Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-09 / 180. szám

f I r f' v r ft K 1 9 J fi U 1/ V 1/ ■ 2 i u u 9. Rudi Cl. ILI. (A/ Ellenzék ludósitójálól.) kö/ön- \rg<>s szürke kis majom volt. Olyan, mint lobbi tör.sai, amelyek százával ugrállak ma­kogva a forró Afrika terebélyes konyérfáin. Egykédvnon ült reggellöl-estig szűk ketreoé- Ihu cs csillogó, szomorú szemeivel állan­dóan maga elő meredt. Talán gondolkozott. Néha-néha, mintha megcsapta volna orrát a lármás dzsungelok izzó levegője: felugrott rongyokból készült fekhelyéről és vadul ráz­ni kezdte ketrecét. Ha valamelyik rosszaka­rója közeledett hozzá, csodálatos ösztönével mindig megérezte: tombolni kezdett és vad, sötét düh öntötte el szemeit. Egy ilyen alka­lommal történt meg, hogy mikor a háziasz- szony — akii a majom úgy látszik halálos ellenségének tekinteti ketrece mellett fog­lalatoskodott. megreccsent az egyik rács, Rudi kinyomta szürke fejét, barna mellét a résen és a következő pillanatban az as­szonyra vetette magát. Az idős nő elsikoltotta magát. Ebben a pillanatban kezdődtek meg a Ma- celar-utca 14. szám lakóinak rémórái és vet­te át az udvar feletti uralmat a szürke majom. A dzsungel-tánc De közbelépett és ideiglenesen megmentette a helyzetet Zsoli, a kutya. Az értelmes kutya a sikoltástól felingerült, az eltorzult pofáju majom és elsápadt asszonya közé állt s mo­rogva farkasszemet nézett a majommal. De nem bántotta. Régi barátság kötötte őket ösz- sze és sokszor együtt osztozkodtak egy-egy izes falaton. Csak állt és morogva, felhúzott invekkel várta a támadást. Ám az összeüt­közés elmaradt. Rudi lassan félre nézett, né­hányszor megfordult maga körül, aztán mint a fergeteg. újabb áldozatára vetette magát. Ez a ház egyik lakója, egy hetedikes gimna­zista, messze földön hires verekedő volt, aki lakásuk ajtajában állt közbelépésre készen. Mikor meglátta a feléje porzó majmot, nem sokat habozott, bevágta maga mögött az aj­tót. A szobában remegve gyülekeztek a be­menekült lakók és aggódva figyelték a be­zárt ajtót. A majom nem jött zavarba. Meg­találta a nyitva hagyott szobaablakot és sötét, bosszúálló képpel, váratlanul a: ajtó előtt suttogva összebuvók háta mögé került. Izga- lott volt és félelmetes. A tűzhely alól kirán­tott hasábfákkal védekeztek az őrjöngő ma­jom támadása ellen. Rudi lépésről-lépésre adta fel a terepet és csak akkor hagyta el a szobát, amikor egy fa eltalálta és ráncos, szürke fejét elöntötte a vér. Ijedten kezdett makogni valamit és kiugrott az ablakon. De fékezhetetien vad­sága, amelyben ott lobogott a trópusok tüze, egy pillanatra sem lankadt el. Le és fel ro­hant az udvaron, majd megállt és apró, erős fogait csattogtatva, szédült táncba kezdett. Ide-oda himbálta karcsú, szőrös testét és olyan groteszk mozdulatokkal csapkodott hosszú karjaival maga körül, mint valami­kor valahol a dzsungel füves vad tisztásain embernagyságu ősei. De már nem volt benne semmi félelmetes. Elkábitotta a szabad le­vegő és boldogan forgott maga körül. Hirtelen abbahagyta a táncot és hatalmas ugrással a ház falának támasztott nyitott konyhaszekrény legfelső polcára vetette ma­gát. Ekkor már üres volt a nagy udvar és fia­tal, öreg, férfi, nő, a gondosan bezárt ajtók, ablakok mögül leste a majom szertelen