Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-29 / 146. szám

< 1935 j an i us 29. BLLBNZÉK 15 MU VILÁG Villamos balesetek II. A villamosság okozta halál valójában csak tetszhalál. (Prof. Dr. Jelűnek.) Mindenki kerülhet a villanyosság mai kiterjedt alkalmazása mellett abba a felelősségteljes helyzetbe, hogy közbelépésétől vagy mulasztá­sától függ embertársa életben mai-a­dása. Éppen ezért a mesterséges lég­zés módozatait mindenkinek meg kellene tanulnia. (Dr. Parádi.) A mesterséges légzés az élesztési kísér­let legfőbb eszköze. A mentőszolgá­lat ezzel győz vagy ezzel bukik. (Dr. Hertskó.) Ha a vilOanyosság okozta balesetekre gon­dolok: képek és történetek hosszú sora vo­nul át az emlékezetemen, legelőbb talán az öreg Richmainn professzor esete. Ez a német fizikus a XVIII, század közepe táján élt Szentpéterváron és már akkor a levegő elek­tromosságával foglalkozott. Ő még valószínű­leg nem tudta, amit azóta a XX. század mo­dem. fizikusai TnegáLlapitottak, hogy a föld légkörében, az u. n. troposzférában másod­percenként átlag. iSoo zivatarral cca 5400 villám lobban el és ebből 100 a földet is én. Ellenben ismerhette Franklin Benjámin, Penn- sylvánia és később az összes angol-amerikai gyarmatok főpostamesterének 1752-ik évi kí­sérleteit. a sárkányos villámháritóvall és hall­hatta a két magyar adatot is 1673-ból és iyiy-ből Bgy Reimann nevű ember Eperje­sen ugyanis azt figyelte meg 1717-ben, hogy egy házba lecsapó villám a történetesen ott lévő vasdróton szaladt végig és így ment a földbe $e. Hasonló adatunk van 1673-ból is, de még számos ilyen eset lehetett feljegyezve már akkoriban, úgyhogy az öreg Richmann professzor 1757 körül egy a mai oszlop an­tennákhoz hasonló szerkezetet épített föl és hozzá egy különleges csengőt kapcsolt. Mert nem kisebbet óhajtott, minthogy a villámot igába hajtsa a kérdéses1 csengő működtetésére. Ám 1758-ban, éppen akkor, midőn az öreg német egyik illusztris vendégének magya­rázta a szerkezet lényegét, egy megregulázni óhajtott villám a hallgatója előtt agyonsui- totta. Az esetről még egész fiatal diák ko­romban olvastam és azóta is úgy él ez a né­met fizikus az emlékezetemben, mint az em­beri tudományszomj és vakmerőség példa­képe. Olykor a pókháló mögött is nagy veszély leskelődik. Mert az öreg Richmann professzor bizo­nyára számolt egy bekövetkezhettő villanyos balesettel, annál kevésbé számolt azonban a következő eset hőse, amikor is a baleset oka két — pókháló volt. Valószínűleg kevesen tudják, hogy egy német mérnök a pókháló­iénál szakitási szilárdságának mérése közben arra a meglepő eredményre bukkant, hogy egy bizonyos méretű legjobb acélból készült kötél teherbírása jóval kevesebb egy azonos méretű pókhálófonal-kötél teherbírásánál. De a pókhálófonál aránylag elég jó vezető anyag is. És erről nem igen tudott az a villanyos leszerelő, akivel egy északerdélyi városban a kérdéses baleset történt. Ebben- a városkában éppen trámszformátorház takarítás volt folya­matban és ezt a takarítást némely tipusu transzformátor házakban könnyen és jó el­végezhették a szerelők -anélkül, hogy előző­leg a nagyfeszültségű tápvezetéket kikapcsol­ták volna. A villamos felszerelő a nyári me­legben megbocsátható unalommal szemlélte a munkásait, amikor, á ácsü-ngve a tránszfor- mátorház egyik vas traverzéről pókhálórészt pillantott meg. Szórakozottan után-anyult, a következő pillanatban azonban a pókháló- fonal-, mint egy titáni k-ar, képletesen szólva megragadta -a főszerelőt és odasujtotta a kb. 2.5—3 méternyire l-évő magánház falához. A munkások természetesen