ezentúl nem fog szomorú szenzációkkal szolgálni a közönségnek. (m. b.) Iskolakön]??, Ír© és rafzszer Salzburgi iiatalemher (Brioni). Egy szombat reggel mentünk ál ha jón Briouiba, busz líráért oda - vís^/a. fürdés a hires brioiii i plá/.son, (amely inkább hires, mini meglepő), meg a többi gyönyörűség mindössze busz lírába kerüli, de a ki rándulást rendező ha jé* Iái -a-ág embere figyelmeztetett, hogy vigyünk ebédet mert Bri- oniban lobi*- kerül az ebéd, mini az. egész utazás. Brioni azért drága, mert lele. van sztárokkal és milliomosokkal és-amerikaiakkal. Abbázia. Lovrana, Moseliieua és Medea százszor szebb, mint Brioni, de ha a milliomosok kitalálták, hogy Brioni divatos és előkelő és méregdrága, akkor az. igaz, rendkívüli szépség nélkül is, meri a milliomosoknak t'*s sztároknak pénze van, akinek pedig pénze van, annak igaza is van mostanában. A salzburgi fiatalember velünk jön. mert a salzburgi fiatalember mindenüvé megy ahova egyáltalán csak menni lehet. Ö -az. aki megmaszta a Monte Maggi őrét, aki kirándult az. összes kirándulható helyekre s aki — ha már útlevelem van, menjek el mindenüvé — felkiáltással még a Spitzbergákra is elmenne, ha történetesen oda is hirdetne kirándulást a Compania Navigazione Italiana. Jön velünk a rettenetes salzburgi fiatalember, jön Brioniba <=s hozza az újságpapírba csomagolt ebédjét s kecses uszóruhájál, amely kézzel van horgolva, sötétkék, sárga széllel kidiszitve, csipkeszerücn. Jön és megmutatja Brioninek az eres lábszárát. amiről nem tehet szegény, de ami szörnyű látvány, lábszár hurkákkal és csak az egyik, a bal. Amellett csak ne beszélne. Az hagyján, hogy az otthoni plázson is. a Parenzoban mindig ölében egy hatalmas újság, amiből lekváros kifli végeket szedeget és dug a szájába. De mikor elkezdi, hogy: — Sehen is dasz Léim hü, nickt waar? De nem lehet azt betűkkel leirni, ahogy ő beszél. Julius óta itt van Olaszországban, nem tudom felfogni, hogy miért nem maradt Salzburgban, mikor itt szoktak leírni azok a gyönyörű ünnepi játékok! Itt ül velünk a hajó fedélzetén és eszik. Lenszöke haja feláll. .Aztán összehajtja az újságpapírt s ledobja a fedélzetre. Jön egy matróz, felveszi fejcsóválva, ledobja a tengerbe a szemetet. — Na? — szól indignál(3dva a salzburgi fiatalember — „waas bab ich gemacht. Nix! Interessant“! Br.ionrban rohan a cabanába. veszi a síikkel t kosztümöt, ül ki a partra és mindig- mindig a közeliinkben és elbeszéli, bogy tegnap kivel táncolt a Quamerobau, egy amerikai nővel — azt mondja. Azután elmegy a golfpályára, mert minden áron golfozni akar. Általában mindent akar s mindent kipróbál, szörnyen látszik rajta, hogy ö most vadul és sürgősen élni akar. Egv napig vagyunk Bcioníhan. de ezalatt az egy nap alatt minden örömünket elrontja a salzburgi ifjú. Nem lehet egy percig nyugodtan ülni a parton, mert odaáll, zörgeti az újságpapírt és beszél, mindig magáról be- srél^ Van a társaságunkban egy fiatal repülőtiszt. Int nekünk, hogy ő majd eltávolítja a csipke trikóst. — Mondja maga mindig újságpapírból eszik? — kérdezi ártatlanul. — Ó. csak kiránduláson — feleli a salzburgi fiatalember. — És mondja — folytatja a tiszt gonoszul — ottan, Salzburgban ez a csipkés trikó a divat? — Oh nem — szól a salzburgi fiatalember — ez csak toldás, a mamám kitokkstta, mert kinőttem. Nagyon szeret a mamám, ó, a muti w ancien haar! Rém szeretem, mindennap irok a m útinak . . . Nagy-, csontos, kedves kisfiú most, a szörnyű lábával és csipkés trikójával, amit a muţi kitoldott. Eiszik az újságpapírból s hagyjuk. hogy egyen, szemetel és hagyjuk, hogy szemeteljen, beszél és hagyjuk, hogy beszéljen. Mert ahogy azt mondta, hogy muti. abba benne volt. hogy a salzburgi fiatalember igen-igen jó fia a unitijának. (M. L.) Jókai Mór olcsó hönyvnapí kiadásai.: AZ UJ FÖLDESUR. fűzve 66. ízléses vászonkötésben 96 lej. AZ ARANYEMBER, kitűnő kartonált kiadásban S6 lej. Még néhány példány kapható az Ellenzék künyv- osztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Kérje a könyvnapi szenzációk ingyenes jegyzékét.