moz­dulatait. Rudi egy mozdulattal, mint valami hisztérikus asszony, verte le a polcon levő tányérokat, üvegeket és élelmiszereket. Az edények hangos csörömpöléssel törtek da­rabokra a földön. Egv ideig feszült, ideges csend következett. Rudi kockacukrot talált és majszolni kezdett. Valami megzavarhatta, mert pillanatok alatt rohant fel a közelé­ben levő hatalmas gesztenyefára és eltűnt a lombok között. Valami hatalmas puffanássá* kötött ki a földön: a gerlioék ketrece volt. Az idejében kimenekült szürke vadgaiamb jedt szárnycsapkodással menekült az ég felé . . . Rudi csodálatos előadást rendezett. Fősze­replő és szerző volt egy személyben, az ajtó nögé menekült lakók pedig a nézők . . . Megáll az utcai forgalom Ekkor már tekintélyes tömeg gyűlt össze a ház vasrácsos kapuja előtt és bámulta a majomkomédiái. Pillanatok alatt szétfutott az utcában a majomvadászat hire és a kapu előtt felgyülemlett szekerek, emberek eltorla­szolták az utcát. Sokan beakartak jönni, be kellett volna zárni a kaput. A ház egyik la­kója felmászott a ház fedelére, átmászott a szomszéd udvarra, kikerült az utcára és úgy zárta be kívülről az ajtót. A már felbátoro­dott lakók pokrócokkal próbálták lefogni az ugrándozó majmot. Nem lehetett. Rudi ismét dűhöngeni kezdett, mire mindenki bemene­tűit az ajtók mögé. Két óráig uralta a majom az udvart. A/ esel szörnyen lets/hetett neki. Ide oda rohant, kimászott a kapura és válogatott um látványokkal szórakoztatta az ,,egyjegyűit közönséget". Később lccsendesedctt, vissza sétált az udvar közepére, leült és szomorúan megvakirrta a fejét. Meg volt sebesülve, sza­kadozottan makogott magában és bicegett. I elszabrtditják az udvart Fiatal hölgy lépetl l>e az utcaujlön. A ma­jom gazdája és ápolója voll, éppen akkor érkezett meg a városból. \ majom izgatot­tan neki ugrott, de mikor látta, hogy nem hadonászik, nem védekezik, csak nyugodtan megáll, vissza húzódott. Már nagyon össze volt törve és nagyon szomorú volt. Az első üss/eesapásoknál megsebesítették és az utcá­ról megdobálták. Ráncos, szürke arcbőrén vékonyan csurgóit a sóiét vér és hosszú, szőrös lábával egyre jobban bicegett. Nem értéllé a helyzetei, nem India felfogni, hogy miért verték meg, mikor ő csak a maga mód­ján akurl szórakozni. Szomorúan ingatta a lejét, aztán alig hallható, apró morgásokkal lassan visszahúzódott, visszacsúszott ketrecé­be és egykedvűen engedte, hogy rázárják a ketrec ajtót. A bezárt lakásajtók lassan, habozva fel­nyíltak, a lakók ellepték az udvart: a ház az ostrom alól felszabadult. Néhányan odame- lészkedlek a ketrechez. Rudi fázósan össze­húzta vackán magát és fáradtan lihegett. Mi­kor pedig asszonya benyúlt ketrecébe és vi­gasztalva, lassan simogatni kezdte csapzott szőrét, Rudi felült, végig simította sebesült, apró fejét és véres, fekete kezét kinyújtotta asszonya elé, mintha mondotta volna: Látod, megvertek . . . Ilyen csodálatos teremtés volt Rudi, a szürke majom. wmmBB (m. b.) Riport a világ leggyorsabb gvpUöcsi pályáidról A Führer kezdeményezésére „ezüsá nyilakat“ épitfenek a németek A gépkocsiversettyek evangéliuma: Könnyűség, az utón fekvés tökéletessége, aerodinamikailag korrekt alakítás és iegncigyohb gyorsaság... BERLIN. (Az Ellenzék németországi tudó- silójától.) A kora