odarohantak a foszerelőhöz, akinek azonban különböző kö­rülmények szerencsés összjátéka folytán az ütődésen és ijedtségen kívül nagyobb baja nem történt. A bekövetkező vizsgálat aztán a következőket állapította meg: a fősz-erelő a pókháló fonálon át nagyfeszültségű áram­ütést kapott, aimirőü az ujján lévő u. n. aram belyeg (erre még később visszatérünk) tanúskodott. A balesetet előidéző pókháló viszont olyan­formán került feszültség alá, hogy a vatsr-a- verz, amelyről alácsüngött, egy uj-abb pók­hálón át a nagyfeszültségű tápvezeték egyik razisahoz volt kapcsolódva. A különböző sze­rencsés körülmények azok voltak, hogy a főszerelő száraz helyen állott és a teste többé-kevésbé hozzá volt edzve villamos üté­sekhez. S végül a kritikus pókháló, miközben •az áram dynam-ikus hatása -a főszerelőt falhoz sújtotta, éppen a kellő pillanatban elszakadt, vagyis a balesetet bizonyára súlyosbító áram alól az áldozat idejekorán fölszabadult. Egy gyakori baleset kielemzése. Ez az utóbbi körülmény igen fontos, mert általában -az szokott megtörténni, ho-gy az áldozat a vezetéket, illetve tárgyat, -amelyen át -a villamos ütést elszenvedi, görcs áliVán be a kezébe, nem tudja idegien segítség nél­kül elbocsátani. És most elemezni szeretnők azt a villanyos balesetet, amelyet az Ellenzék folyó év junius hó 12-iki száma: „A szeren­csétlen cselédleányt megölte a villanyos va­saló“ címmel' közölt. Tudjuk azt, hogy De-mOan Mari konyhájának cementpadlója volt, amelyet ő vasalás közben felmosott, te­hát -a padló -az áramütés pillanatában nedves volt még. Súlyosító körülmény. A konyhá­ban ugyanekkor a leánynak egy barátnője is tartózkodott, -aki leejtette a zsebkendőjét. Demian Mari is utána nyü-t és ugyanekkor balkarjávai a 220 voltos vasalóhoz ért. Erre hangtalanul összeesett. Mi történhetett? Füg­getlenül attól, hogy a vasalónak egy még -addig fel nem fedezett tes-. zárlat a fehetett a használattól (ez a testzárlat egyebek mellett éppen a kérdéses vasalás közben is keletkez­hetett), szóval függetlenül ettől: megállapít­ható, hogy Demiani Mari figyelme a baleset pillanatában a zsebkendőre volt koncentrálva, tehát az áramütés váratlanul érte és igy az áramütés hatásához a meglepetés okozta ijedeiem is hozzájárult. További sul'yos kö­rülmények. A figyelem ugyanis, mint ellen­állás kapcsolódhatott volna az áramütés ha­tása elé, a meglepetés okozta ijedelem s -a nyomán fel1 épő görcs a test meglevő ellen­állását is lefokozza. Mindezek a balesetnél na­■MHnnnnnnHmmnRB gyón is szám-baveendő tényezők, amelyekre még visszatérünk. Felhívás mindenkihez. De elemezzük tovább a balesetet. Demian Mari barátnőjének sikoltozására a házbeliek berohantak a konyhába és azonnal kikapcsol­ták a villanyos vasalót, „de már késő volt“. Szószerin-t igy áll1 a közleményben és ez -a megállapítás valószínűleg az első mentők vé­leménye volt, amelyet az újságíró egyszerűen regisztrált. Dehát mi volt késő az Istenért? A mentőszolgálat? A mentőszolgálat elmu­lasztása csak akkor indokolt, ha az áldozat testén már hulla foltok jelentkeznek. A be­következett halál egyedüli biztos jele a hulla­foltok megjelenése. Demian Mari azonban- a bal-karjával csak érintette a vasalót, azután hangtalanul összeesett, tehát a balesetet elő­idéző áramkör azonnal megszakadt és a leány az áram elsőfokú hatása alól felszaba­dult. A hullafoltok pedig Demian Mari ösz- szeesése és a házbeliek berohanása közötti rövid idő alatt nem jelenhettek meg és igy a mentőszolgálat, a mesterséges légzés, a hát- racsuszott nyelv előrehozása, hogy a tüdőbe -a levegő szabadon áramolhasson, nagyon