Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-20 / 17. szám

8

r r. t. n jv / r. k

1939 Január 20.

vüvanok éppen, iiúrv. n rokonaik of ti ion, .»kik ős«zd es tava*»»!} végigrintogatjáik ft tavainkat:.

\: Alster vizén vadruc.ík vaunak s ka áthúznak esteti }t a város felett, ug> suites- éppen a szárnyuk, mintha vsak otthon lennék.

Bengt Bér- kiállítás. Öt nagy terem a Kumsthalle bal szárnyán, tele nagykort Ivny- képfeövétélekkel. Előtör a dsunge'lét találkozunk. Szemben az. ajtóval clctiuvságu tkőrise, ugrásra készn. A szentünkbe no. 1 Ia- ratjosan, mereven a szemű nikbe. hat merre fordulunk a termen végi-, nem tudunk ettől a nézéstől 'vabadulnl. A tigris tekintete követ, utánunk fordul, Ügyeit minden mozdulatunkat. Van egy ilyen képben valami borza másán, nagyszerű. Nem az. a tény, hogy' itt, a nagyváros közepén, a Kunsthalle í a lain belül, gondosan öltözött hölgyek és urak közül egyszerre elénk ül cgjy vad dsungel-tigris cs c szánt gyűlölettel.1 belenéz a szemünkbe és ugrásra feszülő izmai hadit üzennek a civi- 'izációnlknak, a kultúránkatak, a fekete kabátba bujtarott húsúnknak, nem ez.. Hanem ahogy ott állunk előtte, zsebredugott, fegyvertelen kézzel és a szemebe nézünk es akkor eszünkbe jut, hogy van, akiinek megada- tott, nem a RunsthoJile biztos négy fala között, de a szabad vadonban szemtől-szcmbe igy attani vele és visszanézni abba a két haragos sárga szembe. Ez, ami egy ilyen képben borzalmasan nagyszerű gondolat.

Odébb régi ismerősünket köszönthetjük, Bengt Berg kedvencét, az indiai orrszarvúra. Egy bivaly léhajtott fejjel nyomot szaglász a dsungel-ösv ényen. Párduc, hiéna, sakál, vaddisznó és újabb tigrisek és újabb orrszarvuk. Aztán a Himalája. Szikiak, hótól fehérek, vagy naptói csillogók. Sasok, óriás keringő madarak. Tibeti templomok és aztán sasok megint.

Mégis, az utolsó teremben állunk leghosz- szasabbon. Bedig ott nincsen semmi exoti- kum, csupán Beugt Béig — otthon. Egyszerű kis ház, virágos kert, rózsák a a rózsák között egy’ asszony. A Lépcsőn vadTbak. Ahogy ezt a békés szép képet hosszasan elnézzük, elgondolkozunk az emberen, magunkon és máson, akiket mind-mind vakmi érthetetlen nyugtalanság űz végig az életem, dsungeiek és sziklák és bedültfalu templomok közé, keresni valamit, ami talán nincs is olyan messze, kit, túlságosan is közel van ahhoz, hogy m agtaiálhassuk.

3*

Két hete járom ezra a várost és még nem láttam koddust. Nálunk, ha végig megyek a Főtéren, vagy a Deák Ferenc-utcán, minden utcasarkon találok valakit, aki rongyai alól kétségbeesve nyújtja ki felém a kezét, gyerkét szép, felnőtt gyermeke jelenlétében nem hangzik ez őszintén a szájából. Elhallgatott, zavartan simogatta Helénke ujjait.

— Nem jáinszanál valamit? — mondta.

— Nem tudok semmit.

— Dehogynem. Próbáld meg drágám, nem lehet azt elfelejteni. Olyan istenáldotta tehetség, mint te ...

Hdénke halványan elmosolyodott, vágyón nézett a zongorára, azután felállt, a hangszer mellé lépett és gyáván leütött egy akkordot. Az asszony a székre kényszeritette, leült mellé és Hdénke játszani kezdett.

Jenő és Ju'áa Lassan a zongora mellé léptek. Valami feÜrémlect a gyermekkorból. Helénke... Csinos, kecses kisasszony... Egy dal. Vakmi, ami nagyon mulatságos vök ...

— Játszd a Debussyt — súgta az asszony és Helénke szomorúan bólintott, azután léütötte az első akkordot. Keze nehezen siklott a billentyűkön, két fáradt, öreg munkáskéz, pirosra fagyva, dermedtem Azután a fáradt balkéz átlendült a jobbon és a felső régióban lecsapott egy hangot.

Jenő Helénke háta mögött Júliára nézett és Julia Jenőre. Némán egymásra mosolyogtak. A Debussy! Hogy is leejthették el a Debussyt!