reggeli grunewaldi sétálók célja sokszor az Avus, Európa és a világ legnagyobb automobil versenypályája. Mert az ember sohasem tudhatja, nem-e próbál ki az Auto-Union titokban valami újítást, vagy nem-e láthatja a Mercedes gyárak ..ezüst nyilait" nagy robajjal, valósággal gurulva repülni, ami mindig nagyon idegfeszitő, at­tól eltekintve, hogy el lehet dicsekedni: el­sők között voltam, aki látta. Tulajdonképen, miért s mit láthatott az ember? Ezt a di­csekvő sem tudja, mert az újításról, vagy a próba céljáról nem lehet még semmit tudni. A különböző „istállók" indulói és montőrjei ilyenkor olyanok, mintha némákkal állana az ember szemben, még egymáshoz sem szó­lanák egv szót sem, ami csak emeli a titok­zatosságot és fokozza a köriilállók kíváncsi­ságát. Mercedes-tréning Ma a ..Mercedesek" vannak a pályán. Csend van, csak a túrázó motorok bugása hoz élelet. A versenyzők olaj és benzin sza­gú, piszkos ,,kittlik"-ben cigarettáznak, a montőrök a párolgó masinák fölé hajolva dolgoznak. Csak Neubauer főmérnök, a Mer­cedes verseny-menedzsere élénk és dicséri a „gyerekeket" örömtől mosolygó arccal. — Hogyne dicsérném őket, mikor 300 km.-esnél (t. i. tempó) töhlret futottak! Kép­zelje el, mit jelent ez," mikor az első Avus versenyen — in anno 1921 — Frízt v. Opel 128, 4 km.rel, akkoriban fantasztikus sebes­séggel futott ezen a kis gyűrűn és ezzel ide­ális versenypályává is avatta. A szófukarságáról ismert ember szájából a boldogságtól ömlenek a szavak. Program a verseny ekre — Mire törekednek ma a versenykocsik­nál? — kérdéssel indul meg a beszélgetés. — Rekordra! Mely szóval természetesen a tökéletességet, elsőranguságot és verseny­győzelmet is ki akarom fejezni. De minde­nek előtt könnyűség, az utón fekvés tökéle­tesítése, aerodinamikailag korrekt alakitás és legnagyobb gyorsaságok szükségesek. Ez a négy pont szerepel a: 1934—36-os automobilversenysport nagy fontosságú pro­gramjában. Tudni kell ugyanis, hogy a gépkocsiverseny­zés fennállása óta ennek főirányitója a — program. Az első versenytől, mely' 1894-ben Paris—Rouen között volt, a gyárak minden évre egy tervezetet állítanak fel, melybe a javulásra szoruló dolgokat veszik be a tö­kéletesítés és gyorsaság fokozásának érdeké­ben. így' jutottunk el a fordulatszám növe­lésén, a hajtóanyag használatának csökken­tésén, a kocsi könnyűségén, négy kerékféken, kompressión át a cseppformáig és a mai „négy pontig“. v Az „ezüst nyilak“ Általános dolgokról beszélt. Kérem, mond­jon valamit a Mercedes versenykocsiról, mellyel az idén Fagioli győzött ezen a pá­lyán. — Sikerünket tulajdonképen a ,,Führernek“ köszönhetjük, ki az auto­mobilsport tervszerű elősegítésével jutta­tott minket is győzelemhez. .4 német ver­senykocsik építése stagnált. Az ő kezde­ményezése tette lehetővé, hogy 1934-ben megint versenykocsikat építhettünk és starthoz állhattunk. Uj kocsiainknál mindenekelőtt a franciák és olaszok több éves előnyét kellett behoznunk, mig „ezüst nyilainkat" megépíthettük. Ezek­nek súlya 750 kg. A motor sorban nyolc ci- linderes függő szelepekkel. Acél konstruk- j cióju cilinderek, milyeneket Daimler—Benz I használt több éves tapasztalat után repülő- j gépeknél. Négyliteresek és több mint 300 1 lóerőt fejtenek ki. A kompresszor vertikáli­san van a cilinderblokk előtt elhelyezve. A gyújtás Bosch mágnessel, Bosch gyertyán át történik. Négy menetesek, drótküllős kere­kekkel, „Conti “ gumikkal. Több értékes nem­zetközi győzelem után a sebességi rekord- kísérletek a Budapest melletti gyóni pályán koronázták meg fáradozásainkat. Carracciola futotta ki ott a legnagyobb sebességet 320— 855 km. óránkénti sebességgel. Ezzel a Mer­cedes—Benz lett a világ leggyorsabb verseny- kocsija. Fagioli, az idéni győztes Fagioli, az 1935-ös Avus győztese. Fővo­nása. a győzelmen kivid, hogy mig más ver­senyzők 2—3-szor. sőt négyszer is cseréltek gumit, addig ő lefutott liz kört, 200 kilo­métert, anélkül, hogy gumidefektje lett volna, mit ésszerű vezetésének és nem kevésbé sze­rencséjének köszönhetett. Neubauer főmérnök beszél helyette, mert éppen átöltözik. Harmichét éves. Motorver­senyzői karrierjét motorbiciklin kezdte. Salmsonon, Maserati in és Alfa—Romeo gé­peken jutott cl 1933-ban az olasz győzelme­kig. 1934-ben került a Daimler—Benz mü­vekhez. Ü a felnövő fiatal német versenyge- neráeió mintaképe, ki nagy versenvlapaszta- latával kiválóan tudja vezetni az egyiiléses könnyű versenykocsikat. Fagioli kiváló em­ber és mindig vidám jó barát. A szerencsés v. Brauchitsch A legszorgalmasabban készül a versenyek­re v. Brauchitsch, ki itt legfiatalabb, mint ember, de mint versenyző a legrégibbek közé tartozik. Éppen érdekes esetet mesél el ver­senyzői élményeiből: — Mikor a Mercedes versenykocsikat az olasz autóutakon próbáltuk ki, mert Német­országban a hó és jég minden tréninget le­hetetlenné tett, éppen 250-es tempóban szá- guldtam, egyszerre egy kő átüti az egyik hátsó gumit. Kilencszáz méteres „keresztbe* fekvős“' menés után lestoppoltam a kocsit, snélkül, hogy valami bajom történt volna... — Tudjátok — folytatja egy közbevetett kérdésre —, ha nekem valaki tiz nappal az- ţlott azt mondja: Az ember mindig el kell legyen készülve egy gumidefektre — azt mondtam volna: Nem létezik!. . . Nálam még sohasem történt meg. Viszont, ha valaki azt mondja, hogy 250 km.-es tempóban egyik gumija szétmegy, azt felelem: Annak az em­bernek vége ! ... És látjátok, éppen velem történt meg, hogy tényleg defektet kapott a gumim és a 250-es tempó dacára, mégis el­mesélhettem ezt az élményt. Az egyik kicsit kételkedőén bámuló kiván­csihoz odaszól: — Próbálja csak meg versenykocsival leg­nagyobb tempóval egy tarlón keresztbe szá­guldani! Geier Geier száraz és szerény ember. A Merce­des—Benz kocsik készítésénél és befutásánál már részt vesz, mint technikus. — Fiatal gyermek voltam, mikor verse­nyekre kezdtem készülni. 18 éves koromban Wiesbaden mellett, hegyiversenyen nyertem az első dijat motorkerékpáron. Csak később ’ kerültem kocsira és Bugattin futottam. Igye­kezni fogok ezeken a gépeken is dicsőséget szerezni. Startjainál tanusitolt technikája és kitar­tása lehetővé is fogja ezt tenni, ö az után­pótlás reményíeljesebbjeihez tartozik. Ezalatt előgurulnak a gyár nagy szürke teherkocsijai, melyek olyanok, mint egy-egy hatalmas butorszállitó autó. Az „eziist^ nyi­lakat“ vigyázva betolják. Sok sikert! És el­búcsúzunk. M. E. Pinkász, a távbeszélő Ez a Pinkiíz nem telefonkészülék, hanem élő j éi hangos (főLcg hangos) távbeszélő, aki Clujtól, ahol felszáll a vonatra, elkezd beszélni, egészen i vasárnapi kirándulásának céljáig. Ez. a cél két és félórányira van Clujtól, s Pinkász. átbeszéli a távot rajongó ifjú hallgatóinak, akik percenként lelkesednek: Nahát ez igazán remek! Mic'oda szellemes ember ez a Pinkász. Pinkúiznak kék inge van, irtózatos bő, bugy. £: gyos térdnadrágja s kacér basque-sapkája. Csoda hangja van és páratlan beszélőképcssége. Kifejező ereje, választékos modora van Pinkárznak s ha regényt írnék róla, az lenne a könyv cimc: Pin. kász ur utikalandjai. Mert Pinka /. utikalandjai rendkívüliek, nincs az a Sven Hédin s az a Scott kapitány, aki kü. lonbckkcl dicsekedhetne, igaz, hogy Sven Hédin például nem Tărgu-Mures és Oradea és Ploeşti és Cernăuţi körül élte át ezeket a kalandokat, mint Pinkász, akivel csodálatos dolgok történtek ezen az útvonalon. Megtörtént vele például, hogy ő a Tárgu-Mures.i vonaton volt, a jegye egy másik vonaton, s a csomagja a harmadikon. — Azt mondja a kalauz — igy meséli Pinkász, — hogy ő ilyet még nem látott és ő (úgy mond. ja eső, és helyett az ő-t parányi hanyag nyögés, sei), hogy ő ilyen hidegvért se látott, mert meg se rezzentem, egy arcizmom se rânduit abszolúte, éső direkt fölényes voltam, mert az idegeim unberufen nyugodtak, éső higadtak... A higgadt idegzetű Pinkász tovább beszél. — Egyszer felszállók, a bét harmincasra, ott ül egy disztingvált hölgy három gyerekkel. Végig­társalogtuk az utat, a gyerekek egymás kezéből kapták ki a csokoládét, nem volt bennük semmi kollektív érzés, szerintem a rossz pedagógiai irány. Éső, mikor leszállunk, a hölgy, ideadott két gyereket, három csomagot, mentem, éső iz­zadtam éső csurgott rólam a viz éső a hölgy Bergsonról beszélt, fantasztikusan müveit volt. Képzeljétek, a Bergsont hallgatni éső csipkedni éső válaszolgatni éső mindez akkor, mikor két per­cem van az átszállásra... Pinkász sóhajt, előadást tart Bergsonról, vo­natokról, Közép.Ázsiáról, Rabindranath Tagore. ról, kollektivitásról, mindezt úti kalandjai közé szorítva, élvezve önmagát, választékos kifejezé­seit, ragyogó mondatait — népszónoknak ter­mett a Pinkász, aki, mikor elhagyja a fülkét, olyan csendet hagy maga után, hogy a vonat zakatolása parányi sóhajoknak tűnik az előbbi távbeszélés helyén, úgyhogy PinJcáiszra igazán büsz­ke lehet a mamája. (M. L.) Rablóvilág Soroca-megyében. Bucuresti- ből jelentik: Borzalmas rablótámadás tör­tént a Soroca-megvei Valticeni vasúti állo­más közelében, hol négy álarcos rabló az utón B. Richter és M. Bereu kereskedőket megtámadta és mindenéből kifosztotta. A rablók borzalmasan megkinozták áldozatai­kat. A csendőrség erélyes eljárást indított a rablók kézrekeritésére. áRNGLD ZWEIG: GlIiâOllESTER PANTHEON PROPAGANDA: Válogatóit reprezentativ könyvek OLCSÓ KIADÁSA Ferber, Edna: Cimarron Földes Jolán: Mária jól érett Lewis, Sinclair: Babbitt Lewis, Sinclair : Sam Dodsworth Európában (ket­tős kötet) Németh Andor: A párisi kommiin (1871) Smedley, Agnes: Magányos asszony Wells, H. G.: Tuno Bungay * A szenvedélyes barátok Zweig Arnold: Grisa őrmester (kettős kötet) Zweig, Stephan : Marie Antoinette (kettős kötet) Ára kötetenként: vászonkötésben 92 lei, kettős kötet 125 lei LEPAGE-ná), CLC1 Postán utánvéttel. Kérjen teljes Pantheon jegyzéket

Next

/
Oldalképek
Tartalom