is indokolt lett vo- na. Azonban bizonyára min­den úgy történt, ahogy történni szokott. Az első mentők körül áll j ák az áldozatot, sajnál­koznak, orvosért szaladnak és ezzel a segély­nyújtás legdrágább percei elvesznek. A men­tőszolgálatot ugyanis habozás nélkül azonnal meg kell kezdeni. És most, bár elébe vágunk a dolgok ok­szerű sorrendjének, felhívjuk mindenki fi­gyelmét arra, hogy a vidanyosság okozta halál valójában csak tetszhalál. Jelűnek pro­fesszor megállapítása 1924-ben a Meran-i orvos-kongresszuson. És közöljük dr. Parádi felhívását: Mindenki beruhet a villany-osság mai ki­terjedt alkalmazása mellett abba a felelősség- teljes helyzetbe, -hogy közbelépésétől vagy mulasztásától függ embertársa éetben mara­dása. Éppen ezért a mesterséges légzés mó­dozatait mindenkinek meg kellene tanulnia. Végül idézzük dr. Hertskó szavait is: A mes- g terséges légzés az élesztési kísérletek legfőbb eszköze. A mentőszolgálat ezzel győz vagy ezzel bukik. Huber Gy. ÁLLAMI FORRÁSOK Bóra páristól MÁJUS —OKTÓBER VICHY-FÜRDŐ A máj és gyomor rsndeilenosségeinéf. anyagcsere betegségeknél (Vöszény, cukorba], rheuma, elhízás) A világ legjobban berendezett forráskexelősége. Teljes hidrothe- rápia. thermotherápía, mechanotherápia, elektrokherápia. KASZINÓ — SZÍNHÁZ — HANGVERSENYEK Swrt!k'*l»*Vichy : golf. leacbx. lórtrienyok, vrrts ny-rendezések, stadion. Számos szálloda és villa minden kategóriából. R E G E N Y I IRTA: FARKAS IMRE Amikor Magdáikkal találkozott, már az ötödik társulatot boldogította és nagyon ro-sz- szul ment a dolga. Az a szegény trupp, amely a Felvidék apró városkáit részesítette művészi élvezetekben, sehogyse volt mélitó keret a ké­nyes Aurélnak. Hozzá még direktorné sem volt, aki protezsálta volna, csak egy vén mo­gorva direktor, aki midőn először előleget kért tőle, így szóit: — Kedves barátom, a vagyonkám jórészét az előlegek ették meg. Én előleget elvből nem adok, de ha adnék is, magának nem adnék. Maga iszik, kártyázik . . . amellett senkije a világon. Ha éhezik, egymaga éhezik. Igyekez­zék úgy beosztani, hogy -ne éhezzék. — Nam éhezem, hanem éhen halok, apám — felelte tragikus hangon Fellegi. A direktor legyintett a kezével. Ismerte ő I 16. KÖZLEMÉNY Ü3 nSZEPESI Htfz már ezt az éhenbalást. így hát mit tehetett Fellegi Aurél? Keservesen panaszkodott min­denkinek, a rendőrtisztnek, a kasziros lány­nak, a pincérnek, s annak a három vagy négy embernek, akik a kis város éjjeli életét élik. — El kell pusztulni, gyermekeim! Egy ilyen művész, mint én1! Fellegi Auré.. Tud­játok-e ti, hogy mit jelent ez a név? Egy po­hár konyakot az elnyomott tehetségnek, fiuk! Ilyenkor könnyezett. — Ha elgondolom, kicsoda voltam én Bu­dapesten! Hány a-sszony bomlott utánam. Fellegi Aurél... ez a név már nem is volt név, hanem fogalom. Az asszonyok össze­mosolyogtak, a férfiak puk-kadoztak az irigy­ségtől. Én csináltam a divatot. Én vettem először szmokinghoz fehér mellényt és én küszöböltem ki a széles óraláncot. Mi voltam en, apam! Az ötödik-hatodik pohár konyaknái) már sirt. Igen hamar lercszegedett, s ilyenkor tört- zuzott, a-mig ki nem dobták. Borús kedvében találta őt a fiskálissegéd barátja. — Aurél, készülj! Ma délután ve'em jössz. — Nem megyek cn, barátom, sehová. Lá­tod ezt a nadrágot? Száz pengő volt a jobb időkben-, rongyos a szélé. Hová mehetne igy Fellegi Aurél? A divatkirály? A főváros ked­vence? — Adok én1 nadrágot, ha kell . . . szép lány­hoz viszek. Aurél szeme felragyogott. De csak egy pillanatra. Azután újból az előbbi panaszos hangon beszélni kezdett: — Szép lányhoz? Hát vannak