Valami zuhant és a hangok zavarosan ösz- szecsendültek, azután elhallgatott a zene. He- iénke feje a billentyűkön vergődött és rekedten tört elő a hang a nagykendő ráncai mögül.

— Mondtam, hogy nem fog menni. Nem mozognak az ujjaim. De mi van ezen nevetni való?

A háta mögött ijedt tiltakozás felelt: nem nevetett senki. Az asszony átölelte Helénkét.

— Nem nevetett itt senki. Hogy is képzeled ...

Helénke felemelkedett és nagyon határozottan mondta:

— De nevettetek. Én hallottam.

összevonta a nagykendőt a mellén és Hassan kibaittagoct a szobából.

mehet vagy ügyöt, vág)' valakin, akinek u vcn- tébő a sors egy darabot elvett és mo»t ott áld az utcán és várja naphosszat, hogy majd

az Taten rafián mqgikönyörül rajta.

let; minden emberinek rendes ruhája van. A legutolsó halász is munka után szappannal mossa mcg a kezét és vasárnap tisztába öltözve megy rl a templomiéi. Az utcákon nem sietnek úgy aa. emberek, mint nálunk. Lassan és nyugodtan járnak. Nem gorombák és nem haragosak, ha a tudatlan idegen megkérdez válom lit tőlük. Udvariasan és kedvesen mosolyognak s ha tájszó ásos mondataikat nem értették meg, szívesen elmondják még egyszer. Sok épületen zászló van hétköznapom is. Mintha mindenki valami nagy- névtelen ünnepet ünnepelne. Heil Hitler! — igy köszönnek egymásnak az idegenek is. És mosolyognak hozzá.

Pedig az ellet drágább, mint nálunk. Drága a munka, drága az élelem. Ha este bemegyünk egy étterembe, a legolcsóbb bor 4 márka. 160 lej. Egy' félSitcr. Vagyis cgv liter 320. És ez a bor semmivel sem jobb annál, mint amit otthon 20 lejjel literenként nem tudunk eladni.

5Különös, hogy' egy-egy fa miyen 9okar.

megél. Fridrichsruhc dombján például láttam egy' fán, amely alatt Bismarck üldögélt. Bozontos öreg tölgy, talán sok száz év óta olyan görcsös már, mint ami'Ven mostan. Ott áll a Bismarck-moiusoLeum dórt s őrzi az emlékeket.

öreg komornyik vezet végig a kerten, fc) a kápolnához. Csöndesen mesélget a „Fürsc"- ről s a régi dolgokról. Bent a szarkofág eőtt koszorúk. Sok-sok koszorú, páros szalaggal, horogkcrésztnél. S közbül, valamivel magasabban a többinél, egyetlen-egy, fehér szalaggá'. Ez a koszorú Doomból való.

Tabán, ha nincsen odabent senki, a koszorúk beszélgetni kezdenek. Vitatkoznak talán, poJitizálank. Pedig a szarkofágot mindez nem érdekli már. Sem az öreg tölgyet odakint.

6.

Egy' nap, a városon kívül megtadáHtoirn a mezőket is. jól éreztem magamat nagyon, a vállamon puska volt és a lábamon bakancs.

De a mezőkön mindenütt kerítések vámnak. Kerítés húzódik az utak mentén s a táblákat » kerítések választják el egymástól. Valami lezártságot ad a vidéknek, bilincset a szemnek, amely örvend, hogy elhagyta a várost és szeretne szabadon nyargalni egy kicsit. De amikor ezen a ledróto/ott vi ágon végignézünk, eszünkbe jut, hogy az élet azért még itt is háború. Eszünkbe jut, hogy a földnek minden pontja, minden hajlása, minden emelkedése, minden fája cs minden fűszála csak egy számot jelent valamelyik telekkönyvi rubrikákban és csak értéket meg tulajdont képvisel. És ha erre gondolunk, hiába ugrálnak át az őzek játszi könnyed- séggjel a drótok fellett, hiába szaladnak át alattuk a nyúlok: lezárt és idegen világnak érezzük mégis a bekerített mezőt.

Otthon, ha vakki a legelők ön. át fdmegy a tetőre, ameddig; ellát a szénné, nincsen kerítés. Bárhonnan való legyen, abban a percben, amikor szeme átöleli a dombokat: övé minden völgy és minden erdő, övé a rét zöldje és a tó kékje, övé az a rózsaszínű felhő a Csóvás gerince fölött és övék a jegenyék a Valea Sztrungán végig, abban a percben.

De itt, idegen ország fiáé egyedül csak az ut. Igaz, hogy az nem döcögős és nem ki- tvus, mint nálunk. Szép rimára van kövezve, hegy még sáros sem Tesz rajta a lába.

De jaj neki, ha a mezőre vágyik". Ha meg szerenne simogatni egy fát, vagy a lába puha füvet akar. A kerítés gőgösen az arcába vágja, hogy idegen.

WASS ALBERT

VÁRAD1 MIKLÓS:

EMLÉKEIM

ÍV

O L

A Falu rosszában I. Ferenc József előtt

A bécsi vendégjátékaimról szóló emlékezéseim alkalmából megírtam, hogy Göndör Sándor szerepét május 6-án a Rang-színház megnyitó s következő sorozatos előadásain én játszottam.

A Hotel Unióban volt "lakásunk. Délután elterjedt a híre, hogy őfelsége Ferenc József is jelien lesz az estélyi előadáson. Nekem lelkesen újságolták a dolgot.

— Nagy esemény voMt ez! Nem minden színésznek adatik meg a lehetőség, hogy az uralkodó magas szinc előtt mutassa be egyik legjobb alakítását.

Hat órakor már a Ring-szinház öltözőjében készültünk az előadásra. Érthető izgalom uralkodott mindamoiyiunkon. Háromnegved 7-kor a nézőtér és a páholysorok telte voltak Becs előkelő közönségével, mert a király' látogatásának hire a városban is hamaroan elterjedt. Hét óra előtt néhány perccel megérkeztek a Burgból az udvari fogjatok, a nézőtéren jelezték, hogy őfésége megérkezett. Kiderült azonban, hogy az uralkodói látogatás hire tévedés volt. Nehány perc múlva szétnyílt az udvari páholy' kárpitja, de őfelsége helyett Ferenczy Ida, Erzsébet királyné fdovusónője jelent meg az udvarhölgyekkel és helyet foglalva, várták a darab kezdetét.

Az elhamarkodott hír senkit sem érintett olyan érzékenyen, mint engem. Fölkészülve sziwel-Lélekkal, tudásom legjavát szerettem volna nyújtani. De a csalódás dacára is erőt vettem érzelmeimen és a legjobb kedvvel játsztam, nótáztam a kedves bécsi közönségnek. Ezt a kis történetet azért írom meg, mert a Falu rossza későbbi kolozsvári előadásaival összefüggésben van.

1887 szeptemberében Bánffyhunyad környékén folytak a hadgyakorlatok. I. Ferenc Józsefet Barcsay Domokos látta vcndégüL A főhadiszállás is Bánfíyhunyadon székelt, onnan érteitenték Kolozsvár hatóságait, hogy a király szeptember 26-án Kolozsvárra érkezik.

A város nagyban készük a fogadtatásra. A rendező bizottság a város utcáit javíttatta. Díszkapukat állítottak fel, a színház díszelőadásra készült, a Failurosszát akarta bemuatt- ni. Főurak és nemesség kivétel nélkül dísz- magyar öltözékben, lóháton vonultak ki Őfelsége fogadtatására.

1935. évi nagy előfizetési ajándékakciója : Mindenki, aki 540 lejéri megrendeli egy é '^e a Tcsndéraj jakot, teljesen INGYEN KAP egy 150x260 cm, nagyságú legjobb minisé gii SVÁJ Cl TÜLL- BŐL KÉSZÜLT FÜGGÖNYT, a kihimzéshes szükséges lonaltal együtt, ha ez nem fehl meg, agy EGY KELIM asztahTERITŐT,

75—76 cm. nagyságban, aida szövetre teljesen kontúrozva pamuttal és a rrinta egynyolcada teljesen ki is dolgozva, ezenkívül fényes Nordish-fonalat olyan mennyisé ben, amely minta kitöltéséhez elegendő. Aki a függöny-ajándékot választja, az egy utalványt kan, amelynek ellenében a Tündérujjak kiadó- hivatala Budapest?!! vagy bármely magyarországi városban teljesen dijta anul kiszolgáltatja az ajándékot Aki a kelim- szőnyeget választja, annak postai csomagban 20 lei portóköltség előzetes beküldése ellenében február hó folyamán a Tűn- dérujjak kiadóhivatala megküldi az ajándékot. — M ád n' i könnyen ellenőrizheti, hogy bármely ajándék értéke meghaladja az 509*— feli, tehát ha előfizet, ingyen kapta egy éven át a Tündérujjak-at l

Map ne^e) ni fo?

2222 Kac 14Ó revu 25 lapuén

Írták: Nóti Károly, Boroas Elemér, mmmmmmm Zholt Béla, Harmati) Imr , tíékeffy László. Köv'iry Gyula, Görög László, K llér D-zaö, Nagy Károly, buday Dénes, Losonczy 1> zső, síb. Konferál: BÉKÉKÉT LÁSZLÓ.

• Salamon B'la, Rajna Ali-e, Kökény Ilona, Sasa Olly, Lengyel Gizi. Gárdonyi, KíSváry, Kom ós Vilmos, Fenyő, Kom pót hy, Ormos, utb. C anionokat és sláger számokat énekelnek: Nagykovácsi loaa és Herendi Manci. —

Budapesten a

tERÉZKÖRUTl SZÍNPADOM! I

Vasár- és ünnepnap délutáni

előadások. Telefon 25-Ó-5L Kezdete este 9, d. n. 4 órakor

A szinháznál serényem folyt a munka. A középárkélyt hatalmas póholyá alakították át a király és a főurak részére. Számláltuk az izgalomban éledő napokat. Szeptember 23- án, a király érkezése napján délelőtt 10 órakor tartottuk a főpróbát zenévd és disrzíe- Tekkel. Az első felvonás után nem állhattam meg, hogy oda ne szóljak partneremnek, Ba- Ibghnénak:

— Amit Becsben nem értünk meg, azt Kolozsvárt érjük. meg. Igyekezzünk kivágni a rezet!

Mondtuk a prózákat, a nótákat teljes hanggal íujtuk úgy, hogy Szentgyörgyi, a rendező tréfásan fd is szók.

— Hagyhatnátok valami keveset az esti dőadásra is.

— Van itt hang bőven, jut is, marad is

— mondtam én tréfásan.

A főpróba után Krasznay Máskával hazaidé igyekeztünk. A tanácsház udvarán Salamon Antall városi tanácsossal mentünk szembe, aki kitörő örömmel fogadott és betessékelt az udvaron ‘levő rendőrségre.

— Jenek, jertek! Két rendezőre van még szükségem. Krasznay, te a nagypostánál, Várad y a szamosi nagyhidon túl a díszkapunál tartjátok fenn a rendet, — és átadta a karszalagot.

Délután kellemes enyhe idő volt. Én is magyarba öltözve, foglaltam e a helyet a diszkapunál. A kiváncsi tömeg ellepte a helyet. Egyszer azonban csak beborult az ég Bánffyhunyad felől és hideg esőt hozott. Az idő egyszerre őszre fordult. Megfáztam s a szomszéd kávéházban hamarjában egy csésze feketekávét kaptam be. Amikor kiléptem, jeezték, hogy a király vonata befutott az állomásra, nemsokára jött a menet. Mikor a diada'kapun áthaladtak, az én tisztem is véget ért és loholtam lakásomra, hogy egy kissé lepihenjek. Feleségemtől teát kértem, mert alaposan átfáztam. Egyszer csak, legnagyobb megdöbbenésemre, tüsszentettem egyet, azután kettőt. Megcsíptem a náthát! Legjobb eőjel az esői előadáshoz.

Ha óra körül mentem fd a színházhoz. Szentgyörgyi is megérkezett, de már útközben értesült meghü Lésemről. Az ököző fűévé volt s a melegben még gyakrabban tüse- szentettem. Szentgyörgyi bosszús voét és nyt% talan.

— Amit kerestél, megkaptad — mondta.

— Én nem mentem az utcára a hidegbe ícsorog na. Nekem elsőbb a színháznál; rám váró

kötelesség.

Nem szókaim semmit. Éreztem, hogy hiba* vagyok. Salaimon színházi orvos hamarosan fölkeresett és megvizsgált. „Semmi különös baj, egy Jós katarus, pár nap alatt meggyógyulsz,“ — és ott hagyott. Szentgyörgyi látta, hogy teljesen Le vagyok törve és most már o vigasztalt: „Majd a nehezebb dolgokat kihagyjuk“. Az öltözőbe kérette a karnagyot, a súgót, az ügyelőt és ámít csak teltetett, kihúztunk.

Hót órakor pontban kezdődött az előadás. Az egész színház főúri hölgyetek''! és a mágnások kitűnőségei vei vök 1 ie Mik rr a király megjelent, felharsantak a zenekarok, egyik indü Ó a mariikat érte. Az üss- ehalmozott zene, tussok és énekek 'a v- lefolyása következtében az estély hosszúra mk. A Falu rossza eüső felvonása után őfelsége elhagyta a színházat, Barcsay D-wviokossal és a főurakkal együtt.

Ez a története Ferenc Jóska éőttl szereplésemnek. A dolog simán ment, de tökéletesen igaza volt Szentgyörgyi Istvánnak: az essAser dősaoör a maga dókára gondoljon.