itt szép lá­nyok? A cipője mindnek félre van taposva, a körmét egyik sem ápolja és valamennyi frou-frou-t hord. Hát ki hord ma frou- frou-t? Mintha hatvan év előtti divatképet látnék. — No, csak ne beszélj annyit össze-vissza. Ilyen szép lányt még nem láttál. Az ügyvédjelölt nem tudta elűzni Fellegi Aurél sötét hangú atát. Kedvetlenül, unottan indult vele a Rőser-ház felé. Amikor a Láz elé értek, Aurél szeme fel­ragyogott: — Ide megyünk? — Ide! — Apám, — kiáltotta boldogan a ripacs és- megcsókolta a jámbor fiskálissegédet. Magda elfogult volt, szép arca kipirult az izgalomtól, úgy érezte magát, mint kis leány korában -az évzáró vizsga előtt. Fellegi Aurél pedig az első pillanatban érezte: ez t talá-kozás sokat jelent. Első te­kintetre észrevette, hogy egy gyönyörű álmo­dozóval, egy tapasztalatlan, fiatal rajongóval van dolga, akinek a lelke túlszárnyal a szűk szobák falain és vágyódik az ismeretlen, nagy világ után. Azonnal1 játszani kezdett. Tökéletesen és nagy gonddal, a legapróbb részieteket is ki­dolgozva játszotta meg a szerepét. Kedve is volt hozzá, öröme is telt benne, a szükség is hajtotta rá. Annyiszor emelkedett föl és süllyedt ismét alá, hogy egy percig sem ké­telkedett: jó sorsa hozta elébe Rőseréket. Keveset beszélt és szavait inkább Résemé­hez intézte. Minden szavából kiáradt a bol­dogság, hogy oly nagy idő után békés, meg­hitt fészekben, családi körben lehet. — Mi, szegény kóbor komédiások, volta­képpen a művészet mártírjai vagyunk ... a csöndes boldogságot mi csak hírből ismerjük. Oh, asszonyom, mi, az örökké jókedvű bohé­mek voltaképpen nagyon szerencsétlen embe­rek vagyunk, higyje el! Hogy szánta őt e pillanatban Magda, s mily hálásan tekintett az anyjára, aki ekkép szólott: — Amiig; a városunkban időzik, tekintse otthonának a mi házunkat. Mi szeretjük a művészetet és hódolunk a képviselőinek. Eléinte kérette ma-gát. Ritkán jött. Azután mindennapos lett a Rőser-háznál. Magdával kevesett foglalkozott, ez már neki a metódusa volt. Csak amikor Magda énekelt, nem kel­lett szinészkednie, valóban el volt ragadtatva. A könnyű chansonok, az akkori divatos Árá­nak ezüstös, muzsikás köntöse megcsillant az creg zongora mellett és pompásan kié ező- dött a halk póézisnek minden ötlete, minden finomsága, az alacsony, fehérre meszelt szo­bákban. És Fellegi Aurél tisztában volt a ter­vével. Beszélt. Beszélt a nagy városról, a muzsi­kának, a művészetnek a hóditó erejéről, ope- rettszinpadokról, ahol hiába vannak intrikák, végül mégis csak érvényesül az igazi tehetség. Beszélt a forró premierekről, virágesőkrő!, frakkos tapsolókrol, mélyen deko;letált pá­holylátogatókról, akik irigységgel, vegyes bá­mulattal néznek a színpadra, amelyen máról- holnapra naggyá nőhet valaki. Beszélt a szín­pad forró hangulatáról, amikor a lebocsátott függöny mögül izgalmasan hangzik át a zene­kar intonálása, a közönségről, ünneplő embe­rekről, akik harsányan kacagnak, majd köny- nyes szemmel figyelnek. Felegi Aurél tisztá­ban volt tervével. Érezte, hogy az ő elkop­tatott nevét, a pesti színházak hátulsó ajta­jánál megtűrt művészi egyéniségét fel kellene frissíteni, meg kellene aranyozni valamivel. Komolyan tetszett neki Magda és komolyan hitt sikerének a lehetőségében. Hiszen ő maga nem ;s egyszer könnyezett egy-egy apró dal­nak finom, fájdalmas pointjénél. (Folytatjuk.) Hunyadi Erzsébet: Húsok, körítések, már­tások. (400 recept. Marhahúsok. Borjúhúsok. Sertéspecsenyék. Malacpecsenyék. Juh és báránypecsenyék. Szárnyasok. Vadak. Ha­lak.) Kapható az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom